1991. év

Még egy bejelentést szeretnék tenni. A miniszterelnök távollétében hivatalból az állandó helyettes a belügyminiszter. A jövő héten lesz három olyan nap szerdáig, hétfő, kedd, szerda, amikor én Izraelben leszek, és a belügyminiszter úr pedig Skandináviában. A mai minisztertanácson jelentem be azt, hogy Für Lajost kérem arra, hogy ebben a három napban lássa el a helyettesítésemet. Nem fogják összefüggésbe hozni a jugoszláviai eseményekkel,? hogy a honvédelmi miniszter a miniszterelnök helyettese e három napban. Kérem ezt tudomásul venni. Így legalább helyt adunk a sajtó olyan híresztelésének is, hogy Für Lajos fúr engem. Azt szeretném, hogy Für Lajosnak addig módja legyen átvenni a hatalmat a hátam mögött. Ezt a jegyzőkönyv részére is rögzítem.

Ismét a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslattal, azon belül is a jegybank alelnökeinek jelölésével és kinevezésével kapcsolatban.

Mivel közvetlenül érint, erre azt szeretném mondani, hogy vannak dolgok, amelyek természetesek. Például nyilvánvaló, hogy egy miniszterelnök nem terjeszt elő a bankelnökkel való előzetes megbeszélés nélkül egy olyan tisztséget, amely a parlament elé kerül. Ez vonatkozik a televízió, rádió elnökére is. Tehát vannak a demokratikus alkotmányos mechanizmusnak olyan természetes, szokásszerű szabályai, amelyeket nem szokás törvénybe iktatni, és ez is beletartozik ebbe. Nyilvánvaló, hogy ha a mindenkori magyar miniszterelnök ki akarja nevezni a Nemzeti Bank elnökének helyettesét, és azt a parlament elé küldi, akkor megkérdezi őt. Tehát ez megint nem abba tartozik, hogy beleírunk egy törvénybe valamit. Ez ugyanolyan, mint az, hogy a napirendet nem küldjük meg, hanem csak tájékoztatásul küldjük meg.

(Néhányan még szövegpontosítást kérnek a törvényjavaslatban.)

Következő a javaslatom. Miután úgyis a másik szöveg kérdésében le kell még ülnie a pénzügyminiszternek és a Nemzeti Bank elnökének, most azt mondjuk ki, ami ezzel összefüggésben elvi-tartalmi kérdés. Azt mondjuk ki, amiben egyetértünk, és ennek a megfogalmazására ugyanaz vonatkozik, mint a másikra, hogy szövegpontosítás. Tehát egyetértünk abban, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyilvánvalóan törvény vagy országgyűlési határozat alapján kell, hogy eljárjon. Ha úgy döntenek, a Kormánynak a szerepkörét nem vonja kétségbe a Nemzeti Bank elnöke. Nem vonja kétségbe azt, hogy a személyi kijelölés stb., ahogy az eddigi gya-korlatnak megfelelően is történt. Tehát mindezekben a kérdésekben nincs tartalmi ellentét, és abban sem, hogy a Kormány felhatalmazása vagy meghatalmazása alap-ján jár el. Ami ezen túl van, abban nem nyitok vitát. Ha Botos Katalin miniszter-asszonynak szakmai véleménye van, írja le és adja át a pénzügyminiszternek, és figyelembe fogják venni a tárgyalások során. De miután ebben egyetért a két fél, akiknek ebben a végleges szöveget meg kell csinálni, ezért kérem azt, hogy ha ezek alapján meg tudnak egymással állapodni, akkor ezt is vegyék be ebbe a holnapi szövegezési, stiláris és formai munkába. Mindketten meg tudják a saját szakértőjükkel vagy jogászukkal is beszélni, tehát nincs értelme, hogy itt normaszövegekkel foglalkozzunk.

(Az a kérdés merül fel, hogy a jogszabálytervezetben a kijelentő mód kötelezettséget jelent-e vagy még ki kell-e tenni azt is, hogy „köteles”.)

Én is úgy gondolom, hogy ez stiláris kérdés, a „muss” rút germaniz-mus lenne, ennek következtében kijelentő mondat legyen. Tehát, ha valamit akar precizírozni a pénzügyi tárca, akkor ebben az esetben legfeljebb a rendszerességnek az időtartamát határozhatja meg, nem pedig egy stiláris kérdést, hogy kell. Ha a rendszeresség alatt nincsen más jogszabály, ami ezt meghatározza, mert itt ilyen vita már volt a parlamentben, pontosan, hogy mennyi időnként értendő a rendszeres beszámoltatás. Például nekünk kifogásolták – mondjuk – a fegyvereladási ügyben, mert ez volt a jogszabályban, hogy rendszeres. Mi a rendszeres? Egy év is rendszeres, mert az egy költségvetési év. De akkor mi? Tehát akkor inkább a kérdésemen vitatkozzunk, minthogy ilyen „kell”-en.

Közben a Gazdasági Kabinettel kapcsolatban.

Ez egyik napirendi pontja a különféléknek, ahol ezt be kívántam jelenteni, hogy a Gazdasági Kabinet üléseiről ugyanúgy jegyzőkönyvet kell vezetni, mert más területen is hasonló értelmezési különbség merült fel utólag. Úgyhogy ugyanúgy meg kell szervezni a Gazdasági Kabinetben is a jegyzőkönyvvezetést. Először is, ezzel talán rövidebbek lesznek, és kevésbé mennek ki az emberek ülés közben.

A Jegybanktanáccsal? kapcsolatban.

Tessék, van még hozzászólás? (Nincs.) Hát kérem szépen, a Magyar Nemzeti Bank 1924. évi 5. törvénycikke, amely a Magyar Nemzeti Bank megalapításáról szól, egy Főtanácsot hozott létre ezen célra, ami megfelelhet ennek a funkciónak. A Főtanács az elnökből és 13 tagból állott. Ez az egyik, amit szeretnék megemlíteni. Sajnálatosnak tartom, hogy ezek a kérdések nem előbb kerültek tisztázásra, és hogy most ilyen kérdésekkel kell foglalkoznunk. A másik pedig az, hogy ha már bankokat említünk, az angol banknál a kormányzót – a Bank of Englandnek,? azt hiszem, ez most is így van, ugye –, tehát az angol jegybanknál a bank alkormányzóját és a vezetés tagjait is a miniszterelnök előterjesztésére a király nevezi ki. Tehát itt két lehetőség van. Nem sorolom most a francia bankot, és az összes bankot sem akarom most itt végigvenni. Tehát ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen azt a kérdést kell eldönteni, hogy a Jegybanktanácsnak hivatalból tagjai-e az elnök és az alelnökök. Akkor, miután tehát miniszterelnök előterjesztésére a Jegybanktanács tagjait a köztársasági elnök nevezi ki, akkor nem kell azt mondani, hogy újra kinevezik őket vagy azt lehet mondani, hogy hivatalból tagja. Ha például a jegybank elnöke hivatalból tagja, akkor jogi szempontból nem kell kétszer kinevezni. Nem tudom, a jogászok mit szólnak hozzá. Ha automatikusan azt akarjuk, hogy az elnök és az alelnökök tagjai a Jegybanktanácsnak, akkor ugye nem kell kinevezni újra a Tanács e tagjait? Az angoloknál egyébként – csak a létszámokra mondom – egy kormányzó, egy alkormányzó és 16 tagja van a bank vezetőségének. Tehát nagylétszámúak ezek a vezetőségek általában. A másik része, és ez mindenképpen lényeges, szerintem a bank önállóságában és függetlenségében nem a kinevezés aktusa adja meg az önállóságot önmagában, hanem az a kérdés, hogy ha kinevezték a bank elnökének, és akár a miniszterelnök vagy bárki is nevezi ki, hogy az állandó tag és nem delegált. Tehát, ha a Kormány delegáltja, akkor beszélhetünk arról, hogy kormánybefolyás van. De, ha ennek a tanácsnak a tagjai hivatalból az elnök és az alelnökök, és ha utána kinevezi a Kormány még e testületnek X tagját, akkor az a lényeg benne, hogy azok tudják azt, hogy ők X időre ki vannak nevezve. És utána annak a visszahívási rendszere majd ott kezdődik. Tehát ezt látom a kulcskérdésnek, és akkor ez nem érinti a bank önállóságát. Ebből a szempontból kell megközelíteni. Hol van szabályozva a szavazati jog, milyen szempontból, mi érvényesül itt? Ez például az alapkérdés, hogy az hol van? Tehát hogy jelentkezik ez a kérdés, min alapszik? Hogyan tud beleszólni, vagyis magyarul a bankelnökön és az alelnökökön kívül van-e másnak beleszólási joga? Tulajdonképpen ez a kérdés. Nem csak egyszerűen az a kérdés, hogy maga a bankelnökség döntheti el, és automatikusan kétharmaddal leszavaz valamit vagy nem, ez a kérdés. Továbbá, ha ennek a szervezetnek, tehát a Jegybanktanácsnak a szerepkörét vizsgáljuk, akkor a kérdésen való elgondolkodás után a következő kérdés merül föl: ez a szervezet tulajdonképpen egy döntő, eldöntő szervezete a Nemzeti Banknak. A többi banknak a belső rendszerét tanulmányozva nem látok arra példát, hogy egy alelnöknél több ebben benne legyen, mert munkaszempontból az alelnök kvázi beosztottja az elnöknek, és azt a funkcióját, amit ez a Jegybanktanács kellene, hogy képviseljen, ezáltal nem tudja betölteni. Megint hangsúlyozom, hogy egy év óta nem volt olyan kormányzati lépés, amit a jegybank elnöke ellenére és nem vele egyetértésben hoztunk volna. Ezért a Nemzeti Bank olyan függetlenül működött minden jogszabály nélkül, mint előtte soha. Azt hiszem, hogy nem volt ilyen probléma, tehát nem kell egymásnak magyarázkodnunk, a korábbival ellentétben. A másik dolog, és én inkább azt látom, hogy ha a Nemzeti Bank elnöke és négy alelnöke alkotja a csapatot, akkor milyen értelemben lehet független? Akkor nem független személyek alkotják a Tanácsot, hanem beosztott személyek, mert ebben az értelemben beosztottjai tulajdonképpen az elnöknek. Tehát, ha ez szavazati rendszerrel működő testület, akkor nem biztosítható a szavazásnál a függetlenség. Ha a Tanács szavazati joggal dönt a kérdésben, akkor ez nem helyes és rossz az egész eddigi megközelítés, ezért nem lehet a négy alelnök a tagja. Ebből automatikusan következik, hogy az elnök és a négy alelnök tehát nem lehet tag. Itt a Tanácsnál nem is az a kérdés, hogy a köztársasági elnök kinevez vagy felment, hanem az, hogy ennek a testületnek tulajdonképpen lehet-e elnöke a jegybank elnöke. Még az is lehet, hogy egyik, az első alelnök az a helyettese automatikusan, és a többi tagot viszont ki kell nevezni külön. Ha ez nem így történik, akkor tulajdonképpen nem független. Tehát – és azért mondom ezt nyugodtan, mert engem nem az zavar, minden egyéb probléma mellett – tehát nem zavar, hogy köztársasági elnök nevez ki. De lehet akkor akár öttagú, héttagú tanács, amiben az elnök a bank elnöke, és az egyik, az első helyettese az alelnöke, de a többi tagot akkor a miniszterelnök előterjesztésére nevezi ki a köztársasági elnök, és akkor ez valóban független. De, ha a négy alelnök alkotja az elnökkel együtt ezt a testületet, amire – valamennyi bankot nézve – nem látok példát ebben a formában, akkor az nem lehet független. Ezt a problémát akkor itt fel kell oldani, mert itt ellentét van. Vagy az legyen, amit elmondtam, hogy függetlenül attól, hogy ki nevezi ki az alelnököt, elnököt, ez történhet akár a köztársasági elnök által, de nem azon van a hangsúly, hogy miniszterelnöki vagy köztársaság elnöki kinevezés legyen, hanem akkor van függetlensége, ha a tagjai nem csak a bank vezetői. Akkor ez a koncepció. Ez egyébként a régi Főtanácsnak is a szisztémája, és az angol banktól kezdve mindegyiknél érvényesül. Vagy azt mondjuk, hogy tagjai az alelnökök és az elnök, de akkor viszont kell egy paritásos rendszer, de mindenképpen ki kell nevezni további személyeket is úgy, hogy az meghatározott időre biztos legyen a kinevezésében. A Tanácsban a Kormány képviselete az jelen van, és azt a pénzügyminiszter vagy – az új megfogalmazás szerint – ahol szükséges, más miniszterek részvételével, akik kifejtik a Kormány álláspontját. Ez kétségtelen, hogy megvan. A mechanizmusnak az is részét képezi, hogy adott esetben döntést is kezdeményezhetnek. Most volt is ebből egy konfliktus a németeknél, és ilyen konfliktusok nálunk is adódhatnak, bár nálunk szerencsére ilyen még nem fordult elő. Javaslom akkor, hogy erre valamilyen megoldást találjunk, hogy akkor melyik irányba menjünk el.

(Több hozzászólást követően.)

Ez azt jelentené, hogy a Jegybanktanács tagjai: „a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mint a Jegybanktanács elnöke” – ebben szerintem nincs vita. Következő pont lehet az, hogy a Jegybanktanács első alelnöke, mondjuk, a Nemzeti Bank első alelnöke. Ezen túl a következőkben meg kell határozni, hogy a Jegybanktanácsnak hány tagja kerül külön kinevezésre, és nem kell összeférhetetlenségi szabályt beletenni, így az alelnök is kinevezhető, de az már külön kinevezés legyen. Ez egy kompromisszumos megoldás. Tehát adott esetben a Jegybanktanács tagjai lehetnek a bank alelnökei is meghatározott számban, és azt lehet úgy is, hogy miniszterelnök vagy a köztársasági elnök nevezi ki őket. Ezekben lehet vitatkozni, hogy ez kell-e, nem kell-e, hogy ez köztársasági elnöki kinevezési jog legyen-e. Itt az a lényeg, hogy meg legyen határozva egy létszám, ami által biztosítva legyen a függetlenség.

(További több hozzászólást követően.)

Következőt kell akkor még egyszer megismételnünk. Abban azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a Magyar Nemzeti Bank a kialakult bankrendszerek rendjében a függetlenség kategóriájába tartozik. Tehát nem kívánunk egy japán – előbb abban a formában felvázolt – modellt vagy olyan modellt, amelyik teljesen a kormányzat alá rendeli a Nemzeti Bankot. Azt hiszem, hogy ebben nincsen különbség, tehát senki nem gondolkodik ilyen bankban, hiszen a banknak meg kell, hogy legyen a saját felelőssége. A másik kérdés, amit viszont a Kormány sem akarhat, nemcsak ez a Kormány, hogy ne legyen a kormányoknak bizonyos befolyása a döntésekre. itt tulajdonképpen az a bonyolult, és az egész vita tulajdonképpen azért van, mert nem egy szervesen kialakult folyamaton és egy kialakult jogrendszeren belül történik ma ez a szabályozás, hanem újra kell dönteni egy nagyon kritikus politikai időszakban, ahol a bizalmi mechanizmusok nem működnek jól általában ebben az országban, mert egy csomó olyan dologban is keresünk jogszabályi megoldásokat, amelyek egyébként magától értetődően kell vagy kellene, hogy működjenek. Na, most én azt hiszem, hogy ebbe nem jutunk előbbre. Itt abban kell most megpróbálni döntést hozni, hogy a Bank irányításában milyen formát tudunk elfogadni. Azt nem javasolja – én úgy értelmezem a Pénzügyminisztérium állásfoglalását –, hogy kvázi a Kormány képviselőiként üljenek ott az alelnökök ebben a Tanácsban. tehát nem javasolja, nehogy félreértés essék. Itt tulajdonképpen a kérdés az – így lehet leegyszerűsíteni –, hogy a Nemzeti Bank kinevezett elnöke, alelnökei legyenek-e ennek a Tanácsnak a tagjai részben, és akkor a másik oldalon ki kell nevezni a további tagjait. Velük kapcsolatban fel sem merülhet, hogy ők a tagságot ne fizetésért lássák el. Nem hiszem, hogy ez egyáltalán követelményként vagy elképzelésként felmerülhetne, hogy fizetés nélkül csinálják, mert akkor valóban társadalmi munkában nem lehetnek partnerek. Tehát minden körülmények között el kell kerülni – nem hiszem, hogy lenne rá precedens –, hogy ne kapjanak ezért fizetést. Az lehet, hogy a szövetségi, tehát a német bankrendszerben, ahol a szövetségi tartományi bankok elnökeiként vesznek részt, akkor automatikusan hivatalból vesznek ugyanúgy részt. Ezt el tudom képzelni, hogy ezzel nem tudnak külön pénzt keresni, bár ezzel nem vagyok tisztában. Tehát egyet mondjunk ki azért mindenképpen, hogy akik ennek tagjai, a monetáris politikához és a bankhoz értő embereknek kell lenni. Tekintettel arra, hogy a kinevezést megkapják – és ez jogszabályi kérdés – tehát, ha ki vannak nevezve, automatikusan a Bank folyósítja nekik a fizetést, amitől még nem kerülnek a Bankkal függőségi viszonyba. Ha meg van határozva, hogy valakit kineveznek például 3 évre, akkor három évig kapja a fizetést, és ha jogszabályban kívánják még azt is rögzíteni, hogy valamilyen osztalékból vagy valami szerint még részesedik is, akkor ez is lehetséges, de ez is jogszabályi vagy alapszabályi kérdés. Tehát én ezt nem látom problematikus dolognak. Ez nem erkölcsi, függetlenségi kérdés. Nem kormányellenőrnek kerülnek oda, hanem a Bankot helyesen irányítani tudó testület tagjaiként. Ebből következően nem kell, hogy ez valamilyen felügyelő szerv legyen. Egyébként a felügyelőbizottságok is kaphatnak tiszteletdíjat a vállalatoktól. Ezt semmiképpen nem érzem valós problémának. A kérdés az, hogy a Nemzeti Bank jelenlegi – most nem a személyekről van szó – struktúrája szerinti elnök, alelnökök legyenek-e tagjai. Ha ez az álláspont érvényesül, akkor e mellett arányosan legyenek olyanok, akik kinevezést kapnak a testületi tagságra, amiért fizetést kapnak. Itt lehet az arányokról és a szavazategyenlőség stb. kérdéséről dönteni. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség, hogy van az elnök és egy alelnök, akik hivatalból tagok, és mindenki más külön kapja a kinevezést, akár belül van, akár kívül. Természetesen valamennyire bankszakembereknek kell lenni, tehát nem arról van szó, hogy ehhez nem értő embereknek kell lenniük. Ez a másik modell, amire szintén van példa. Ehhez kérek még véleményt.

(Miután még mindig több kérdés eldöntésre vár, ezért felmerül a végső döntés elnapolásának lehetősége.)

Sajnos ez az egészben egy szerencsétlen dolog, hogy több hete nem tudjuk elérni, hogy egy kérdésnél a gazdasági kulcstárcák vezetői jelen pillanatban itt legyenek. Legalább hármat tudok hirtelen megnevezni körülnézve, akinek itt állást lehetne foglalni és kellene. Ez önmagában nem egy szerencsés dolog. Azt tudom erre mondani, hogy itt is meg lehet kísérelni a felhatalmazást, ha a Kormánynak az az álláspontja, hogy megpróbáljuk megkísérelni a megegyezést a pénzügyminiszter visszatérése után, mivel korlátozott a felhatalmazása. A Kormánynak most állást kell foglalni egy felhatalmazásra, amiben tárgyalás folytatódhat. Az is elképzelhető, hogy a Kormány beterjesztéssel kapcsolatban elfogadja az A-, B-variációt, és a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke között folyó tárgyaláson – ha a Kormány többi tagja ezt elfogadja – holnap döntenek ebben a kérdésben is, ha el tudunk két megoldást fogadni, mint variációt a közvetlenül érdekelt pénzügyminiszter nélkül, aki az előterjesztő. Azonban nem csak arról van szó, hogy a pénzügyminiszter az előterjesztő, hanem arról is, hogy a parlamentben az ország pénzügyi politikáját mindenkor a pénzügyminiszternek kell képviselnie. Tehát én mint miniszterelnök sem kerülhetem meg a pénzügyminisztert ebben a kérdésben. Éppen ezért a következőt kellene ennél az 57. §-nál rögzíteni, hogy a Kormány elvileg két variációt állít most fel. A két variációban, ami nem vitatott, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, tehát a mindenkori elnöke ennek a Jegybanktanácsnak az elnöke, és az első vagy ügyvezető alelnöke az egyik alelnök. A Jegybanktanács további tagjait, miután nagyon keveset jegyeztek meg ebben a formában, további 5-7 tagját, másik kettőt azért nem kell külön megjelölni, mert annak is van két variációja, a miniszterelnök nevezi ki vagy a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök, három évre. Annyi biztos, hogy ezt rögzíteni kell, ugyanis a függetlenséget az a tény adja meg, hogy rögzítve van, hogy három évre történik a kinevezés. A másik variáció az, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Jegybanktanács elnöke. A következő mondata úgy hangzik, hogy a Nemzeti Bank tanácstagjai a Nemzeti Bank alelnökei, és velük azonos számú – ez most nem normaszöveg – tagot a Nemzeti Bankon kívülről neveznek ki hasonló feltételek között. Ez azt jelenti, ha három alelnök van benne, akkor három külsős is. Mindenképpen még mindig megmarad a Bank elnökének a plusz szavazata. Ha ebben a két variációban a Nemzeti Bank elnöke és a pénzügyminiszter meg tudnak egyezni, akkor erre adhat a Kormány felhatalmazást. Ebben az esetben nem stiláris kérdésről van szó. Az államtitkár úrnak nem terjed – sajnos csak ma jön meg a pénzügyminiszter – ilyen részletességig a kompetenciája. Ezt el tudják fogadni? Így szavazna a Kormány, hogy erre a két variációra ad felhatalmazást, hogy a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnökének megállapodásától függően. Ha nem tudnak megegyezni valamelyik megoldásban, akkor újra a Minisztertanács elé kell hozni, de akkor előtte a szakmai vitát le kell folytatni a Gazdasági Kabinetben. Ha ehhez a vitához és döntéshez bármelyik miniszternek, beleértve természetesen elsősorban a legközelebbről érintett minisztereket, ha bármilyen véleménye van, akkor az a kérésem, hogy adják át a pénzügyminiszternek írásban, amit a miniszter figyelembe vesz álláspontja kialakításánál. Erre a felhatalmazást a Kormány megadja. Van-e ellenvélemény? Nincs. tartózkodás nincs. Ezzel az előterjesztők egyetértettek.

(Az MNB elnöke megkérdezi, hogy a jegybank igazgatósági ülésére a Kormány mely tagját hívják meg?)

Úgy gondolom, hogy amit Surányi György mondott, az tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bank igazgatósági ülésén a kormány gazdaságpolitikáját érintő napirendi pontnál a képviseletre kellene a hangsúlyt tenni, nem a meghívásra. Azzal egyetértek, hogy egy miniszter képviselheti a Kormány álláspontját a Nemzeti Bankkal szemben. Tehát az nem lehet, hogy elmegy három miniszter, ha szakmai vitáról van szó, mert akkor lehet háromféle vélemény is, de ha a Kormány politikáját képviseli, akkor ne a meghíváson legyen a hangsúly. A mondatot aszerint módosítani kellene, hogy a Kormány álláspontját a Kormány által kijelölt miniszter képviseli, és ez a Kormány által kijelölt miniszter általában hivatalból a pénzügyminiszter, amitől külön döntés alapján eltérhet a Kormány. A meghívásra vonatkozik a gentleman agreement, hogy meghívnak mást is a téma szerint. De a képviselet az azt jelenti, hogy nem lehetséges, hogy a Nemzeti Bankkal kapcsolatban a Kormány álláspontjaként többféle hangozzon el. Elképzelhető, hogy itt ül Tarafás Imre is – és ezt most csak a viszonossági alapon mondom –, és ameddig szakértői véleményt hallgatunk, az lehet kétféle, egymástól ellentétes is, de abban a pillanatban, amikor azt kérdezem, hogy mi a Nemzeti Bank véleménye, akkor jelen pillanatban az elnök véleményét kérdezem. A Kormány esetében is szükség esetén csak egy kormányvélemény hangozhat el a Nemzeti Bankkal szemben, amit tehát a Kormány által kijelölt miniszter képvisel. A Kormányt tehát a kijelölt miniszter képviseli. A Kormány általános döntése az, hogy ez a személy hivatalból a pénzügyminiszter, bár ettől eltérően is intézkedhet a Kormány. Például: egyrészt, ha nincs itt, másrészt, ha a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat érintő kérdésről van szó olyan mértékben, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét indokolt a képviselettel megbízni. De akkor a Gazdasági Kabinetnek vagy a Kormánynak előtte ezt el kell dönteni. Tehát a hivatalból való rutinszerű dolog a pénzügyminiszteré, ha viszont a tárgykör olyan, akkor megadja a lehetőségét annak, hogy az képviselheti, aki a tárgy szerint illetékes miniszter. A szakértői vitában pedig részt vehet az általánosan kijelölt miniszter. Azzal egyetértek, hogy lehetőleg több miniszter ne vegyen részt, mert akkor több vélemény is kifejezésre juthat. Itt a kormányülésen lehet más a vélemény, de a kormányülésen kívül egy másik szervvel kapcsolatban nem lehet kétféle kormányálláspont. Azt hiszem, ez világos. A szakálladból kétkedést olvasok ki. Tehát a kijelölt miniszter szó képviseletet jelez. Amikor arról van szó, hogy olyan tárgykör merül fel, arra a Kormány hozhat egy határozatot. De az is megoldás lehet, hogy ha a Nemzeti Bank napirendje olyan tárgykört tárgyal, akkor konzultál a pénzügyminiszter a másik miniszterrel. Ez belső ügye a Kormánynak. A Bank ülésén nem lehet kormányvita, ott csak egy vélemény jelenhet meg, az egyeztetést a Gazdasági Kabinetben vagy a kormányülésen végezhetik el. Tehát a kijelölt miniszter képviseli a Kormány álláspontját.

A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek dolgozóinak bérhelyzetével kapcsolatban.

Tulajdonképpen valahol a fizetéseknél az alapelveket azért mindenképpen le kell rögzíteni. Az egyik, hogy a nagy számok törvénye szerint, tehát egy bizonyos kisebb skálát nem számítva, a közszolgálatban országos szinten azonos fizetéseknek kell lenni, azonos beosztásban. Mondjuk, egy 5-6%-os mozgás megengedhető, majd mindjárt elmondom, hogy mit értek alatta. Tehát globálisan a fizetéseknek megközelítően azonosaknak kell lenni. Tehát egyik oldalon a Közlekedési, Hírközlési és vízügyi Minisztérium azonos képesítésű, azonos súlycsoportba tartozó főosztályvezetőjének és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium azonos főosztályvezetőjének megközelítően azonos fizetésűnek kell lenni. Ez az egyik. Szóval a minisztériumok horizontális kapcsolatrendszerében ebbe az irányba kell mindenképpen törekedni, hogy azonos kvalifikáltságúak lehetőleg azonos bért kapjanak. Ha van a kettő között egy kis differencia, az a vertikális kötődés miatt képzelhető el. Például úgy következhet be ez a differencia, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba bement a gimnáziumi igazgató vagy tanár vagy múzeumigazgató, és azért a fizetésért boldogan bement, mert az több volt, mint amennyit korábban keresett. Az iparügyi tárcánál vagy a pénzügy vagy egyéb helyeken, ahol az adott tárca alá tartozó szakterületen nagyok a lehetőségek, ott természetesen többet fizetnek. Tehát ebből következett az elmúlt években kialakult helyzet. Ezt kicsiben én a saját korábbi területemen láttam, hogy például közgyűjtemények esetében mindig megpróbáltak orvost, állatorvost, gyógyszerészt, mérnököt vagy bármi más területbélit szerezni. Végül minden közgyűjtemény azért bölcsészesedett el, mert egyedül az volt megfizethető, és ha nem találtak sántát, asztmást vagy egyebet orvosban, aki nem tudott praxist folytatni, akkor nem találtak rá más embert. Tehát vagy ép bölcsész vagy beteg más szakmájú volt. Ez alakult ki. No most ez, ami kicsiben így történt, sajnos ez következett be a minisztériumokban is. Tehát most nekünk ebből kell kiindulni. A Pénzügyminisztériumban nyilván egyik oldalon, a tárca önmaga adta a lehetőséget. Nincs itt Kádár Béla, elmondhatom tehát, a Pénzügyminisztériumnak, mert önmagában volt lehetősége a költségvetés gazdájaként is esetleg arra, hogy ügyesebben gazdálkodjék, nyilvánvaló, hogy kiváló szakembereket kellett koncentrálnia, akiket meg is kell fizetni. Ez a kialakult helyzetkép. Első, amit el kellene végezni, az ennek a revíziója a tárcák észrevétele alapján. Tehát – amit a Für Lajos elmondott –, ki kell alakítani valamilyen összehasonlító alapot. Van-e másutt hasonló helyzet? Az természetes dolog, hogy például a tábornokok stb. jól keresnek. Ha ott nem számítják a takarítószemélyzetet, mert a katona zsoldért csinálja, akkor itt mi a viszonyítás alapja? Előbb-utóbb ezt egy elemző tanulmányban nyilvánosságra kell majd hozni. Tehát mindenképpen el kell végezni a pontosítását ennek és azt az elemzést is, hogy ezek a számok a valóságban mit jelentenek. A másik, hogy ennek az egész kérdésnek a rendezését a Pénzügyminisztériummal együtt kell elvégezni, mégpedig feltétlenül a jövő évi költségvetés előkészítésével összefüggésben. Tehát egy olyan felmérést kell végezni, hogy mit lehet egyáltalán tenni, hogyan lehet befolyásolni ezt a következő évi költségvetésben. Egy előkészítő bizottság kellene, amelyik külön ügyelne erre. Ezt a munkaügy nyilván koordinálná. Ez vonatkozik az előkészítésre is. A másik pedig a közszolgálati törvény.? Tulajdonképpen a közszolgálati törvény az, ami elindíthatja ezt a korrekciós folyamatot. Egy év alatt nem fogjuk tudni korrigálni a béreket, ez egyszerűen képtelenség. Hároméves programot kell erre kidolgozni a közszolgálati törvény figyelembevételével és az egyes tárcák lehetőségein belül.? Ami ebben tényleg veszélyes, hogy a tárcák egymástól elszívhatják a jó szakembereket, és másodosztályú tárcák alakulnak ki, ha nem tudjuk ezt megoldani. Erre szolgál az angoloknál maga a Civil Service.? Tehát egyszerűen nem a Belügyminisztérium tisztviselője valaki, hanem a kormányzat tisztviselője, és teljesen mindegy, hol van, ugyanúgy áthelyezhető. Angliában egy kereskedelmi minisztériumi osztályvezető minden további nélkül holnaptól a Pénzügyminisztériumban szolgál, és ettől sem az előmeneteli rendjében, sem a fizetésében nem változik a helyzete. Tehát egy egységes közszolgálatnak kell lennie, és nem a minisztérium-hoz kell a munkaviszonyt kötni, a tisztviselő tagja ennek a Civil Service-nek. Ezen csak ez segít. De hogy még bonyolultabb legyen, még egyet szeretnék azért megjegyezni az egyenlőség felé való jogos menetel szempontjából. Ha nagyon merev közszolgálati törvényt alkotunk a fizetési osztályrendszerben, ha a béreket mereven kötjük a régi szisztéma szerint, mivel alacsonyak a fizetések, és mivel a magánszférával vagyunk versenyben, akkor megint előáll az a probléma, hogy még rosszabb lesz a közszolgálat, mert ma a közszolgálatban tulajdonképpen az tartja az embereket, hogy fiatalkorban tudnak elérni magasabb fizetési kategóriát. Ha tehát ezt egy olyan merev rendszerbe építenénk be, mint ami, mondjuk, a régi automatikus szolgálati rendszer volt, hogy csak 3, 5 év alatt érhet el magasabb kategóriát valaki, és ha nem előzhet, abban az esetben akkor azok is elmennek, akikre pedig nagy szükségünk lenne. Amerikára jellemző, hogy fiatalkorban mennek közszolgálatba, mert fiatalkorban még megéri, ugyanis az idő alatt szerez annyi összeköttetést, amit hasznosíthat, amikor elmegy maszeknak, és ezáltal annyival többet is kereshet. Vagy már annyit keresett a magánszektorban egy amerikai szisztéma szerint, hogy megengedi magának azt a luxust, hogy egy négyéves elnöki ciklusban elmenjen minisztériumba, ahol újabb összeköttetésekkel később újra a háromszorosát keresi meg. Ezek mind megfontolandó példák. Azt hiszem, hogy ebben most nem jutunk előbbre, ezért felkérjük a munkaügyi államtitkárt, hogy ezt dolgozzák ki, ott vannak az erre kiváló szakemberek. Egy jó elemző tanulmányt kellene íratni ezekkel a számadatokkal, amelyiket egy rangos folyóiratban először közöltetni kellene, mondjuk, például a Valóság című folyóiratban, és egy rövidítettebb változatát pedig több lapban le kell hozni, mert ennek a törvényi szabályozását a nyilvánosság számára is elő kell készíteni. Van-e más ehhez? Közben nem volt itt a honvédelmi miniszter. Említettem, hogy minden ilyet arányosítani kell. Tehát, ha ez nyilvánosságra kerül, akkor ezekkel az indokokkal kerüljön nyilvánosságra.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 216-227. oldalán megjelent szövege)