1990. év

 

Szeretnék közbeszólni, csak hogy a vitát elősegítsem, és utána átadom a szót. Az egyik kérdés: az alapelveket kell leszögezni. Megítélésem szerint fontos – és ez nem a Kormány kompetenciájának a hangsúlyozása –, hogy elvileg csak a miniszterek kezdeményezhessenek kitüntetést. Ez nem jelenti azt, hogy minden más szerv, a Tudományos Akadémiától kezdve, ne tehessen javaslatot például a közoktatási miniszternek az illető tudós személyére vonatkozóan. Tehát javaslatot tehet, de csak a miniszteren keresztül. A másik kérdés: azért van értelme, hogy a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé a javaslatot, hogy az koordináltan jelentkezzen. Tudunk az ebből eredő problémákról. Minden körülmények között javasolnám azt, hogy a jogszabályban az kerüljön fogalmazásra, hogy az állami kitüntetések adományozására a Kormány tagjai tehetnek javaslatot. Utána a következő lépés az, hogy a miniszterelnök teszi meg az előterjesztést a köztársasági elnöknek. Ezek után arról már nem érdemes külön beszélni, hogy az Alkotmánybíróság, vagy a Számvevőszék javaslattétele szóba jöhet. Nagyon valós kérdés, amit Für Lajos felvetett. Ha azt mondjuk ki, hogy viselhető kitüntetés, akkor elvileg azt is szokás szabályozni. Az NSZK-ban sem hordható a horogkereszttel díszített kitüntetés. Nem viselheti jelenleg például egy NSZK-­tábornok a II. világháborús kitüntetését. Az is szabály kérdése, hogy hol vonjuk meg a határt? Abban az esetben, ha Munkás­-Paraszt Hatalomért kitüntetést? lehet viselni, akkor holnap jelentkezni fognak, hogy a Vitézi Érmet is lehessen hordani. Hol van ebben a kérdésben a megállás? Ezt a kérdést, hogy régi kitüntetések közül mit lehet hordani, ezt is el kell dönteni. Ez az egyik kérdés. Ezt vagy külön jogszabályban kell szabályozni, hogy melyek azok, amelyek viselhetők például állami fogadáson. Előfordulhat, hogy ugyanazon személy megjelenik a nemzetvédelmi kereszttel? és mellette a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékéremmel. Ez nem valószínű, ez egy szélsőséges példa volt a kitüntetések viselésével kapcsolatosan, de azért előfordulhat. Másik kérdés, hogy mi az alapja a jogfolytonos­ságnak, ha azonos a kitüntetés, ha mi visszaállítunk egy kitüntetést. Például azt kell kimondani, hogy Köztársasági Érdemérem alapításának éve az eredeti 1946. év, mert akkor automatikusan annak a kitüntetésnek az eredeti kitüntetettjeit jogfolytonosnak kell tekinteni. Tehát, ha a Corvin­ kitüntetést? visszaállítjuk, az alapítási évnek meg kell egyezni az eredeti alapítás évével. A köztársasági érdemrendnél megfontolandó, miután a Magyar Érdemrendnek volt a folytatása, ezért a formájában, a verőtövében az alapítást illetően akár a kettős évszám is alkalmazható. De ez jogfolytonossági kérdés. Ha helyreállítjuk, természetesnek tartom, hogy azonnal automatikusan, aki azt korábban kapta, ha nem fosztották meg, vagy nem fosztják meg, akkor miért ne hordhatná. A kitüntetések viseléséről tehát jogszabályban kell rendelkezni, mert ha nem rendelkezünk, akkor a vörös csillag mellett horogkeresztes kitüntetést is lehet viselni. Azt hiszem, hogy sajátos helyzetek állnának elő. A kitüntetések viselésének a korlátozását állami rendezvényekre, illetve engedélyhez kötött közterületi rendezvényekre írjuk elő. Azt hiszem, hogy az helyes, ha senkit nem akadályozunk meg abban, hogy lakásában vagy családi ünnepségen viselje az összes kitüntetéseit. Az sem gond, ha valaki magántársaságban vagy utcán viseli a kitün­tetéseket, azt a saját kockázatára teheti. de állami jellegű, illetve engedélyhez kötött közterületi rendezvényen nyilván más a hangsúlya és az értéke a kitüntetés viselé­sének. 

 

 

A kérdés az, hogy a miniszterelnöki ellenjegyzés kiterjed-e erre vagy nem? A másik dolog, hogy megítélésem szerint a köztársasági elnök, az államfő nem szokott önmagánál kezdeményezni kitüntetés adományozását. a gyakorlat nem vethet fel ilyen kérdéseket, mert az torz gyakorlat, hogy légy szíves fölterjeszteni a javaslatot erre a személyre. tehát ezt nem kell jogszabályban rendezni. Miután itt végeredményben arról van szó, hogy valójában tiszta képletről nincsen szó, és ez így jogszabályba sem kerülhet bele. Szerintem kezdeményezés az csak a kormány tagjaira vonatkozhat, és a kezdeményezéshez tesz javaslatot bármelyik más szerv. Továbbá az államfőt, aki az adományozó, azt nem lehet felruházni kezdeményezési lehetőséggel. Ez nem volt a királynál sem, sem a kormányzónál, hogy külön kezdeményezzen, hanem szólt a miniszterelnöknek, légy szíves fölterjeszteni. ezért is mondtam, hogy az alapkérdés az, hogy a Kormányon keresztül mehet csak kitüntetés, mert az ellenjegyzés intézménye eleve kizár minden más megoldást. Tehát a hatalmi ágazatok önállóságát ez a kérdés nem érinti. A kitüntetés mint önálló intézmény kapcsolódik az ellenjegyzéshez, tehát mindenképpen a kormányzaton keresztül történik. A kitüntetéseknél járható út volt, hogy egyes osztályok vagy kitüntetések adományozása közvetlen miniszterelnöki és más kitüntetések esetében, például a Magyar Érdemrend tisztikeresztjétől fölfelé miniszterelnöki előterjesztésre, lovagkeresztig pedig miniszterek előterjesztésére történt. Tehát erre megvan a kialakult gyakorlat, ez egy járható út. Bizonyos kitüntetéseknél és a nagyobb számú kitüntetések esetében (például katonák esetében) kitüntetési javaslatot a honvédelmi miniszter közvetlenül terjesztené a köztársasági elnökhöz. Ezt az osztályozást meg lehet csinálni.

 

 

Elnézést kérek, a parlament az nem bérhely, az a törvényhozás helye, amelyikbe nem lehetett kívülállónak soha bejönni. Tulajdonképpen az is egy közjogi abszurdum, hogy a Kormány a parlament épületében van, de ez egy adottság, ami bekövetkezett abból, hogy ’45­-ben a Miniszterelnökség épülete tönkrement. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy az Országgyűlés épületében bármi mást rendezzenek. Tehát ebből következően pillanatnyilag, miután parlamentáris kormányzás van, addig belefér, hogy jelenleg a Kormány is itt székel. De az már nem, hogy a Parlament tulajdonképpen egy ilyen reprezentációs hely legyen. Nyugaton szállodában szokás tartani az ilyen rendezvényeket, vagy kongresszusi palotában, vagy egyéb helyeken. Tehát, ha a kormányzati épületekben ezt nem tudjuk megoldani, akkor meg kell keresni a megoldást. De a parlament nem adhatja a maga közjogi kereteit ahhoz, hogy ilyen ebben az épületben legyen. Úgyhogy ezt semmiképpen nem lenne helyes, és az ilyen törekvéseket, ezeket a presztízs- és státusszimbólumos törekvéseket, hogy a Parlamentben kerüljön erre sor, azt nem lehet. Hát tegyünk különbséget. Nagy tiszteletben tartjuk az érdekvédelmi rendszereket, de ez nem ide tartozik. Más a funkciója.

 

 

Következő kérdés. Göncz Árpád átadott nekem egy javaslatot és egy kérelmet, amit a Soros Alapítvány küldött. Következőképpen szól: Göncz Árpád köztársasági elnök úr tolmácsolta Soros György úrnak egy közép-­európai, poszt­graduális, majd graduális képzésre hivatott egyetem alapítására vonatkozó terveit. Az ügyben Soros úr tárgyalt Vékás Lajossal, az ELTE rektorával és Manherz államtitkárral, majd Vékás rektor úr kérésére ’90. június 30­-án írásbeli szándéknyilatkozatot adott. A csehszlovák kormány képviseletében Romatka miniszterelnök ­helyettes úr előzetes megállapodást kötött Sorossal 1990. június 2­-án. Mind a két okiratból kitűnik, hogy a Közép­európai Egyetemet budapesti, prágai és pozsonyi székhellyel kívánják működtetni. A magyarországi részleg szervezetileg az ELTE­-hez tartozna. Vékás rektor úr messzemenően támogatja a tervet. Egyetért azzal Hunyadi György bölcsészkari dékán is. Tárgyaltak az ügyben a Közös Piac egyik illetékesével, Cárén Vogh­-gal is. A Közös Piac a megfelelő programjai keretén belül készséget mutat arra, hogy a vállalkozást anyagiakkal is támogassa. A kérés az, hogy a Magyar Kormány biztosítson épületet vagy épületrészt az egyetem budapesti részlegének, tehát ennek a bizonyos Prága, Pozsony, Budapest székhelyű egyetemnek. Erről tárgyaltak Man­herz államtitkár úrral, aki szerint az elhelyezés megoldhatónak látszik. A további szervezési munkák folyamatba tétele előtt szükséges lenne egy szándéknyilatkozat kiadása, nem elkötelező nyilatkozat, de szándéknyilatkozat erről. Ennek a kérésnek a tolmácsolására kértek fel. Ezt kellene továbbítani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy posztgraduális intézményt? kívánnak felállítani e három helyen. Még felmerült Krakkó is. E háromban lenne bizonyos közgazdasági menedzserképzés, bizonyos jogi, gazdasági ismeretekkel; nyelvészeti és egyéb. Azt hiszem, Prágában is ez lenne, és lenne bizonyos átjárás a két hely között. Ennek a költsége 25 millió dollár. Ez az az összeg, amit ők erre felajánlanak, és ehhez még további külföldi támogatást szereznek. Én azt mondtam, hogy semmiképpen nem tudunk elkötelező nyilatkozatot tenni. ahhoz, hogy mi bármire vonatkozóan véglegesen nyilatkozzunk, ahhoz pontosan kell tudni a kidolgozott javaslatot, tervezetet, hogyan képzelik el, és működését milyen forrásból kell fedezni. Miután Csehszlovákia ezt már megtette, sőt, egy magasabb formában, ezért azt javasolom, hogy egy szándéknyilatkozatot, de nem egy kötelező, hanem csak egy jóindulatú szándéknyilatkozatot tegyünk. E szándéknyilatkozatban azt is szögezzük le, hogy a konkrét tárgyalásoknál pontosan, minden részletében ismernünk kell a programot ahhoz, hogy a magyar kormányzat ebben véglegesen állást tudjon foglalni. Beleértve szervezetit, beleértve a képesítést, beleértve azt, hogy milyen formában történik például a különböző szemesztereknek a különböző helyeken való hallgatása. Egyelőre tulajdonképpen egy posztgraduális tanintézetről van szó, ami az ELTE­hez lenne kapcsolva. Nem tudom, megfelel­-e ez az épületelképzelés. Hol gondolják, valami pártház? Ajtósi Düreren?

 

 

Tehát az egyetemhez csatoltan, egyébként is az egyetemhez csatolt épületen belül tudnák ezt biztosítani. Erre kérném a Kormány egyetértését, hogy jelenleg semmi többet ne adjunk, csak egy szándéknyilatkozatot. Tehát ezáltal hagyjuk nyitva a kaput. Egyetért ezzel a Kormány? Igen. Akkor átadom Manherz államtitkár úrnak, hogy ennek szellemében készítse el, kellő óvatossággal. Mi részünkről tartózkodóan, a szándékunk maximális, elkötelezettségünk tartózkodó, és nagyon pontos terveket kérjünk arra, ami alapján majd esetleg elkötelezzük magunkat. Akkor ez megvolt.

 

 

Kifejezésre kell juttatnunk megfelelő formában azt, hogy ez egy különálló dolog, nem függ össze semmiféle vizsgálat részeivel. Egyszerűen azért, mert hogyha hozzáfog egy tudományos munkaközösség egy ilyennek a kidolgozásához, levéltári kutatáshoz és feltáráshoz, ennek a megírása és kinyomtatása ez legalább 3 éves program. De az a minimum. Megítélésem szerint inkább 5 éves program, mire egy átfogó tanulmány megjelenik olyan részletességig, hogy az személyeket is érinthet. Kizártnak tartom, hogy bármilyen jogi procedúra vagy politikai felelősségvállalás ezzel összefüggésbe hozható lenne. Itt arról van szó, hogy a közvélemény elé tárják, egyszerűen bemutatják egy tudományos hitelességű könyvben, hogy jutott ide az ország. Ennyiben kapcsolódik össze a Justitia-­tervvel, hogy ez is egy feltáró munka, ami tehát majd elkészül. De még soha nem fordult elő, hogy bármilyen eljárás indult volna tudományos munka alapján, legfeljebb a szerző ellen. Tehát ez egy teljesen torz álláspont, ezt meg tudom válaszolni a Tudományos Akadémia elnökének. De elképzelhetetlen, hogy ez a kettő egymással ilyen értelemben lenne összefüggésben. Ezt kifejezésre tudjuk juttatni. Tehát, mi úgy értelmezzük, hogy ezt az időszakot tudományos igényességgel feldolgozzák, ez viszont nem lehet alapja semmilyen büntetésnek. A büntetést a jog eszközeivel a legfőbb ügyész kez­deményezi, vagy az ügyészség kezdeményezése alapján lehet elvégezni, nem pedig egy tudományos munka alapján, mert az alapján bűncselekményt nem lehet felderíteni. Szóval erre ezt gondolom válaszolni, vagy kifejezésre juttatni. 

 

 

Azt hiszem, ezzel elvileg mind egyetértünk. Javasolom, hogy a köztársasági elnöknek tegyen javaslatot a Kormány, mivel az államfő elődjéről van szó. Tájékoztassa őt arról, hogy ez a levél érkezett hozzánk, és mint a Magyar Köztársaság elnökét felkérjük erre az állásfoglalásra, hogy kegyeleti szempontból, méltó módon Kenderesen, csendben helyezzék végső nyugalomra. Ez tipikusan olyan, hogy az illendőség a jogutódlás szempontjából az államfőt illeti meg. Ezt előterjeszti a Kormány, és utána én a döntést ellenjegyzem.