Az 1991. május 23-ai kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggésben az Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban
Azt hiszem, az alapvető kérdés az, hogy a jelenlegi Érdekegyeztető Tanács tükrözi-e a munkaadói, munkavállalói, és egyáltalán Magyarország egész érdekvédelmi képviseleti rendszerét. Tulajdonképpen működik egy Érdekvédelmi Tanács, amin belül senki nincs meggyőződve arról, hogy ez az Érdekvédelmi Tanács valóban kanalizálja-e ezt, és jogilag minden szempontból képviseli az összes érdeket. Tulajdonképpen elfogadjuk az Érdekvédelmi Tanácsot mint az érdekvédelmet szimuláló testületet, mert a jelenlegi politikai, társadalmi struktúrában ez levezető szerepet tölt be, és ennek a működése ezért fontos. Most ezzel, hogy ennek kodifikáljuk a szerepét, két lehetőség van. Vagy egy valódi érdekegyeztető tanáccsá alakul, és akkor ez a szerepkör úgy vetődik fel, hogy ha egy működőképes érdekegyeztető tanácsot erre alkalmasnak tartunk, akkor tovább kell azért küzdenünk, hogy tényleg legyen egy ilyen érdekegyeztető tanács. Vagy pedig a mostani félig elfogadott Érdekegyeztető Tanácsot alkalmasnak tartjuk-e erre a korlátozó funkcióra. Ezt nem tudom megmondani. Akik ehhez több tapasztalattal rendelkeznek, azok véleményét kell itt figyelembe venni. Adjunk-e vagy ne adjunk ekkora súlyt egy egyelőre szimuláló testületnek? tessék.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 231. oldalán megjelent szövege)
