1990. év

A Kormánynak azt a javaslatot teszem, hogy az ülésanyag előkészítése során keletkező minisztériumi anyag szolgálati titok alá esik addig, amíg ezt körbeadják, a Miniszterelnöki Hivatal szétküldi. Nem szolgálati anyag az, hogyha a minisztérium bekér egy egyetemi tanártól egy tanulmányt hozzá, és az a tanulmány beérkezik a minisztériumba. Ez egyébként szerzői védelem alá esik, ezt azért nem adhatja ki. Viszont azt az anyagot, amit az ülés előtt szétküldenek, illetőleg, ami tárcakörözésre megy, az szolgálati titok alá esett és esik tudtommal mindenkor. A törvényjavaslat nem esik szolgálati titok alá?

 

 

Tehát, ami most még idetartozik, a tárcaközi egyeztetésre szétküldött anyag ezek szerint – kivéve, ha egyébként minősül államtitoknak – az nem kerül be a titokkörbe, csak az egyeztetés után, amikor már kormány­előterjesztésként kerül beküldésre a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlen szükséges, hogy folyamatosan mindjárt a sajtószóvivő azonnal közölje, függetlenül attól, hogy nem minősül szolgálati titoknak. Amikor viszont már Kormány elé kerül egy anyag, az az anyag maga, vagyis a kormányhivatal által kiküldött anyag, az már titkosnak minősül. Ez azt jelenti, hogy ez az anyag legfeljebb a kormányülés előkészítése során a Miniszterelnöki Hivatal döntése szerint kerülhet nyilvánosságra mint napirend. A kormányszóvivő, ha megkapja a tájékoztatást, hogy mit adjon ki mint a Kormánynak soron következő tárgysorozatát, ezt a tárgya alapján megmondhatja, de maga az anyag mindaddig, ameddig a tárgyalására nem kerül sor, titkos. Ennek megfelelően kérem a miniszter urakat, hogy tárcájukon belül szervezzék meg azt, hogy ezeket az anyagokat szolgálati titokként kezeljék, és így is kell, hogy ez szerepeljen rajta, a kimenő anyagon, és a Miniszterelnöki Hivatalnak kell gondoskodnia arról, hogy rajta legyen az anyagon a minősítés.A most elmondottakat közölhettem volna levélben is, de sértőnek érezném a mi ­niszteri felelősség szempontjából, hogy külön­külön a minisztereknek jeleznénk ezt, ezért csak a kormányülésen hívom fel a figyelmet, mivel ezzel ellentétes dolgok történtek. A távollévő miniszterek tekintetében Müller György gondoskodik róla, hogy megkapják az erre vonatkozó tájékoztatást. Kiss gyula távol van, a többieknél pedig az államtitkárokat kérem, hogy ezt a minisztereknek hozzák tudomására, és kérem, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezésnek megfelelően a miniszterek gondoskod­janak arról, hogy ezt érvényesítsék a minisztériumukban. Nem szólunk bele, hogy hogyan, de gondoskodjanak róla. ez az egyik kérdés.

 

A második kérdés, hogy állást kell abban is foglalnunk, hogy a sajtó nyilvánosságának mikor és hogyan adunk tájékoztatást. A tájékoztatási kötelezettségből kell kiindulnunk. A tájékoztatási kötelezettség – kivéve az államtitkokat – arra vonatkozik, hogy a minisztériumnak a minisztérium ügyeiről vagy a minisztérium alá tartozó országos szerv vezetőjének vagy például a MÁV vezérigazgatójának a MÁV ügyében nyilatkoznia kell. Ennyi a tájékoztatási kötelezettség. Kérem a legfőbb ügyész urat, ha jogelleneset mondok, akkor szíveskedjék figyelmeztetni. A tájékoztatási törvény szerint ez kötelessége minden szervezetnek. Ezen belül viszont a miniszteri felelősséggel és a Kormány felelősségével összefüggésben politikai jellegű nyilatkozatot csak olyan személy tehet, akit miniszteri felelősség terhel, aki ez alapján akár ebbe bele is bukhat. A közigazgatási tisztviselő minden nyilatkozatáért is a miniszter felelős. Tehát a politikai felelősség a minisztert terheli. Ha az osztályvezető tesz egy nyilatkozatot – és erre nagyon felhívom a figyelmet, mert az ellenzék ezt teljes joggal követelheti és kívánhatja meg –, vagyis, ha miniszter alá tartozó tisztviselő szamárságot mond, akkor is a minisztert terheli a felelősség. Ezért a minisztereknek olyan belső rendszert kell kialakítaniuk a minisztériumon belül, hogy saját érdekükben ezt elkerüljék. Ehhez viszonyítva a következő elvi jellegű kérdés, amit alkotmányjogi szempontból és a miniszteri felelősség szempontjából is hangsúlyozni kell az, hogy a tárca politikai jellegű ügyeiben teljes politikai felelősséggel a miniszter hivatott nyilatkozni, és csak a miniszter felelősségi körén belül hangozhat el ilyen nyilatkozat. A miniszteri felelősség tekintetében politikai kérdésekben a miniszter helyettese a politikai államtitkár. Ez azt jelenti, hogy a politikai államtitkár a miniszterrel összhangban nyilatkozik. Ha ellentétes a nyilatkozat a politikai államtitkár és a miniszter között, felmerülhet akkor a konzekvencia kérdése, de mindenképpen a minisztert terheli a miniszteri felelősség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a politikai államtitkár olyan kérdésben és úgy nyilatkozik, hogy a miniszterével összhangban teszi meg a nyilatkozatát, és a minisztert, ha úgy ítéli meg, kötelessége természetesen meggyőzni, ha úgy gondolja, hogy a miniszter megnyilatkozása akár alkotmányellenes, akár a kormány politikájával ellentétes. Viszont ezért is a minisztert terheli a felelősség. A miniszter a miniszteri felelősség elvét nem tudja átruházni a politikai államtitkárra, de a politikai államtitkár mint helyettese, az természetszerűleg kifejtheti az álláspontját, és igyekezhet abba az irányba terelni őt, ami a meggyőződése. Ez már a miniszter dolga, hogy ezzel mit kezd, de a miniszteri felelősséget nem tudja megosztani az államtitkárával. Ezután a következő kérdés a közszolgálat, aminek a feje a közigazgatási államtitkár. Innentől kezdve külön kérdésről van szó a miniszteri felhatalmazás alapján, és ehhez kell most a kormányálláspont, mert az első kettőt, a minisztert és helyettesét szabályozza a politikai államtitkárokra vonatkozó rendelkezés is. A közigazgatási tisztviselők, beleértve a közigazgatási államtitkárnak az állásfoglalását a következő módon lehet formulázni. A közigazgatási államtitkár már delegálás és felhatalmazás alapján nyilatkozik. Úgy gondolom, hogy célszerű lenne azt kimondani, hogy a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkárok saját szakmai területükön nyilatkoznak, de nem a jövőre vonatkozó politikai, koncepcionális vagy egyéb kormányzati politikai kérdésben. Ilyen kérdésekben csak akkor, és csakis olyanról, ami már eldőlt kérdés, ami akár kormányzati jóváhagyás alapján, akár a miniszter által – már a minisztériumi koncepciót illetően – eldöntött kérdés. A közizgatási államtitkár ezekben a kérdésekben nyilatkozik, ad tájékoztatást, a helyettes államtitkárig bezárólag. A helyettes államtitkár a saját szakmai revíziós körében nyilatkozik, ugyanebben az értelemben, vagyis ami kormányzatilag jóváhagyott vagy a minisztérium koncepciójában jóváhagyott kérdés. Ha közigazgatási államtitkár vagy helyettes államtitkár már jóváhagyott vagy egyeztetett kérdésen túlmenően mondja el a véleményét jóvá nem hagyott kormányzati vagy minisztériumi ügyben, az a közigazgatási tisztviselő esetében túllépése a kérdésnek. Legfeljebb magánemberként lehet neki véleménye. Vonatkozik ez a meghatalmazásra is. A szóvivő, akár a kormányszóvivő, akár a minisztériumok szóvivője, ugyancsak meghatalmazás alapján nyilatkozik. Helytelen a Soós Károly­ féle megfogalmazás, mert a kormányszóvivőt vagy a minisztériumi szóvivőt sem terhel a miniszterhez vagy akár a politikai államtitkárhoz hasonló felelősség. Azért is a miniszter vagy adott esetben a miniszterelnök felelős. Minden más esetben felhatalmazás alapján történik a nyilatkozat. Felvilágosítást adhat államtitok alá nem eső kérdésben egy tisztviselő, de ezt csak a sajtóosztályon keresztül vagy a szó­vivővel egyeztetett formában teheti. Mert lehetetlen dolog az – valahol koordinálni kell –, hogy például a népi iskolai osztályra bemegy az újságíró, és az első főelőadóval csinál egy interjút, közben arról senki nem tud. Vagy bemegy a Földművelésügyi Minisztériumba akármilyen ügyben. A sajtó ma ezt csinálja. Csak azt lehet, hogy a kormányszóvivői vagy a minisztériumi szóvivői rendszer szerint kerül sor arra az interjúra. Attól függően, hogy milyen ügyről van szó, a sajtóosztály főnökének vagy a kormányszóvivőnek kell tudni eldönteni, hogy ez olyan kérdés­e, amiben kéri feletteseinek az utasítását vagy sem, és megjelöli azt a tisztviselőt, aki ebben a kérdésben a tájékoztatást megadja. De mindenképpen rá kell kényszerítenünk a sajtót erre, és itt a Sós Károly Attila adott nekünk egy kellemes lehetőséget arra, hogy nem vádolhatnak centralizációval. Ezt az úzust? kell bevezetnünk, hogy mindenütt a szóvivő és a sajtóosztály koordinálja a válaszokat, mert különben két előadó ellentéteseket mond. Ennek van azonban egy gyakorlati konzekvenciája is. Minden minisztériumban olyan szóvivőre van szükség, aki valóban alkalmas erre a feladatra. Például a Keleti György a Honvédelmi Minisztériumban, már az előző időszakban is megmutatta, hogy tényleg alkalmas arra, hogy megfelelő nyilatkozatokat adjon, és tudja a munkát koordinálni. Nem tudom, hogy az egyes minisztériumok szóvivői jelenleg a miniszterek, a jelenlévő államtitkárok megítélése szerint megütik­e ezt a mértéket? Ha nem, akkor gondoskodni kell arról, hogy a minisztérium és az ágazat ügyeit koordinálni képes, a nyilatkozatokat összefogni tudó személy legyen a szóvivő, és olyan súlyt kell adni a minisztériumi szóvivőnek, hogy módja legyen a miniszterrel, a politikai államtitkárral és az adminisztratív államtitkárral szinte napi munkakapcsolatban lenni, hogy ezt meg tudja csinálni. Mert, ha nem, akkor nem tudjuk ezt koordinálni. Nem tudom, hogy melyik minisztériumban nincs jelenleg – azért így kérdezem, mert bízom benne, hogy már mindenki gondoskodott erről, hogy legyen olyan szintű szóvivő – megfelelő személy erre vagy megfelelő apparátus? Hol nincs kinevezett mi ­nisztériumi szóvivő? Mit tegyünk? Mi a megoldás, ahol nincs? Tehát mindenhol kell, hogy legyen minisztériumi szóvivő, aki a szóvivőség mellett egyben a sajtóosztály vezetője. Sajtóosztály legalább mindenütt van?

 

 

Ahol nincs megoldva, vagy ha a sajtóosztály vezetője erre alkalmatlan – gondolom, egy csoportvezető vagy egy osztályvezető a vezetője –, tehát ameddig nincsen megoldva, addig ki kell jelölni valakit, a minisztérium legalább főosztályvezetői szintű tisztviselőjét ideiglenes megbízatással, aki addig szóvivőként ezt koordinálja. Ez megoldható? Egyvalakinek kell vinnie, mert különben nem tudjuk ezt a rendszert bevezetni. Törekedve arra, hogy legalább főosztályvezetői rangú szóvivő legyen minden minisztériumban.

 

 

A misszióvezető? nyilván a felelős azért minden országban, azaz a nagykövet, hogy mi történik. A sajtóattasénak a nyilatkozataiért is ő a felelős. Természetesen a köztársaságot képviseli a nagykövet, de a köztársaság képviseletében egyben a Kormányt is képviseli.

 

 

Ezt külön meg kell nézni. A külügynek erre nyilvánvalóan van belső szabályzata. Kell, hogy legyen. Ha nincs, akkor el kell készíteni. Ez természetes dolog. Ami ebből a valós probléma, hogy a tisztviselői kar rendkívül nehezen fogja fel a miniszteri felelősség elvét, a miniszteri felelősség és az ellenjegyzés intézményét. Folyamatosan probléma van, még a köztársasági elnök és az Elnöki Hivatal részéről is, például a hadsereg és egyéb kérdésekben. Például, ha most a köztársasági elnök elmegy Ukrajnába, és ott egy beszédet mond, azért a külügyminiszter, illetve a Kormány a felelős. A külügyi tisztviselők nem értelmezik pontosan az alkotmányjogi helyzetet. Ugyanígy a hadseregnél, ha elmegy a köztársasági elnök tárgyalni vagy az, hogy elfogadja­e Iliescu elnök meghívását vagy nem, ez nem a köztársasági elnök felelősségi körébe tartozik, hanem a Kormány és a külügyminiszterébe. Ha probléma van, akkor érzékeltetni kell akár a köztársasági elnökkel is. Érzékeltetni kell sürgősen minden ilyen kérdésben. Az államfő ebben az értelemben, ugyanúgy, mint a király, felelőtlen. Csak miniszteri vagy Kormány felelősségével válik felelőssé. Ez azért rendkívül kényes kérdés, ezért nem baj, ha ezt érzékeltetjük helyben az adott ülésen a párhuzamosság elkerülése érdekében. A partnerkapcsolatban is így merült fel például a Varsói Szerződés képviselete esetében. Éppen ezért hozott a parlament egy határozatot az Alkotmányból következően, hogy a miniszterelnök képviseli Magyarországot a Varsói Szerződésben. Ugyanígy merült fel ez a kérdés Csehszlovákiában, ahol viszont dekrétumalkotási joga van a köztársasági elnöknek, ugyanúgy Lengyelországban. Azokban az esetekben, ahol a köztársasági elnök ilyen alkotmányos jogkört gyakorol, azzal partnerkapcsolatban Magyarországon a minisz-terelnök van. Például Mitterrand-nal való tárgyalásnál nem ok nélkül a miniszterelnök van jelen. Nem az én miniszterelnöki hatásköröm túlhangsúlyozása miatt mondom ezt el, hanem a félreértések elkerülése végett. Minden ilyen kérdésben a kormányfő a partner. Például Bush elnöktől kaptam egy levelet tegnap, amiben tájékoztat a helsinki Gorbacsovval való találkozóról. Ez most már a kormányra kerülésünk óta az ötödik­hatodik levél Bush elnöktől, aki ugyanúgy, mint a NATO­k-ormányfőket, engem is tájékoztat az oroszokkal való tárgyalásairól. Levele végén jelzi, hogy Helsinki után tájékoztatni fog a Gorbacsovval való tárgyalás részleteiről. Ezt nem hoztuk nyilvánosságra, lehet, hogy indokolt lenne, lehet, hogy nem. Mindenesetre ezeket rendszeresen levélben megkapom, ugyanígy Kohltól. Ezek a tájékoztatások azt jelentik, hogy megkapjuk pontosan ezeket a résztájékoztatásokat tőle. Soha nem a köztársasági elnöknek küldi. Bush mindig a kormányfőnek küldi, pontosan ezért. Ez azért rendkívül fontos, mert köztársasági elnök Amerikában – nem kell elmondani – vagy Franciaországban kormányzati funkciót tölt be, ergo kormányfői partnerség. Protokollvacsoránál ettől el lehet térni. Ugyanakkor a cseh és a lengyel elnöknek más a hatásköre, mint a magyaré. Tehát ez azért fontos, miután itthon a gyenge, közép és erős köztársasági elnök másfél éves igen egészségtelen vitája után kialakult egy köztársasági elnöki funkció, amit most az ellenzék szívesen venne, ha nem így lenne, és ezt lehetne másként exponálni. Különösen a külpolitikánál és a hadseregnél jelentkezik ez a probléma, úgyhogy felhívom erre a figyelmet, hogy a tisztviselők, a nagykövetek – miután ilyen komplikációk léphetnek fel –, hogy nagykövetek fogadásánál mindenkor erre ügyelni kell. A külügyi apparátust kell erről tájékoztatni. Tehát a köztársasági elnök minden külpolitikai lépése csak a Kormánynyal egyeztetve történhet. Bár ezt az ellenzék köreiből megkérdőjelezik, szerintem a jog, az alkotmányjog világossá teszi ezt a kérdést, csak megfelelő, helyes értelmezés kérdése az egész. Most például egy ilyen kritikus kérdés az Elnöki Katonai Iroda problémája, amit szintén szabályozni kell, hiszen egy szárnysegédi nyilatkozat ellentétes kérdéseket is érintett ebben, egy olyan hatáskört, például fegyvernemi felosztást ír elő a szárnysegédeknél, akik légierőt felügyelve stb., ami soha nem volt még Horthy kormányzó idején sem. Annál kevésbé, mert minden katonai kabinetbeli tiszt mindig huszár volt. Ez egy teljes szereptévesztés az Elnöki Katonai Kabinetiroda részéről. Továbbá az, hogy főhadsegéd – ez is Horthy­érabeli kifejezés –, ami, azt hiszem, nincs is az Alkotmányban és a honvédelmi törvényben. Van bárhol ilyen terminus technikus? Szóval ezeket az elnevezéseket is tisztázni kell.

 

 

Természetesen fogadni fogadhat, de ezt előzetesen a Kormánnyal egyeztetnie kell, ugyanis a kormányzat felelős a külpolitikáért. Olyat viszont nem fogadhat, aki kormányzati szempontból helytelenítve van, mint például Szaddam Husszein. 

 

 

Nem. Nem írja elő az Alkotmány a pártból való kilépést, csak a pártműködésnek a felfüggesztését. Na kérem, elmondtam tehát ezt a megoldást a miniszter, politikai államtitkár, helyettes államtitkárok és a szóvivők szerepköréről. Ebben a formában ezzel egyetért­e a Minisztertanács? Van­e ellenvélemény, mert akkor így fogalmazom meg a választ, és azonkívül pedig – a válaszon kívül – kérem, hogy ezt esetleg összegezzük egy feljegyzésben, kifejezetten a miniszterek részére, és kérjük, hogy minden miniszter saját hatáskörben tegye meg a szükséges intézkedést.

 

 

Még egy kérdés, de ez már általános kormányzati ügy, mégpedig a kormányzat képviselete, amivel kapcsolatban a következőt szeretném elmondani. Megint félreértés van abban, hogy ha valamit már a kormányzat elhatározott, és ami a kormányzatnak jóváhagyott álláspontja, azt akár egy gyűlésen, akár egy fogadáson vagy bárhol, ha a Kormány nevében jár el egy miniszter, akkor arról nyilatkozhat. Ha Andrásfalvy Bertalan megnyitja a finn szállodát, mert őt kértük erre fel, hogy a Kormány nevében nyissa meg, akkor ő a Kormány szállodapolitikájáról is beszélhet, és ismertetheti a már ezzel kapcsolatban Kormány által kialakított üzletpolitikát. Ezt kell megszoktatni a közvéleménnyel. Amikor a közlekedési miniszter nyitotta meg a biokémiai kongresszust, a sajtó nagyon helytelenül tett egy megjegyzést, hogy miért ő volt a megnyitó, most függetlenül attól, hogy miért ne lehetne összefüggés a biokémia és a tárcájának feladatköre között mint vízügy. De, ha bármelyik kormánytag, aki a Kormány nevében jár el a Tudományos Akadémiától kezdve bárhol, a Kormány jóváhagyott programja és politikája alapján gond nélkül nyilatkozhat az érintett kérdésben, de természetesen egy másik tárca nevében nem mondhat el egy elemző koncepciót vagy nem tehet kötelező ígéretet. Itt van ugye még egy komplikációnk a nemzetiségi kérdésben, ahol ugye még nem tudtuk a köztársasági elnöki kérdést tisztázni. Ezek nem tragikus dolgok, de azért kell most az elején ezeket tisztáznunk, mert fölösleges problémák keletkeznek. tessék.

 

 

Erre azt szeretném elmondani, hogy bejegyzett tudományos egyesület, politikailag semleges szakmához kötött egyesület esetén – úgy gondolom –, semmi akadálya nem lehet a funkció vállalásának, ez fel sem merülhet. Politikai jellegű intézményben, politikai jellegű alapítványban vagy politikai célokat szolgáló és politikával szigorúan érintkező funkciót a Kormány hozzájárulása nélkül viszont politikus nem vállalhat, vagyis miniszter és politikai államtitkár. Vannak határesetek. Raffay Ernő esetében ezt úgy gondolom, hogy ő legjobb hiszeműen tette. Történészi mivoltát értékelte akkor, amikor itt Trianon kérdésében könyvet írt? mint történész. Nem fogta fel akkor, amikor ezt elvállalta. Én beszéltem vele azóta is erről. Ő pontosan tudja azóta. Ezt kérem eszerint venni, mert nem bújhatunk ki az alól a felelősség alól sem Kormányként, sem miniszterként, sem államtitkárként. Ha holnap jön egy Dél­-Afrikát támogató vagy Dél-­Afrikát ellenző alapítvány – most szándékosan mondom a példát –, és kurátornak felkér egy minisztert, akkor az nem fordulhat elő, hogy ő ezt ne jelentse be, és ne kérdezze meg erről a Kormány álláspontját. Tudniillik, ha ezt nem tesszük meg, akkor egyszerűen nem fogunk tudni politikai felelősséget vállalni ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy a trianoni kérdés nem egyszerűen történelmi kérdés, és főleg el kell dönteni azt, hogy miről van szó. Egy 1928-as szobor helyreállítása? nem történelmi, szakmai kérdés, hanem természetesen politikai kérdés. Ezért ebben az értelemben helytelen, ha egy ilyen funkciót politikai államtitkár vagy miniszter vállal, illetve – elvileg mondom –, a Kormánynak el kell tudni dönteni, hogy ilyet vállalhat­e. A Kormányt mindenesetre előzetesen tájékoztatni kell ilyen felkérésről, hogy egyetért­e a felkérés elfogadásával vagy nem. Ezt most nem a Trianonra mondom, hanem lehet egy olyan szituáció, ahol a konfrontációt kívánjuk azzal vállalni, hogy elfogadhatja a felkérést, de ennek akkor is kormánydöntésnek kell lennie. Tudtunk nélkül nem kerülhet ilyenre sor. Tehát, ami nem szakmai kérdés, hanem országos politikát érintő kérdés, abban kormány­hozzájárulás nélkül ilyen típusú funkciót nem lehet vállalni, ezt érzékelnie kell egy politikusnak, egy miniszternek vagy államtitkárnak. Raffay részéről a maximális jóindulatot tapasztaltam, és szeretném hangsúlyozni, hogy a következményeket tudjuk, ebben egy nyilatkozat Jeszenszky Gézától el is hangzott, most hallottam a rádióban. Én sem értenék egyet. Azóta a jogi helyzet a szoborral kapcsolatban a következő: maga a Szabadság téren lévő szovjet szobor? lebontása az egyik kérdés. Nem hiszem, hogy most ennek a szobornak a lebontása egy aktuális kérdés lenne. Egy. Kettő: csontok vannak alatta, tehát ez egy sírhely is, mint értesültem, ezt közölték velem. Tehát szovjet katonák csontvázai vannak ott névvel felsorolva. Ezért tiltakozott már a szovjet nagykövet is ennek az eltávolítására vonatkozó ötlet ellen. A második kérdés, hogy egy meg nem lévő trianoni szoborcsoport helyreállításáról? lenne szó, ami már ebből a szempontból is kifogásolható. A harmadik, amit el lehet dönteni – és ezt úgy gondolom, hogy adott esetben nem biztos, hogy most meg lehet tenni –, hogy Magyarország összeomlásának vagy Magyarország 1920­as megcsonkításának az emlékére – ahogy van Mohács­szobor vagy van akár a világosi fegyverletétel szobra vagy a szatmári béke szobra, arra legyen Magyarországon egy gránitszikla vagy valami, én ezt természetesnek tartom. Hogy mikor és hogy, azt el kell dönteni, de szerintem egy ilyenhez jogunk van.? És még itt elmondom, hogy itt volt az új csehszlovák nagykövet éppen, amikor az interpelláció elhangzott, és azt mondtam neki, hogy remélem, hogy Csehszlovákia természetesnek tartja azt, hogy számunkra a trianoni békeszerződés az egy tragédia, és hogy egyetlen magyartól sem várható az, hogy a trianoni békeszerződésnek örüljön úgy, ahogy a csehszlovák állam megalapítói egyértelműen örülnek annak, hogy ez a csehszlovák állam megalapítását legalizálta és tette lehetővé. Abból kell kiindulnunk, hogy az egyik országnak ez egy diadal, a másik országnak egy tragédia. Ezt a történelmi kérdést természetszerűleg kifejezésre lehet juttatni. egy másik kérdés, hogy ma ebben a nemzetközi, kialakult jogrendszerben milyen magatartást kívánunk. Aláírtuk a helsinki alapokmányt,? ennek értelmében ez a magatartásunk. Azt mondta, hogy teljesen egyetért ezzel, és ezt korrekt álláspontnak fogadja el. Eszerint a parlamentben is megbeszéltük előtte Für Lajossal is.