1992. év

Nemcsak bejelentem hivatalosan a Minisztertanácsnak, hanem egyben rögzítem is a jegyzőkönyv számára, hogy a mai nappal Botos Katalin miniszterasszonyt a köztársasági elnök felmentette a tárca nélküli miniszterség alól, és egyidejűleg a Bankfelügyelet elnökévé nevezte ki a kormányzat. Bízunk benne, hogy ezzel olyan szakember került a Bankfelügyelet élére, aki valóban kézbe tudja venni az ügyeket, és biztosítani fogja azt a szakmai és kormányzati állásfoglalást, azt az irányvonalat, amit mind szakmai szempontból, mind a kormányprogram és a költségvetés vonatkozásában, tehát a magyar parlament által megszavazott irányvonalként érvényesítenie kell, és amivel ezt a fontos területet szolgálja. A másik bejelentésem pedig az, hogy Szabó Tamás eddigi pénzügyminisztériumi politikai államtitkár urat a köztársasági elnök tárca nélküli miniszterré nevezte ki a tegnap megtörtént meghallgatása után. A feladatkörébe tartozik a privatizációs ügyeknek a felügyelete és a tartósan állami tulajdonban lévő, maradó vállalatoknak, tehát ennek a bizonyos tervezett holdingnak is a felügyelete, illetve előtte még ennek az előkészítése. Most tehát ezt a stratégiai jellegű feladatot kapja. Mindezekről a tájékoztatást meg fogjuk adni a sajtó részére is. Egyidejűleg bejelentem, hogy a pénzügyi politikai állam titkári posztra a jövő héttel dr. Pongrácz Tibor közgazdászt – aki nem képviselő – nevezzük ki, és ő mint politikai államtitkár lép tehát Szabó Tamás helyére. Ő a Magyar Demokrata Fórum Gazdaságpolitikai Bizottságának vezetője, aki kétségbevonhatatlan szakember a pénzügy területén. Egyeztettük ezt Kupa Mihály miniszter úrral is. Pongrácz Tibor egyben az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökségét is ellátja, miután Szabó Tamás mint képviselő ezt nem teheti. Mádl Ferenc miniszter úr pedig, akinek egyben most megköszönöm az eddig tevékenységét az ÁVÜ? Igazgatótanácsának élén, – szeretném hangsúlyozni – saját maga kérte a privatizációs ügyek alóli mentesítését. Mádl miniszter úr az Akadémia és a Tudománypolitikai bizottsági feladatkörét megtartva, másrészt a Bankfelügyeletet felügyelő miniszterként és a Bankfelügyeleti Bizottság elnökeként fogja ellátni a továbbiakban a tevékenységi körét. Emellett változatlanul mind a bős–nagymarosi ügyeket,? mind
pedig a Kormány által felkért egyéb feladatokat ellátja, amelyek ebbe beletartoznak. Tehát ezek azok a változások, amelyeket most Botos Katalin felmentésével, Szabó Tamás kinevezésével összefüggésben elmondtam. És még kiegészítem azzal, hogy Horváth Balázs a parlamenti összekötő funkciója és a Sporthivatal felügyelete mellett az Ifjúságpolitikai Kabinet elnökségét is átveszi Botos Katalintól. Így a tevékenységi körök illeszkednek. A többit majd a kormányszóvivő részletesen el fogja mondani. Egyben szeretném megköszönni Botos Katalinnak a miniszteri működését, és kérem, hogy ezen a nagyon fontos helyen ugyanúgy – a Kormány nem véletlenül tartja fontosnak ezeket a feladatköröket –, ahogy Bod Péter Ákos miniszterségét áldozta fel és képviselőségért, ugyanúgy Botos Katalin is azért, hogy ezt a fontos szakmai funkciót vállalja annak politikai korlátaival együtt, de a kormányzat bizalmát élvezve. Azt hiszem, hogy mindenki előtt világos, milyen kulcsfontosságú helyekről van szó, amikor a kormányzat részéről ezt a megbízatást átadtuk. Én akkor megköszönöm még egyszer Botos Katalinnak a miniszteri működését. A Gazdasági Kabinet állandó meghívott tagjaként továbbra is részt vesz a Kabinet ülésein.

Napirenden kívül a bizalmas információk kiszivárgásával kapcsolatban

Még azt kérem a miniszterektől, hogy ha éntőlem kapnak levelet sajátkezű felbontásra, akkor tényleg ők bontsák fel, mert különben ne várják tőlem azt a Kormány tagjai, hogy közöljek bármit előre, ameddig a legszűkebb és legbizalmasabb jellegű levelezés a miniszteri és államtitkári titkárságokon szivárog igen gyakran ki. Úgyhogy ez sajnos azt jelenti, hogy ameddig valami minden mozzanatában és visszavonhatatlanul nincs eldöntve, addig az nem mehet nyilvánvalóan ki. Sajnos ez a nem feltétlenül szerencsés magatartás úgy alakult ki, hogy bármi jellemző módon a mai apparátusban is érvényes, és a pártoknál is, hogy egyszerűen semmiféle bizalmas vagy semmiféle egyéb dolog nem biztosítható jóformán csak addig, ameddig nem tudja három ember. Ezt szerettem volna még elmondani. Azt kérem, hogy minden miniszter és minden államtitkár, akár politikai, akár közigazgatási, ha olyan kormányzati vagy egyéb papírt kap, hogy s. k., azt valóban ő bontsa fel, mert abban bármi lehet, és utána azt célszerű, hogy úgy is kezeljék. Ez a „tiszt a tisztnek” című katonai alapszabály, amit mindenkinek tudnia kell.

Napirenden kívül a kormányzati működéssel, különösen a Kabinetek működésével kapcsolatban

[…] A Humánpolitikai Kabinetben való tagsággal kapcsolatban megjegyzem, hogy nem mindennek és nem minden tárcának vannak emberi vonatkozásai. A honvédelmi miniszter is fő emberfoglalkoztató tárca, mégsem tagja ennek a kabinetnek. Tehát nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy az ember szemszögéből kell vizsgálni a különböző feladatokat. Amikor egy konkrét kérdésről van szó, akkor a konkrét kérdés tárgyalásakor a kialakult rend szerint meghívják azt a minisztert, aki bár egyébként nem tagja a Kabinetnek. Ezért nem feltétlenül kell, hogy bárki is kimaradásnak érezze, hogy nincs a Kabinet tagjai között. Ha olyan kérdés merül fel, akkor úgyis meghívják. Tehát ezt bízzuk azért a Kabinet vezetőjére. A másik, hogy a Kabinetnek éppen a miniszterek leterheltsége miatt elvileg nem kell minden héten úgy üléseznie, mint a Gazdasági Kabinetnek, amelyik minden Kormány elé kerülő anyagot gazdaságpolitikai szempontból meg kell, hogy vizsgáljon. Ez a Kabinet részben stratégiai jellegű bizottság, amelyiknek éppen ezért nem kell minden héten, sőt lehet átlagosan akár csak havonta üléseznie. De elképzelhető egy olyan mechanizmus is, hogy zömében politikai államtitkárok a heti anyagot átnézik, ami a Kormány elé kerül, és véleményt mondanak róla. Még egyszer szeretném elmondani, hogy ez tulajdonképpen egy hosszú távú stratégiai, társadalompolitikai Kabinet, amelyik valóban mintegy a teljes kormányprogram szemszögéből vizsgálja az egyes kérdéseket vagy tesz javaslatokat. A kabinetek ülésével kapcsolatban szeretnék még valamit tisztázni, ha már ez előkerült. Erről már beszélgettünk miniszterekkel is. A kabinetek, azok döntés-előkészítő, véleményező vagy döntés-előkészítő testületek. Tehát a kabinetek nem hozhatnak olyan határozatot, amivel helyettesítik a Minisztertanácsot. Csak a Minisztertanács hozhat határozatot vagy az egyes szakminiszterek, már értve ezen a kormánytagokat. Egyes miniszterek miniszteri rendeleteket, utasításokat adnak ki, a Kabinetek viszont tanácskozó testületek. Tehát a Kabinet hozhat állásfoglalást, állást foglalhat valami mellett, és azt a Kormány elé terjesztheti kormánydöntésként való elfogadásra. Vagy azt is mondhatja a Kabinet az érdekelt miniszternek, hogy ezt miniszteri hatáskörben indokolt kivitelezni, de ez már egy jogi szempont, tehát vagy a miniszter vagy a Kormány dönt az adott kérdésben. Tehát például egy miniszter a saját javaslatát, amit ő mint miniszter kiadhat vagy abban döntést hozhat, ennek ellenére előbb ezt a kérdést és megoldást egyeztetni kívánja az érdekelt társminiszterekkel. Ebben az esetben ezt vagy a Gazdasági Kabinet vagy a Humánpolitikai Kabinet vagy a Tudománypolitikai Kabinet elé terjeszti politikai véleményezésre, egyeztetésre. Hangsúlyozom, politikaira, és akkor utána állást foglal a Kabinet. Ha azt mondja, hogy egyetértenek az abban foglaltakkal, akkor megerősítették őt lélekben a döntéshozatalában, de a felelősség akkor is az övé, a miniszteré. Tehát felelős döntést ekkor is a miniszter hoz vagy a Minisztertanács aszerint, hogy jogalkotási szempontból hogyan kell eljárni. Ennek megfelelően a Kabinetek állásfoglalásáról beszélhetünk, nem a döntéséről. Na most akkor ebben egyetértés van? Van-e még hozzászólás? Nincs. Akkor tessék!

Napirenden kívül újra a kormányzati működéssel kapcsolatban.

Azért ezt szeretném megállapítani, és kérem is a jelen lévő valamenynyi minisztert és államtitkárt, hogy vizsgálják meg azt, hogy lehet, hogy nem sikerült korábban, csak az utolsó napon a Minisztertanács elé hozni ezt a javaslatot. Ráadásul az utolsó napon, amikor a Minisztertanács elé kerül, akkor még egyeztetésre vonatkozó fenntartást kívánnak érvényesíteni. Hát azért itt valami alapvető hiba volt az együttműködésben, és az egyes tárcák részéről nem megfelelően álltak hozzá ehhez a kérdéshez. Felkérem a miniszterelnökségi államtitkár nevében szóló helyettes államtitkár urat, hogy hasonló eset nem fordulhat elő. Már jóval az ülést megelőzően kellett volna, hogy mi ki tudjunk adni egy utasítást, hogy ez ne így kerüljön a Kormány elé. Mint minden határidős kérdésben valamennyi miniszter felelős a saját apparátusának a munkájáért, és azért, hogy kellő időben működjenek együtt. Ilyen többet nem fordulhat elő. Most tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a határidőt átlépjük, és felháborító, hogy egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozták a Kormányt. Akkor most visszatérve, és összegezve a miniszter úr által elmondottakat: tehát önnek, mint koordináló miniszternek, akkor az a javaslata, hogy most, a mai napon fogadjuk el az anyagot, ami már megy is a nyomdába, és tulajdonképpen a nyomdába menet előtt végzik el azokat a korrekciókat, amik feltétlenül szükségesek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, és erre vonatkozóan kérnek felhatalmazást, hogy ha ilyen stiláris vagy egyéb probléma merül fel, akkor ezt még elvégezhessék. Jól értelmezem a javaslatot?

Napirenden kívül az önkormányzati rendszerrel, különösen az általános és a szakigazgatással, valamint a megyével kapcsolatban.

Én egyébként nem voltam az önkormányzati törvényben ennek a formájában teljes mértékben a támogatója. Ez köztudott, hogy milyen szkepszissel voltam ez irányban. Ma is fenntartom, hogy nem értek vele egyet. Pontosan ezeket láttam, hogy milyen problémák fognak az általános és a szakigazgatás kérdésében felmerülni. De most abból kell kiindulni, hogy sikerült egy olyan önkormányzati
törvényt alkotni, ami a magyar közigazgatás hagyományos rendszerét sikeresen szétfeszítette kormánypárti és ellenzéki együttműködéssel más-más okokból, és ennek ez a következménye, hogy ez van. Most viszont nem tudunk mit csinálni, amikor az önkormányzati törvény így működik, nem lehet ezzel ellentétes szakigazgatási szempontból bizonyos elgondolás. Mindenki egyetért elvileg, és lelkes az önkor-
mányzatért, amikor viszont rákerül a sor, akkor az önkormányzatot nem tekinti felnőttnek, amelyik meg tudja oldani az ügyeket. Szóval most ébredt rá mindenki arra, amikor a gyakorlatban tapasztalják, hogy megkötöttségek nélkül az ellenzéki pártok miért abba az irányba mozgatták az ügyeket, hogy minél kevesebb legyen a központi beleszólási lehetőség. Tehát ebbe az irányba mentek. Nosztalgikus emlékek és egyebek alapján pedig ez a mi képviselőink körében is nagyon hatott, és lévén kétharmados törvény, ez így is lett elfogadva. De ezt nem kell nekem mondani, én ezen a véleményem voltam mindig szakmai szempontból, mert tudtam, hogy szakmai szempontból hova fogunk jutni. Ide. Úgyhogy ezt teljesen elrontottuk. Szétvertük a klasszikus magyar önkormányzati rendszert, amit vissza lehetett volna ebben az értelemben állítani, ahol az általános igazgatás és a szakigazgatás sohasem mosódott ilyen mértékben egybe. A kommunista államrendszerben könnyű volt, mert álönkormányzat volt a tanács, és semmi nehézséget igazából nem okozott. Néhány részletkérdésben, de még kardinális kérdésben is behívta a megyei párttitkár a tanácselnököt, és közölte, hogy mi legyen a helyes álláspontja az önkormányzatnak. Tehát ott a központi igazgatás érvényesült, de egy demokratikus államrendszerben jogbiztosítékot kell adni arra, hogy érvényesülhessen a szakigazgatás szempontja, és ez nincs meg. Persze, hogy Európa is ráébred arra, hogy egy szabad piacgazdaságban is érdekek vannak, hogy milyen dolgokban és hogy hol jelenik meg a közérdek, amit nem képvisel sem az önkormányzat, se más. Továbbá ilyen megye nincs, amilyen nálunk van. Hát ilyen megye nincs. Tehát el kell felejteni. Az önkormányzati törvény megszüntette. A megyei közgyűlések törekszenek arra, hogy olyan jogokat szerezzenek vissza, ami nincsen. Ha nem így lett volna, akkor meg kellett volna tartani a megyét. Most ne akarjuk ezt a megyét erősíteni egy olyan megyei szemlélet alapján, bármelyik oldalról is nézi valaki, amelyik nem ez. Nem létezik. ezt felejtsük el. Ez az a megye, amelyik gyakorlatilag a megyei közgyűlés, ahol nincsenek benne a városok. Hát ezek más összetételű, más szervezetek. Az 1232 óta nagyon szépen kialakult magyar vármegyerendszert? sikerült ebben az értelemben tönkretenni. Ezek után akkor most már ne akarjuk ezt, mert akkor egész mást erősítünk, mint amit hiszünk a mai megyerendszerről.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 287-292. oldalán megjelent szövege)