1990. év

Az érdekegyeztetés, az természetesen szükséges. És fontos az is, hogy az agrár-;érdekegyeztetési tanácsban a Parasztszövetség? benne legyen, hogy ne legyen még egyszer olyan helyzet, hogy csak az Agrárszövetség ül a másik oldalon. Ehhez még egyet szeretnék, mielőtt elfelejtem. Az Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban ki kell dolgozni azt a koncepciót, hogy legyen munkaadói és munkavállalói oldal. Ez a Gazdasági Kabinetnek és a gazdasági tárcáknak is az érdeke, és az teljesen mindegy, hogy eddig kétoldalúnak tartottuk. Mindenütt vannak állami vállalatok, ennek ellenére azokat sehol nem azonosítják a kormánnyal. Erről egyébként a tv-nyilatkozatban is szóltam. Tehát ennek meg kell jelenítve lennie, hogy piaci körülmények között az állami vállalat az nem azonos a Kormánnyal, ebbe a csapdába nem szabad, hogy beugorjunk. Nem szabad tudomásul venni azt a propagandát sem, amit folytatnak, hogy a Kormánnyal állnak szemben a munkaadók és a munkavállalók. A munkaadók, azok igenis akár Sranc és fiai, akár a Csepel Fémművek a piacgazdasági körülmények között, tehát az állami vállalatok is igenis munkaadóként a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel állnak szemben, nem a Kormánynyal. Lehetnek egészen ritka speciális esetek, amikor a kormányzattal szembefordul a másik kettő, de ami nálunk most van, ez mutatja az abnormális állapotot. Most a közgazdászok figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ennek az Érdekegyeztető tanácsban jelentkeznie kell. Kérem ennek a kidolgozását, vagyis azt, hogy milyen eszközöket kell ahhoz alkalmazni, hogy a munkaadók és a munkavállalók egymással álljanak szemben, függetlenül attól, hogy az állami vagy nem állami.

 

 

Igen, én ezt tudom. a Gazdasági Kamara, a GYOSZ,? minden, a gyakorlatban úgy állítják be, mintha lenne az állam, és ők lennének a kormányzattal szemben. Kell, hogy legyen közgazdaságilag ehhez eszközünk, hogy azt kialakítsuk, hogy ők álljanak egymással szemben. Azt szerettem volna még mondani, hogy általában annak kell a fő szabálynak lenni, és az érvényesüljön, hogy ők állnak szemben egymással. Tehát az ipari, a földművelődésügyi, tehát az ágazati minisztereknek azt kell átgondolni, hogy a saját maguk alá tartozó állami vállalatok piaci körülmények között a Kormánytól független egységként szerepeljenek. Hát nem bennünket terhel a privatizáció gondja, ha a Vagyonügynökség a tulajdonos. Külön felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e részt venni a Vagyonügynökség képviselőinek az Érdekegyeztető Tanácsban mint magyar állami holdingnak. Megítélésem szerint ott kellene lenniük. Most már eljutottunk oda, hogy az Érdekegyeztető Tanácsot elismerjük. Ha elismerjük, akkor viszont meg kell szervezni, hogy mi az. Ez most még nincs megszervezve. Tehát én úgy gondolom, hogy a jogászaink kezdjék ezen minél gyorsabban törni a fejüket, és legalább összefoglalóan dolgozzák ki azt, hogy mi a lehetősége ennek, és ezt hogyan lehet szabályozni. Miből induljunk ki, hogy a munkaadó, a munkavállaló és a Kormány, hogy ez a világos hármas hogy jelenjen meg, és hogy tulajdonképpen ki döntheti ezt el, ugyanis jelen pillanatban ez egy klub. Ezt ebben az átmeneti időszakban meg kell tervezni, ki kell alakítani, hogy mire kialakulnak az igazi szakszervezetek, és itt ez a mozgás megindul, hogy ez addigra létrejöjjön. És kik döntik el, hogy ki kerül be. Egy klubba az kerül be, akit a klubtagok bevesznek. 

 

 

Kérem szépen, olyan ország nincs. Ez félreértés, a múltkor már folytattunk erről egy elvi vitát. Az állami beavatkozás és a liberalizálás az nem azonos. Igenis tudatosan kell beavatkozni, csak mások a piaci eszközök. Ha úgy avatkozom be, hogy az Opel Művekkel,? vagy mit tudom én, mivel kötök egy megállapodást és letárgyaljuk, hogy az elősegíti, hogy itt egy hálózatot építsen ki, és onnantól kezdve a magyar állampolgárnak azt érdemes vásárolni, mert annak jobbak a szervizfeltételei, az nem vét a gazdasági liberalizmus elve ellen sem, nemhogy más elvek ellen. Ezért is kell ezt elősegíteni, mert abszurd helyzet van. Kérem szépen, itt van például az egész, ha már egyszer a taxikérdésről beszélünk. Itt volt a Horthy-éra. Budapesten kétféle taxi volt, illetve volt még egy harmadik is, voltak szürke taxik, ami a Haltenberger Samué volt, és volt egy kék taxi, ami a kisembereké volt, csak egy-két kocsijuk volt. És kész. Nem volt több. Ez működött. És mindig ugyanazt a kocsit használták. A kék taxi mindig Wanderer? volt, és a szürke taxi Fiat. Megvoltak a szerződések a kocsikra is. Ezt lehet szervezni. Szóval ebbe az irányba kell menni, mert különben, ha nem adjuk meg, és nem segítjük elő az embereknek a lehetőségét, akkor itt káosz lesz. Ez a Kormány dolga, hogy ezt elősegítse, hogy mit érdemes behozni, és annak elősegíteni a kiépítését.