Az 1990. július 19-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a Kárpótlási Hivatal felállításával, feladataival és hatáskörével kapcsolatban
(Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, akinek hatáskörébe a kárpótlás kérdésköre is beletartozik, a bevezetőjében utal arra, hogy ezt a hivatalt a politikai okokból sérelmet szenvedettek kárpótlására állítanák fel.)
Kérdésem van: érintie a kárpótlás a külföldön élő külföldi állampolgárrá váltakat? Ez egy olyan kör, ami nagyon kritikusan merülhet fel. Érintie a kitelepített svábot adott esetben, ha külföldön van, vagy érinti-e az ’56-ban elmentek közül azokat, akik például előtte Recsken voltak?? Ez az egyik kérdés. Tehát körül kell határolni, hogy érintie az Izraelben lévő 300 ezer zsidót, és ebből azt, aki történetesen ezt a jogsértést elszenvedte. A másik kérdés: leszármazó jelentkezhet-e, lévén, hogy ilyen társadalmi hangok is elhangzottak, hogy a szülei a gyermekkorában ilyen kárt szenvedtek. A harmadik egy gyakorlati kérdés: nem tudom, hogy helyes-e a Belügyminisztérium költségvetésében szerepeltetni a Hivatal költségvetését, és nem lenne-e helyesebb a Népjóléti Minisztérium költségvetésében szerepeltetni ezt? A felmérés nem egyszerűen belügyminisztériumi, hanem sokkal inkább népjóléti. A hadikölcsönügyek, vagy minden, amit régen szociális jelleggel adtak, azért tartozott a Belügyminisztériumhoz, mert a Népjóléti Minisztériumot 1932-ben beolvasztották ide. De minden olyan kérdés, ami kárpótlási, kártérítési, tehát segély jelleggel jelentkezik, vagy a későbbiekben például nyugdíjként, akkor már indokoltabb lenne ennek a Népjóléti Minisztériumba helyezése. Hiszen lehet, hogy távlatilag, idővel, amikor lecsökkennek az igények, akkor már nem kell külön hivatal, hanem a Népjóléti Minisztérium is tudja kezelni. Addig viszont mindenképpen indokolt, hogy ezt egy tárca nélküli miniszter felügyelje, és ilyen értelemben önálló hivatal legyen. Ha azonban egy minisztérium költségvetésében szerepel, nem tudom, hogy országos hatáskörű szervként ez hogy jelentkezik. Még egy kérdés: nem lennee célszerű egy bizottságot kinevezni a tárca nélküli miniszter mellé a tárca nélküli miniszter előterjesztésére az érdekelt szervezetekből? Mondjuk egy 9 tagú társadalmi bizottságot, például a Recski Szövetségből,? a POFOSZ-ból,? de nem delegáltakat, mert akkor rengeteg szervezet lesz. Ez egy társadalmi bizottság, felügyelőbizottság, vagy tanácsadó bizottság lenne, és mint ilyen, különböző csoportokból állna. Egy hadifoglyot, egy munkaszolgálatost, egy recski internáltat, egy deportáltat, tehát a taxatív felsorolásnak megfelelően kineveznénk 3 évre egy ilyen bizottságot, és ott egymással is kénytelenek lennének egyeztetni a hasonló érdekcsoportok. Megfontolásra javaslom, hogy a tárca nélkül miniszter előterjesztésére ezekből a szervezetekből a Kormány kinevezne egy ilyen bizottságot.
(Surján László népjóléti miniszter felveti a „málenkij robot”-ra? elvittek kárpótlását is.)
Ezt a kártérítési igénybe kívánjuk belevenni a szovjet csapatkivonulásokkal kapcsolatban. Itt egy precedenst nyugodtan meg kellene kísérelnünk kialakítani. Egy átirattal a Szovjetunióhoz fordulunk, mivel az illető a munkaidejét ott töltötte le. Be kell adni egy ilyet a szovjet nagykövetségen keresztül ebben a konkrét esetben. Hasonló esetekben fel kell mérni, hogy mi történik, ha valaki nyugdíjasként áttelepül a Kárpátaljáról? Javaslom ezt is megvizsgálni. Ebben az esetben diplomáciai úton az illetőnek a nyugdíjigényét be kell terjeszteni a Szovjetuniónak. Nem emlékszem pontosan, de egyes országokból kapják.
(A vitában felmerül, hogy talán előbb a kárpótlási törvényt kellene elfogadtatni, és csak utána a szervezetet létrehozni.)
Ehhez van egy praktikus ellenvetés. A kárpótlási törvényjavaslatot mindenképpen meg kell csinálni, és valamilyen szervezet is kell, amelyet létrehozunk, mert százezrével jönnek a levelek. Tehát itt az a kérdés, hogy ki foglalkozzon ezekkel a levelekkel? Valamilyen szervezetet létre kell hoznunk, amelyik ezt összegyűjti, és amelyik a tárca nélküli miniszter felügyelete alatt működik. Nem a törvényjavaslatot készíti elő, vagy jogszabályokat, hanem egyáltalán gyűjti, rendszerezi ezeket, és előkészíti ennek a feltételeit. Hogy azt mondjuk, hogy ez Kárpótlási Hivatal vagy Kárpótlási Hivatalt Előkészítő Iroda, ez most más kérdés. De valamit létre kell hozni.
(Rabár Ferenc pénzügyminiszter problémásnak tartja a kárpótlás kifejezést, ugyanis bár elismeri, hogy jogilag teljesen világos a kárpótlás és a kártalanítás elválasztása, de a gyakorlatban szerinte ebből sok probléma lesz például az elhurcolt személyek esetében a ’44., ’46., ’49-es törvények alapján letétbe helyezett nemesfémtárgyak vonatkozásában.)
Ez a tulajdonkoncepcióval függ össze. Amikor kidolgozzuk, hogy egyáltalán mit ismerünk el, azt is törvényben kell meghatározni, addig nem lehet semmilyen igényt elfogadni. Ha az Országgyűlés elé terjesztjük a tulajdoni kárpótlásról szóló megfelelő törvényt, ott lehet majd szabályozni, hogy mit lehet visszakapni. Megállapodtunk, hogy a föld globálisan visszakapható, de ami ezen kívül van, ott kártérítés az igény, ami egy hadikölcsön rendszerrel, vagy hosszú lejáratú, bizonyos kárigény megállapításával képzelhető el. Ez teljesen két különböző hivatal létét igényli. Nem keveredhet a kettő össze.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 493-496. oldalán megjelent szövege)
