1992. év

(A kérdés azért merül fel napirenden kívül, mert a keddi államtitkári értekezlet eredeti 10 napirendi pontja mellé aznap reggel még további 12 sürgős, előzetesen nem egyeztetett előterjesztést hoztak be a tárcák megtárgyalásra.)

Szeretném azzal megerősíteni az elhangzottakat, hogy azért hoztuk létre a közigazgatási államtitkári értekezletet, hogy elvégezze azt az összehangolást, ami hiányzott a korábbiakban, ami miatt gyakran előfordult, hogy mások egyeztettek a tárcák részéről, és a minisztereket más készítette föl. Emlékezzünk, hogy helyszínen történtek ilyen koordinálatlan jelenségek. A másik dolog pedig, hogy a Minisztertanács nem tud olyan kérdésekről érdemben vitatkozni, ami nincs előkészítve. Ennek következtében ez egyszerűen célszerű. Lehetetlen dolog, hogy anélkül kerüljön ide anyag, hogy megjárja ezt az utat, vagyis, hogy az államtitkári értekezlet azt ne tárgyalja meg. Ugyanez vonatkozik adott esetben a Gazdasági Kabinetre is, ahol bizonyos komplikáltabb vagy nehezebb kérdéseknél, amelyek elmélyültebb szakmai előkészítést igényelnek, a Gazdasági Kabinet az, amelyiknek elsősorban ugyanezt el kell gazdaságpolitikai szinten végeznie. Ne hagyjuk ki ezeket a lépcsőfokokat, mert önmagunkat tesszük vele tulajdonképpen működésképtelenné, és önmagunk szerepét rontjuk el. Az olyan szándékokat, hogy idézőjelben, mintegy puccsszerűen lehet keresztülvinni valamit, és a minisztertanácsban egy fejbólintást elérni, miközben az nincs előkészítve, ennek viszont a Kormány nem teheti ki magát. Tehát én azt kérem a Minisztertanács tagjaitól, hogy érzékeltessék ezt határozott utasításban a tárcájukkal, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor kifejezetten kialakul az „ügyes tárca taktikája” az ügyek gyors keresztülvitelére azzal, hogy az utolsó pillanatban hozzák csak be. Ez egy régi bürokratatechnika, régi köztisztviselői tapasztalat a politikusokkal szemben, hogy nem szabad nekik gondolkodási időt hagyni, hanem vigyük keresztül rohamtempóban. Ezért történik az, hogy utolsó pillanatban adják be. Ez a koncepciózus bürokrata részéről egy manőver. De van egy másik eset is, a trehány bürokrata, aki ezt az utolsó pillanatban készíti el, és akkor akarja beadni. ennek ellen fogunk állni. Ebből következik, hogy a közigazgatási államtitkári értekezletre mindent be kell vinni. Mi a határidő mindig?

(Válaszként elhangzik, hogy péntek dél.)

Az rugalmas. Tehát a határidő a péntek dél, hogy ennek előkészítése megtörténhessék. Ha valami rendkívüli ügy van, csak a miniszter külön aláírásával és kellő indokolással lehet kérni a határidő be nem tartását, amit a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára hozzon be hozzám ennek engedélyezésére. Tehát, mondjuk, van egy olyan embargóügy – most direkt a legneuralgikusabb ügyeket mondom, mint például jugoszlávia,? amellyel kapcsolatban előállhat egy rendkívüli helyzet –, akkor természetesen ehhez hozzájárulok. De ilyennek csak kivételesnek, és ha lehet, csak egynek szabad lenni, vagy kettőnek, ami tehát azt igényli, hogy ilyen előkészítése legyen az ügyeknek. Ha viszont a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nem eléggé tájékozott, akkor újra felveszi a kapcsolatot a miniszterrel, és olyan irányba kidolgoztatja. Szóval előkészítetlen anyagot, amit csak itt, az utolsó pillanatban osztanak szét, hátha már kellően fáradtak vagyunk, és ezért csak rábólintunk, ezt nem fogjuk csinálni, ennek ellen fog állni a Kormány, ezzel is rákényszerítve az apparátust, hogy e két bürokratafogás egyikével se élhessen. Úgyhogy, azt hiszem, elvileg egyetértünk mindnyájan ezzel, és csak kivételes esetekben használjuk a rendkívüli utat.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 315-316. oldalán megjelent szövege)