1992. év

Füzessy Tibor túlesve a bizottsági meghallgatáson, lehet mondani, hogy egyértelmű bizalommal került a tárca nélküli miniszteri székbe, amit mutatnak a bizottsági igen szavazatok is. Még a tartózkodó szavazatok indokolója, maga a bizottság elnöke, Kövér László is kifejezésre juttatta, hogy az ő ellenzéki tartózkodásuk az is bizalmat jelent. Így a Nemzetbiztonsági Hivatalt és Információs Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszter, lehet mondani, hogy a parlamenti bizottság teljes bizalmából került a székébe. A Kormány ülésén e pillanatban úgy vesz részt, mint már akire vonatkozóan a miniszterelnöki előterjesztés és a parlamenti bizottsági meghallgatás megtörtént. A köztársasági elnök úr délben jön be az irodájába, és akkor fog sor kerülni a miniszteri és államtitkári aláírásokra, beleértve, tehát a három politikai államtitkári módosítást is. Úgyhogy először is ez formai kérdés. Ebből nem lesz televíziós és rádiós elnöki ügy, úgyhogy Füzessy miniszter úr jelenléte már indokolt, és ezt csak ilyen szempontból említettem meg, hogy ennyi a formális része. De hát itt fel sem merül semmiféle probléma, megítélésem szerint. Egyben jelzem azt is, hogy a holnapi nappal kerül felmentésre a külügyminisztériumi államtitkári tisztségből Katona Tamás, aki e pillanatban külügyi államtitkár még, tehát holnap kerül sor a felmentésére és egyben az új kinevezésére. Ugyanígy Kelemen András, népjóléti államtitkár esetében és Pusztai Erzsébet esetében is holnap történik meg a kinevezés. A köztársasági elnök úr ezeket ma fogja aláírni. Katona tamás államtitkár úrnak a feladata az lesz, ahogy nyilatkozatával is ezt az ország-világgal megismertette, és amiről már több alkalommal szóltunk, a Kormány kül- és belpolitikai image-ének a megszervezése. Ő a Kormány, azon belül a Miniszterelnöki Hivatalnak az a politikai államtitkára lesz, aki az általános politikai kérdésekkel foglalkozik egyik oldalon. Speciális a helyzet ugye a Miniszterelnöki Hivatalnál, hiszen itt négy politikai államtitkárt engedélyez az államtitkárokról szóló törvény. Mint politikai államtitkár ellátja az általános politikai államtitkári feladatokat, és ezenkívül a feladata az, ami a kormányzat egész külső politikai image-ének a megszervezésébe tartozik. Úgy gondolom, hogy Katona Tamás államtitkár úr mint külügyi államtitkár egyrészt rendelkezik ez irányú tapasztalatokkal, másrészt, az informatikai és korábbi szakmáját tekintve számos vonatkozású az ismerete. És mint egyéni képviselő, méghozzá szorgalmas egyéni képviselő a falvai látogatásában és városokban, elég közel van a néphangulathoz ahhoz, hogy érzékelje, hogy mi itt tulajdonképpen a probléma. Ráadásul relatíve jó a viszonya a sajtóhoz, és beszélő viszonyban van egyelőre mindenkivel az ellenzékből is. Tehát ezek azok a szempontok, amik alapján ezt a nagyon nehéz feladatot kell ellátnia és megszerveznie. A Miniszterelnöki Hivatalon belül bizonyos átszervezésekkel ehhez itt is megteremtjük a feltételeket. Amit viszont a Kormány szempontjából fontosnak tartanék, hogy a politikai államtitkárok, minden minisztérium politikai államtitkárai alkossák meg azt a politikai államtitkári értekezletet, amire már voltak kezdeményező lépések, de sajnos még sem tudtuk végigvinni. Ez azért is fontos, mert minden tárcánál a politikai államtitkároknak a külön feladata nemcsak a parlamenttel való kapcsolattartás, hanem a külvilággal is. Sokszor elhangzik, hogy a politikai államtitkárok feladatköre nem elég világos. Én úgy gondolom, hogy mint a miniszterek első helyettesének, és mint a parlament és az adott tárca összekötőjének, és az adott tárca és a társadalom összekötőjének, magyarul mindenütt az image-alakításnak a politikai felelőseinek bőven van feladatköre, ha megfelelően és jól értelmezik a politikai államtitkárok feladatkörét. A minisztériumokon belül a miniszter, a politikai és közigazgatási államtitkár feladata elég világosan jut kifejezésre, ezért igazából ilyen probléma nem lehet. De mindenesetre, hogy még kevésbé legyen a politikai államtitkároknak e vonatkozásban bizonytalanságuk, ezért nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy feladatuk a Kormány politikájának kifejezetten kifelé történő érvényesítése is. Ehhez kell az államtitkár úr tevékenysége, amihez igyekszünk megfelelő hátteret megadni a Miniszterelnöki Hivatalból. A kormányszóvivői tájékoztatók is ezt segítik elő. Tehát félreértés ne essék, és mielőtt bárki félreértené a politikai államtitkár feladatát, nem az a dolga Katona Tamásnak, hogy ő legyen az új kormányszóvivő. de nem is a rossz emlékű egykori Nemzetvédelmi Propaganda Minisztérium és Hivatal feladatát kell ellátnia vagy nem a szocialista korszak Tájékoztatási Hivatalát kívánjuk visszaállítani, és nem is a háború alatti Nemzetvédelmi Propaganda Minisztériumot. Nagyon helyesen mutatott rá Katona Tamás, hogy sem Goebbels, sem Lakatos Ernő nem kíván lenni.? De mégis azt ki kell jelenteni, hogy egy offenzív sajtópolitika és egy offenzív kormánypolitika és egy image-képzés a feladata, és politikai reagálókészség kormányzati szinten. Ehhez az kell, hogy minden tárca politikai államtitkára előtt ez világos legyen, és minden miniszter mellett működő, sajtó- és külső kapcsolattartó személyeknek közreműködése és a koordinálása szükséges ehhez, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal részéről nem felelhet olyan kérdésekre, amelyek tárcakérdések. Ezek maradnak a tárcáknál. Tehát koordinálni kell folyamatosan, hogy mi az, amiről a tárca beszél, és mi az, amiről összkormányzati szempontból kell beszélni, de összkormányzati szempontból is csak úgy és arról tudunk beszélni, ha a tárcákra támaszkodunk. Tehát ennek egy politikusi összefogás is egyben a feladata. Azért időztem hosszabban emellett, mert itt nem csak a személyi kérdésről van szó, hanem arról, ami a Kormányban az elmúlt hetekben, hónapokban számtalanszor felvetődött, hogy 80 százalékban lehet, hogy helyesen végezzük a munkánkat, és csak 20 százalék a hiba. Sőt lehet, hogy még jobb az arány, de hogy ennek a társadalom részére történő eladása, a társadalommal való megértetése 80 százalékos hibaforrással működött az elmúlt két évben, abban magam is biztos agyok. És eddig kudarcot vallottunk még a legjobb lépéseink folyamatos megértetése terén is. Ez az elkövetkező két évben kulcskérdés, amit meg kell oldani, és amihez meg kell teremteni a feltételeket. Ezt szerettem volna elmondani, amiből az is következik, sőt e feladatkör természetessé teszi, hogy Katona Tamás – nem csak e pillanatban, amikor még, ha nincs jelen a külügyminiszter, hiszen a mai ülésen őt képviseli – a jövőben a Minisztertanács állandó tagjaként fog az üléseken részt venni, hogy ezt a feladatkört megfelelően elláthassa. Az átalakulással és a Kormány kibővülésével, úgy gondolom, hogy Füzessy Tibor személyében olyan tárca nélküli miniszter került a Kormányba, aki nagy tapasztalatú jogász, és aki az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások óta vesz részt velünk együtt az átmenet politikai alakításában. Úgyhogy azt mondhatom, hogy az elmúlt időszakban mint annak a pártnak a képviselője, aki egyike annak, amelyik párttal a kerekasztal-tárgyalások óta szoros volt az együttműködés és szoros a nemzetközi együttműködés is. Tehát ő mint jogász és mint politikus, olyan személy, aki meggyőződésem szerint jól fogja tudni ellátni ezt a feladatkörét nemcsak a Kormányban, hanem a Nemzetbiztonsági Kabineten belül is. Biztos vagyok abban is, hogy jól fog tudni együttműködni Boross Péter belügyminiszterrel is, akinek a tevékenysége rendőri vonatkozásban is, és sok másban is szorosan összefügg az ő feladatkörével. Ugyanez érvényes Für Lajos miniszter úrra is, aki a két katonai titkosszolgálat közvetlen felügyelője nemcsak a minisztériumon keresztül, hiszen a törvény úgy intézkedik, hogy mint miniszter, mint honvédelmi miniszter a két katonai titkosszolgálatot felügyeli. Tulajdonképpen a Kormány említett három tagja az, akik az egész magyar titkosszolgálati rendszert felügyelik. Itt ma nem a politikai dolgokra kell elsősorban gondolni. Senki ne azt higgye, hogy itt arról van szó, hogy a politikai kérdésekben kerül sor bármilyen típusú együttműködésre. Ugye nem kell mondanom, hogy a terrorelhárítástól kezdve a nemzet tényleges biztonságáig számos olyan kérdés van, amiben valóban a nemzetbiztonság érdekében kell együttműködni. Ez a nemzetbiztonság valamennyi titkosszolgálatot, a rendőrséget, a határőrséget és minden más olyan területet felölel, ahol a Nemzetbiztonsági Kabinetben kell együttműködni. Ide tartozik, mint tudjuk, a fegyverexporttól kezdve minden. Tehát itt egy olyan funkcióról van szó, ami egy nagyon jó együttműködést igényel. Meggyőződésem, hogy Füzessy Tibor e vonatkozásban is, ebben a triumvirátusban is biztos jogászi érzékkel és tudással fogja elvégezni a felügyeletet. Jellemző apró csúsztatás volt ugye a Népszabadságban, hogy ő valamikor a Legfőbb Ügyészség nyomozó ügyésze volt. Ugye, mint közismert, az ügyészség a nyomozást csak törvényességi szempontból felügyeli. Ez óriási különbség, ez a szemüveg és az üvegszem között lévő jelentős különbség. Úgyhogy ezt csak úgy mellékesen említem meg. Hát még egyszer köszöntöm, és sok minden jót kívánok mindkettőjüknek, és a távol lévő másik két új politikai államtitkárnak is.

Napirenden kívül a vidéki államtitkárok telefon-, bér- és lakáshelyzetének problémájával kapcsolatban.

(A Kormánynak több olyan új vidéki államtitkára van, akinek a lakáshelyzete, és a távol lévő családjával való kapcsolattartás nincs kellően megoldva.)

Ez a kérdés fölmerül nyilván Szabó Tamásnál, de másoknál is, hiszen vannak vidéki tagjai a Kormánynak. Kérem, hogy vizsgálják meg ezt a kérdést, hogy milyen lehetőség van arra, hogy akár szolgálatitelefon-jelleggel vagy milyen módon tudnak erre egy megoldási javaslatot tenni. Siklós miniszter úr dolgozzon ki egy megoldást, hogy legyen egy olyan telefon, ami külön telefon, és külön elszámolással történik, vagy legyen annak a módja a telefondíj elszámolásnál, hogy ha hivatali ügyben történik a hívás, akkor hivatali elszámolás legyen. Azt hiszem, hogy e pillanatban ezt itt nem tudjuk eldönteni, ezért kérünk erről egy tájékoztatást. Találják ki ennek a metodikáját. Magyarul, ha a Kupa pénzügyminiszter úrnak a lakásáról kell visszahívni a Bradyt, és fél órát vagy egy órát kell neki vele beszélni, hogy akkor mi történik, annak költsége hogy számítódik? Azért mondom a pénzügyminisztert, mert az ő neve nem merült fel, ezért csak egy példának mondtam. Nyilvánvalóan egy ilyen telefonhívás miatt nem megy be a minisztériumba, mondjuk, szombat, vasárnap. Nem tudom, mi a gyakorlat, vagy hogy történik ez, tehát valamilyen megoldást erre kell találni. Tehát ez nem csak a vidéki képviselőkre vonatkozik, hanem adott esetben mindenkire. Remélem, a miniszter úr a Postával tud megfelelő megoldást kitalálni. Az illetők viszont gondoskodjanak arról, hogy a hosszú rokoni telefonra az unokatestvérek ne hozzájuk járjanak telefonálni. Hát nem tudok már mást mondani. Tessék kitalálni, hogy mi ennek a módja. Úgyhogy kérem akkor a miniszter urat és Kajdi államtitkár urat is ennek a problémának a megoldására. Nem helyezkedhetünk arra, és azt hiszem, helytelen is lenne, hogy a problémák miatt szinte csak pestiekből válogassuk a Kormányt. Ez például utolsó esetben fel sem merült a Németh-kor-mánynál. Csodálkoztak a kormányalakításnál, a felvetett problémánál, hogy egyáltalán minekünk ezek problémák. Annyira nem volt vidéki tagja a Kormánynak, és volt egy forgása is például a lakásoknak is, aki párttitkárként felkerült, az mindjárt itt megkapta a lakást. Ezért itt, nem tudom, hogy melyik stádiumban, de elúsztak a kormánylakások, amik erre szolgálhattak volna. Én a környékemen látom ezt, hogy hogy lehetett ez valaha. A tréningruhában pingpongozókat nézem nagy örömmel és némi vérnyomás-emelkedéssel.

A kárpótlási törvényt módosító bizottsági javaslatra vonatkozó állásfoglalással kapcsolatban.

(A Kormánynak egy olyan módosító javalattal kapcsolatban kellene véleményt nyilvánítani, ami az Alkotmánybíróság döntése alapján a földművelésügyi tárca részéről tárcaegyeztetés nélkül készült, ezért a szakszerűsége a Kárpótlási Hivatal és az igazságügyminiszter részéről megkérdőjeleződik.)

Kérem szépen, én véget szeretnék vetni a vitának, mert sehova nem vezet ez most a Kormányban. Az első, hogy itt maga az eljárás vonatkozásában a Kormánynak csak egyféle álláspontja lehet, és ezt nem most mondom el először. Tehát a Kormány egyféle álláspontot képviselhet a parlamenti bizottságban. Nem a tisztviselők képviselik a Kormányt, hanem a miniszter és a politikai államtitkár, és hogyha tisztviselőt küldenek el bizottsági ülésre, akkor a tisztviselőnek azt kell képviselnie, ami a Kormány egyeztetett álláspontja. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy mást mond az Iparügyi Minisztérium helyettes államtitkára, és mást mond a közlekedési helyettes államtitkár, mert ezt természetszerűleg kihasználják ellenünk. Tehát kötelesek a kormánytisztviselők, akiket, ha ezzel bízunk meg, de ugyanúgy a Kormány tagjai is, egyeztetni. Ez az egyik dolog. Tehát ez egyszerűen egy olyan alapelv, hogy a Kormány képviselete csak egyféle lehet. A második kérdés, hogy tisztviselő felvilágosítást adhat nyilvánvalóan az ellenzéki képviselőnek is, sőt kötelessége bizonyos tájékoztatást adni, de ezzel kapcsolatban is elsősorban kötelessége saját kormányával egyeztetni. Továbbá olyan is elképzelhetetlen, hogy a Kormányon belüli egyeztetésből kimarad minden jogalkotásnak a felelőse, az igazságügy-miniszter. Azért van a neve ott minden törvény előkészítésénél. Tehát például a Földművelésügyi Minisztérium előterjesztését a Pénzügyminisztérium gazdaságossági szempontból köteles vizsgálni, és ez ellen nem lehet kifogás, és hogyha az ebből a szempontból jó, akkor is meg kell vizsgáltatni jogi szempontból is, mert jogi szempontból nemcsak a földművelésügyi minisztert terheli felelősség, hanem az igazságügy-minisztert is. Például miután a kárpótlási törvény végrehajtásáról lévén szó, a Kárpótlási Hivatalnak az elnöke szintén nem hagyható ki egyeztetés szempontjából ebből a kérdésből. Tehát itt, ha mindezt sorozatba veszem, akkor itt valami hiba történt. eEgem tegnap fél tízkor kerestek meg ebben az ügyben, hogy egy ilyen ügy van, és ma szavaz a parlament, és még fél 10-kor is a képviselő kérdezte, hogy miért vannak berendelve gyors szavazásra. Nem tudom, ebben az ügyben voltak-e berendelve? Mindenesetre ez egy egyeztetettlen dolog, ami abszurdum. Szóval ilyen nincs, hogy ne egyeztetnék ezt. Na most erre föl az a kérésem, hogy a Kárpótlási Hivatal elnöke, a Földművelésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztériumnak az államtitkára üljön össze, a két miniszter adja meg a szükséges instrukciókat, oldják meg, és ha szükséges, kérjenek szünetet vagy tegyék egy következő pontra, állapodjanak meg valamiben. A Kormány nem állhat oda a parlament elé, pláne miután a frakciókat ebbe az irányba terelték, és a bizottságokban ebben a formában ezek már jóváhagyásra kerültek, hogy itt a kormányzat körülbelül azt a képet mutassa, mint ami a valóság. Ezt mindenképp szeretném elkerülni a nagy realitások közepette. Tehát ezt meg kell oldani. Most meg kell oldani, hogy ez össze legyen hangolva, és nem jó eljárás az, hogyha a legnemesebb szándékkal a leghasznosabb dolgot, a Kormány bármelyik tagja vagy szervezete, minisztériuma vagy hivatala úgy oldja meg, hogy a parlamentben valamilyen szempontból külön, a Kormánnyal történt egyeztetés nélkül, lobbizva viszi keresztül. Lobbizni egyfajta módon lehet, ha nem derül ki. Minden lobbizás, ami kiderül, és ami ellentétes egy központi kormányzati állásfoglalással, az természetesen hibaként jelentkezik. Én nem ismerem most ezt az ügyet. Mondom, este kerestek ebben meg, hogy most ők mit csináljanak, mert a parlament Gazdasági Bizottsága így foglalt állást. Ugyanakkor az igazságügyi Minisztérium és a Kárpótlási Hivatal elnöke vagy nem tud róla, vagy aggályosnak tartja alkotmányjogi szempontból. Különösen a licitálást, amit kényszerből hoztunk vissza, amikor alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság a törvényt, ezért kellett ezt a mechanizmust behozni. Kérem szépen, akkor jelen pillanatban a koalíciós pártok az egyes bizottságokban is úgy foglaltak állást a házelnökkel együtt, hogy ez napirendre kerüljön. Most hívják össze az arcunk megmentése érdekében az említett vezetőket, és döntsék el, hogy mit lehet tenni, és utána ennek le kell vonni a tanulságait, hogy ilyen nem fordulhat többet elő!

(Több hozzászólást követően.)

Itt most a Kormányról van szó, arról és a koalícióról, úgyhogy mégis meg kell vizsgálni, hogy mit lehet tenni. Tehát a földművelésügyi miniszter és a minisztériuma elkövetett egy alapvető hibát. Ezt egyeztetni kellett volna az igazságügy-miniszterrel. Most az igazságügy-miniszternek elvileg igaza van, amikor az eljárást kifogásolja, de az összkormányzati és a koalíciós érdek azt kívánja, hogy ezt most kíséreljük meg megoldani. Innentől viszont az igazságügy-miniszter úrnak az álláspontját nem tudom elfogadni, hogy azt mondja, hogy lesöpörjük. Nincs módunk most már lesöpörni, mert a kormányzat és a három koalíció kerül akkor rossz helyzetbe. Ha olyan van benne, ami teljes egyértelműséggel alkotmányellenességet mutat, és ez bizonyítható, akkor fel tudunk lépni, de ha nem, akkor három nap alatt igenis meg kell vizsgálni, hogy mit lehet csinálni. tehát én nem tudok most megoldást mondani, és ha nem lenne jegyzőkönyv, akkor megmondanám, hogy ez el van „micsinálva”, de tessék megoldást találni. Tehát kérem azt, hogy a földművelésügyi miniszter és az igazságügy-miniszter vizsgálja ezt meg, az illetékes államtitkárokat hívják be, az Alkotmányügyi Bizottságot és a Gazdasági Bizottságot is hallgassák meg, és oldják meg a problémát, mert jövő héten lesz a szavazás. Addig még nagyon hosszú idő van, a szombat, vasárnapot is beleértve. lehetetlen, hogy ne tudják megoldani.

(Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter szerint a jövő heti szavazást az Alkotmányügyi Bizottságnál és a Házbizottságnál még le lehetne állítani.)

Hát akkor az a kérésem, hogy most vizsgálják meg, hogy mit lehet tenni ennek érdekében. Államtitkárok dolgozzanak ezen, és egyeztessenek, hogy olyan álláspontot tudjunk elfoglalni, ami figyelembe veszi a gazdasági szempontokat is és a jogi lehetőséget is. Tehát nyilvánvaló, hogyha jogilag abszurd és alkotmányellenes, akkor erre rá kell világítani. De magával az eljárással kapcsolatban itt ki kell jelenteni, hogy ilyen eljárás kormányzati munkán belül nem lehet. Ezt szeretném leszögezni.

A tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséről szóló Kormányzati Munkaprogrammal, azon belül is az Infrastrukturális Bizottság létrehozásával kapcsolatban.

(Az előterjesztés célja, hogy a gazdasági növekedés előtt levő akadályokat tárja fel, és egy lépéssorozatot vázoljon föl, amit a Kormánynak egy egészséges és tartós növekedés feltételeinek megteremtése érdekében az elkövetkező időszakban meg kellene tennie. Ebben fontos szerepe lenne egy úgynevezett Infrastrukturális Bizottságnak is.)

Első kérdés az, hogy az infrastruktúra alatt mit értünk, miután ez tágabban, de szűkebben is értelmezhető. Tehát itt kezdődik, hogy mit értünk ez alatt. Most ezt nem azért kérdezem, mert nem tudom a szó értelmét. Csak azért kérdezem, hogy ezt meg kell határozni kormányzati szempontból, hiszen az infrastruktúrába beletartozik egy ország egészségügye, közlekedése és oktatásügye, az alapvető ágazatok. Ha szűkebb értelemben vesszük, akkor azon a műszaki infrastruktúrát kell érteni, és akkor azt kell meghatározni, ami ebbe a körbe tartozik, és ami tulajdonképpen a tenderek kiírása és egyebekkel összefüggésben, és erre vonatkozóan meghatározóak. Tehát a kérdés az, hogy ennek az Infrastrukturális Bizottságnak milyen szerepet szánunk, azt, hogy bizonyos mértékig a közlekedési tárca, az iparügy – és, nem tudom én, még kik vesznek ebben részt, akár tárcaminiszterek, akár tárca nélküli miniszterek alá tartozó szervezetek – vonatkozásában a gazdaság növekedését, élénkítését stb. szolgálja vagy mást is. Tehát, hogy milyen utat tudunk itt elképzelni hosszú távon, hogy milyen szerepet tölthet be a gazdaság növekedése szempontjából egy ilyen organizáció, továbbá, hogy akarjuk és milyen szereppel ezt megszervezni. Az egyik az, hogy először is tehát fel kell állítani egy ilyen bizottságot. A második kérdés, hogy ez a bizottság mindenképpen a kormányzat általános gazdaságpolitikai stratégiájába kell, hogy illeszkedjék, mert ha nem illeszkedik, akkor párhuzamosságok alakulnak ki, és önálló életet él, és akkor azzal foglalkozhatunk, hogy kormányszinten kell ezen vitatkozni. Az én személyes meggyőződésem az – anélkül, hogy a vitában részt vehettem volna –, hogy mintegy szakbizottságot kellene létrehozni, amely szakbizottság a Gazdasági Kabinet alatt működik. Ha ez egy műszaki, infrastrukturális kérdésekkel foglalkozó bizottság, akkor a Gazdasági Kabinetnek annyiban kell, hogy foglalkozzék vele, hogy a gazdaságpolitikai szűrőjén keresztül jöjjön az egyeztetett javaslat a Kormány elé, ha egyáltalán ebből föl kell jönni valamilyen ügynek a kormányzatig. Tehát ez mint szakbizottság működhetne a Gazdaságpolitikai Kabinet alatt. Gondolom én, ha ez egy járható megoldás. Úgyhogy ezt a szervezeti kérdést kell először felvetni. Másodszor, hogy kik tekintik ebben érdekeltnek magukat. A közlekedési tárca nyilvánvalóan, de melyek még azok a tárcák, amelyek érdekeltek ebben. Az anyagban a műszaki szempontból érdekeltek fel vannak sorolva, tehát itt tulajdonképpen az összes ágazati gazdasági miniszter fel van sorolva. Tehát a pénzügyminiszteren kívül ipar, kereskedelem, földművelés, nemzetközi gazdaság, munkaügy és a belügyminiszter is, nyilván az önkormányzatokra való különös tekintettel, továbbá a környezetvédelem és területfejlesztés, a privatizációs ügyekért felelős, a műszaki fejlesztés, az expo főbiztos és a Nemzeti Bank. Kérdés az, hogy ezzel a névsorral ki az, aki nem ért egyet, ki az, aki úgy ítéli meg, hogy nem kell, hogy részt vegyen ebben? Végezetül itt a szintet is meg kellene határozni, hogy milyen szinten legyen képviselve egy-egy tárca? Azzal egyetértene a Kormány, hogy helyettes államtitkári szint lenne az ideális szint, tehát helyettes államtitkári szinten működne, és a helyettes államtitkárok – végszükségben – helyettesíthetők egy-egy erre felhatalmazott főosztályvezetővel. A magasabb szintet azért nem tartanám indokoltnak, mert a Gazdasági Kabinet működik magasabb szinten, és ha ugyanolyan szinten akarjuk ezt is működtetni, akkor ebből nincs koordinációs lehetőség.

(Kérdésként merül fel, hogy a bizottság döntésére is kiterjed-e a miniszteri felelősség?)

Kérem szépen. Természetesen részben közjogi, részben közigazgatási kérdés ez. Erről már többször is beszéltünk, hiszen a Gazdasági Kabinet maga is döntés-előkészítő, tehát mindig állásfoglalást hoz. A miniszteri felelősség az egyik, mindig a miniszter dönt, és a döntését a miniszter megoszthatja a Kabinettel. De amikor ez jogszabályi formát ölt, az mindig miniszteri vagy pedig kormányzati döntéssé válik. A Kormány adott esetben egy konkrét kérdésben felhatalmazhatja az illetékes minisztert a döntésre. Egy példát mondva: amikor, mondjuk, az Ericsson-féle ügy volt, akkor jegyzőkönyvbe mondta Siklós Csaba, hogy ő vállalja a miniszteri felelősséget ezért az ügyért, hiába a Kormány előtt tárgyaltuk a kérdést. A Kormány ilyenkor csak elvileg tárgyalja az ügyet, nem osztja meg a miniszter felelősségét. Az osztja meg a miniszter felelősségét, ha a Kormány kormányhatározatot hoz, és a miniszteri felelősséget megosztja a tárgyalás szempontjából. Tehát, ha ebben az értelemben vesszük, akkor ebben a szakbizottságban a közlekedési miniszter által kijelölt helyettes államtitkár a miniszter megbízottjaként elnököl. Közlekedési miniszter dönthet viszont úgy is, hogy nem helyettes államtitkári szinten, hanem államtitkári szinten képviselteti magát. Elvileg ennek is megvan a lehetősége.

(Kérdésként merül fel, hogy ez a kérdés hogy kerüljön a nyilvánosság számára közlésre?)

Hát akkor háromféle dolog van. Az egyik, az egy rövidített változat, ami kimegy, a Magyar Távirati Iroda megkapja és minden lap. Ez úgy legyen elkészítve, mert ez a feladata, hogy bemutassa azt, hogy a Kormánynak az eddig megjelent programjai összhangban vannak, és ez annak egy szerves folytatását jelenti. Hiszen az egészben ennek van értelme, hogy a különböző ilyen belső feszültségeket és ennek a valós és nem valós részének a felnagyítását cáfolva, mintegy bemutassa azt, hogy itt egy folyamatról van szó, ahogy változtak a körülmények. Tehát ez lenne az egyik, ennek egy rövid változata. Lenne egy hosszabb változata, amelyik átfogóan összegezné az egészet. Ezt egy újságnak leadni vagy kettőnek, esetleg egy hetilapnak vagy politikai lapnak határidők megjelölése nélkül. Végül utána ennek legyen egy olyan változata is, ami határidők megjelölésével történik, és ebből két példány készüljön. Az egyik nálam legyen. A másik, aki vállalja, hogy ez nem megy ki tőle. Határidők az első két változatban nincsenek, szerintem azokat az előterjesztő tartsa meg, mert ha határidőket teszünk ki, akkor annak menthetetlenül ki vagyunk téve, hogy bármiféle csúszás esetén lehetőséget adunk önmagunk elleni támadásra. Tehát megjelenne egy olyan, ami az egésznek a bővebb változata, és ez lehetőleg egy helyen. De egy rövidített változat is készüljön, mert még mindig jobb, hogyha a rövidített változatot itt készítik, mint az újságokban. Tehát akkor egy rövidített változatot készítsenek belőle és egy hosszabb változatot is, amit leadunk egy példányban, és végül itt van ez a bizonyos háromezres. Ezzel ez tulajdonképpen a kormányprogram szerves részévé válik, amiben semmiféle a kormányprogrammal ellentétes elem nincs, hanem ezek az adott időszak alakulása szerint kerültek megállapításra. Ebben akkor egyetértés van, nincs ellenvélemény, tartózkodás? Akkor ebben a formában hagyjuk jóvá, és ezzel elütöttük a Sramm Gizellát attól, hogy 20 ezer forintot kapjon. Na kérem szépen, akkor a következőt!

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 316-326. oldalán megjelent szövege)