1990. év

(A miniszterelnök a családi kitüntetéseket szemléltetés céljából be is hozta a kormányülésre, és magyarázattal ellátva be is mutatta.)

Egy pillanat türelmet kérek. Csak elindítanék egy mintát, hogy mindenki saját szemmel is megtekinthesse. Az egyik dolog mielőtt a részletekről lenne szó, nem javasolnám, hogy bármelyik olyan kitüntetést abban a formában megtartsunk, ami eddig volt. Azt le kell zárni. Azért sem tartanám meghagyni a jelenlegi kitüntetéseket, mert a legrondább kitüntetések a magyarországi, az elmúlt évtizedek magyar kitüntetései. Nem javasolnám például a Zászlórendnek? a megtartását sem. Nem ismerek a jelenlegi kitüntetések között olyat, amelyiket ebben a formájában, így ahogy most kinéz, megtartanám, egyszerűen művészi, minden szempontból. A má­sik kérdés – a felhozott példákkal kapcsolatban –, a Magyar Köztársasági Érdemrendet azt fontosnak tartanám, azt körbe is küldeném, és azért mutatnám meg, mert az egybeesik a régi magyar érdemrenddel, annyira egyforma volt, azonos formában csinálták.? (A miniszterelnök körbe is ad néhány kitüntetést.) Ez a magyar érdemrend, a Horthy-érabeli, s ez a köztársasági érdemrend, ez a harmadik fokozata, ez pedig a magyar érdemrend középkeresztje, tisztikeresztje,? tehát ugyanennek a magasabb foka ez. A köztársaságinál pontosan ugyanez szerint ment, amit eltöröltek 1948­ban, és itt van a nagykeresztje. Ezt csak azért mint érdekességet mutatom. A magyar érdemrendnek az alapítása 1922. Ezt a forma szempontjából adnám körbe, hogy ameddig beszélünk róla, valami képünk legyen mégis a mostani kitüntetésekhez viszonyítva. A dobozban benne van a köztársasági érdemrend a piros, a zöld pedig a Horthy-érabeli magyar érdemrend, aminek tulajdonképpen jogutódja a Köztársasági Érdemrend. Az a tisztikereszt? és az pedig a lovagkereszt.? Akkor rátérve az adományozásra. Én azt hiszem, hogy nekünk nem kéne inflációt csinálni a sok kitüntetés adományozásával. Nagyon fontos a külföldi személy kitüntetése, hiszen itt viszonosságról van szó. De ez mondjuk részletkérdés még, és csak azért említem, hogy ebbe gondolatilag egy kicsit beleéljük magunkat. A másik dolog, feltehetően indokolt lesz, hasonlóan a háborús emlékérmekhez, megcsinálni az 1956­os emlékérmet,? ami bizonyos ellenállási stb. erkölcsi és a politikai rehabilitálásnak az egyik lehetősége. Nem partizán érdeméremről van szó, de valamit e tekintetben feltétlenül kell majd csinálni, hiszen ezzel politikailag és lélektanilag is sokat tehetünk. A katonáknál is kell. Tehát ezt az egész dolgot egy bizonyos elképzelés szerint ki kell dolgoznunk. Én úgy érzem, hogy az állami kitüntetés alapításánál megfontolandó az a variáció, hogy az Országgyűlés alapítja őket, ugyanis a parlamentáris demokráciában ez indokolt. Tehát az Országgyűlés legyen az alapítója ezeknek, amiket mindenképpen a köztársasági elnök adományoz. Ez mindig államfői jogkörbe tartozott, de a miniszterelnök előterjesztésére. Ez viszont következik a kormányzati felelősségből azért, hogy ne fordulhasson elő elvileg, hogy az ország politikájával ellentétes kitüntetésre kerüljön sor. Ez minden kormány természetes törekvése, hogy politikai célkitűzéseivel ellentétes kitüntetésre ne kerülhessen sor. Tehát ebből következik, hogy a kormány sohasem iktatható ki ebből a folyamatból. Ezek a művészi díj és egyebek, azok már más kategória. Tovább folytatva, vannak tehát többfokozatú kitüntetések, és vannak kisebb, háromfokozatbeli kitüntetések. Tehát annyit gondolnék elöljáróban, hogy a klasszikus magyar kitüntetések közül a Magyar Érdemrend, illetve annak utóda, a Magyar Köztársasági Érdemrend, s annak fokozatai megmaradhatnának. Ezeket azért mutattam be eredetiben is, hogy ez az, ami klaszszikusan magyar kitüntetési típus, ez a forma, ami nálunk meghonosodott, ez tulajdonképpen osztrák–német kitüntetési forma.

(A vita során felmerül, hogy járjon-e pénz a kitüntetéshez.)

Én a következőt javasolnám, egyetértve a numizmatikai? és egyéb társaságok javaslatával. Rendjelért pénzt adni nem lehet, ez egy viccből honosodott meg. Csak a szégyen, a blama és semmi pénz mellé. Én úgy gondolom, hogy olyanná kell tenni a kitüntetéseket, hogy elég legyen maga a kitüntetés, és aki kapja, büszke legyen rá. Ez különbözteti meg a rendjelet és a díjat. A díj az önmagában foglalja azt, hogy azzal jutalom, pénz is jár. Rendjelért egyébként közismert, hogy fizetni volt szokás. Ma is Nyugaton rendjelért be kell fizetni X dollárt, és az önköltségi árát még a Vatikán is beszedi. A Nagy Szent Gergely-rendnek? is megvan az ára, amit be kell fizetni, ha valaki megkapja. Tehát rendjelért eleve nem lehet pénzt mellékelni. Ha a köztársasági elnök valakit kitüntet egy rendjellel, ettől függetlenül a miniszter őt pénzjutalomban is részesítheti, de ez már a miniszter dolga. A kettő között nem lehet közvetlen kapcsolat. Tehát én azt javasolnám, hogy úgy foglaljunk állást, hogy a rendjelek esetében ne legyen pénzjutalom, a díjaknál viszont természetesen legyen. Állami rendjel csak ebben a formában lehessen. Bízzuk meg akkor a Minisztertanács Hivatalát a mi részünkről, együttműködve a Köztársasági Elnöki Hivatal kitüntetési ügyeinek osztályával, az érdekelt szakemberekkel, köztük Katona Tamás államtitkár úrral, aki ennek amúgy is speciális szakértője, hogy állítsanak elő egy előterjesztést erről. Valamennyire én is ismerem ezt a kérdést. Én a Szent Istvánt tudom, hogy honnan ered. A Szent István-rend? az egy olyan magas történelmi kitüntetés, ezért azt olyan mértékben kell körülhatárolni, mint régen, ugyanis annak mindig zárt száma volt, és vissza kellett adni. A személy csak az életében birtokolhatta, és utána vissza kellett adnia. Volt, amikor az országban nem volt több, csak három darab. Itt szeretném azért azt még megjegyezni, hogy ezt már jeleztem Göncz Árpád elnök úrnak, hogy én a kitüntetéseket nem fogom folyamatosan előterjeszteni, hanem máris visszatartom őket. Egyrészt a Minisztertanácsot szeretném tájékoztatni arról, hogy számunkra teljesen ismeretlen személyeket terjesztenek elő ki­tüntetésre. Korábban már több kifogás merült fel ezzel kapcsolatban. Elém tették másik 250 irat között aláírásra a kitüntetési javaslatot, és utána kifogás merült fel, hogy az illetőt miért tüntettük ki. Miután Göncz Árpád látta, hogy én aláírtam, így ő is aláírta. A másik dolog, nincsenek teljesen bizonytalan helyzetek. Például, és ezt most hasból mondom, felterjesztik a Békés megyei Gyógyszertári Központ vezetőjét, vagy felterjesztik az ottani OTP­igazgatót. A következő pillanatban jön a tiltakozás, hogy az illető közismert sztálinista. Jöttek ilyenek. Én nem fogok káderezni e pillanatban. Egyrészt, ha a miniszterek előterjesztésében jön, kérem, hogy ők vizsgálják meg. Egyébként csak egész különleges az, hogy a Magyar Nemzeti Bank is terjesztett már elő kitüntetési javaslatot. Ha a miniszterek terjesztenek kitüntetési javaslatot hozzám, akkor azt ne vegyék formalitásnak, ugyanis politikai kényelmetlenségbe kerülünk, ha olyat tüntetünk ki, aki miatt utána a megyében adott esetben vihar támad. Tehát ezt nagyon javaslom megfontolni. Külföldiek esetében szintén, úgyhogy már külföldit sem terjesztettem tovább. Akit nagykövetek előterjesztenek zászlórendre és egyebekre, olyat, aki őket esetleg kitüntette, és a Külügyminisztérium nem figyel oda, de még csak föltétlen politikai érdek sincs a kitüntetés mellett, az akkor inkább zavart okoz. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy nagyon gyorsan pró­báljunk ebben lépni. Rendelkezésre áll a Pénzverdében az elkészítéshez szükséges szerszám, amellyel szerintem két hónap alatt meg tudják csinálni a kitüntetést, sőt előbb is. Én azt javasolnám, hogy mondjuk, csináljunk meg egy tervezetet, és adjunk erre három hetet. Három hét után egy szakmai ellenőrzést követően, minél gyorsabban döntsünk, hogy az első kitüntetések rendelkezésre álljanak ősztől. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy október 23-án, ami egyben a köztársaságnak a születésnapja is,? már az első köztársasági érdemrend rendelkezésre álljon. Ez legyen a politikai és a stratégiai cél, ha ezzel egyetért a Minisztertanács. Igen? Ez lenne a menetrend. Ezzel kapcsolatban én azt javaslom, hogy fontoljuk meg a kitüntetések adományozásának felfüggesztését addig. Aki még kitüntetésre érdemes, mert szakmai meg egyéb okokból történne, annak semmi akadálya nincs, hogy egy felülvizsgálatot hajtunk végre az előterjesztésekben, amely felülvizsgálatot akár egy bizottság is elvégezheti. Felülvizsgálja, hogy ténylegesen milyen érdemek alapján történik ez az új kitüntetés. Én állítom, hogy ha valaki elmegy most 60 éves korában mint egy tudományos intézetnek az igazgatója, és olyan érdemekkel megy el, az boldog lesz, hogy a Köztársasági Érdem egy ilyen fokozatát fogja kapni, nem pedig egy vöröscsillagos plecsnit.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 476-481. oldalán megjelent szövege)