Az 1990. július 12-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a művelődési miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter feladatköréről szóló előterjesztések vitája keretében a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal és a műemlékvédelemmel kapcsolatban
… van azért még itt egy másik probléma is. Most kezdhetem a mű emlékvédelemmel, de az egész kérdésre is vonatkozik. Azt megállapíthatjuk, hogyha ezt a környezetvédelmi tervezetet úgy egészben megnézi az ember, önmagában ez egy központi kormányhivatal. Jóformán nincs terület, ami ne lenne benne. Ez az egyik, úgyhogy azért úgy gondolom, hogy egy kicsit imperialisztikus? a koncepció. Remélem, hogy a közigazgatási államtitkár nagy tapasztalatai következtében tudja, hogy lefaragnak minden javaslatból. Ez egy maximalista terv, amit benyújtott és előkészítettek együttesen, és szorgalmazott nagy államigazgatási tapasztalattal. Ez egy olyan minisztériumi koncepció, ami eltúlzott, ez a személyes véleményem. Másik dolog, hogy valamibe bele kell tenni az építőipart. Szóval olyan megállapítások vannak benne, amik azért a Környezetvédelmi Minisztériumtól távol esnek. Amikor ezt a minisztériumot létrehoztuk, azt mondtuk, környezetvédelem és területfejlesztés vagy településfejlesztés, ez a koncepció. Na most, ami ezen túlmenően van, az megítélésem szerint a következő veszélyekkel jár, most a minisztérium feladatköréről beszélek. Az egyik, hogy a környezetvédelem, a klasszikus környezetvédelem, ami miatt a környezetvédők nem lesznek megelégedve, mert úgy ítélik meg, hogy a környezetvédelmi szempontok szorulnak háttérbe, és erre az építésügy, a klasszikus Építésügyi Minisztérium nehezedik rá egyik oldalon, ami megszűnt. Ez az Építésügyi Minisztérium visszaállításának a koncepcióját jelenti tulajdonképpen, ha ezt és a feladatköröket így végigolvasom. Ez az egyik veszély. Tehát, hogy maga a környezetvédelem – ami a névadó –, a környezetvédelmi feladatkör és szemlélet szenved sérelmet. A másik, hogyha ilyen mértékben kiterjeszti a feladatköröket, hogy lakásgazdálkodástól a természetvédelemig, vagyis olyan feladatköröket hoz össze, ami szinte elképzelhetetlen, hogy egy tárcán belül működjenek, akkor nincs értelme a tárcák közötti munkamegosztásnak. Harmadik dolog, hiányzik az ellenérdekeltség szemlélete, mert ha belehozza a területfejlesztésnek ezt a fogalomkörét, akkor például a műemlékvédelem nincs ebben a koncepcióban. Egy szűk értelemben vett Környezetvédelmi Minisztériumban Angliában benne van a műemlékvédelem, csak éppen az építésügy nincs benne, azért, mert az ellenérdekeltség szempontjának kell érvényesülnie. De mindenkor ez volt a műemlékvédelem problémája. A Flórián téri áruház miatt például a műemlékvédelmi szempont szorult háttérbe, és pusztították el a római emlékművet. tehát ez hiányzik belőle. Én ezt a koncepciót egyszerűen keresztülvihetetlennek tartom és eltúlzottnak. Most nézzük, amiket belevesznek. Beleveszik az egész építésügyet, a klasszikus építésügyet, és belemegy az egykori erdészet. Nem tudom, milyen mértékben? Ez tisztázott? Az erdőket rendezték? Abban megegyeztek?
(A környezetvédelmi tárca politikai államtitkára, Tarján Lászlóné szerint az erdők kérdésében megállapodtak, hogy az erdők a környezetvédelmi tárcához tartoznak.)
Tehát szemléletileg ez olyan, hogy a Hortobágy, a Nemzeti park? tartozik a környezetvédelemhez, és ezt vitték át erdészeti vonalra egy kicsit. Tehát valamilyen szemléletnek kell érvényesülni, mert különben ötletszerűvé válik. Viszszatérve a műemlékvédelemre. A műemlékfelügyelőséget azért tartom nehéz kérdésnek, mert van egy Országos Műemléki Felügyelőség,? amely egy miniszter alá tartozó, de országos hatáskörű szervezet. El kell dönteni, hogy hova tartozik. Ha amondjuk, a művelődési miniszter alá rendeljük, az csak bizonyos társfelügyeletet jelenthet. De itt el kell dönteni a kérdést, hogy ez mint szerv, hova tartozik. Ezt mindenképpen széles körben érdemes megvizsgálni. Én például nagyon sok olyan levelet kaptam a műemléki felügyelőségről különböző műemléki szakemberektől, amiben tiltakoznak a globális építésügy és környezetvédelemmel való együtt tartásuk ellen, és a művelődési tárca mellett foglaltak inkább állást. Tehát nem olyan egyszerű kérdések ezek. Nyilvánvaló, hogy az országos műemlékfelügyelőségnél és a műemlékvédelemnél is mindenre lehetőség van, mindenre van példa a világban, hogy hova tartozzék. ez döntés kérdése.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 45-47. oldalán megjelent szövege)
