A beszéd rövidítetlen vázlata 36 oldalas, az 1990 szeptemberében elkészült részletes program 222 oldalas volt. Ez utóbbi három bevezető szakaszon kívül 14 fejezetet, számos alfejezetet és szakaszt, valamint egy mellékletet tartalmazott. Becslések szerint a kötet kétharmada gazdasági és ahhoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkozott.
Az Irányelvek és Antall parlamenti előadása is nagy figyelmet fordított a gazdasági és szociális kérdésekre. Az idő előrehaladtával ezek további súlyt kaptak a Magyar Nemzeti Megújulás Programjának tervezetében és közzétett szövegében.
A program tényleges kidolgozása és befejezése a miniszterelnök irodájában, a magyar parlament impozáns épületében történt. Az információgyűjtés, az adatok elemzése és összegzése olyan feladatok voltak, amelyek egyaránt igényeltek szervezőkészséget és kiegyensúlyozott ítélőképességet.
Miután megerősítettek a miniszterelnök személyes tanácsadói pozíciómban és a Miniszterelnöki Tanácsadók Hivatalának tagjaként, a miniszterelnök felkért, hogy vegyek részt a kormányprogramról szóló kötet előkészítésében. Különösen a gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó első rész felügyeletére kért fel.
Ebben a feladatban leginkább Matolcsy Györggyel, Botos Katalinnal és Tar Pállal dolgoztam együtt. Mindhármukat korábbi találkozásokból vagy projektekből ismertem. Ekkor találkoztam először Kodolányi Gyulával és Szabó Tamással. Mindkettőjükkel szoros munkakapcsolatot alakítottam ki, és mindketten életre szóló barátaim maradtak. Bod Péter Ákossal is szoros barátságot kötöttem, aki már több mint három évtizede a legközelebbi magyar barátom Budapesten és Genfben egyaránt. Jó kapcsolatban voltam és gyakran beszélgettem Rabár Ferenccel is, az Antall-kormány első pénzügyminiszterével, továbbá Kádár Bélával (akinek nincs köze az egykori kommunista vezetőhöz, Kádár Jánoshoz), a külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszterrel, és államtitkárával, Martonyi Jánossal.
A Magyar Nemzeti Megújulás Programját 1990. szeptember 18-án fogadta el a magyar parlament, és ez lett az Antall-kormány politikájának alapja a következő évek számos kérdésében.
A témák sokféleségét a következő példák szemléltetik:
1) Az egyensúly és a növekedés kettős feladata: A feladat két részből áll: egyrészt a belső és külső egyensúlyra törekvésből, másrészt a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséből.?
2) A magyar gazdaság válsága a kommunista gazdasági rendszer évtizedeinek következményeként.
3) A kormány célja, hogy segítse a magyar gazdasági rendszer átalakítását modern európai szociális piacgazdasággá.
4) A kormány módszere: a szükséges szabályok alkalmazása és a piacgazdaság fejlődéséhez és működéséhez szükséges intézmények létrehozása vagy átalakítása, de az intervenciós megközelítés elkerülése és az állam súlyának korlátozása.
5) Az úgynevezett "sokkterápia" elutasítása, de szükség esetén radikális intézkedések alkalmazása.
6) A családok és az egyének nagy gazdasági és társadalmi terheinek figyelembevétele, amelyeket a kommunista örökség (beleértve a súlyos külső adósságterhet) és a rendszerváltoztatás kezdeti költségei miatt viseltek.
7) A külgazdasági kapcsolatok fontossága és Magyarország teljes körű részvétele az európai és világgazdasági kapcsolatokban.
8) A magánkezdeményezés ösztönzése, a magánszektor fejlesztése és piacorientált privatizációs program kidolgozása.
9) Megoldást keresése a külső adósságteher enyhítésére, de az álmegoldás határozott elutasítása, amely hosszú évekre tönkre tenné Magyarország nemzetközi hitelképességét.
10) Végezetül számos olyan ágazati politika és intézkedés, amelyek segítenék a rendszerváltoztatást a magyar gazdaságban és a társadalom egészében. Ezek közé tartozik a bank- és pénzügyi szektor, az infrastruktúra, a távközlés, az egészségügy, a kutatás, a kultúra, a munkaerőpiac, a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az energia, a közlekedés, a lakásügy, a szociálpolitika, a forint konvertibilitás, az árrendszer, az inflációellenes politika, stb (e felsorolás korántsem teljes).
