1990. év

 

Úgy gondolom, hogy jogszabályi szinten és az előterjesztés tartalma szerint a munkaügyi miniszter előterjesztése indokolt. Bár túlmegy a tárcán, és itt jön a következő kérdés, viszont ezzel foglalkozni kell, ezért szakértőkből ki kell küldenünk egy kormányközi munkacsoportot, amelyik nagyon sürgősen összehangolja a foglalkoztatási kérdést több tárca szemszögéből. Az egyik dolog, hogy az autópálya mellett kíván-e a külföldi cég dolgozni. Itt jelentkezik a múltkori kérdés, a versenytárgyalások kérdése. A versenytárgyalásoknál az első, hogy be kell venni és meg kell találni azt, bár tudom, hogy nehéz ehhez egzakt ismérvet alkalmazni, meg kell találni azt, hogy előnyt nyújtsunk, ha valaki a viharsarokban? vagy a Berekben, vagy például Ózdon fog beruházni vagy befektetést kezdeményezni. Ezt másképp nem tudjuk, mint ennek az eszközét megtalálni. Akár ilyen tenderek kiírásánál és elbírálásánál, akár külföldi beruházásnál meg kell találni azt, és felmérni ezeket. Ez viszont nem ezeken a jogszabályokon múlik, mert ez már egy operatív cselekvési kört érint. Ennek van külgazdasági vonatkozása is a nagy infrastrukturális beruházások szempontjából. A másik dolog, mind a 30-as évek munkanélküliségének, és minden nagy munkanélküliségnek az infrastrukturális beruházások voltak mindig a nagy levezetői. Pontosan az a réteg, amelyikről beszél Bod Péter, az az a réteg, amelyik tulajdonképpen mobilan megszokta azt az életformát, hogy infra-strukturális beruházásoknál lakásától elszakadva végzi a munkáját. Tehát tulajdonképpen itt arról van szó, hogy meg kell találni egy ilyen munkacsoportot, amely ennek a stratégiáját kidolgozza. Ebbe beletartozik a munkaügyön kívül az ipari tárca is, amely nagyon fontos helyet foglal el. Koncessziós? és egyéb elképzelések alapján meg kell tervezni az infrastrukturális beruházásoknál ezekről a területekről a munkaerők alkalmazását. Itt lép be a népjóléti tárca, az otthon maradott család-tagok, és egyebeknek a gondozása, vagy átmeneti időszakban a segélyezése végett. Mindenképpen ezt a kérdést ilyen komplex módon kell nézni. Tehát az lenne a javaslatom, hogy mégis a Foglalkoztatási Alapért felelős tárca, a munkaügy koordinálja ezt ebből a szempontból, de vonja be mindazokat a tárcákat, amelyek ebből mun-kaalkalmat tudnak teremteni. Erre koncentráljanak, tehát regionális szempontból, tartva a kapcsolatot az adott önkormányzati területtel, adott régióval, amit nagyon figyelmébe ajánlok a nagyberuházásokat végző tárcáknak a munkaerő alkalmazásnál és foglalkoztatásnál. Súlyos helyzetben vagyunk. Korlátozott lehetőségeinken belül, amit pontosan ismerünk, azért figyelembe kell venni, hogy mit lehet tenni ezen a területen. Erre mégis kell valamilyen elgondolást és koncepciót kidolgozni, hogy az elmaradott régiókból, amik nem kiemelt területként szerepelnek, onnan ne induljon el az elvándorlás. Fontos arra koncentrálni, hogy ezek a régiók bekerüljenek abba a körbe, hogy kedvezményt kapnak. Minezeket a területeket, régiókat fel kell mérni. Tudni fogjuk azt, hogy Ózd környéke ilyen. Ezt azért fel lehet mérni. Fogjuk tudni, hogy Baranyában, vagy bányavidékeken, egyéb helyeken, magyarul az egyes elmaradott szektorokban mi a helyzet. Tulajdonképpen, ha stratégiai távlatokban tudnánk gondolkodni és működni, akkor itt jönnének a telepítések. Ezek nem új találmányok. A 30-as évek egész telepítési politikája részben akaratlanul is, vagy külön irányítás nélkül is azt eredményezte, hogy nagyon sokan a Dunántúlra, nemcsak az egykés területekről, tehát rengetegen az Alföldről áttelepültek az utolsó 30 évben. Falvak vannak, ahol például meglepetéssel láttam, hogy milyen mértékű a spontán áttele-pülés az Alföldről. A dunántúli állami gazdaságokban Alföldről alkalmazottak vannak. Tehát ez is beletartozik ebbe az egész népességmozgásba, ami itt be fog következni.

 

A Közmunkák Tanácsa kifejezéssel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a főváros és a frakció részéről is felvetődik a régi értelemben vett Közmunkák Tanácsának a helyreállítása, ami Budapest esetében a kormányzat és a főváros önkormányzati szervének 50-50%-os részvételével történt, éppen a budapesti nagyberuházásoknál. Felmerül erre mint fogalom. Tehát erre tartalékoljuk ezt az intézményt. Ami viszont a foglalkoztatást illeti, azt amit Pungor Ernő felvetett, na-gyon fontosnak tartanám. Nem ismerem a részleteket, különösen a túlspecializált magyar ipari tanulóképzést, de ha alapul vesszük ezeket a szakképzéseket, és ha abból indulunk ki, hogy aki valamilyen részszakmának a területén az adott szakterületen nem talál munkát, akkor valóban kialakul egy hosszú időre szóló munka-nélküliség. Nem tudom, hogy áll ez, de mindenesetre a munkaügyi és foglalkoztatási kérdéseknél ez az egyik, amit figyelembe kell feltétlenül venni. A szakképzetlenségnél az egyik kérdés az, hogy egy valóban szakképzetlen munkaerőnek bármilyen szakképzetlen munka felajánlható. Kérdés, a területi elv, hogy mire tudjuk kötelezni a területen, egy bizonyos területen belül, mert ez gyakorlati kérdés. Mert, ha Ózdról el kell utaznia Nyíregyházára, ez ki van-e dolgozva? Ezt meg kell vizsgálni. A másik, a szakmai képesítés rendszerét kell megvizsgálni, hogy mennyi az, ahol az alapképzettség azonossága következtében munkanélküliség szempontjából, munkaerő gaz-dálkodás szempontjából azonos kategóriának minősül, és emiatt, teszem azt, kötelezzük egy néhány hetes átképzésre, és azt vállalja esetleg magára a Foglalkoztatási Alap. Tehát itt jelentkezik az a kérdés, hogy a rokon szakmából való átképzésre elhelyezi, és meghatározott időre az átképzést biztosítja. Ez tulajdonképpen az, ami ezt a kérdést megoldja. Abban az esetben pedig, ha teljesen új szakmát, teszem azt, bá-nyászokkal nem tudunk a foglalkoztatási és az átképzési program keretében dűlőrejutni, ott kell esetleg egy teljesen más szakmára képesíteni. Nem tudom, hogy erre van-e egy kidolgozott ilyen terv. Ez vonatkozik az értelmiségi szakterületekre is. Ha Pungor Ernőt veszem, hogy egy kémikus meddig foglalkoztatható, mikor válik munkanélkülivé, melyik az a munkakör, ahová egy kémikus elhelyezhető, vagy egy bölcsész a levéltártól.

 

 

Tehát bárhol, vagyis a felajánlott szakterületnél, ha felajánlanak neki egy vízügyi hálózatnál, vagy a kórházi vizeletvizsgálathoz klinikai nem tudom mit, az beletartozik. Tehát ez egy olyan kérdés, amire ki kell a tárcának térni, és a szaktárcákkal egyeztetve kell ezt megvizsgálni. Mert különben valóban ott fogunk tartani, hogy munkanélküli-segélyre és nem visszacsatolva a termelésbe fogjuk az em-berek tömegét tartani.

 

 

[…] Én nem ismerem a részleteket, csak tudom, hogy itt kerületi iskolák is és minden jelentkezik, zeneiskolától kezdve mindenféle különböző ingatlanigénnyel. Meg kell nézni a rendelkezésre álló ingatlanok alapján, hogy milyen döntést hozzunk. Azt szeretném hozzátenni – most nem csak egy párt nevében –, hogy ma Magyarországon, ha nem tudjuk megoldani a pártok finanszírozását, az egész magyar többpártrendszer fog válságba kerülni. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy ilyen pártellenes hangulat az országban, és sajnos ez a pártellenes hangulat kizárólag a volt állampártoknak kedvez, egyszerűen azért, mert rejtett és nem rejtett vagyonnal rendelkeznek és mobilizálható pénzforrásokkal, ez nyilvánvaló. Átmentett és egyéb Kft.--k és egyebek, amire számtalan jel mutat. Ebből következően, ha nem oldjuk meg a pártkérdéseket, akkor a többpártrendszer összeomlik. Magyarországon a többpártrendszer úgy alakult ki, olyan körülmények között, hogy egy de-politizált Kádár-korszak után, egy pártutálat után, ahol a szimpatizánsoknak nagyon jelentős tömege eleve nem akar, sőt még a szimpatizánsok többsége sem akar pártba belépni különböző szempontból. Ha nem tudjuk megoldani a pártok finanszírozását, akkor tulajdonképpen itt maga a politikai struktúra válik teljesen működésképtelenné. Egy egypártrendszerű rendszer jól vagy rosszul működik, de egy pártra építve valóban működtethető, legyen az fasiszta vagy kommunista, vagy bármelyik. Egy többpártrendszer viszont nem működtethető több működőképes párt nélkül. Tehát itt tulajdonképpen a következő kérdés az, hogy az egész többpártrendszer kérdéséhez ez is egy ugyanolyan infrastrukturális, financiális kérdés, amit meg kell oldani, mert ma Magyarországon a politikai pártoknak – és ez részben egy ördögi kör – nincs megoldva a financiális problémájuk, és ez hat vissza. A másik dolog, hogy a pártoknak egyelőre a magyar jogrendben is meg kell találni az utat, a módot a támogatásra az alapítvánnyal és egyéb rendszerrel. A nyugat-európai pártok is úgy tudják csak megoldani a működésüket, hogy bizonyos tevékenységet kiszerveznek. Nem azért jött létre az Adenauer Alapítvány? és a Ceitl Alapítvány, mert önmagában valaki kitalálta, hanem ott sem lehet közvetlenül pártoknak pénz fizetni. Tehát megvannak a korlátok, de lehet egy alapítványba fizetni, és ezért az alapítványok veszik át a pártoknak a képzéstől – a nem tudom – utaztatásig a feladatokat és egyéb dolgokat. Ezeket az alapítványok látják el, oda fizetnek be, amit aztán az adóból leírnak. Tehát, ezt az igazságügy-miniszternek is szeretném most részben címezni, kérem ezt részben átgondolni, és a parlamenti ügyekkel foglalkozni. A pártoknak is át kell gondolni, hogy mi lehet a mechanizmusa ennek, tudniillik kormányszinten vissza fog jönni hozzánk. Függetlenül attól, hogy milyen pártiak vagyunk, a többpártrendszer nincs Magyarországon kellően kidolgozva, illetve, ha megvannak a jogi lehetőségek, akkor nincs kellően tudatosítva. Ezek a pártok aránylag kis tagságokkal működnek. A tagdíjakból nem tudják fenntartani magukat. A külföldi támogatás az esetleges, és az nem feltétlen a koalíciós pártok javára történik. A másik pedig az, hogy olyan magántőke és olyan vállalkozók, akik pártokat támogatnak, kevés van. Ennek egyébként megvoltak a formái, a háború után az összes budapesti mozit a pártok kapták, aminek következtében a pártok a mozikból éltek. A Fórum mozi az kisgazdapárti volt.? A Corvin?stb., ezek mindegyik finanszírozási alapja volt a pártoknak, amik a választások arányában kaptak mozit. Az Uránia? volt a kommunista pártté, és ott orosz filmeket játszottak. Tehát ez volt az egyik finanszírozási forma. A másik finanszírozási forma, hogy megvoltak a vállalkozók. Köztudott, hogy Goldbergerék? az 1945--ös választáson a kommunista pártnak jelentős összeget adtak abban a hitben, hogy az megoldja a kérdéseket. Ezzel a mechanizmussal – többet nem kívánok róla beszélni – mi nem foglalkozhatunk, de ez minden három hónapban elő fog kerülni. A párttörvény önmagában nem oldotta meg ezt a kérdést. Az ellenzéket, a kormánypártokat, mindent beleértve át kell még egyszer gondolni, mert működésképtelenné válik a parlamentáris demokrácia, ha nem oldjuk meg a pártkérdéseket. Jelentkezik a volt tulajdon kérdése is, amelyik részben tulajdonosi kérdés, hogy mit kér vissza, vagy mit tekint a tulajdonának. Ez ugyanolyan kérdéssé válhat, mint a földkérdés. A Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Parasztpárt, vagyis az egyes pártok már jelentkeznek azzal, hogy mi volt a tulajdonuk. Az MSZP válasza a tulajdonukat firtató kérdésre az – most teljesen függetlenül beszélek a Demokrata Fórum elnökségi funkciómtól –, hogy arra a tagsága adta össze azt a pénzt. Mi volt eredetileg a Köztársaság téri – Tisza Kálmán téri – épület? Nem annak, vagyis nem pártháznak épült. Ha a Kisgazdapárt jelentkezik, akkor jelentkezhet az Országos Kaszinó épületéért – az is létrejött –, hogy az az övé volt. Hol a tulajdonhatár? A bejegyzés? A pártok elkezdik jogutódnak és jogelődnek nyilvánítani magukat és egymást, és abban a pillanatban megint másként vetődik fel a kérdés. Akkor kié a jelenlegi épület? Itt valamilyen rendet kell teremteni. Én most csak arról beszélek, hogy hányféle párttól kapok olyan leveleket, amiben visszakövetelik a valós vagy vélt tulajdonukat. A kis pártok, a szociáldemokraták például úgy gondolják, hogy száz évre visszamenőleg visszakapják azokat az épületeket, amik valaha az övék voltak, és abból mindjárt el tudnak indulni a legközelebbi választásokon, mert úgy vélik, hogy ezzel egy anyagi bázist teremtenek maguknak. Ezeket a kérdéseket végig kell nézni kormányszinten, de egyben jogalkotási szempontból is. Éppen ezért a következőket javasolnám, mivel ez közvetlenül jogi és szervezési, részben pénzügyi kérdés is. A Miniszterelnökségen Szilvásy György vezetésével jöjjön létre egy kormánymunkacsoport, amelyikhez az Igazságügyi Minisztériumból is, a Pénzügyminisztériumból is lenne szakember, és van a Miniszterelnökségen is elég olyan szakember, aki ebbe a kérdésbe – közgazdász is – bele tud szólni. Ötleteket, javaslatot, átgondolást kérek a legsürgősebben, és kérem háromhetes határidővel kidolgozni ezt. Utána először a koalíciós pártok megvizsgálják politikai szinten, legalább alelnöki vagy elnöki szinten ezt a kérdést, és utána a hat párt elé is előterjesztést tesznek. De ezt át kell gondolni. Javaslom felvenni a kapcsolatot mind az Adenauer, mind a Saidunstiftunggal, és tanulmányozni őket. De egyébként ilyenre rendelkezésre állnak külföldi anyagok, a működtetési mechanizmusra. Ez, hangsúlyozom még egyszer, létkérdése a magyar demokráciának. Ha mi ebben az irányban megyünk tovább, amerre most haladunk, akkor nem lesz működőképes a demokrácia. Ez most már nem pártkérdés, hanem az egész államrendszer kérdése. A rövid lejáratú dolog pedig, mondjuk ki, most az időnyerés. Ez alatt az idő alatt ezt a kérdést meg kell oldani, és erre nincs más megoldás, mint a három hónapos időcsuszás, de ez idő alatt ki kell dolgozni azt a rendszert, ami működőképes, és ezt a pártokkal jóvá kell hagyatni. Akár egy átmeneti időre, egy-két évre, perspektivikusan ezt a kérdést ki kell dolgoznunk a kormányzat részéről. Utána egyeztetünk. Van-e ehhez még hozzáfűzni való?

 

 

Antall József: Tulajdonképpen arról van szó, hogy a Kisgazdapártnak kell egy Nagy Ferenc Alapítványt csinálni – most mondtam egy nevet az elődödről –, amelyik alapítványba külföldi vagy egyéb hazai, vagy a kisgazda társadalom befizethet. Ugyanígy a Demokrata Fórumnak részben van alapítványa. Tehát ebbe az irányba kell folyamatosan menni. Ez az egyik lehetőség. Át kell gondolni még egyszer valamenynyi pártnak, hogy melyik irányba megy. Ez csak példa volt. Ennek megvan a jogi lehetősége.

 

 

Következőt mondta Hankiss Elemér mint a televízió elnöke, hogy ők nem értenek egyet azzal, hogy a televízió iszonyatos pénzért közvetíti reggeltől estig a parlamenti üléseket. Mondtam, hogy mi sem értünk ezzel egyet. Ő azt állította, hogy több levelet írtak már ebben az ügyben a parlamentnek, ami szintén a nem tudottak közé tartozik, amiben kérték, hogy ezt a kérdést a parlament tárgyalja meg. Kérdem én, hogy tud-e valaki erről? Akkor kérem, hogy az Országgyűlés elnökénél tudakolja meg Kajdi államtitkár úr és a főtitkárnál, hogy jött-e ilyen levél a televízió elnökétől. Én azt kértem, hogy mindenesetre ismételje meg a levelét. Ő szerinte a nézők is kifogásolják. Javasoltam, hogy írja azt, hogy a nézők ténylegesen ezt kifogásolják, s meg kell találni a megoldást, mert ez egy lehetetlen dolog. Egyébként nagyon lerövidítené a munkánkat, hogyha lenne mindig egy másfél órás parlamenti összefoglaló, de azt, hogy nyomkodják a képviselők a gombokat, és ezt közvetíti a tv milliókért, ez egy teljes őrültség egy ilyen intenzív parlament mellett. Tehát állítólag van ilyen több levél is, és az érdekesség az, hogy senki nem meri – állítólag – magára vállalni a közvetítés leállításának felvetését. Ha túl vagyunk a költségvetésen és mindenen, akkor az Országgyűlés elnökével beszélek, hogy ő olvassa föl ezt a levelet. A televízió elnökét egyébként ebben a Kormány – gondolom – támogatja. Vannak parlamentek, ahol meg van szabva – például az angol parlamentben is azt hiszem –, hogy csak azt lehet mutatni, aki beszél. Hát ezt is a parlamentnek fel lehet vetni, nem tudom, hogy a pártok most ebben a stádiumban vannak-e? A párizsi csúcson, ti me-séltétek, a Thatcher kiszedte a gyógyszereit, és ráment a kamera. A harmadik delegáció volt az angol tőlünk, véletlenül én is láttam azt, hogy szedi ki a gyógyszereket. Kivette a retiküljéből, bedugva az asztal alatt, kiszedte a gyógyszert, és ivott és mellette becsúsztatta. Erre ráment a kamera, és ezt az egészet mutatta. Hogy azalatt a Mazowiecki beszélt, az mind nem érdekelte őket, erre mentek rá. Úgyhogy én is kitettem a gyógyszeremet előre és bevettem, ez érdektelen volt, úgyhogy ezt nem közvetítették. Hát szóval a fotósok, mind ilyenek, ha nincs szabályozva. De ez volt a Horváth Balázzsal is. A Hócipő? részére készült hat képen keresztül én mozdulatlanul ültem, és azt mutatják be képekkel, hogy azalatt a Balázs mi mindent csinált. Szóval volt egy ilyen is. Te is benne vagy a mai újságban, ahogy lehajoltál! A múltkor mondtam is azt éppen valakinek, hogy fújd ki az orrod, ha akarsz egy fotót! A fotós rögtön elment, és nem készített fényképet.