1993. év

Elnézést kérek, de nekem hamarosan el kell menni, ezért átadom majd Boross miniszter úrnak az elnöklést. Előtte viszont még szeretnék a napirendek közben elmondani egy-két dolgot. Az egyik, arra kérem a minisztereket, politikai államtitkárokat, hogy egy évre visszamenőleg készítsenek egy rövid tájékoztatást a tárcáról, a tárca munkájáról, továbbá ennek a kétéves, középtávú programból, ami még hátravan, hogy a tárcájuk részéről milyen feladataik vannak. Erre szükségünk van mind a kormányzatnak, és megmondom külön is, a Demokrata Fórum országos gyűlésére is. Ezt a koalíciós partnereinktől is kérem. Kérem, ezt adják ki feladatként a politikai államtitkáruknak. Nekünk egy országos képet kell, hogy adjunk erről a kérdésről. Ez tehát az egyik kérésem, ezt külön is meg fogjuk írni. Tehát egy évre visszamenőleg egy ilyen összefoglalást, és a hátralévő időre egy ilyen programot. Ezt január 15-ére kérjük, továbbá kérem azt is, hogy ne általánosságokban mozogjon az anyag, és ne legyen hosszabb két-három-, maximum ötoldalas szövegnél. A fő irányvonalak kellenek. A Miniszterelnöki Hivatalban Marinovich Endre koordinálja ezt. A másik kérésem, hogy most, amikor Katona államtitkár úr is itt van, úgy ítélem meg, hogy olyan időszakban vagyunk, amikor nagyon fontos, hogy a kormányzat átfogóan, összehangoltan adja meg a sajtótájékoztatókat, és egy offenzív tájékoztatási politikát folytasson a tárcák elmúlt évi teljesítményéről és a hátralévő időszakra vonatkozó programról, tehát ugyanezekről a kérdésekről, amiket most megjelöltem, annak érdekében, hogy látható legyen, hogy egy összehangolt munka folyik. Kérem Katona Tamást, hogy ezt ő fogja össze, és hogy ez minden tárcánál összehangoltan történjék. Tulajdonképpen ugyanaz, amit az előbbi kérésem jelentett a múltra vonatkozóan és az előremutató programban, hogy legyen egy ilyen anyag. Hiszen év elején vagyunk, ilyenkor indokolt, hogy mindezt az emberek lássák, ugyanis mindig azt hiányolják, hogy miért nem mondjuk meg világosan, hogy mi várható. Magyarul, a „mi várhatóra?” Tárcánként válaszolni kell, vagyis arra, hogy milyen irányba mennek. A harmadik, ez egy kritikusabb kérdés, és szeretném, ha ezt kellő önmérséklettel és úgy értékelnék, ahogy el kívánom mondani. Ezzel együtt, ebben a pontban szeretném azt is elmondani, hogy megengedhetetlen dolog, hogy a Kormányon belüli kérdések, akár koncepcionális, akár személyi kérdések olyan formában kerüljenek ki a nyilvánosságra vagy olyan formában kerüljön sor a tárcák közötti konfliktusokra, mint ahogy az történt az elmúlt időszakban. Itt muszáj megemlítenem a privatizációs kérdést, amiben mai napon is a Pénzügyminisztérium leadott egy közleményt a hiteljegyes privatizáció veszélyeiről. Ezek a kérdések folyamatosan merülnek fel. Én itt most nem a tartalmi részéről kívánok szólni, hogy én mivel értek egyet. Tehát nem arról, hogy mi az, vagyis a privatizációnak mely része ingyen vagy nem ingyen történjen, erről elvileg és tartalmilag lehet, kérem, vitatkozni. De azt a formát, hogy a Kormányon belül ebben a kérdésben, ráadásul még egy függőben lévő kérdésben ilyen mértékben a sajtó nyilvánossága vagy a rádióban vagy a televízióban kormányzati emberek részéről vita folyjék, az már megengedhetetlen. Külföldön a Handelsblatt-tól? kezdve már visszaidézik. Vegyük azt már figyelembe, hogy ez mind a kormányzattal szembefordítható. Kénytelen vagyok visszautalni arra, hogy a Kormány 3592/92. szám alatt hozott egy határozatot a privatizáció gyorsítási stratégiájának munkaprogramjáról. Ez egy 3000-es határozat, amit ez a Kormány szavazott meg. A privatizáció különböző kérdéseiről szól a határozat, és az első pont: ágazati szakmai privatizáció, a második: vagyonfelmérés, regisztráció, információgyűjtés, privatizációs kínálat alakítása, hitelkonszolidáció stb. Tehát itt vannak a kérdések, és ennek a határozatnak a IV. fejezete a privatizációs keresletteremtés. Ebben a 3000-es határozatban, a privatizációs keresletteremtésben az 1. pont 1. alpontja a hiteljegy és a hitellevél konstrukciójának kidolgozása. Ebben felelős a privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügy-miniszter és a Kormány felkérésére a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Határidő 1993. március 31. A 2. pont, az már a lízingkonstrukció bevezetése. Tehát itt van egy olyan kérdés, ami ennek az átfogó határozatnak az egyik alpontja, ami március 31-i határidővel történt kiadásra, amit a Kormány elfogadott, és ez a hiteljegy és hitellevél konstrukciójának kidolgozásáról szól. Ez azt jelenti, hogy ebben a tárgykörben ki kell dolgozni az Állami Vagyonügynökségnek, illetve a tárca nélküli miniszternek ezt a konstrukciót, és azt vagy elfogadja a Kormány vagy nem fogadja el, egyetért vagy nem ért egyet vele. De azt nem lehet, hogy a hátralévő negyedévi időszak alatt ebben a kérdésben Kormányon kívül kormányzati emberek erről vitatkozzanak. Szakmailag egy demokráciában minden további nélkül vitatkozhat rajta öt közgazdász, egyetem, mindenki, hogy helytelen az ingyenes hozzájuttatása a lakosságnak stb. vagy helyes. Tehát most nem a tartalmi kérdéseket vitatom, de a Kormány nem hozhatja magát olyan helyzetbe, hogy kormánytagok vagy minisztériumok nyilatkozatháborúba kezdjenek egymással, és a kormányon kívüli politikai erők, akár az ellenzék, akár a sajtó stb., ezeket a kérdéseket így tárgyalja. Annál inkább, mert az eredeti kormányhatározat csak arról döntött, hogy egy általános stratégia keretében kidolgoztatja a hiteljegy- és hitellevél konstrukcióját. Tessék kérem, szakmailag Kormányon belül megvitatni, a Gazdasági Kabinetben meg lehet vitatni, de hát ezt nem ebben a formában. Ezt szerettem volna elmondani, és ezt kormányzati szempontból tartom tarthatatlannak, hogy meghozott kormányhatározatok után, be nem fejezett ügyekben, részkérdésekben, ahol még kidolgozásra vár valami, a Kormányon belül ilyen viták ebben a formában kerüljenek a nyilvánosság elé. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a kormánytagok Kormányon belüli szolidaritásának mindenkire vonatkozóan érvényesülnie kell ilyen kérdésekben. Itt mindenről lehet vitatkozni, a Gazdasági Kabinetben is, de hát ebben a formában az eredeti határozattal ezt fogadta el a Kormány mint munkaprogramot. Egyik ez a pont, ami miután kidolgozásra kerül, akkor a Kormány majd eldönti, hogy ezt alkalmas formának tartja, vagy nem tartja alkalmas formának. Ez a kormányhatározat tehát erről szól, és a kormányhatározatot megszavazta a Kormány. A kormányhatározat alapján a kérdést ki kell dolgozni, és világos, hogy ez csak azt jelenti, hogy csak a kidolgozás után dönt erről a Kormány. Ezt a munkaprogram keretében határoztuk el. Ez a magunknak szabott munkaprogram, amelynek során az elkészült javaslatot megvizsgáljuk, és akkor történik a döntés. Na de az mégis lehetetlen dolog, hogy már megjelenjenek különböző minisztériumi nyilatkozatok erről, miközben ez még csak egy ilyen stádiumban lévő dolog, hiszen ez az első negyedévnek a programja. Ezentúl az lesz, hogy az ebben a negyedévi programon belül megkezdett feladatokkal kapcsolatban a minisztériumok elkezdenek nyilatkozgatni? Az ilyen feladatokat, amelyek ilyen stádiumban vannak, és amikre kormányhatározat van, azt elvileg kormányzati szempontból nyilvánosság előtt nem lehet így megvitatni. Ettől függetlenül, ha Kupa miniszter úr leírja a privatizációval kapcsolatban az ezzel kapcsolatos véleményét vagy más miniszter leírja, ez belekerül abba az előterjesztésbe, ami majd benyújtásra kerül, és a döntésnél ezeket is figyelembe vesszük. Kérem, hogy ezzel mindenki legyen tisztában. Az is lehetséges, hogy szakemberek a véleményüket megírják tanulmányokban, de nem mint kormányzat. Tehát, ha ezt nem a Pénzügyminisztérium írja mint sajtóközlemény, hanem ezt megírja Kovács János közgazdász, hogy miért tartja ezt a megoldást rossznak, akkor nincs semmi, ez egy természetes dolog. De ezzel, ebben a formában a kormányzaton belül teremtünk egy lehetetlen helyzetet. Amennyiben ehhez nincs hozzászólás, akkor én a Kormánytól kérem a helyes értelmezését ennek a 3000-es kormányhatározatnak, ami abból áll, hogy ezt a kérdést kidolgozásra kapták a felelősök. Ezzel ellentétes gazdaságpolitikai álláspont is nyilvánvalóan elfogadható és kidolgozható, és az erről alkotott véleményt is a kormánytagokkal közölni lehet, és majd a kormánytagok ezek alapján döntenek, ezek alapján lesz majd egy szavazás, és születik majd meg a végleges kormánydöntés. A mostani határozat csak arra vonatkozott, hogy ezt a kérdést kidolgozzák. A határozatban lévő megoldás csak az egyik variáció ebben a privatizációs stratégiában, tehát egy variáció. Lehet, hogy ezt a variációt abban a formában el fogjuk vetni. De azt semmi körülmények között nem engedheti meg magának a Kormány, hogy ilyen minisztériumok és kormányszervek közötti vitával szórakoztassuk a politikai életet vagy akár a sajtót, hiszen tudjuk, hogy ahol egy kis rést találnak a Kormányon belül, akkor ott rögtön elkezdenek támadni. Éppen ezért arra kérem a kormánytagokat is, hogy a szakmához kötődő személyi indulatokat is vagy bármit próbálják visszatartani, és munkatársaikat is visszatartani ettől, mert lehetetlen helyzetbe kerülünk, és olyan színben tűnik fel a Kormány, mint amelyik nem képes önmaga dolgait rendben tartani. Tehát ezeket a nyilatkozatokat és egyebeket kérem leállítani. Aki valamivel nem ért egyet, az állítsa össze szakanyagként, és hozza be a Kormány elé, és a Kormányon belül vitassuk meg, nem pedig kívül, a nyilvánosság előtt. Ez vonatkozik minden más általános politikai kérdésre is. Az egymás elleni konkrét nyilatkozatok kiadása lehetetlen és elfogadhatatlan. Ilyen alapon akkor a Közoktatásügyi Minisztérium sajtóirodája legközelebb kiad egy nyilatkozatot a költségvetés miatt a Pénzügyminisztérium ellen vagy kiad az Egészségügyi Minisztérium. Szóval azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy ez hova vezet. Tehát ez egy tarthatatlan állapot, kormányzati szempontból ez nem tartható. Ezt kérem, és ehhez tartsuk magunkat. Én azt kérem, mivel itt jelenleg, azt hiszem, hogy két miniszter úr nyilatkozott ebben a vonatkozásban, bár Kádár miniszter úrnak is volt érintőlegesen nyilatkozata ebben a kérdésben. Tehát indokolt erről egy kormánynyilatkozatot kiadni, amely azt tartalmazza, amit Szabó Tamás is mond. Most ne folytassuk azzal, hogy ő válaszol a Pénzügyminisztériumnak. Ehelyett egy egységes nyilatkozat hangozzék el ezzel kapcsolatban, hogy a privatizációért felelős tárca nélkül miniszter ezt ilyen és ilyen szempontból vizsgálja meg a privatizációs stratégia keretében, és ennél a kérdésnél ez a megoldás is felmerül. Tehát próbáljuk valamilyen formában kifejezésre juttatni, hogy a kormányzaton belül a döntés-előkészítés során egy érthető gazdaságpolitikai vita zajlik a privatizáció folyamatával kapcsolatban, vagyis próbáljuk ebben a nyilvánosság elé került konfliktussal kapcsolatban kormányzati szempontból megadni a logikus választ. Természetesen Szabó Tamás miniszter urat is arra kérem, hogy azokat a részeket, amiben sértés vagy nem tudom, micsoda van, azokat mindenképpen próbálja meg önfegyelemmel kezelni, és erre kérem Kupa miniszter urat is. ezt nem lehet folytatni. Továbbá kérem, hogy egy ilyen állásfoglalás történjék a holnapi sajtóértekezleten vagy pedig külön egy összegező interjúban. A lényeg az, hogy zárjuk le ezt az ügyet, és március 31-én erre vissza kell térni. De addig ez nem folytatódhat. Én azt kérem Szabó Tamástól, hogy az eddigiek alapján készítse el a szöveget, amit gondol, mindenképpen szem előtt tartva azt, amit elmondtam. És Kupa miniszter úrral ezt egyeztesse, de Kupa urat is arra kérem, hogy most már álljanak le a vitával. Ezt nem tudom most már elfogadni és tolerálni. Egyébként megjegyzem, hogy a határozat szerint csak kidolgozásról van szó, és nem jutottunk volna ebbe a helyzetbe, nem jutottunk volna ide, ha ez a vitaanyag nem kerül ki ebben a formában, hanem ha megtartjuk azt, hogy a határidőre kerül kidolgozásra. Tehát most egy olyan nyilatkozatot kell megfogalmazni, ami világosan helyre teszi, hogy a nyilvánosságra került anyag, az csak egy félkész vitaanyag, amely még további kidolgozás után március 31-ig fog Kormány elé kerülni, és megfelelő vita alapján csak akkor fog a Kormány dönteni róla. Változatlanul csak azt tudom mondani, hogy ez tarthatatlan, ami itt történik, és ezek a nyilatkozatok, hogy „ez bolsevik-módszer”, ezt, mondjuk, nem pontosan értem. A határozat az arra vonatkozik, hogy ki kell dolgozni az anyagot. Az nem bolsevik módszer, hogy amiben hozunk egy határozatot, az alapján elkezdenek dolgozni, és az sem, hogy utána az még nem kerül nyilvánosságra. Ez a Lordok Házában? vagy egy angol klubban legalább annyira szokásos, mint bolsevikéknál. Ezt kérem azért figyelembe venni, úgyhogy nem bolsevik módszer, ha megtartunk bizonyos szokásokat. Én átadom most Boross miniszter úrnak az elnöklést a következő napirendről.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 377-381. oldalán megjelent szövege)