1991. év

Izraelből a mai napon érkeztünk vissza. Elnézést, hogy késve kezdjük az ülést, mert már mai nap volt, amikor megérkeztünk az éjjel! Köszönöm Für Lajosnak, hogy itt helyettesített az átmeneti időszakban, és nem hajtott végre katonai pucscsot. Noha kértem rá, hogy távollétemben ezt a megoldást tegye meg, de elhalasztotta.

Az ügyészség alkotmányos helyzetével, feladatkörének és működésének főbb elemeire vonatkozó koncepcióval kapcsolatban.

Nincs további megjegyzése senkinek? Akkor azt hiszem, hogy a Kormány az előterjesztett határozati javaslatnak megfelelően kérje fel az érdekelteket, tehát a legfőbb ügyészt és az igazságügy-minisztert, hogy a megfelelő szabályozási koncepciót egyeztesse a parlamenti frakciókkal, és terjessze a Kormány elé az ügyészségről szóló új törvénytervezetet. Azt hiszem, hogy aki ismeri a modern polgári demokráciák és általában az alkotmányos monarchiáktól kezdve a parlamentáris köztársaságok rendszerét – kivéve a prezidenciális köztársaságokat –, az elismeri, hogy ez mind a magyar jogfejlődésnek, mind az európai jogfejlődésnek pontosan megfelelő koncepció. Az az ügyészi szervezet, amely bizonyos értelemben egy törvényességi felügyeletet is és törvényességi szempontokat is jelenthetett elvileg 1956 után a korábbihoz képest, az semmiképpen nem illeszkedik bele egy miniszteri felelősséggel működő parlamentáris rendszerbe, egyszerűen azzal összeegyeztethetetlen. Olyannak teszi ki az ügyészt, ami nem az ügyész, nem a legfőbb ügyész feladata. A miniszterhez hasonló, interpellációs és egyéb kérdésekre utalva tulajdonképpen a legfőbb ügyészt a parlament Jogi Bizottsága meghallgathatja, mint ahogy meghallgathat mást is. De ez nem egy parlamenti plenáris ülésen történő, a miniszteri felelősséget érintő kérdés. Ez nem azt jelenti – ezt csak azért mondom el, mert nyilván a sajtóban az ellenzék részéről ilyen hangok is lesznek –, hogy a Kormány maga alá akarja gyűrni az ügyészséget. Ez a kormányzat részéről súlyos felelősséget jelent, mert jelen pillanatban elháríthat és el is háríthatott bizonyos kérdéseket, amit nem tehet meg abban az esetben, ha a miniszteri felelősség alapján az igazságügy-minisztert terheli mindaz, ami eddig politikai szempontból is és részben közjogi szempontból a legfőbb ügyészt közvetlenül érintette, de mindig politikai motivációval. Tehát ezzel az indokolással, figyelembe véve mindezeket a jelenségeket, amik kísérni fogják ezt a kezdeményezést, amire fel kell készülnünk, de ezt, azt hiszem, egyetértésben megtehetjük. Szeretnék annyit még megjegyezni – nem ismerem az ellenzék ez irányú álláspontját, csak feltételezni tudom, de az utókor részére is rögzítem –, hogy az Ellenzéki Kerekasztal időszakában? teljes egyértelműséggel nyilatkozott így Tölgyessy Péter és mások is, hogy csak egy ilyen ügyészi szervezet képzelhető el egy jövendő parlamentáris demokráciában, mint amit ez tartalmaz. Hogy ma ezek után, 1991-ben mit fog mondani az ellenzék, ezt nem tudom. Ez majd kiderül. Még egy kérdésem van, mégpedig az, hogy nem tartanák-e célszerűnek, hogy tudományos jellegű, jogtudományi jellegű konferenciát rendezzünk az Akadémián?

(Elhangzik, hogy több szakmai vita is volt erről.)

Én úgy gondolom, hogyha folytak is ilyen feltáró és szakmai előkészítő viták, az nem azonos azzal, mint hogyha az Akadémián történik egy olyan vita, amelyik szakmai hátterű, de egyben presztízsértékű is a törvényjavaslat támogatására. Tehát akkor ezt meg lehetne tennünk. Nem tudom, majd kérek külön utána javaslatot, hogy mi legyen az a forma, ahol a Magyar Tudományos Akadémiát felkérjük arra, hogy egy tudományos vita keretében mind az 1871. évi ügyészségi törvényre? visszatérőleg egy jogtörténeti előadással, utána egy összehasonlító európai jogi előadással, amiben rá lehet mutatni, hogy miért más egy prezidenciális köztársaságban az ügyészség helyzete, ahol a legfőbb ügyész tulajdonképpen az igazságügy-miniszter, mint például Amerikában. Tehát ezeket meg lehet akkor vitatni, és ezt követően pedig ismertetni lehetne a mai helyzetet. Ha a Tudományos Akadémia súlyával, tekintélyével zajlik le ez a vita, és ezt az új koncepciót ez alátámasztja, az nagyon meggyorsíthatja és lerövidítheti a törvény elfogadtatását. Továbbá, ezzel párhuzamosan célszerű, hogy folyjék azért, amit itt javasolnak, a parlamenti frakciókkal stb. is az egyeztetés. Ez nem érinti azt a kérdést, hogy jelezzük nekik, hogy mi az Akadémián is tartunk erről egy szakmai vitát, ugyanis ez visszatartó erőt is adhat ahhoz, hogy amíg hátravan egy akadémiai vita, addig nem kockáztatják szakmai szempontból a koncepció szétszedését. Akkor egyúttal javasolnám, hogy ez már a sajtótájékoztatón elhangozzék, hogy a Tudományos Akadémián kezdeményezni fogunk egy szakmai vitát erről, éppen azért, hogy egy ilyen tudományos vita is előzze meg a parlamenti vitát, hogy ennek elsősorban ne politikai jellege legyen, ne az domináljon, hanem a szakmai jelleg.

Különfélék között a törvénykezdeményezéssel kapcsolatban.

Ennek a vitának, azt hiszem, nincs értelme, hogy folytassuk. Ahogy Balsai miniszter úr megállapította, törvényjavaslatot nyilván a Kormány terjeszt elő, és képviseli is azt, de megvan a köztársasági elnöknek is az a jogköre jelenleg, hogy törvényjavaslatot kezdeményezhessen, lásd amnesztiatörvény. Nem hiszem, hogy különösebben aggódni kellene azért, hogy gyakran élne ezzel a jogkörével, hiszen a köztársasági elnök úr rendkívül körülményesen és aggályosán mérlegelte annak idején, hogy ezt az amnesztiatörvényt előterjessze, miközben a kormányzat részéről is egyetértettünk azzal, hogy ezt ő terjessze elő. Ha nem értettünk volna egyet ezzel a megoldással, akkor nem is terjesztette volna elő, mert nem kívánta volna magát kitenni annak, hogy ezt leszavazzák. Ennek következtében, azt hiszem, hogy mindazok, akik ebbe az irányba kívánják őt sarkallni, hibás lépést tesznek, és ő ezt tudni fogja, hogy ez nem lenne célszerű. A más szervezetek részéről kidolgozandó törvényjavaslatokat szakmai anyagoknak kell felfogni, szakmai véleményeknek, amit az Igazságügyi Minisztérium készít elő akár megrendelésre. Ez tulajdonképpen nyilván vonatkozik még a nemzeti kisebbségi törvényre? is, hiszen azt sem tudja a Kisebbségi Hivatal? előterjeszteni, azt is a Kormány terjeszti elő. Kormány alá tartozó hivatal mint szakmai hivatal csak kidolgozza azt, és ez természetesen csak miniszteri előterjesztésben kerülhet a Kormány elé is. De ha már a törvényalkotásról van szó, felvetődött már más alkalommal is, hogy mivel a törvényhozási folyamat ilyen mértékben elhúzódik, van-e arra lehetőség, hogy bár a Kormány ezeket a törvényjavaslatokat kidolgozza, de egyúttal a törvényhozási folyamatot pedig lerövidítsük, ugyanis világossá kell tenni, hogy a törvényhozási folyamatban mi van benne, ami miatt változtatás nélkül lehetetlen ennyi törvényt elfogadtatni. Ezért erről is kell egy egyértelmű nyilatkozatot tenni. A másik, hogy átmenetileg van-e arra lehetőség, hogy kormányrendeletben vagy egyéb módon történjen a szabályozás. A más mód lehet – a teljes körű újraszabályozás helyett – az adott törvény olyan módosítása, ami ezért a működőképességet lehetővé teszi. Vagy ideiglenesen tudunk-e kormányrendeleteket hozni olyan kérdésekben, ami láthatólag csak másfél-két évre szól. Tudom, hogy mi az, hogy milyen szintű kérdésekben nem lehet kormányrendelet alkotni, de ahol ez segítség lehet, ott ezt meg kellene próbálni. Ezt a Házbizottság ülésén úgy kellene felvetni, hogy itt az a kérdés áll fenn, hogy miután a parlament nem tudja meghozni ezeket a törvényeket, viszont a Kormány sem tud bizonyos témákban kormányrendeleteket alkotni, ezért ez a helyzet a működőképességet akadályozza. A parlamentnek emiatt ezzel kapcsolatban döntést kellene hoznia. A Kormánynak nincs feltétlenül ilyen vágya vagy ilyen igénye, de ebben a kényszerhelyzetben legfeljebb azt tudja felajánlani, hogyha a jogalkotási törvény módosítása akár konkrét határidővel, két évre vagy másfél évre egy felhatalmazást adna kormányrendeletek megalkotására, akkor ezeket az átmeneti időre megalkotná, de ezek csak addig élnének, ameddig megszületnének ezek a törvények. Ez a kérdés, illetőleg a kérés, hogy ezt vizsgálják meg. Miután ilyen lassan mennek a dolgok, ami persze nem feltétlenül a parlamentnek a hibája, de emiatt felmerül a szabályozatlanság, aminek elkerülése érdekében fogalmazzuk meg az előző kérést.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 227-231. oldalán megjelent szövege)