1990. év

 

Én ezzel nem értek egyet, azért, mert ezt a költségvetést egyszerűen átvette a Kormány. Ebből semmiféle, legfeljebb erkölcsi kötelezettség származik. Jogi értelemben, ha a Kormány tudomásul vette a költségvetést, és nem tett javaslatot ennek a költségvetésnek az elvetésére, és nem jelentette ki, hogy ezt a költségvetést nem fogadja el, és nem terjeszt a parlament elé egy másikat, akkor automatikusan ezzel a költségvetéssel dolgozik ez a kormány. Ez a mi költségvetésünk is. Nekünk kell róla számot adni, és az Állami Számvevőszék? előtt is ezért mi felelünk már. Tehát ez megítélésem szerint ehhez nem érv. A súlyos az lenne, ha úgy A lakáskamatadó, közérthetőbb nevén lakáshitel, amelyet a rendszerváltoztatás éveiben az OTP és a Takarékszövetkezet folyósított. Az Országgyűlés az 1991. évi törvény részeként módosította a lakásépítési, vásárlási és egyéb építési munkák céljára nyújtott kölcsönök kamatterheit. Ennek értelmében két változatot dolgoztak ki. Az első változat szerint a kamatmentes, illetve az évi 3,5 százalékot meg nem haladó kamatozású kölcsönök kamata 1991. január elsejétől, a 3,5 százalékot meghaladó és nem változó kamatozású kölcsönök kamata pedig 1992. január elsejétől 15 százalékra emelkedett. A második változat esetében a kamatmentes, illetve az évi 3,5 százalékot meg nem haladó kamatozású kölcsönökre az 1991. január elsején fennálló tőketartozás felét, az évi 3,5 százaléknál magasabb és nem változó kamatozású kölcsönökre pedig az 1992. január elsején fennálló tőketartozás egyharmadát engedte el az állam. A felével csökkentett kölcsönökre 1991. január elsejétől, az egyharmadával csökkentett kölcsönökre viszont 1992. január elsejétől a lakáscélú bankkölcsönök mindenkori kamatát kellett fizetni. A lakáskamatadóval az Alkotmánybíróság is több alkalommal foglalkozott, 1990­ben előbb azt alkotmányellenesnek ítélte, egy évvel később viszont már az ügyben illetéktelennek nyilvánította magát."}?{/tip} az sokkal rosszabb, mint ha most az elfogadott törvények esetében ezeknek a tételeknek a módosítását megcsináljuk. Nem egy olyan nagy dolog, hogy kérjük most ebben a szituációban a költségvetés e tételeinek a módosítását. Még két dolog. Egyrészt a Kormány részéről az helyes lenne, ha ebben történne állásfoglalás. Ebben itt nem rögtönzésekre van szükség. Továbbá még egyszer szükséges megvizsgálni az Állami Számvevőszék álláspontját. Régen is ez volt a kialakult rend, és ezt nagyon ajánlom a Kormány tagjainak és a pénzügyminiszternek különösen. Meg is fogjuk hívni az Állami Számvevőszék elnökét, hogy itt a minisztertanácson is adjon egy rövid tájékoztatást, hogy mi az álláspontjuk saját helyzetük értelmezésében. Szoros kapcsolatot ajánlunk az Állami Számvevőszékkel, mert egyike lesz, amelyik felülvizsgálja a költségvetés teljesítését. Tehát mindenképpen szoros kapcsolatban kell a Pénzügyminisztériumnak működnie az Állami Számvevőszékkel, de nem csak a végelszámolásnál. Na most, ha ez nem biztosított, akkor ez sokkal nagyobb kárt okozhat, ha megint abba a helyzetbe kerülünk, hogy az Alkotmánybíróság olyan döntést hoz, hogy alkotmányellenes a helyzet. Úgyhogy ezt egy napon belül vagy két napon belül el kellene dönteni, és be kell nyújtani, legalábbis be legyen nyújtva, ha ez szükséges.

 

 

Tekintettel arra, hogy a határozati javaslat tulajdonképpen még eléggé kezdeti stádiumot tükröz, és ez után kell tulajdonképpen az egész kérdést megalkotni, én nem kívánnék erről most hosszú vitát nyitni, mert úgy gondolom, hogy nem megvitatható állapotban van ebben a formában. Elvileg, azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy milyen szükség van egy ilyen egyeztető testületre, annál inkább, mert a jelenségek, mint a Márkus-hegy és a bányászok is ezt mutatják.? egyébként is erre nagyon fel kell máris készülni, mert biztos, hogy szeptemberben kezdik a mozgolódást. Rácz Sándor, aki hallotta véletlenül, ma bejelentette, hogy a központi munkástanács megalakult, nagyon sajátos, szindikalista, jugoszláv modellt is érzékeltető megjegyzésekkel.? Úgyhogy én nagyon fontosnak tartanám az érdekegyeztető szerepkör mellett az egész szakszervezeti munkásérdekvédelmi kérdés vizsgálatát, ami nem tudom, milyen stádiumban van. Ennek a jogszabályi előkészítésére fel kell készülni, és őszre meg kell vizsgálni jogi szempontból is, hogy állunk itt a régi szakszervezetek, a LIGA és a munkástanácsok vonatkozásában. A Munkaügyi Minisz­térium dolgozzon ki a munkástanácsokkal kapcsolatban legalább egy koncepciót a legrövidebb időn belül. Nem kell hangsúlyoznom, hogy meg kell találni, hogy mi az érdekvédelmi funkció, és semmiféle vállalatirányítási vagy egyéb funkció ne legyen, amely egyre többször jelenik meg, ami egész más volt ’56-ban. Ez teljesen ellentétes lenne a privatizációs folyamattal. Tehát abba a koncepcióba, amit mind a három párt eleve vallott, hogy nem lehet szó a vállalatok munkástanácsi irányításáról. Tehát ez elve kizárt, az egész privatizációval stb.­vel szemben áll. A munkástanácsok mint szervezetek az érdekvédelemnek, a munkás­érdekvédelemnek képezhetik a részét, de ezt ki kell dolgozni. Javaslom a politikai államtitkárnak a sürgős megbízását a koncepció kialakítására, hogy a minisztérium jogászaival és az érdekelt tárcákkal egyeztetve nagyon sürgősen kezdjen hozzá. Egyébként az érdekvédelmi szerep, ez egy nagyon kényes terület, azt lehet mondani. Egyik oldalon lehet azt az utat választani, hogy a munkástanácsok legyenek a hiteles szakszervezetek, mivel nincsenek tulajdonképpen teljesen hiteles szakszervezetek ma Magyarországon, amit minden külföldi látogató, bármelyik oldalról jön, rögtön felismer. Tehát nincsenek hiteles szakszervezetek, vagy legalábbis ebben a kérdésben problémák vannak. Az ágazati szakszervezetek között a szabad szakszervezeti liga gyakorlatilag egy pártpolitikai jellegű szerveződési forma, a harmadik pedig a munkástanácsok, amelyek elindításánál két út, illetve három út lenne. De az egyiket eleve ki kell zárni, a vállalatirányító funkciójú munkástanácsot. Két út látszott az elindulásnál. Az egyik, hogy egy új szakszervezeti mozgalomnak ezek az első alapegységei, amikre egy új, harmadik szakszervezeti érdekvédelmi irányzat épülhet fel. Ez az egyik útja lehet a munkástanács­szervezkedéseknek. Ezt a munkástanács­mozgalmak jelezték. Az MDF-nek is voltak ezek a munkásfórumai, és ezekben az irányokban van is. A másik pedig a vállalatoknál részben szakszervezetekből alakulna, az adott vállalatnak egy komplex, ilyen vállalati érdekvédelmi ellenőrző szerve lenne, ami a vállalati tanácsoknak akár a kontrolljára jöhetne létre stb. Mindenesetre na­gyon sürgősen a koncepciót ki kell dolgozni. Na most, az érdekegyeztető bizottságot vagy tárgyalást, az elsőt mikorra kívánnád összehívni?

 

 

Azt én elhiszem, de pontosan azért nem veszek részt rajta, mert a szakszervezetek ezt igénylik. Tudniillik, itt pontosan arról van szó, hogy a Nagy Sándor-féle szakszervezeti mozgalom és az egész SZOT egy olyan presztízskérdést kívánt csinálni, hogy a szakszervezeteknek a Kormány, illetve a kormányfő a partnere, és ezzel kívánják a munkaügyi minisztert degradálni. Pontosan erről van szó. Na most erre az ember olyan gesztust tesz, hogy jelzi, hogy mivel van munkaügyi miniszter, a Kormány nevében a munkaügyi miniszter az, aki az érdekegyeztetésnek a felelős kormánytagja. Tehát jelenleg erről lehet szó. Legfeljebb a különböző szakszervezet elnökeinek – adott esetben – a fogadásáról lehet szó. Ebben az esetben a szakszervezeteknek azt kell tudomásul venni, hogy a munkaügyi miniszter teljes súllyal és tekintéllyel képviseli ebben a kérdésben a Kormányt. Amelyik pillanatban termelési kérdés, vagy olyan kérdés jelenik meg, amelyik érintkezik más tárcákkal, akkor az adott miniszter ez a személy, és amikor az államot pénzügyileg érinti az adott kérdés, akkor pedig a kincstár kancellárja, a pénzügyminiszter ez. Tehát ez teljesen logikus a felépítésben. Egyébként azt javasolnám, hogy az első érdekegyeztetést inkább augusztus elejére kellene összehívni most már, hogy egy kicsit az ár­emelkedés légkörén túl legyünk. Augusztus elejére, és ha már most összehívjuk őket erre az időpontra, akkor erre felkészülhetnek. 

 

 

Most első alkalommal használjuk ki annak a lehetőségét, hogy az érdekegyeztetésnél a munkavállalók, a szakszervezetek, mozgalmak stb. által tolmácsolt problémáinak a felmérése, összegezése történhessen meg. Ez lehetne az első feladata. Ha ezen belül bejön a privatizáció problémája is, akkor lehet rajta halasztani, lehet válaszolni bizonyos kérdésekre, de talán nem kéne azt központba állítani.