A szociális piacgazdaság alapkoncepciójának érvényessége
A szociális piacgazdaság alapkoncepciójának érvényessége nem korlátozódik Európára, még kevésbé a kontinens német nyelvű országaira. A szociális piacgazdaság elméletének és gyakorlatának nemzetközi elismertségét a keynesianizmussal szemben a híres brit közgazdász és Keynes-életrajzíró Lord Skidelsky idézetével lehet illusztrálni: "Akik a piacot, mint intézményt értékelik, azoknak azzal kell törődniük, hogy a támogatási rendszerét jó állapotban tartsák. Az állam szerepe alapvetően hármas: a) megteremti és fenntartja a piaci csere megfelelő jogi kereteit; b) szükség esetén korlátozza és kiegészíti a piacot; és c) biztosítja, hogy a piac politikailag elfogadható legyen. A szociális piacgazdaság mindenekelőtt olyan piacgazdaság, amely "igazságosnak" tekintett társadalmi megállapodásokba ágyazódik... A német modellnek nagy előnye volt, hogy a figyelmet a piacgazdaság jó működéséhez szükséges jogi, társadalmi és technikai feltételekre összpontosította. Ilyen egyértelműségre Nagy-Britanniában soha nem került sor, ahol a régimódi kapitalizmust, a szocializmust, a jóléti államot és a keynesi makroökonómiát egy rosszul összeválogatott, "vegyes gazdaságnak" nevezett csomagba helyezték. Az ezt a keveréket fenntartó konszenzus rendkívül sérülékenynek bizonyult, mert alapvető ambivalenciát rejtett a piacok létjogosultságával, sőt magával a magánvállalkozói rendszerrel kapcsolatban."?
Milyen eredményei és következményei voltak az Antall-kormány gazdaságpolitikájának?
Minél több idő telik el, minél inkább látjuk, hogyan fejlődött Magyarország és a világgazdaság, annál meglepőbb, hogy 1990 és 1993 között mennyi minden történt Magyarországon. Az eredményeket nemcsak a kormányzati politikának, hanem elsősorban az ország népének tulajdonítom. A gazdaságszervezési változás három év alatt ment végbe, és visszafordíthatatlan volt - Magyarország az összeomlás szélén álló, omladozó tervgazdaságból működő, különösen mikrogazdasági szempontból integrált piacgazdasággá vált. 1993-94-ben a gazdaság a magyarországi piacgazdaság szabályai szerint működött a családok, az egyének és a vállalatok szintjén.
Nem volt gazdasági és pénzügyi összeomlás. Nem volt társadalmi válság. Az új jogi és intézményi rendszer a legteljesebben működött a volt kommunista országok között. A hosszú távú lehetőségek kedvezően alakultak, de veszélyek is megjelentek. Antall látta a veszélyeket, de meg volt győződve arról, hogy a fő pólusok segíthetnek ezek leküzdésében, azaz a tartós növekedés és a szociális gondoskodás.
Volt azonban sok örökölt probléma. A mezőgazdasági rendszer például teljesen szétesett; egyes szakértők és hivatalnokok még 1985-ben is a jugoszláv modellből merítettek reforminspirációt; a külső és belső egyensúlytalanságok önmagukat erősítő folyamatok voltak. Néhány politikai kérdésben nézeteltérések keletkeztek a kormányon belül, de Antall ügyesen kezelte ezeket.
A sajtóban gyakran elhangzó rosszindulatú támadások a lakosság nagy részének nyugtalanítására és elkedvetlenítésére vezettek. A probléma ezzel az volt, hogy a pártban (MDF) és a választók körében sokan nem kaptak objektív és elegendő információt az ország átalakulási folyamatáról. Antall tudta, hogy ahhoz, hogy a versenyen alapuló piacgazdaság politikailag elfogadható legyen, társadalmi egységre és pozitív jövőképre van szükség.
Milyenek voltak a nemzetközi viszonyok Európában és a világban?
A rendszerváltoztatás legfőbb előnye az volt, hogy megnyílt előttünk az ajtó, amelyen keresztül csatlakozhattunk a piacgazdaságok közösségéhez. Részt vehettünk a versenyben, integrálódhattunk az európai vagy a világgazdaságba. Volt szolidaritás - de nem volt közvetlen támogatás. Részesülhettünk a globalizáció előnyeiből. Antall József és csapata nemcsak az ezzel járó előnyöket ismerte fel, hanem azokat a kockázatokat is, amelyeket a libertariánus túlkapások jelentettek.
Véleményem szerint az Antall-kormány gazdaságpolitikai koncepciója alapvetően helyes volt és sikeres.
A rendszerváltozás célja és reménye egyetlen mondatban foglalható össze: "vissza Európába, vissza a szabad világba". Ez a remény nem 1989-ben született, nem az 1980-as években. 1945, az 1948-as "fordulat éve" óta sem a szovjethatalom, sem a kommunista ideológia nem tudta elnyomni, kiirtani a magyar nép tudatából. Az "Európába való visszatérés" vágya elsősorban nem hideg, tudatos anyagi és gazdasági számítás eredménye volt, hanem a magyar szabadságvágy és az önkényuralom elutasításának ezeréves hagyományából fakadt.
