A kormányfő nagy súlyt helyezett az államapparátus precíz működésére, a határidők betartására. A politikai élet akkori szereplői számára emlékezetes, hogy az 1992. évi költségvetést éles viták és az éjszakákba nyúló ülések után december 31-én néhány órával éjfél előtt fogadta el az országgyűlés. A miniszterelnök kritikusan értékelte a történtekeket, hangsúlyozva, hogy az nem ismétlődhet meg. „Súlyos felelősség terheli alkotmányjogilag a pénzügyminisztert [Kupa Mihályt], vele a Pénzügyminisztérium apparátusát. De ez a felelősség kiterjed az egész Kormányra, mert a költségvetési egyeztetéséknél a határidők figyelmen kívül hagyása valamennyi kormányszervnél érvényesült, és az előzetes viták lezárására az egyes miniszterek sem tették meg a szükséges lépéseket saját apparátusuk irányításában. Hasonlóan a határidők folyamatos megsértése körébe tartozik az 1992. január 23-án tárgyalt 3. napirendi pont (az államigazgatási feladat- és hatáskörök, köztársasági megbízottak, önkormányzatok stb. vonatkozásában), amelynek a határnapja egybeesett a Minisztertanács ülésének a határnapjával. Tarthatatlan, hogy egy ilyen, nyolc minisztert közvetlenül érintő jogszabálytervezet ilyen későn és ilyen formában kerüljön a Kormány elé. A leghatározottabban felhívom Miniszter Úr figyelmét, hogy a saját és a kormányzat területén a határidőket megtartani és megtartatni szíveskedjék. Rá kell kényszeríteni a minisztériumi apparátust a pontos és felelősségteljes munkavégzésre, amiért az alkotmányjogi és politikai felelősség Miniszter Urat terheli. […] Úgy vélem, hogy a kormányzati munka megszilárdítása, az ország helyzete kötelességemmé teszi a fentiek leírását, a rendkívüli felelősség hangsúlyozását, a miniszterek és a politikai államtitkárok példamutató magatartását. Feladatunkat hivatástudatból és politikai misszióként vállaltuk, ezért megköszönöm áldozatos munkájukat és kérem a fentiek megtartását.?
