Az 1993. január 14-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a kormányülés helyisége előtti újságírói és szakértői tartózkodással,valamint a jogalkotással, továbbá a miniszterek külföldi útjainak koordinálásával kapcsolatban.
[…] Egyik, amit szeretnék elmondani, az a minisztertanácsokra vonatkozóan csak egy technikai kérés. Volt egy megállapodásunk, és erről tájékoztattuk is akkor a Minisztertanács tagjait, hogy itt a folyosón ne tartsanak sajtóértekezletet, és az újságírókat ne engedjék be. Kiadtuk az őrségnek, hogy az üveges ajtón keresztül újságírók itt nem várakozhatnak, nem csinálhatnak itt felvételeket a ki-be menetelről. Sehol a világon nincs, hogy a minisztertanács előtt egy méterre várjanak az újságírók, ahogy ez múlt héten is történt. A katonák nem tudják akkor megtagadni a belépést vagy nem utasíthatják el őket, hogyha már egy miniszterrel vagy államtitkárral beszélgetnek az újságírók, és így jönnek be. Ne hozzuk őket ilyen helyzetbe. Tehát parancsuk van arra, hogy a csapóajtón kívül lehetnek csak újságírók. Aki, kérem szépen, személyében ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy nyilatkozzék a minisztertanács alatt – amit nem feltétlen tartok helyesnek –, hiszen meg szoktunk állapodni abban, hogy négykor van kormányszóvivői tájékoztató, és akkor egy-egy fontos ügynél vagy szakmai ügynél a miniszter vagy államtitkár együtt megy a Kormány szóvivőjével nyilatkozni. Vagy másnap. Tehát ez vonatkozik a sajtóra. A másik megjegyzésem a szakértőkre vonatkozik. Kérem szépen, a 66-os helyiség – itt mellettünk – arra van fenntartva, hogy a szakértők vagy meghívott osztályvezetők stb. ott legyenek. Nem helyes az, hogy itt az ülésterem melletti büféhelyiségben, ahol a miniszterek, államtitkárok kötetlen beszélgetést folytatnak, gyakran rendkívül kötetlen, bizalmas beszélgetést, azt X osztályvezető, főosztályvezető végighallgassa, már csak azért is, mert előre elmesélte, hogy ő a minisztertanácsba megy szakértőnek, ami után nyilvánvalóan megkérdezik tőle, hogy mi volt? Ő pedig büszkén elmeséli Micikének, amit hallott, és utána akkor csodálkozunk azon, hogy milyen információk kerülnek nyilvánosságra. Tehát, kérem, hogy aki iderendel külön szakértőt, aki nem bejelentett szakértő, vagyis nincs egy napirendhez kötve, akkor a szakértő ott várakozzon a 66-os teremben, és a miniszter vagy államtitkár ott beszéljen vele. Ne hozzuk őt be abba a terembe, ahol teljes nyugalommal beszélnek a miniszterek, államtitkárok, pártoktól kezdve minden belső ügyről, ami nyilvánvalóan nem tartozik rá. Úgyhogy ezt kérem megtartani.
Az 1993. évi törvényalkotási programjavaslat kapcsán ismét a jogalkotással kapcsolatban.
Akárhogy nézzük, itt valamit ki kell találni a jogalkotás terén. Ezt már sokszor elmondtam, amit Horváth Balázs is említett. Át kell gondolni, hogy mit lehet rendkívüli eljárással, akár egy parlamenti felszólalással vagy a Házbizottságnak írott levéllel elintézni. Egyszerűen az átalakulás, a rendszerváltozás legfőbb aka-dálya tulajdonképpen az, hogy minden tárca körülbelül három Csemegi-kódex? megalkotására vágyik, és a jogtörténetben mindenki ezzel akar maradandót alkotni. Egy átmenet időszakában, normális körülmények között rendeletekkel szoktak olyan ügyeket megoldani, amit egyik hétről a másikra ki lehet javítani. Ez így történt a háború után is, de így történt mindenhol. Szóval a jogalkotási törvény és annak megtartása egy ilyen átmeneti időszakban egyszerűen egy katasztrófa. Azt kellene átgondolni, mert ha például valaki előveszi a Corpus Jurist,? amely csak három általános szakasz, utána pedig a végrehajtási utasítások, kormányrendeletek, satöbbi voltak. Soha nem volt még ilyen törvénymánia, mint ami most van, hogy mindent törvényben kell szabályozni. Egyszerűen az átalakulás sikere múlik ezen, és ez bennünket külön sújt mint kormányt. Tehát ki kell dolgozni, hogy itt mit lehet tenni, de legalább addig is ezt mondjuk el a parlamentben. Tehát akkor a Kormány ebben a formában benyújtásra elfogadja a törvényalkotási programot azokkal a változtatásokkal, amik az előterjesztéssel kapcsolatban most történtek. Ha valami még utólag indokolt, akkor kérem azt még tudomásul venni. Tehát a Kormány elfogadta.
Napirenden kívül a miniszterek külföldi útjainak koordinálásával kapcsolatban.
Máskor is, és már többször kértem, hogy a Külügyminisztérium és a külügyminiszter koordinálja ezeket az utazásokat. Valóban tarthatatlan, hogy én is találkoztam már korábban kormánytaggal, nem tudva arról, hogy az adott miniszter is azon fővárosban tartózkodik. Szóval ez azért elég szokatlan, és jó lenne, hogyha ezt azért figyelembe venné mindenki. Itt nem valamiféle kontrollról, ellenőrzésről, hanem támogatásról, koordinálásról van szó. És még egyvalamit szokjunk meg, mert ez is szükséges, hogyha idejön egy honvédelmi miniszter, és felkeres, mert fogadom, akkor ő honvédelmi miniszterként nemcsak honvédelmi kérdésekről, hanem a saját kormánya nevében más kérdésekről is beszél. Tehát, ha kimegy egy ipari és kereskedelmi miniszter, akkor őt, mint kormánytagot nemcsak a tárcájának ügyeiről fogják kérdezni, hanem általános kormányzati kérdésekről is. Tehát mindenképpen rendkívül fontos, hogy erre is figyelemmel legyenek, úgyhogy ezt is kérem megtartani.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 381-383. oldalán megjelent szövege)
