A Magyar Nemzeti Megújulás Programja részletes, gondosan kiegyensúlyozott dokumentum volt. Széleskörű politikai és szakértői munka eredménye. Világos elemzést adott a helyzetről, az országról és rendszerváltoztatás sikerének biztosítása érdekében alkalmazandó kormánypolitikáról. Felülmúlta a Kádár-rendszer alatt született hasonló dokumentumokat (beleértve a sokat idézett Fordulat és Reform-ot).?
A program 14 fejezetének címei a következők;
I. Gazdasági célkitűzések: A jövő magyar gazdaságának fő vonásai
II. A magyar gazdaság helyzete és a program kiindulópontja
III. A hároméves programról
IV. A gazdaságpolitika feladatai, eszközei és a kormány ütemterve
V. Környezetünk
VI. Oktatás és kutatás
VII. Népjólét
VIII. Művelődéspolitika
IX. Egyházak
X. Közigazgatás
XI. Nemzetbiztonság, védelem
XII. Külpolitika
XIII. A jogállam kiépítése
XIV. "Az első 100 nap"
Függelékek:
- számú függelék: A legfontosabb tervezett intézkedések
- számú függelék: A fő gondok számokban
A program fő jellemzői a következők voltak:
1) A kommunista rendszer valódi természete és az általa teremtett katasztrofális gazdasági és társadalmi viszonyok szisztematikus elemzése. A válság, amelyet végül a pártvezetés is felismert, nem politikai hibák vagy külső körülmények következménye volt, hanem a kommunista rendszer természetéből fakadt. Nem azért, mert az 1960-as évek reformintézkedéseinek szellemét feladták; a probléma inkább az volt, hogy a rendszer egészének felszámolása nélkül nem lehetett megteremteni a modern piacgazdaság feltételeit.
2) Így a második elem, amely logikusan kiegészítette az elsőt, annak szisztematikus megvitatása volt, hogy mit kell tenni ennek az örökségnek a felszámolása érdekében, és a kormány mit fog tenni a valódi demokrácia és a szociális piacgazdaság megteremtése érdekében.
3) A szöveg részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer átalakulása milyen mértékben érinti az embereket. Új lehetőségek, de nagyobb verseny és elkerülhetetlenül növekvő életszínvonalbeli különbségek is adódnak.
4) Új kapcsolatot kell teremteni az emberek és az állam között. Meg kell változtatni a bizalmatlanság és a hallgatólagos ellenségeskedés egyre szélesebb körben elterjedt szokását.
5) Az embereknek teljes mértékben tudatosítaniuk kell, hogy Magyarország a szabad és egyenlő demokráciákból álló új Európa tagja. Olyan közösségé, amelyből nem a Nyugat, hanem a szovjet és a magyar vezetők zárták ki őket. A szabadság egyszerre jelentett lehetőséget és biztonságot, valamint felelősséget és elszámoltathatóságot.
6) Végül a program megvitatta azokat a rövid- és középtávú politikákat és intézkedéseket, amelyeket a kormány a rendszerváltoztatás sikere érdekében alkalmaz.
Meglepő módon az átlagos választó viszonylag keveset tudott ezekről az elemzésekről és a rendszerváltoztatás összetettségéről. Valószínűleg normális volt, hogy viszonylag kevesen olvasták el ténylegesen a több mint 200 oldalas programot. Ami kevésbé volt "normális", az az, hogy a sajtó és a "szakértői közösség" nem tájékoztatta megfelelően és hitelesen az állampolgárokat arról, hogy miről szól a program. Akkor is világos volt, és ma még világosabb, hogy az értelmiség többsége nem tudott vagy nem akart változtatni a berögzült szokásain. Az objektivitás nem volt része a kommunista vezetés által kedvelt szabályoknak, és nem volt része az újságírók és kutatók új szabálykönyvének sem, akiknek jobban ki kellett volna használniuk a cenzúra feloldását és az újonnan kivívott sajtószabadságot.
