Az 1993. március 4-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány kuratóriumának változásával, továbbá azzal kapcsolatban, hogy egy országgyűlési határozat-tervezet nyilatkoztatná a képviselőket gazdasági tisztségeikről.
(A kérdés azért került napirendre, mert a kuratórium korábbi elnöke, Nemeskürty István lemondott az elnöki tisztről.)
Én szerintem túldimenzionált ez az egész kérdés, hogy erről egy ilyen vitát folytatunk. Tehát ezt sokkal egyszerűbben el lehetne intézni észszerűség és nem észszerűség alapján. Az egyik dolog az, hogy amikor Nemeskürtyt neveztük ki, akkor az volt a legfőbb szempont, hogy ne egyik nemzetiséghez tartozó vagy egyik kisebbséghez tartozó személy legyen az elnöke a kuratóriumnak, mert az szükségszerűen egy másik nemzetiségben rossz érzést kelthet egy esetleges részrehajlás miatt. Tehát egy olyan elismert személyiséget kívántunk a Kuratórium élére állítani, aki nem vádolható azzal, hogy most egyik vagy másik kisebbséghez tartozva foglalkozik az ügyekkel. Tehát én mindenképpen azt gondolom helyesnek, hogy nem érdemes ezen különösebb vitát folytatni, hanem azt az alapszempontot kell venni, hogy ne az egyik nemzetiség vagy etnikai kisebbség vagy akár vallási kisebbség képviselője legyen az elnök, hanem olyan magyar közéleti vagy tudományos vagy bármilyen személyiség, aki ezt az egészet ehhez való érzékkel, tapintattal intézi. Automatikusan a titkár a Hivatal részéről Báthory János. Ha az elnök személyéről másképp döntünk vagy döntenénk, akkor három hét múlva vagy két hónapon belül jönne valahonnan egy ilyen megjegyzés, hogy persze, mert ez ehhez a kisebbséghez tartozik. Ugye a tagjai között, akik vannak, az a helyes, hogy többségben vannak a nemzeti kisebbségek képviselői, de elnöknek és titkárnak nem hozzájuk tartozónak kell lennie, épp az objektivitás miatt, ez a véleményem. Úgyhogy nem hiszem, hogy személyeket kellene minősítenünk bármilyen szempontból. Ez egy elvi kérdés.
(Elhangzik, hogy Zala Tamást a Kuratórium eddigi tagját már megkeresték, és megkérdezték, hogy vállalná ez elnöki tisztséget.)
őszintén csodálkozom, hogy a Kormány elé kerülése előtt megkérdezik az érintett felet. Úgyhogy nem tudom elfogadni ezt a módszert, mert vagy nem kérdezünk, de ha kérdezünk is, ettől független ez nem kötelez bennünket semmire. Úgyhogy nem tudom, miért kellett megkérdezni előre, vagy hogy képzelik azt, hogy előre megkérdezik, és utána a Kormányt ezzel kényszerhelyzetbe hozzák, vagy pedig, ha ellentétes döntést hoz, akkor szükségszerűen valaki lelki életet fog élni utána.
(Reagálásként elhangzik, hogy az sem volna kívánatos, hogy valakit fölkérünk, és nem fogadja el a felkérést. A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökének álláspontja szerint az elnöknek nem kell feltétlenül magyarnak lennie.)
Kérem szépen, nem arról van szó, hogy a magyar közösség szabályai szerint négy déd vagy nagyszülőre visszamenő magyarnak kell lenni annak, aki az elnöke, én nem ezt mondtam. Tehát nem így, nem ilyen értelemben gondoltam, hogy magyar. Hanem arról van szó, hogy a Kuratórium elnöki helyét betöltő személy ne egy nemzeti kisebbség képviselője legyen. Zala Tamás egy kisebbség szervezetének a tagja. Ezt tartom nem helyesnek, és én nem Zala Tamás személyével foglalkozom. Ha azt javasolták volna most, hogy a német nemzeti kisebbségi szervezet képviselője legyen az elnök, azt is ellenezném. Tehát én azt tartom, és ebben logika volt, hogy a Nemeskürtyt azért kértük fel annak idején elnöknek, mert nyilván egy olyan személyiség, aki a nemzetiségi és kisebbségi kérdések iránt megfelelő érzékenységgel, megfelelő érzékkel rendelkezik, de mégsem vádolható azzal adott esetben, hogy egyik vagy másik nemzetiség felé hajlik. Úgyhogy, én fenntartom azt az álláspontomat, és csak elvi álláspontra lehet ebben a kérdésben helyezkedni, és ezt lehet csak védeni és indokolni, hogy a Kormány azért dönt így, mert az egyes szervezetektől független személyiséget kíván elnöknek és titkárnak automatikusan. Ettől Zala Tamást továbbra is a Kuratórium tagjaként nagyon is fontosnak tartjuk, hogy ott legyen, és jó munkát végezzen, és nyilván nincs kifogásunk ellene, sokkal rosszabb megoldásokat lehetne erre találni. Tehát én azt javaslom, hogy valaki olyan személyiséget kérjünk fel, aki ezt tényleg reprezentálja. Sajnos én most nem tudok hirtelenjében ilyen személyt. A Nemeskürty eleve visszautasította a felkérést? Egyébként épp a napokban volt itt nálam. Úgyhogy, ha tudtam volna ezt a problémát, akkor mindjárt rákérdeztem volna nála. Kérdésem az a Kormányhoz, egyetért-e azzal, hogy jelentős közéleti vagy tudományos vagy más személyiséget válasszunk, keressünk erre a tisztségre? Elsősorban megkérdezzük Nemeskürtyt, hogy hajlandó-e tovább vállalni, de ha nem, akkor keresünk más személyiséget, követve ezt az elvet, tehát ezt a semlegességi elvet, hogy ne az egyik szervezet képviselője legyen a Kuratórium elnöke. Ezt kell először is tisztázni, mert ez az alapelvi kérdés. Ki van ellene ennek, hogy ezt az elvet kövessük? Nincs. tartózkodás? Nincs. Akkor a Kormány egyhangúlag elfogadta azt az elvet, hogy ne az egyik nemzeti kisebbség vagy etnikai kisebbség képviselője töltse be az elnöki tisztséget. Akkor nem tudom ki beszélt Zala Tamással. Ennyit kell vele közölni, hogy a Kormány úgy döntött – nem a személyére való tekintettel, mint ahogy nekem sem személyi kérdés ez –, hogy egyik nemzeti kisebbség vagy etnikai kisebbség képviselője se töltse be az elnöki tisztséget. A másik pedig, hogy telefonálunk. Telefonon fogok beszélni a Nemeskürtyvel, és ha a Nemeskürty nem vállalja, akkor kérek egy új javaslatot, hogy ki legyen az elnök. Gondolkozhatunk ötletekben is, akik kisebbségi kérdésekkel foglalkoznak. Esetleg a hivatalnak is van ötlete a tudományos életből vagy közéletből, aki alkalmas lehet erre, és aki tényleg eljár majd a kuratóriumi ülésekre. Ezzel kapcsolatban más kérdés van?
(Javaslatként elhangzik Doncsev Toso neve.)
Nem, Isten ments! Úgyhogy ebben a kérdésben viszont teljesen egyetértek. Akkor, ha most nagyon sürgősen elérjük a Nemeskürtyt, ezt telefonon ma még lebonyolítjuk, és abban az esetben, ha nem vállalja, akkor kérem az ötleteket, javaslatokat. Elvileg, elméletileg nemzeti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kutató is számba jöhet vagy olyan személy, aki tehát elég integráló. Szóval ne olyan, aki a kisebbségeket vadítja vagy bármelyiket külön-külön. Úgyhogy, ha ilyen javaslat van, akkor azt kérem.
Napirenden kívül azzal kapcsolatban, hogy egy országgyűlési határozat-tervezet nyilatkoztatná a képviselőket gazdasági tisztségeikről.
Azt szeretném kérdezni, hogy annak idején ugye minden képviselő tett egy vagyonnyilatkozatot. Tehát volt egy vagyonnyilatkozat, amibe beletartozik a gazdasági tisztségviselés is. Tehát azt hiszem, hogy erre kellene hivatkozni. Megtettük akkor a vagyonnyilatkozatot, meg azt is, hogy az OTP-ben kinek mennyi, nem tudom, mije van, és ahhoz kell viszonyítani az abban leírtakat, amikor lelép. Tudok egy kövér plébánosról, aki 120 kiló volt, és a beiktatásakor egy mázsálót hozatott a falu főterére, és azt mondta a falu népének, mérjenek le, hogy lássák, hogy 120 kilóval jöttem ide. Ne mondják öt év múlva, hogy a maguk zsírján híztam. Ez valóban megtörtént.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 406-408. oldalán megjelent szövege)
