1991. év

Megkezdjük az ülést. Szeretném tájékoztatni a Kormány tagjait, mint ahogy előzetesen is jeleztem – részben itt jelen is vannak egyesek a politikai államtitkárok közül – a politikai államtitkárokkal múlt hét pénteken volt egy találkozó ugyanezen teremben. A politikai államtitkárok is kezdeményezték, magam is szükségesnek tartottam, hogy a politikai államtitkárokkal is tudjak közvetlenül a politikai államtitkári feladatokról – nem az adott tárcát illetően természetesen, ami a miniszterhez tartozik, hanem bizonyos egységes elvek érvényesítése érdekében – megbeszélést folytatni. Erre sor is került, amit a politikai államtitkárok annál inkább igényeltek, miután úgy érezték, hogy a közigazgatási államtitkárok, akik rendszeresen a kormányüléseket megelőzően összeülnek – és ma már úgy gondolom, hogy legalábbis nagy többségben a közigazgatási államtitkárok egyértelműen hasznosnak is tartják az előkészítő üléseket, a Kormány elé kerülő anyagoknak a koordinációját –, a politikai államtitkárokban is felmerült ez az igény. teljesen egységesen kérték azt, hogy havonta legalább egy alkalommal összeülhessenek a politikai államtitkárok is, és kicseréljék tapasztalataikat. No most a politikai államtitkárok feladatköre és a politikai államtitkári intézményrendszer olyan, hogy a kormányzat egésze szempontjából rendkívül fontos irányvonalat képviselnek munkájukban, ahogyan cselekszenek. Ezeknek a megbeszéléseknek nem a tárcán belüli problémák a tárgyai. A politikai államtitkárok a tárcán belüli ügyekről a miniszterekkel, a közigazgatási államtitkárokkal együtt akár miniszteri értekezlet, kabinet keretében – ezeknek formáit is egységesíteni kellene a partnerkapcsolatok érdekében – kell, hogy tárgyaljanak, mert szükséges, hogy állandóan tájékozottak legyenek. Elhangzott az, hogy nem érzik mindenhol, sőt néhány államtitkár úgy érezte, hogy – mai szóval élve – „nincs képben” folyamatosan a minisztériumon belüli ügyekről. A közigazgatási államtitkárok ugye a jogszabályi előírásoknak megfelelően is az apparátus irányítóiként, hivatalvezetőiként világosabb feladatokkal rendelkeznek. Ugyanakkor a politikai államtitkároknak a feladatköre nem ilyen egyértelműen körülhatárolt, értelmezési lehetőségek vannak. Az államtitkárokról szóló jogszabály előírja és meghatározza azt, hogy a politikai államtitkár tulajdonképpen a miniszter első helyettese a minisztertanácsban való részvétel tekintetében is. A másik, hogy a politikai államtitkár egyben parlamenti államtitkár. Ez hangsúlyozásra is került, ami azt jelenti, hogy a politikai államtitkároknak elsősorban a parlamenttel való kapcsolattartást, a parlamenti bizottságokban való szükség szerinti képviseletet kell ellátniuk. A miniszter távollétében a jelenlétük a parlament plenáris ülésein nagyon fontos, és általában a parlament és a tárca közötti kapcsolattartásnak is ők a felelősei. Magyarul a politikai államtitkár a miniszter mintegy parlamenti helyettese is egyben. Ez az egyik, ez meg van határozva a jogszabályban, ez eddig világos. A másik, ami így nincs meghatározva, de egy nagyon logikus feladat, és a politikai államtitkároknak részben a funkcióból következő feladata a tárca és nem egyszerűen a hivatal, hanem az ágazat közönségkapcsolata, a tárca és az ágazat image-nek az alakítása kifelé a sajtótól kezdve a közvéleménnyel. Tehát az állandó kapcsolattartás a másik feladata, és ez teszi szükségessé különösképpen azt, hogy az államtitkárok havonta egy alkalommal találkozzanak, és a tapasztalataikat is elmondják egymásnak, és összehangolják ezt a tevékenységet. Tehát tulajdonképpen a politikai államtitkároknak a helyettesi és a parlamenti összeköttetés mellett főfeladatként azt jelöltük meg, hogy ők gondoskodjanak arról, hogy az ágazatnak a kapcsolatai kifelé a tárcáról, az ágazatról alkotott képben megfelelően jelentkezzenek. Ez rendkívül fontos. Ahhoz, hogy a politikai államtitkárok ezt a feladatot el tudják látni, az szükséges, hogy a miniszterek megosszák a politikai államtitkárokkal az ismereteiket, megosszák a követett politikájukat, célkitűzéseiket. Magyarul, a politikai államtitkároknak a tárca és az ágazat politikai képviseletét illetően szinte naprakész állapotban – a miniszterrel összehangoltan – kell lenniük. Nem lehetnek különböző álláspontok kifelé a minisztériumokból, mint ahogy a Kormány egységét is, amikor a döntés megszületik, nem lehet többféle módon képviselni. Tehát ahhoz, hogy a politikai államtitkárok viszont el tudják látni ezt a feladatot a sajtó, a közvélemény és általában kifelé, ahhoz a politikai államtitkároknak tájékozottaknak kell lenniük. A politikai államtitkári értekezleten hangzottak el olyan vélemények, hogy – nem egyetlen és nem a miniszterek ellen, félreértés ne essék, nem is lenne lehetséges nyilvánvalóan, hanem – az időhiány, az állandó rohanás stb. közepette nem tudnak eléggé tájékozódni, és nincs meg ennek a mechanizmusa mindenütt, hogy a politikai államtitkárok teljes egészében képben legyenek. Tehát kérték, hogy ezt a minisztertanácson belül globálisan adjam közre, hogy ezt szükségesnek érzik, mert különben nem tudják jól képviselni a tárcát, ha nem ismerik a miniszterek belső gondjait vagy utasításait vagy rendelkezéseit. ugyanígy a közigazgatási államtitkároktól kell a minisztereknek azt kérni – de hát gondolom, a közigazgatási államtitkárok előtt is világos –, hogy itt nem lehet szó rivalizálásról, mert más feladatokról van szó. De a közigazgatási államtitkároknak is kötelessége a politikai államtitkárok folyamatos tájékoztatása, mert ők a miniszter helyettesei, első helyettesei egyrészt, másrészt annak érdekében, hogy a tárcát megfelelően képviselni tudják politikai szinten, amihez viszont az egész tárca ügyeit ismerniük kell. Tehát a politikai államtitkároknak ez a különleges feladata. Az elmondottak megvalósulása már mindenhol egyénileg alakul és esetlegesen, egyszerűen a miniszter, a politikai államtitkár és a közigazgatási államtitkár együttműködési készségéből, egymás adottságaiból következik. Tehát nyilvánvaló, hogy a politikai államtitkár más szerepet tölt be, hogyha teljesen eltérő szakmát képvisel, ismeretanyagot képvisel, mint a miniszter. Mint például a művelődési tárcánál, ahol Andrásfalvy Bertalan, aki tudományos, egyetemi, közgyűjtemény stb. szakmai humán területet képvisel, mellette egy olyan politikai államtitkár van, aki szakemberként és gyakorlatban is minden oktatási területet ismerő politikai államtitkár, és továbbá egy műegyetemi ember, aki államigazgatási gyakorlattal is rendelkezik, az a közigazgatási államtitkár. Nyilvánvaló, hogy itt egymásnak tudnak többletet adni túl a politikán. Tehát itt azokat a lehetőségeket, pláne, ahol komplex tárcák vannak, és ahol ez személyileg jelent többletet, ezt ki kell használni. Egyébként semmi olyan probléma nem merült fel, ami, mondjuk, globálisan a kormányzat szempontjából súlyos vagy nem tudom én, milyen vitatható kérdés. Inkább csak ilyen gyakorlati, együttműködési kérdések és ezek a hiányosságok merültek fel, amik inkább a kölcsönös tájékozódásból fakadtak. Nagyon fontosnak tartom ezt olyan esetekben is, ahol például a politikai államtitkárok, mint egyes pártok képviselői a koalíción belül, a frakciókkal is tartsák a szoros kapcsolatot, mert ez viszont a frakciók részéről merül fel igen sokszor mint igény, hogy a miniszterek nem látogatják a frakciókat. Vannak pártonkívüli miniszterek, akik mellett a politikai államtitkárok valamelyik pártot képviselik, akkor ez a kapcsolattartás az ő feladatuk. Tehát ez szükségszerűen azt is jelenti, hogy minden miniszter és minden államtitkár, aki egyben képviselő is, a frakción belül a Kormány egészéről is tudjon tájékoztatást adni és félreértéseket eloszlatni, és egyben a frakcióknak az álláspontját vagy a hangulatát, légkörét tudja befolyásolni. Ez az együttműködésnek az alapja. Úgyhogy itt is nagyon fontos szerepet töltenek be a politikai államtitkárok, hiszen valamennyi politikai államtitkár a három koalíciós párt tagjai közül került ki, és egy kivételével – ha jól emlékszem, nem számítva a Miniszterelnökséget – valamennyien országgyűlési képviselők is. Tehát kérem ezt figyelembe venni. Kérem, hogy folyamatosan gondoskodjanak a miniszterek arról, hogy a közigazgatási államtitkárok elősegítsék a folyamatos tájékoztatását a politikai államtitkároknak, és ők maguk pedig a tárca politikai irányításában adják meg azt a tájékozottságot, ami helyettesüknek és egyben a parlamenti összekötőnek és a külvilág felé való image-alakítónak tudnia kell. Én ennyit szerettem volna előzetesen elmondani.

Napirenden kívül a fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatos kérdések körében a főpolgármester levelével kapcsolatban.

Én ugyanezt akartam kérni, amikor a Demszky levele megjött, hogy a belügyminiszter úr és pénzügyminiszter úr vagy képviselői ismertessék a Demszky-levelet – ha ők nem ismernék – a polgármesterekkel. Ismertessék, hogy a Kormány megkapta ezt a levelet, és a Kormány az egységes, de természetesen nem a túlcentralizált Budapestnek a híve. Minden olyat, ami megkülönböztető jellegű, azt elvetjük, hiszen Demszky Gáborék azt is felvetették, hogy például az V. kerület legyen kiemelten kezelve, és ott minden a fővárosé legyen vagy például a lakások vonatkozásában is a fővárosé legyen a döntési jog, és ilyen ne legyen a kerületeknek. Tehát az egységes Budapest elvét valljuk, de egyébként ezt a 22 polgármesterrel egyeztetni kívánjuk. Ezt meg is fogalmaztam Demszky Gábornak, hogy azt a szerepet a Kormány nem vállalja magára, hogy miközben Budapest főpolgármestere engedményeket tesz a kerületi polgármestereknek, és szívélyes magatartást tanúsít és engedékeny feléjük, utána a Kormányt pedig arra kéri fel, hogy helyette képviseljen egy olyan koncepciót, ami az ő koncepciója, és ami szemben áll a kerületek koncepciójával. Tehát nekünk egy egységes, működőképes Budapestet kell képviselni. Ebben egyetértünk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 192-195. oldalán megjelent szövege)