1993. év

(Az előterjesztés szerint nagyságrendileg az ország eddigi legnagyobb külső támogatás jellegű finanszírozási forrása a Phare. Ez eddig éves, egyedi projektumokhoz kötött, alapvetően nyugati szakértelem átadásának finanszírozása volt. A Magyar Kormány másfél év óta keresi azoknak a módoknak a kölcsönös elfogadtatását, amely lehetővé teszi, hogy az adott összegű Phare program ne csak egyedi projektumokat, és ne csak egyszerűen, úgynevezett szakértelem-átadást finanszírozzon, hanem tegye lehetővé többéves, nemzetgazdasági jellegű, beruházási, fejlesztési, ha úgy tetszik gazdaságpolitikai programoknak a finanszírozását.)

Szóval mindenképpen azt kérném, miután ez – Kádár miniszter úr is említette – Londonban is felmerült, ahol egy éles vita bontakozott ki. Nem tudom, említetted-e, hogy a Delors egészen meg volt sértve és az Európai Közösség is, amikor a lengyelek és a csehek a Phare programnak nekimentek. Soha nem szerencsés a nyugatiaknak nekimenni azzal, hogy az egésznek semmi haszna nincs. A másik pedig az, hogy természetes az is, hogy minden ilyen külső segély elsősorban a saját vezető értelmiségi munkanélküliség támogatását jelenti külföldön, másrészt kellemes szállodai helyek és nyaralások biztosítása a mi kontónkra. Ez mind ténykérdés. de ha elvágjuk a lehetőségét, az a másik oldalon rossz. Tehát egy olyan konstrukciót kell kikényszerítenünk, amelyikben fogadókészek vagyunk, de minimálisra tudjuk ezeket az improduktív részesedéseket szorítani, és a maximumot ki tudjuk hozni belőle. Ezt viszont itt belül kell jobban megszervezni, mert lehet, hogy tévedek, de nem vagyok benne biztos, hogy a Phare program felhasználása az elmúlt időszakban a maximális lehetőségekkel élt, és nem volt valóban szétdarabolt. Tehát most azt kell célul kitűzni, hogy nagyon koncentrált legyen, és az elkövetkező időkben eldobni nem szabad, mert ennek a gazdaságin túl van egy pszichológiai hatása is, hogy boldogok, hogyha esetleg nem kell segíteni, sőt még meg is lehet sértődni. Ezt juttatta kifejezésre az egész tárgyalás Londonban, ami miatt alig lehetett visszafordítani a hangulatot, mert a Suhockát is megetette ezzel a Klaus, és Mečiar meg nem értette, hogy miről van szó, úgyhogy ő is ezt megerősítette. Úgyhogy ezt tényleg úgy kellett visszahozni a sírból pszichikailag. Akkor elvileg lezárva a Phare programnak a kérdése. Nekünk tehát azt kell elérni, hogy az Európai Közösségnek is eleget tegyünk azzal, hogy fenntartjuk a különböző célokra, és nem vonunk mindent össze, de egyúttal nem kerülhetünk az IMF-fel sem úgy ellentétbe, hogy az IMF-nek is nem teszszük meg a megfelelő lépéseket, amivel el tudjuk érni a megállapodást. Tehát az a feladatunk, hogy ezt a két dolgot áthidaljuk. Tehát ebben nem lehet az egyiket a másikkal kizárni, és úgy gondolom, hogy senki nem is gondolja így. A másik, hogy ezt egy tárcaközi szakértői bizottság előkészítheti, a Gazdasági Kabinet megvitatja, de mivel a Phare program sokféle tárcát érint, a végső áment, a döntést a Kormány szintjén kell kimondani. Tehát, gondolom, Schamschula miniszter úr is így értette. Tehát az előkészítés nem kormányszinten történhet, hanem kormányszakértői szinten, de a végső szót mi mondjuk ki. Úgyhogy én azt javaslom, hogy akkor ezekkel, miután a fő kérdésekben megállapodás történt, zárjuk le, és fogadjuk el a javaslatot. Akkor megkérdem, van-e ellenvélemény, tartózkodás? Nincs, akkor ezt elfogadta.

A rendőrségről szóló 5252. számú törvényjavaslat? átdolgozásával kapcsolatban arra vonatkozólag, hogy rendőr jelöltetheti-e magát választáson.

Bocsánat, miniszter úr, erre válaszolnék. Fegyveres testület tagja vagy hasonló köztisztviselői beosztásban lévő személy rendelkezési állományba vagy szolgálaton kívül helyezést kérhetett a választási harc idejére. Ez nem egy új dolog, régen is jelentkeztek választásokra katonák vagy fegyveres testületek tagjai. Nem lehet őket ettől eltiltani, az egyszerűen alkotmányellenes lenne. Ezzel két hónapig foglalkoztunk a kerekasztal-tárgyaláson sokféle vitában. Alkotmányellenes megtiltani azt, hogy képviselőjelölt lehessen, de abban a helyzetben szolgálaton kívülre, fizetés nélkülire kell kérnie magát. Az már más kérdés, hogy kap-e arra az időre szabadságot vagy végkielégítést vagy mit tudom én mit, de ettől nem lehet eltiltani. Megfelelő formát kell arra találni, hogy részt vehessen a választáson jelöltként mint szolgálaton kívüli. Csak így és csak ez fogadható el. Egyébként bíró lehet párttag? Az se lehet. Katona viszont lehet párttag, és rendőr is lehet párttag. Még egyet, az igazságügyminiszter úrnak és a külügyminiszter úrnak is felhívom a figyelmét arra, hogy nincs Magyarországon jól tisztázva ezeknél a kinevezéseknél sem a szolgálaton kívüliség, sem a rendkívüli, illetve rendelkezési állományba helyezés. Diplomatáknál is folyamatosan felmerül, katonáknál is, hogy például szolgálaton kívül helyezve elmehet-e gyárigazgatónak. Rendelkezési állományba kerül, névjegyén nagykövet, valóságban az IBUSZ-nál üzletvezető.

(Miután Zsuffa István, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára – aki szakértőként volt a kormányülés meghívottja – csak később jelent meg az ülésen.)

Még megismétlem, mert Zsuffa helyettes államtitkár úr nem volt itt, amikor a rendőrök választójogával, illetve a jelöltségével kapcsolatos kérdés merült fel. Tehát szeretnénk, és kérem is mint a közigazgatási jog kiváló szakértőjét, hogy a két fogalmat, a szolgálaton kívüliséget és a rendelkezési állományba helyezést a mai magyar jog szempontjából meg kellene vizsgálni, mert a jelenlévők közül többségben az Alkotmánnyal ellentétesnek ítéljük meg azt kormányszinten, hogy ne jelöltethesse magát semmi körülmények között. Tehát szerintünk az lenne alkotmányellenes, hogy ne jelöltethesse magát. De a formát ehhez meg kell találni, ami lehet például szolgálaton kívüliség kérése a választási jelöléssel egyidejűleg vagy ezzel összefüggésben. A külügytől kezdve állandóan felmerülő probléma, nem tudom, hogy mennyiben él a rendelkezési állományba helyezés lehetősége. Ez diplomatáknál is felmerült. Ezt kértem például a munkaügytől, hogy ezt dolgozzuk ki, mert ez egy tipikusan közszolgálati kérdés is.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 409-411. oldalán megjelent szövege)