1991. év

Napirend előtt szeretném tájékoztatásul jelezni a Minisztertanács tagjainak, hogy holnap a politikai államtitkárokat kértem egy értekezletre, aminek összkormányzati szempontból a tárgya a politikai államtitkárok feladatkörével kapcsolatban a kapcsolattartás és más kérdések. Az az igény fogalmazódott meg a politikai államtitkárok részéről is, hogy miután a közigazgatási államtitkárok egymással kapcsolatban vannak a keddi értekezleteken, rendszeresen összejönnek, a politikai államtitkárok is szeretnének egy ilyen tapasztalatcserét. Több államtitkár ez irányú érdeklődésről tájékoztatott, de ez találkozott már eleve azzal, hogy a politikai államtitkárok feladatkörét, parlamenti működését stb. szeretném ezen az ülésen elmondani. Utána a politikai államtitkárok, ha nem is fognak rendszeresen ülésezni, hiszen nincs külön ilyen funkciójuk, de időnként a politikai államtitkárok is összejönnek tapasztalatcserére és bizonyos közös feladatoknak az ellátására. Úgyhogy ennek inkább egy ilyen ismerkedés és az összehangolt működés biztosítása a célja. Természetesen a minisztertanács vonatkozásában elsősorban a politikai államtitkárok a miniszterek helyettesei, és csak ezt követően a közigazgatási államtitkárok. Ezt bevezetőben szerettem volna elmondani. Ha ezzel kapcsolatban a miniszter uraknak vagy a jelenlévő politikai államtitkároknak volna olyan javaslata, hogy mi az, ami felmerülhet mint kérdés vagy javasolják, hogy beszéljünk róla, akkor azt kérem akár a mai nap folyamán még az ülés idején jelezzék. Továbbá jelezzék azt is, hogy mik azok a problémák, amik előjöhetnek. De mindenképpen – félreértés ne essék –, tehát nem a miniszterek háta mögötti értekezletről van szó. Ellenkezőleg, éppen arról, hogy például a Kormány és a külkapcsolatok, értve alatta a hazai, tehát nem a külföldi, hanem a hazai image-t is, vagyis a Kormány és az adott tárca politikai megjelenítése, a közönségben való kép kialakítása és egyebek, elsősorban a politikai államtitkároknak a feladata kell, hogy legyen. Ezekről a kérdésekről ejtünk majd szót. Úgyhogy kérem ennek a támogatását.

Még mindig napirend előtt a kormányzati nyilatkozatokkal kapcsolatban.

Másik kérdés, amit minden esetben kérek a Kormány tagjaitól, hogy a már kormányhatározattá vagy kormányrendeletté vált jogszabályok esetében vagy kormánydöntések után a Kormány döntésétől eltérő nyilatkozatokat ne tegyenek. Ez vonatkozik arra is – erről is fogok a politikai államtitkárokkal is beszélni –, hogy ha valaki a Kormány tagja. Ha itt egy többségi szavazással valamit megszavaz a Kormány, és dönt valamiről, teljesen lehetetlen helyzet, hogy az Országgyűlésben például a minisztertársak leszavazzák egymás válaszait. Az interpellációk esetében, ha valakinek nagyon a lelkiismeretével ellentétes a válasz, akkor ne nyomjon meg semmilyen gombot. De tarthatatlan helyzet, hogy kormánytagok egymással ellentétesen állást foglaltak az elmúlt időszakban. Még eltérő politikai vélemény esetén is – ami elképzelhető egy adott kérdésben miniszterek, államtitkárok vagy képviselők részéről – legyen annyi önmegtartóztató ereje annak a miniszternek vagy államtitkárnak, hogy képviselőtársának adja át remek ötletét, amivel a Kormányt kívánja támadni. De miniszter vagy államtitkár kormánydöntést, kormány-állásfoglalást nem támadhat. Vagy álljon fel, és kérje a felmentését. Ez olyan alapvető politikai norma, etikai és etikettkérdés, amit szerettem volna elmondani.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 190-191. oldalán megjelent szövege)