1990. év

Nem kell, azt hiszem, a bevezetőben indokolnom, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi kérdés milyen fontosságú akár külpolitikai, akár belpolitikai szempontból, beleértve a nemzetiségeket és az etnikai kisebbségként megfogalmazott cigányságot is. A cigányság létszáma legalább akkora vagy még több, mint az összes többi nemzetiségé együttvéve ma Magyarországon. Tehát ennek a hivatalnak a felállítását az teszi szükségessé, hogy eddig egy Nemzetiségi Titkárság működött, amelyik ezt a feladatkört mai formájában már nem tudja ellátni. A határokon túli magyarság érdekében külön hivatal, külön titkárság működik. Ami a korábbi kormány időszakában a legutolsó szervezeti formában Tabajdi Csaba irányítása alatt volt, az mind a határon túli, mind a hazai nemzetiségi kérdéssel egységes szervezeti formában foglalkozott. Most működik a határokon túli magyar kisebbségek ügyeivel foglalkozó titkárság Entz Géza politikai államtitkár felügyelete alatt. Az új hivatalnak a feladata kifejezetten a hazai nemzetiségekkel és a hazai etnikai kisebbségekkel való foglalkozás lenne. Ezt kell külön elöljáróban megemlítenem. Ez nem terjed ki természetesen az illetékes szaktárcák feladatkörébe tartozó kérdésekre, például speciális oktatási kérdésekre, hanem az ilyen ügyek általános intézését jelenti. Szeretném még megemlíteni azt is, hogy amikor a Horthy-érában a Miniszterelnökségen rendkívül kicsi volt az apparátus, és bár rendkívül kevés feladatköre volt, a Miniszterelnökségnek nemzetiségi osztálya a háború előtt is volt. Tehát nyilvánvalóan ez az indoka annak, hogy ez itt legyen. Én ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani. Ehhez még szeretnék – a félreértések vagy felesleges kérdések elkerülése végett – valamire utalni. Van jelenleg a kormányzati tevékenységet szabályozó törvénynek és jogszabályoknak tulajdonképpen egy eléggé homályban maradó pontja, amit nekünk egy újabb törvény elfogadásáig átmenetileg kell megoldanunk. Ez pedig a következő: az államtitkárokról szóló törvény. Az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy minden minisztériumban a miniszter mellett egy közigazgatási és egy politikai államtitkár működik. A politikai államtitkár parlamenti helyettesítő szerepe ismeretes. A jogszabály a Miniszterelnökségen négy politikai államtitkárban maximálja a lehetséges politikai államtitkárokat, viszont nem maximálja a tárca nélküli minisztereket. A tárca nélküli minisztereknek nincs helyettesítő államtitkára a jelenlegi jogszabályi rendelkezések szerint. Tehát mintegy közreműködőként lehet megfogalmazni a tárca nélküli miniszterrel együttműködő miniszterelnökségi politikai államtitkárt. Ez azt jelenti, hogy közvetlen, tehát kormányfelügyeletét csak miniszter láthatja el egy adott kormányhivatalnak, illetve maga a miniszterelnök. Na most ebben az esetben tehát ugyanazt a „receptet” követjük, amit a Kárpótlási Hivatalnál. Létrejön a hivatal, amelyiknek a tárca nélküli miniszter látja el a felügyeletét. Politikai államtitkárként, a miniszterelnök alá tartozó politikai államtitkárként pedig pálos Miklós lesz a közreműködő, aki elsősorban az egyházi ügyekért felelős, az Egyházpolitikai Titkárság tartozik közvetlenül alá. Ő viszont ilyen vonatkozásban közvetlen a miniszterelnök alá tartozik. Most úgy tudjuk ezt megoldani, hogy tehát ő közreműködik a nemzetiségi kérdésben, mint politikai államtitkár a felügyelő miniszterrel egyetértésben. Ez egy ideiglenes konstrukció. Ennyit szerettem volna elmondani, hogy félreértés ne legyen. Van­e ehhez bárkinek hozzászólása? Kiss Gyulát kérdem előbb, van­e még vagy befejezte­e? Hangsúlyozom, a hivatalt a politikai államtitkár nem felügyeli, azt a miniszter felügyeli, de ebben a nemzetiségi kérdésben szükség szerint, politikai szempontból politikai államtitkárként közreműködhet. Tehát, ha szükséges a miniszter döntése vagy a miniszter és az államtitkár együttműködése, a mi­niszter adhat feladatokat a politikai államtitkárnak, ha ezt külön megállapodásban szükségesnek tartjuk. Ezt arra mondtam, hogy most jelen van a politikai államtitkár, aki a nemzetiségi kérdésben az elmúlt időszakban is tevékenykedett. Tehát ezt a kérdést kívántam megvilágítani. Csak politikai kérdésben merülhet fel a helyettesítés, nem a Nemzetiségi Hivatal felügyeletében, tehát csak a nemzetiségi, kisebbségi kérdésben. Ha például bármilyen külön kérdés merül fel, amiben egy államtitkári képviseletre van szükség vagy az államtitkár és a miniszter együttműködésére, akkor ez ebben a formában jelentkezhet, mivel a jelenlegi alkotmány a jelenlegi államtitkárokról így szól. A miniszterekről még nincs jogszabály, az államtitkárokról viszont már van, és ez teszi ezt lehetővé.

(Hozzászólásként elhangzik, hogy a nemzetiségek szeretnének beleszólni a létrehozandó hivatal felépítésébe.)

Ehhez azért annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem eshetünk abba a hibába, hogy a hivatal felépítését a nemzetiségi szervezetek határozzák meg. Nem trivialitásból mondom, de a lótenyésztési főosztálynak a létszámát nem a lovak határozhatják meg, s nem kérhetik a közvetlen képviseletet. Kormányzati kérdésnél általában ügyelni kell arra, hogy mi határozzuk meg, ki foglalkozik vele, a képviseleti rendszer nem államigazgatási hivataloknál jelentkezik, hanem jelentkezhet a törvényhozásban, jelentkezhet konzultatív tanácsban stb. tessék.

(Kérdésként merül fel, hogyan lehet akkor a nemzetiségek képviseletét ebben megjeleníteni, amit ők követelnek maguknak.)

Ezt egy tanácsban, ezt egy a hivatal mellett működő tanácsban kell megjeleníteni, amelyik itt állást fog foglalni. De a végrehajtó referens elvileg összekapcsolható a horvát referenssel vagy ha úgy tetszik, a német referenssel adott esetben, és elválasztható a szerb. Nem tudhatunk minden egyes speciális kérdésre most válaszolni. Az első kérdés az egész nemzetiségi ügyben éppen egy önkormányzati szemlélet megjelenítése miatt is az, hogy végre azt is látnunk kell, Magyarországon ténylegesen hányan vallják magukat nemzetiséginek. Ma teljesen bizonytalanságban vagyunk a tekintetben, hogy mennyien érzik úgy, hogy az adott közösséghez tartozóan nemzetiségnek tekinthetik magukat. Itt forognak számok, amiket e pillanatban nem tarthatok valós számoknak. Lehet, hogy egy cigány szervezet azt mondja, hogy 80 ezren vannak mögötte, de ahhoz is joga van elvileg az egyes cigánynak, hogy magát ne tekintse cigánynak. Tehát az emberi jogok és a kisebbségi jogok együttesen jelentkeznek. A problémát az adja, hogy egy pártállam struktúrájában kialakult fantomszervezetek, tényleges érdekvédelmi szervezetek és népfrontszerű szervezetek keverednek. Tehát nekünk elsődlegesen olyan megoldást kell találni, hogy a választójogi törvényben megjeleníthessük a nemzetiségeket ténylegesen, így módjuk legyen magukat nemzetiségnek vallani. Tehát alulról építkezve még egyszer létre kell ezeket a szervezeteket is hozni. Ebből a szempontból nagyon hasznos, ha ezek a csoportok külön kezelik magukat. Tehát én nem vagyok ellene egyáltalán, sőt nagyon is hasznosnak tartanám, ha világos lenne, hogy egy horvát szervezetbe hányan kívánnak belépni, hányan érzik magukat a horvátok képviselőjének, mennyien szerbnek, de ezt egy bizottságban vagy egy testületben kell megjeleníteni. A bürokrácia törvényei szerint és a Pénzügyminisztérium nagyvonalúsága szerint fog fejlődni a Nemzetiségi Hivatal. Elvileg nem tudom kizárni azt, hogy nemzetiségi minisztérium lesz belőle 5 év múlva, de akkor külön költségvetése is lesz. Mi ma azt tehetjük, hogy elsősorban a Miniszterelnökségi Hivatalból fejlesztjük ezt ki, mivel eddig is a Miniszterelnöki Hivatal állományából kerültek kinevezésre a munkatársak. Mielőtt továbbadom a szót, szeretném megemlíteni, hogy Wolfart János, akit a nemzetiségek nemzetiségre való tekintet nélkül, úgy tűnik, akceptálnak, aki az ügyeket viszi, őt neveznénk ki a hivatal elnökévé. ő megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik, német nemzetiségű. Ez az egyik kérdés. A másik: említettem, hogy mi a politikai államtitkár és a miniszter esetében a jogi szituáció. Ez csak úgy oldható meg jelen pillanatban, ahogy elmondtam, tehát a Hivatal csak tárca nélküli miniszter alá tartozhat a jelenlegi struktúra szerint, a felügyeletet csak a miniszter láthatja el.

(Kérdésként merül fel, hogy mi lesz a viszonya ennek a hivatalnak a nemzeti kisebbségek parlamenti szószólójához??

Az ombudsmankérdés, úgy gondolom, hogy nem érinti ezt, mivel ez a végrehajtó hatalom részeként működő hivatal. Az ombudsman egy országgyűlési hivatal lesz külön, úgy, mint a Legfőbb Számvevőszék. Ha úgy tetszik, a Kormánynak semmi köze hozzá. Az ombudsman az országgyűlési szószóló, és mint országgyűlési szószólóként az Országgyűlés alá tartozik. Éppen az a feladata, hogy a Kormánnyal szemben szószóló legyen a törvényhozásban a képviselő helyett – mondjuk – kollektív képviselői funkciót töltve be.

(Újra felmerül a kisebbségi szervezetek szerepe a hivatal működésében.)

Ez közvetve jelentkezik. Már nem akarok a lóhoz visszamenni, de a Nemzetiségi Hivatal tárgya a nemzetiség, ahogy az iparügyé az ipar, ami egy államigazgatási funkció. Ahhoz, hogy ez jól működjék, szervez egy szakértői kollégiumot, amelyik tanácsot ad, és mintegy tudományos tanácsadó testület működik a hivatal mellett. A kisebbség nem biztos, talán a megnevezésen lehetne még változtatni, Kisebbségi Szervezetek Egyeztető Fóruma. Mindenesetre ez lehetne a Nemzetiségek és Etnikai Kisebbségek Konzultatív Tanácsa vagy valami ilyen…

(A külügyminiszter megjegyzi, hogy akkor mégiscsak kapcsolódik a hivatal tevékenysége az ombudsmanhoz.)

Nem, egy pillanat, nem. Közjogi szempontból egész másról van szó. Az ombudsman kollektív képviselő, az az országgyűlési képviseletet helyettesíti, tehát az fikcióként úgy fogható fel, mint egy országgyűlési képviselő. Itt arról van szó, hogy a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetek képviselőiből kinevezünk, illetve azok jelölnek elsősorban ilyen képviselőket, és a szerbtől a szlovénig, a némettől a cigányig ott fognak ülni ebben a konzultatív tanácsban.

(Nem fog-e ütközni a hivatal, valamint a mellette működő tanácsadó testület szerepe az ombudsmanéval?)

Na, de ott csak egy szakértő van, aki ott egy véleményt meghallgat. Röviden: azt is meg lehet csinálni – ha így teszem fel a kérdést –, hogy a hivatal mellett nem állítunk fel egy egyeztető fórumot, ha így kérdezed. Aztán úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy van egy tanácsadó testülete a hivatalnak, és hogy egyeztető fórumot felállítsunk­e vagy nem, és megelégedjünk­e azzal, hogy az ombudsman fogja csinálni, ezt meg lehet csinálni. Esetleg fel lehet vetni azt a kérdést, hogy az ombudsman felállításáig működjön egy ilyen szervezet. Lehet egy utalást tenni, hogy amennyiben az ombudsman intézménye feláll, akkor ezt nem vesszük igénybe, hogy ne legyen kettős képviselet. Tehát csak erről van szó. Nem a hivatalról, hanem csak a fórumról, az egyeztető fórumról. Akkor ezt a kérdést, azt hiszem, rögzíthetjük valamilyen formában.

(Kérdésként merül fel, hogy ki a felelős a hivatal létrehozásáért, és ki fogja felügyelni?)

Kérem, e pillanatban az előterjesztő egy tárca nélküli miniszter, és ezt az egyik tárca nélküli miniszternek kell felügyelni. Kérem szépen, négy tárca nélküli miniszterünk van. Szabad azért elmondanom: a nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszter alá rendelni a Nemzetiségi Hivatalt, megítélésem szerint enyhén szólva apolitikus lenne. A második kérdés: az előterjesztő Kiss Gyula, aki tárca nélküli miniszterként eddig is e kérdésekkel érintkezésben volt, és feladatkörében ez közvetve benne volt, azért szerepel az előterjesztésben. Kiss Gyula gáláns javaslattal élt Mádl Ferenc miniszter úr távollétében, hogy Mádl Ferenc miniszter úr alá kellene rendelni a hivatalt. Én védtem Mádl Ferenc miniszter úr pozícióját, mi ­után a Tudománypolitikai Titkárság, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és más, az európai szervezetek és nemzetközi szervezetek ügyei mellett, úgy gondolom, hogy az odatelepítés nem lenne helyes. De, ha hajlandó vállalni a felügyeletét ennek a Nemzetiségi Kisebbségi Hivatalnak miniszterként, akkor nincs kifogásom ellene. Elnézést, még elfelejtettem a Vagyonügynökség elnökségét is. Egy lehetőség lenne, tekintve, hogy „vits”­re végződik Gerbovits Jenő neve, hogy ő legyen, de ő nincs jelen. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben távollétében szintén nem dönthetünk. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy legyen Kiss Gyula jelen pillanatban. Még a későbbiekben meglátjuk, hogy a nemzetiségek hogy viselkednek.

(Kérdésként merül fel, hogyan lehet megtudni, hogy kik és mennyien vannak a nemzetiségiek?)

Abban az esetben tudhatjuk meg, ha a parlamenti választásra vonatkozó választójogi törvényt úgy tudjuk módosítani, hogy ha megmarad ez az 50 durván egyéni választókerület, és megmarad a listás, és ha egy olyan alternatív lehetőséget is biztosítunk, hogy ne a területi listára, tehát, mondjuk, megyénként a megyei listára szavazzon, hanem legyen egy olyan lehetőség is, hogy egy nemzetiségi országos listára szavazzon, abban az esetben tudnánk ezt megtenni. Vagyis ez azt a modern európai elvet követi, hogy nemcsak helyhez kötve, hanem országos területen is lehessen valaki egyénileg is nemzetiségi. Az osztrákok is foglalkoznak tudtommal most ezzel, hogy bárki bárhol lehessen nemzetiségi, és ezt juttathassa kifejezésre. Vagyis ezt gyakorlatilag úgy lehetne megvalósítani, hogy a nemzetiségek listáját is megadnánk, és arra szavaznának, tehát a szavazók kiválasztják a maguk nemzetiségét a listából. És végül pedig hadd vessem föl azt, hogy a Wolfart Jánosra vonatkozó döntés ez végleges? Nem lehetne jobbat találni, nem lehetne ezt pályázattal megcsinálni? Én nem akarom kinyomozni Wolfart János múltját. Sok ellenzője volt, nem egészen tiszta a pártmúltja, nem lehetne talán jobbat találni nála, vagy több alternatívát kidolgozni, és nem egyszerűen elfogadni már most, és kijelölni.

(Többen pozitív véleménnyel vannak Wolfart János személyéről, aki nagyon jól tudja integrálni a jelenleg működő titkárság különböző nemzetiségű munkatársait is.)

Mi azt az alapelvet követtük, hogy azért vannak ott a titkárságon, mert a kisebbségi problémát értik, mert ők kisebbségből jönnek. De az ottani munkatárs nem azon az alapon érti a kisebbséget, hogy ő pont csak jugoszláv vagy szerb vagy horvát vagy német, hanem magyar szempontból kisebbségi. Ezért részesítettük előnyben a tisztviselők között a kisebbségit, mert a kisebbségi kérdések iránti fogékonyságot vettük alapul. Szeretnék még annyiban reflektálni, miután a jelen konstrukció szerint a Miniszterelnöki Hivatal állományából kikerülő – ha jól tudom – az elnök az helyettes államtitkári státusz, tehát ebből kell gazdálkodnunk. Ez egy államigazgatási funkció. Amit Andrásfalvy miniszter úr mond: a szakértői testület elnökeként tudnám, mondjuk, Vujičič Sztojánt elképzelni. De azt nem tehetjük meg, hogy csinálunk egy hivatalt, és akkor egy olyan személyt állítunk elnöki funkcióba, aki nem az államigazgatási, végrehajtó hivatalnoki munkát végzi. A tekintély, az a szakértői testület élére kell, ezért abban teljesen egyetértek, és őt jó ötletnek tartom. Nem tudom, nem ő most a szerb püspök? Vagy milyen funkciója van?

Ismét a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) és az Alkotmánybíróság elhelyezésével kapcsolatban.

Most még az épületeknél maradva, egy tájékoztató és egy állásfoglalás. A Magyar Köztársaság megalakulásával Magyarországnak nincs megoldva a Köztársasági Elnöki Hivatal és rezidencia épülete. Erre vonatkozóan korábban, 1946-ban az Esterházy-palota? volt a köztársasági elnöki rezidencia és hivatal. Minden országban a köztársasági elnöknek a lakása és a hivatala egyben van. Nálunk egyelőre a Béla király úton, ebben a körülkerített negyedben, az egyik épület lesz a lakása a köztársasági elnöknek. A Köztársasági Elnöki Hivatal pedig egyelőre a Parlamentben működik. Ez hosszabb távon tarthatatlan. Megfelelő előkészítés után mi javasolnánk a Sándor-palotának erre való kialakítását. A Sándor-palotánál az épület külső restaurálása, helyreállítása megtörtént, de a belső része nem. A Sándor­ palota, mint közismert, a mindenkori miniszterelnöknek volt egyben a lakása és a hivatala. 1918­-ig gyakorlatilag az egész Miniszterelnöki Hivatal ott működött, ami körülbelül annyi, mint egy mai elnöki hivatal. Aztán a Miniszterelnökségnek működtek külön az egyes osztályai már az Úri utcában.? Jelen pillanatban a Sándor-palota tűnik arra alkalmasnak, mert reprezentatív helyen van, de a Miniszterelnöki Hivatalt már nem képes befogadni. A királyi vár egésze nem lehet a kormányzaté, ami a cseheknél megvalósult, az elképzelhetetlen nálunk. Tehát kézenfekvő, miután még nincs döntés a Sándor­palota jövőbeni sorsáról, ezért egy kormány­állásfoglalást kérnénk arra, hogy elvileg egyetértenek­e a Sándor­palotának ez irányú felhasználásával, amely a mindenkori elnöki rezidencia és hivatal elhelyezésére kerülne kialakításra. Valaki van­e ez ellen? Ha nincs, akkor ezt kérem, elvileg rögzítjük. A második kérdés: az Alkotmánybíróság elnöke, Sólyom László fordult hozzánk azzal, hogy megkaptak az Árpád hídnál székházként egy épületet. Nem tudom, hogy milyen épület volt. Ez egy modern, nagy épület, amelyiknek egy 600 főt befogadó előadóterme is van. Nem tudom jártatok­e ott?

(Valaki közbeveti, hogy az a XIII. kerületi pártház volt.)

Igen, a XIII. kerületi pártház volt. Egy nagyon nagy, modern épület, egy óriási, modern, hatalmas színház­ vagy előadóteremmel, ami nagyobb, mint az Akadémia előadóterme. Ő mindenképpen azt kérné és szeretné, hogy az Alkotmánybíróság a várba költözhessék. A Karmelita kolostor? lenne a kérése, mert a Karmelita kolostor létszámban és jellegében is megfelelne a számukra. Egy cserével hajlandók lennének átadni ezt a bizonyos XIII. kerületi épületet a művelődési tárcának, amit előadóteremként is hasznosítani lehet. Nagyobb, amit átadnak, tehát ők egy kisebbe mennének, a Karmelita kolostorba, ahol jelenleg bizonyos beruházóvállalat van. Emellett szól az, hogy ebben az esetben a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság, vagyis a két közjogi funkció a Várban foglalna helyet, és ezáltal a Vár mégis visszakapna valamit. Ez azért a magyar államiság szempontjából megfelelőnek tűnne. Egy beruházóvállalatnak, bár a vári beruházásokkal foglalkozik, nem szükséges ilyen reprezentatív épületben székelnie. Úgyhogy én kérem a művelődési minisztert, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést. Területileg mindenképpen egy nagyobb helyet kapna a tárca, és a Művelődési Minisztérium akár bérleti kiadás lehetőségével is élhetne. Ha jól emlékszem, ott ruhatár és egy óriási színpad, minden van. A Piarista Diákszövetség gyűlésén voltam ott. Az egy nagyon nagy épület, pártkongresszusszerűen építették és szervezték meg. Jelenleg teljesen kihasználatlan. Észszerűtlen dolog az Alkotmánybíróságnak egy ilyen épület, ami legyen inkább akadémiai vagy kulturális esemény helyszíne. Szeretném ehhez még rögzíteni azt, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs jogelődje, ezért nem is lehetett épülete, tehát az elhelyezése semmire nem lehet precedensértékű. Tehát az Alkotmánybíróság várbeli elhelyezése ezt ilyen értelemben nem érintheti. Ez kétoldalú cserét tenne lehetővé a művelődési tárca és az Alkotmánybíróság között. Az Alkotmánybíróság mindenképpen kérni fogja az esztergomi székhely megszüntetését, amit akkor, 1989-ben is nagy vitában fogadott csak el az utolsó Országgyűlés. Ezt az Alkotmánybíróság kéri. E pillanatban nincsenek is meg a székhely feltételei Esztergomban, ezért nem is tartják megfelelőnek. A jelen Országgyűlés feltehetően meg fogja szavazni azt, hogy az ideiglenes székhely legyen a végleges székhely, de ez bennünket tulajdonképpen nem érint, mert itt csak egy épületcseréről van szó. Ez kétoldalúan, mindkét fél számára megelégedéssel megoldható. harmadik: rögzítsük azt a tényt, hogy az igazságügy­miniszter javaslata alapján a Kormány távlati célként, megfelelő anyagi eszközök stb. rendelkezésre állása esetén akceptálja azt az elvet, hogy a Kúria épülete a Legfelsőbb Bíróság és az igazságügy elhelyezését szolgálhassa. A többi az már a kérdés járulékos része, a Markó utca. Mindennek természetszerűleg az a feltétele, hogy a Magyar Néprajzi Múzeumot, amely az ország legkiemelkedőbb értékű mú­zeumainak egyike, megfelelő helyre tudják elhelyezni. Ezt így, ebben a formában rögzítsük. Még annyit, hogy a Sándor­palota felmérésével kapcsolatban a Művelődési Minisztériumot meg kellene kérdezni, mert egyidőben a Munkásmozgalmi Múzeum akarta megszerezni kiegészítő épületnek, azután a Nemzeti Galéria? kívánta modern művészeti célra megszerezni, azután pedig a Ludwig­gyűjteménynek? kívánták megszerezni. Úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy nem készültek tanulmányi tervek. Ennek pontosan utána kell nézni. Tessék.

Napirenden kívül a tárca nélküli miniszterek helyettesítési rendjével kapcsolatban.

Most a politikai államtitkárok ügyeivel, azt hiszem, nem kell akkor foglalkozni. De a tárca nélküli miniszterek helyettesítési rendjére a Kormány megalakítása után hívták fel figyelmünket, bár ez a probléma egyelőre nem merült föl. Gondolom, hogy ez jogilag nincs szabályozva. Elvileg politikai államtitkár a tárca nélküli minisztert nem helyettesítheti, hanem csak bizonyos értelemben közreműködhet a tevékenységében. Mivel a tárca nélküli miniszter mint kormánytag politikai államtitkárt nem jelölhet, ezért a Miniszterelnökséghez szervezetileg tartozó tárca nélküli miniszter az általa felügyelt hivatal vonatkozásában a hozzá mellérendelt politikai államtitkárával együttműködhet, vagyis a politikai államtitkár közreműködhet a miniszter ténykedésében. Azonban a politikai államtitkár nem lehet automatikusan őt helyettesíthető személy. Nem tudom, számomra még egy lehetőség van, de lehet, hogy a jogászok mást mondanak. Praktikus észjárás alapján én úgy érzem, hogy a távol lévő tárca nélküli minisztert egy bizonyos feladatkörben csak miniszter helyettesíthet. Azt viszont nem tudom, hogy bizonyos feladatkörben elképzelhető­e, hogy külön megbízatással helyettesíthesse politikai államtitkár? Mi a vélemény? Csak hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk.

(Miután nem egyértelmű válaszok hangoznak el.)

Javasolnám, kérjünk az Alkotmánybíróságtól egy értelmezést. Foglalkoztassuk az Alkotmánybíróságot. Kérjünk egy értelmezést, hogy peranalógia lehet-e. Nem biztos, hogy okosabb érvek alapján, mint amik most elhangoztak, de eldöntik ezt a kérdést. Az én észjárásom alapján úgy gondolom, hogy egy Minisztertanács, ha úgy foglal állást, hogy egy speciális területen, egy speciális szakkérdésben azt mondja, hogy ebben a kérdésben megbízza az adott politikai államtitkárt helyettesítéssel, akkor ez egy járható út. Még egy másik tárca politikai államtitkáránál is elképzelhetőnek tartom, hogy meg lehessen bízni egy feladatkörrel, amelyik kvázi tárcaközi jellegű vagy egy más tárcát is érintő, hogy ebben helyettesítse. Ez ugyanolyan dolog – persze ez nem jogi kérdés –, mint ahogy most felmerült, hogy a biokémikusok kongresszusán a közlekedési miniszter képviselte a kormányt. A sajtóban feltették a kérdést, hogy vajon miért. Megítélésem szerint a Kormány nem szakmai alapon képviselteti egy ilyen esetben magát. A Kormány úgy döntött, hogy a közlekedési miniszter képviseli. Ha néprajzi kongresszus lesz, a Kormányt akár a honvédelmi miniszter is képviselheti, most mindegy, hogy még szakmailag köze is van hozzá. Vagy Bod Péter képviseli, mert úgy döntünk, hogy most ő, mint egy kormányügyeletes, hiszen ő a Kormány egészét testesíti meg.

Kinek a nevében történik a válaszadás az országgyűlési bizottság előtt vagy az interpellációra?

A következő mind a bizottság előtti képviseletre, mind az interpellációra is érvényes. Az interpellációra a választ mindig a miniszter adja, s ha az államtitkár olvassa föl, akkor is a miniszter nevében mondja el, mert a miniszteré a felelősség.

Országgyűlési vitában a nem országgyűlési képviselő politikai államtitkárok felszólalási lehetőségével kapcsolatban.

Azokban az esetekben nem probléma tulajdonképpen a felszólalás, ha képviselő is az illető, mert akkor a képviselői jogán is felszólalhat. De valóban kérdésként merül fel az az eset, ha a politikai államtitkár nem országgyűlési képviselő. A nem képviselő politikai államtitkároknak a vitában való részvétele csak abban az esetben képzelhető el, ha helyettesítési joguk van. Ez tulajdonképpen a legkritikusabb és az egyetlen igazi probléma. Magyarul, Matolcsy György a jelenlévők közül, politikai államtitkár, de nem képviselő vagy Entz Géza szintén nem képviselő politikai államtitkár. De korábban megállapítottuk, hogy a miniszterelnökségi politikai államtitkár az együttműködés ellenére sem helyettese a tárca nélküli miniszternek, ezért ő nem szólalhat fel. De például nem képviselő Morvay Pista, a belügyi államtitkár, azonban mivel miniszter, tehát tárcaminiszter helyettese, ő felszólalási joggal részt vehet a vitában.

A miniszterek helyettesítésével kapcsolatban a miniszteri felelősség alapján.

Akkor a következő a helyettesítési rend. Én úgy gondolom, hogy ezt ne vegyük végig, ezt már tárgyaltuk. Tehát akkor kérem, hogy ezt nagyon precízen tartsuk meg. Minisztert a minisztertanácson a miniszteri felelősség vonatkozásában – nem a tárca­, hivatali, miniszteri felelősség vonatkozásában – miniszter helyettesíthet. Vagyis, ha valaki távol van, egy miniszter elmegy három hétre például Németországba, akkor automatikusan helyettesíti mindenkor, ha van kijelölt miniszter. Ha nincs kijelölt helyettesítő miniszter vagy ő is távol van, akkor a helyettesítő automatikusan a miniszterelnök. Viszont nem szeretnék mindenkit – ha elmegy, kiteszi a lábát – én helyettesíteni, ezért a felelősség vonatkozásában kell a megosztást elvégezni. Ennek akkor kérem a szíves tudomásulvételét, és kérem a helyettesítési rendet tanulmányozni és megtartani. Gondolom, nincs vele kapcsolatos kérdés. Ha nincs, akkor elfogadottnak veszem.

A 3000-es határozatok? kérdésével kapcsolatban, ami a felülvizsgálatukon túl azért is merült fel, mert több országgyűlési képviselő is ezeket szerette volna megkapni.

A jogi felülvizsgálatnak arra kell kiterjednie, hogy mit minősítünk ebből titkosnak. Amit titkosnak minősítünk, az az államtitok védelme alá esik, amit viszont nem, az itt megtekinthető, vagyis ki nem adjuk. Amikor a továbbiakban háromezrest hozunk, akkor automatikusan a határozattal együtt döntünk a minősítéséről is, és ha a tartalma olyan, akkor titkosnak minősítjük. Amit viszont nem minősítünk titkosnak, azt pedig a Miniszterelnöki Hivatalban az országgyűlési képviselőnek betekintésre átadjuk. Ez megoldható?

(Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a már meglévő 3000-es határozatok felülvizsgálata során ki, a belügyminiszter vagy a nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter döntsön a minősítésről.)

Én azért foglalnék állást a Belügyminisztérium mellett ebben a kérdésben, mert ez a Belügyminisztérium alá tartozik, amely végeredményben az államigazgatási szemszögéből nézi a határozat tartalmát. Abból a szemszögből kell nézni, amelyik azt felügyeli, nem pedig a nemzetbiztonságéból, hogy megtartották-e többek között a titkot. Tehát ez pontosan fordítva van. Úgyhogy ez a belügyminiszternek a hatásköre. Akkor, azt hiszem, hogy ebbe az irányba menjen a Miniszterelnöki Hivatal, és így nézzék meg ezeket a háromezreseket. Mindenesetre, ha elkészültek egy javaslattal, a Belügyminisztériumot vonják be a titkosítás kérdésébe, amit természetesen megtekinthet a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Van­e olyan, ami ebből adódik?

Képviselői összeférhetetlenség ? kérdésével kapcsolatban, különösen a tekintetben, hogy országgyűlési képviselő lehet-e a Televízió munkatársa.

Egyébként még a képviselőkkel kapcsolatban említem meg, hogy majd megkeresnek – szóban már előre értesítettek, és ez egy nem könnyű kérdés –, hogy a televízió állandó munkatársaira, akik egyben képviselők is, rájuk ki akarják terjeszteni a képviselői inkompatibilitást. Ez tulajdonképpen érinti Király Zoltánt mint tv­riportert, Ráday Mihályt és Ilkei Csabát. Ez tulajdonképpen három irány. A megkeresés nem lenne, mondjuk, pártra szabott, hiszen mindenkit érintene. A televízió fog megkeresni ezzel, már jelezték. Ők arra hivatkoznak, hogy a BBC és minden nyugati tv­társaság erkölcsi kódexében és egyébben benne van az, hogy a tv munkatársa képviselő nem lehet, ugyanis ez az adott képviselő részére az ismert­ségszerzésben olyan jogtalan előnyt jelent, ami miatt ezt mindenhol kizárják. Tehát ők mint televízió a parlamenthez fordulnak azért, hogy a parlament döntsön így, és szabályozza ezt a kérdést. Nem könnyű kérdés. Az a kérdés, hogy kimondja­e azt, hogy országgyűlési képviselő – tulajdonképpen az államigazgatási képviselői összeférhetetlenségi rendelkezést kellene akkor kiegészíteni azzal, hogy nem lehet katona stb. – tömegkommunikációs adásban mint állandó műsorvezető és mint hivatásos fellépő nem lehet. Újságíró viszont mindenhol lehet képviselő. Hát én ebből nem fogok nagy problémát csinálni, továbbítani fogom a parlamentnek a kérést, hogy vizsgálja meg. Azt hiszem, hogy nekünk ebben kormányként nem érdemes állást foglalni. Egyetértetek? Parlamentnek továbbítjuk, ha ideküldik, jó?

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 92-104. oldalán megjelent szövege)