1990. év

A klasszikus közigazgatásban a lakáspolitika az vagy a Népjóléti Minisztérium, vagy a Belügyminisztérium kérdése. Na most itt kétfelé kell választani a dolgokat, mert az eddigi beszélgetésekben két kérdés van. Az egyik, horizontálisan mi a tárgya a tárcák közötti feladatkör­megosztásnak országosan. a másik, az önkormányzatokhoz való viszony. Az önkormányzatokhoz való viszony kérdésében jó előkészítés után azt van értelme megvitatni legfeljebb, hogy milyen mélységű az országos szervnek a befolyása az önkormányzatra. Minden kérdés, ami az önkormányzat szintjén jelentkezik, az jelentkezik ugyanakkor országos szinten is. Természetes dolog, hogy ennek is jelentkezni kell. A kérdés az, hogy milyen hatáskörrel jelentkezik, milyen beavatkozásig és milyen mélységben. Általában például a szociálpolitikának bizonyos területei vagy az építésügynek bizonyos területei, azok mindig helyhatósági szinten is jelentkeztek többségükben. Ilyen volt régen a szegényügy, amit a magyar törvények községi feladattá nyilvánítottak, vagyis mindig alsó szinten volt feladat. Ettől azért még mindig volt a minisztériumban is egy felügyeleti osztálya vagy valami. Tehát más szemszögből a hatáskérdést kell megvizsgálni, hogy meddig terjed az önkormányzatokhoz viszonyítva. Itt nyilvánvalóan az önkormányzati törvény lesz a meghatározó alulról, hogy meddig terjed az önkormányzat autonómiája, és ott automatikusan elvi irányítás, kezdeményezés vagy felügyelet marad a minisztériumnál. De ez csak megfogalmazás kérdése, ezért ebbe nem érdemes most, azt hiszem, belemenni. amiben az igazi problémát látom, hogy a minisztériumok feladatkörét hogy határozzuk meg. Az építőipar nyilván az iparügyhöz tartozik. El kell ugyanígy dönteni, hova tartozik a lakásügy. Tessék akkor ebből a szempontból vizsgálni. Az önkormányzatok mozgásterét nyilván valamenynyi minisztériumnak a feladatköre korlátozza aszerint, hogy mekkora az ügyben az önkormányzati autonómia mértéke. 

 

 

Ezzel messzemenően egyetértek, annál inkább, mert így volt a régi Népjóléti Minisztériumban is.? hatáskörébe beletartozott a lakásügy, és attól örökölte meg a Belügyminisztérium a ’32-es egyesítés után. A lakáspolitika mindig beletartozott ebbe az igazgatási ügybe ebben a formában, mert olcsó poén lenne, hogy a természetvédelem, a fészek és a lakás kapcsolata a Pénzügyminisztériummal való együttes felelősséggel létezik. Nyilvánvaló, hogy nekünk a szociálpolitika részeként kell ezt kezelni, és bizonyos értelemben ifjúságpolitikánk is van, nem érintve persze a tárca nélküli miniszter ide vonatkozó területét. Tehát a lakáshoz jutás, a családalapítási kérdések, a családpolitika részeként egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lakáspolitikát. Különösebb nevesítést én nem tartok szükségesnek, de a statútumba ez beírható.

 

 

A másik kérdés, amit még szeretnék itt érinteni. Nem szervesen ide tartozó kérdés, de egyszer erről is beszélni kell. Itt felmerült a korábbi elképzeléseknél, mint ahogy a Pénzügyminisztériumban is, a Költségvetési Hivatal léte.? ennél az új szervezési formánál azokban az esetekben, ahol – szó volt erről az építésügynél is – nagyon homogénné váltak egyes ágazatok, építésügy, vízügy, ott is felmerült ez a kérdés. Rendszerint egy szakembergárdává homogenizálódtak ezek a szervezetek, úgyhogy itt a minisztériumi klasszikus osztályszerkezetek mellett célszerű a minisztériumok alatt ezeknek hivatal formában vagy központ formában való működtetéseAzt hiszem, hogy a vízügy átadásánál is így merült fel, hogy Országos Vízügyi Hivatalt ? kívánnak. Kérdezem, hogy felmerült-e ugyanez a kérdés a környezetvédelemnél az építésüggyel kapcsolatban?

 

 

Antall József: Tehát ezeknek a homogén szakterületeknek az ilyen formában való megtartása mindig célszerű. Az Állami Építészeti Hivatal elnevezést nem ajánlom, hanem akkor a „központi”-t inkább, mert az állami az mindig a helyhatóság szintjén hivatott azt jelezni, hogy nem önkormányzati, hanem állami szervről van szó. Ezért volt Állami Építészeti Hivatal Kaposváron? is, mondjuk, mert az azt jelentette, hogy nem az önkormányzathoz tartozik, hanem régen is központi hatóság? volt, tehát állami. Úgyhogy soha nem célszerű a minisztériumon belül államit használni. Az állami megkülönböztetést az önkormányzattal szemben indokolt használni. Kérdés. Erre kérek egymondatos választ a két érdekelt tárcától, hogy olyan homogén területnek tekintik-e az építészetet jelen pillanatban, mint a vízügyet, ahol szétválaszthatatlan ez a funkció. Az építőipar az építészet általános része, olyannyira, hogy az ipari tárca nem érzi­e érdekeltnek magát, és nem érzi­e fontosnak, hogy az építőipar az ipari tárcához tartozzon? Ez a kérdés. Tessék.

 

 

Antall József: Ez akkor gyakorlatilag azt jelenti, hogy a KHVM­ből? az építészet, úgy ahogy van, megy át a környezetvédelemhez. Ez magyarul ezt jelenti, ott ez tovább él mint Országos Építészeti Hivatal. Az építészet rendkívüli erősen nyilván önkormányzati feladattá válik egy normális országban, a helyi vonatkozásban.

 

 

Gondolom, hogy az egyik egy igazgatási szemléletből nézheti, a másik pedig koncepcionálisan nézi, elsősorban építészeti, tehát városrendezési szempontból. Ezek soha nem tartoztak egy kategóriába, és úgy látom, hogy itt vannak egybemosódások. Lassan ez a minisztérium környezetvédelmi és építészeti minisztérium lesz. Most mindegy, hogy hogy nevezzük, de ebbe az irányba megy. Ha ebbe az irányba megy, akkor a területfejlesztésnek és a településfejlesztésnek itt lehet a határa, az államigazgatási része és a városrendezési, építészeti része között. Csak így tudom elképzelni ezt az elhatárolást. Ezt is szakértői szinten kellene egyeztetni, megítélésem szerint. Mindenesetre az önkormányzati törvényjavaslat tudtommal körbement. Nem? Minisztériumi egyeztetésen van? Tehát azzal ellentétes értelmezésben nem terjeszthetünk be egy minisztériumokra vonatkozó törvényjavaslatot. Ez nem zárja ki viszont azt, amit Kiss Elemér mondott, és azért az nem feltétlenül megyehatárokon belül van. Az elképzelhető, nyilvánvaló, hogy egy nagyobb térségnek a környezetvédelmi gazdálkodási vagy egyéb ügyei az önkormányzatokon túl rendeződnek, pláne, hogyha a megyerendszert megtartjuk, de ezzel a korlátozással.

 

 

A területfejlesztésnél maradjunk egyelőre. A területfejlesztésnek egyébként vannak településfejlesztési összefüggései. De maradjunk a területfejlesztésnél, és ez tulajdonképpen ennek az építészeti, urbanisztikai vonatkozásait bizonyos értelemben tartalmazza, mint építési környezet stb. De el nem veszi. Hiszen, ha arról beszélünk, hogy elmaradott terület, az azonnal egy komplex feladat. Lehet egy elmaradott területet felfejleszteni például úgy, hogy a belügyminiszter az egyik oldalon megjelenik mint a közigazgatás feje, de megjelenik az ipari és kereskedelmi miniszter is, sőt abban a pillanatban minden tárca feladata jelentkezik egy elmaradott területen. A külgazdasági hozza a külföldit, a gazdasági kapcsolatot, a földművelésügyi miniszter megnézi, hogy milyenek a mezőgazdasági fejlesztés feltételei. Tehát abban a pillanatban ez úgysem egy tárcáé, de egy koordináló szerep elképzelhető, egy területfejlesztési koncepció koordinálása. Ez így elfogadható, ha így rögzítjük ebben a formában? Figyelembe véve, hogy az önkormányzatok szempontjából nem kerülhetünk ellentétbe – pláne parlamentáris szempontból – a már folyó törvényjavaslattal.

 

 

Na most egy pillanat, a társfelügyelet minden oktatási intézménynél megvan. a fenntartó minisztérium és az oktatási minisztérium mindenkor egy bizonyos társfelügyeletet gyakorol. Ahogy az egyetemek között a népjólétihez tartozik az orvosi egyetem. Akkor is van bizonyos, az oktatás egysége szempontjából, régen is mindig volt társfelügyelet.

 

 

Kérem, leegyszerűsítve arról van szó, hogy a szakoktatás egyik oldala, amire képez, az a termelési ágazat: ez a földművelés, ipar, teljesen mindegy, mire képez az az adott ágazat. A másik az oktatás, ami által képzést nyújt. Ennek következtében egy általános, iskolai rendszerbe illeszkedő oktatásról van szó, hiszen képesítést nyújt, ami az oktatásnak a célja. Ebben az értelemben az oktatás a másik terület. De fontos mindenkor az adott termelés is. A munkaügyet, a Munkaügyi Minisztériumot létrehoztuk, amelyiknek az a feladata, hogy az emberrel mint munkaerővel gazdálkodjék, és a munkaerő­gazdálkodás részévé tettük a termelésben foglalkoztatott ember kiképzését­átképzését. Ebből következik, hogy ez a három terület minden esetben érdekelt. ami oktatás, ahhoz köze van az Oktatásügyi Minisztériumnak. Mivel szakoktatás, ehhez köze van a Munkaügyi Minisztériumnak, és az adott ágazatnak is köze van hozzá. Teljesen mindegy, hogy vasesztergályost vagy juhászt képzek. Ezeknek az intézményeknek vannak fenntartóik. A fenntartó van, amikor magánfenntartó, van, amikor alapítvány, van, amikor egyház, mert most széles körű lehetőség lesz, és van, amikor az adott minisztérium hozza létre, mert szükségszerűnek tartja, hogy legyen ilyen. Tehát itt minden lehet. de az önkormányzatok fognak nagyon sokat létrehozni. Tehát a fenntartó az egy külön kérdés. Én úgy gondolom, hogy itt úgy kellene megszervezni a szakoktatást, mivel a szakoktatás és a munkaerő – ha azt mondjuk, hogy embercentrikus – adja a kulcskérdést. Akkor tehát azt a munkaügyben kell koncentrálni mint főágazatban, és mind a termelési tárcának, mind az oktatásügynek kell a társfelügyeletet ellátni. Ez egy tiszta koncepció. Ez elfogadható, ezzel a kettős, mindenkori társfelügyelettel?