1992 ősze hozott egy fontos eredményt is: Jelcin elnök november 10-11-i hivatalos látogatásán az Országgyűlésben elmondott beszédében kijelentette, hogy „1956 tragédiája a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja marad örökké”,? és hét fontos egyezményt írt alá, köztük a nemzeti kisebbségek jogainak ápolásában való együttműködésről szólót.? A kétoldalú tárgyaláson Antall elérte a csapatkivonási tárgyalások óta rendezetlen pénzügyi elszámolás lezárását: az utolsó pillanatig ellenálló Gracsov honvédelmi minisztert felülbírálva Jelcin személyes döntésével az orosz fél elfogadta a „nullszaldós” megoldást.? 1992. december 5-én a Magyar Szocialista Párt egyik gyűlésén Horn Gyula pártelnök élesen kritizálta az egyezményeket, a Népszabadság december 10-i számában Kovács László képviselővel tett nyilatkozatban pedig lekicsinylőleg beszélt a „nullszaldós” megállapodásról. Antall az Országgyűlés december 7-i ülésén tárgyszerűen és ~ szokásához híven ~ szellemesen cáfolta, hogy a kormány előnytelen szerződéseket kötött volna az Orosz Föderációval. A Külügyminisztérium öt oldalas összeállításban mutatta be a vádak alaptalanságát, és bizonyította be, hogy a csapatkivonás pénzügyi vonatkozásairól kötött megállapodás „az elérhető legjobb kompromisszum, amely biztosítja a magyar érdek védelmét.”?
