A tartalomjegyzékkel együtt ez a rész áttekintést kíván adni az olvasónak a könyv szerkezetéről. A fejezeteket rövid bekezdések írják le. Céljuk, hogy utaljanak a legfontosabb kérdésekre és következtetésekre, de az információ mennyiségét tekintve nem konkurálnak magukkal a fejezetekkel.
Előszó. Az Előszó fő célja, hogy meghatározza Antall József történelmi szerepét és legfőbb érdemeit a magyarországi rendszerváltoztatás tekintetében, valamint rangját korunk kiemelkedő nemzetközi államférfiai között.
Az első fejezet az 1980-as évek gazdasági, monetáris és társadalmi válságát mutatja be, amely a kommunista rendszer öröksége volt, és amellyel az Antall-kormánynak meg kellett birkóznia, hogy megakadályozza a belső és külső monetáris és gazdasági összeomlást.
A második fejezet Antall miniszterelnök és kormánya programjának egyik fő célkitűzését tárgyalja: a szociális piacgazdaság európai modelljének magyarországi átvételét.
A harmadik fejezet az európai országokban és a világban lezajlott rendszerváltoztatás sikerét és kudarcát tárgyalja napjainkra és hosszabb történelmi távlatra tekintve.
A negyedik fejezet az 1990-es Nemzeti Megújulás Programja kidolgozásának és elfogadásának, valamint a program végrehajtásának összetett folyamatát írja le.
Az ötödik fejezet a legfontosabb problémákkal foglalkozik, amelyekre a kormánynak megoldást kellett találnia: az általános forráshiánnyal, az ország nagy külső adósságával és nagyon alacsony külső tartalékaival, valamint a vezető OECD-tagországok pénzügyi támogatásának hiányával.
A hatodik fejezet a bankszektor átalakulását, a monetáris és banki elméletben és gyakorlatban bekövetkezett változásokat, valamint az Antall miniszterelnök által kinevezett Magyar Bankreform Bizottság munkáját tárgyalja.
A hetedik fejezet a rendszerváltoztatás egyik központi kérdését tárgyalja: a privatizációs stratégiákat és a magánszektor bővítésének ösztönzését. Több más országgal ellentétben Magyarország összességében a piaci megközelítést választotta. Az egyik probléma, amellyel nemcsak Magyarországon, hanem az egész volt COMECON-régióban találkoztunk, a privatizálandó eszközök túlkínálata, valamint a magánmegtakarítások és így a privatizálandó vállalatok megvásárlásához rendelkezésre álló tőke hiánya volt.
Nyolcadik fejezet. A fenntartható növekedést gátló különböző akadályok csökkentésére irányuló szisztematikus stratégia kidolgozása érdekében Antall miniszterelnök magas szintű gazdasági stratégiai munkacsoportot (GAM) hozott létre. E csoport egyik vezető tagjának nemrégiben tett megjegyzése szerint "a GAM-jelentés és az ajánlások a rendszerváltoztatás gazdaságpolitikai stratégiájának tekinthetők".
A kilencedik fejezet témája a rendszerváltoztatás és Magyarország külkapcsolatai. A legfontosabb cél az volt Magyarországnak, hogy minél előbb teljes jogú tagjává váljon az Európai Közösségnek és a NATO-nak. Miközben a magyarok többsége helyesli az ország európai uniós és nyugati közösségi tagságát, létezik egy kisebbségi vélemény is, amely nyugatellenes és euroszkeptikus véleményeket tükröz.
A tizedik fejezet a magyar gazdaságról és gazdaságpolitikáról szóló két "Battelle-jelentéssel" foglalkozik, amelyeknek én voltam a fő szerzője. Az első tanulmány 1990 januárjában készült el, a második pedig 1991 végén, azaz az Antall-kormány második évének vége felé.
Tizenegyedik fejezet. 1993 tavaszán Antall miniszterelnök úr felkért, hogy szervezzek és vezessek egy kiváló szakértőkből álló csoportot, hogy készüljön egy tanulmány a negyvenéves magyarországi kommunista rendszer gazdasági és társadalmi örökségéről. Ennek a részletes és ambiciózus tervezetnek a tervezete 1994 elejére elkészült, de sajnos különböző okok miatt soha nem jelent meg.
Tizenkettedik fejezet. E fejezet címe: "Antall József értékei". Ez a fejezet arról szól, hogy megpróbáljuk megérteni a néhai miniszterelnök összetett személyiségét, aki modern gondolkodó és a tettek embere volt, nyugati és magyar keretek között. Liberális-konzervatív internacionalista, idealista és realista kereszténydemokrata, inkább hazafi, mint nacionalista volt. Az Antall által képviselt értékek nemcsak Magyarország, hanem Európa és Amerika számára is fontos örökség maradnak.
Következtetések. A következtetéseket röviden két címszó alatt mutatjuk be: (1) a politikai döntéshozatal és az eszmék szerepe a gazdasági és társadalmi rendszerváltoztatásban, valamint (2) az Antall-kormány által véghezvitt rendszerváltoztatás tartós hatása.
Utószó. A kötetet a jövőre vonatkozó kérdés zárja: a könyvből és a világ változó környezetéből levonható tanulságok fényében pesszimisták vagy optimisták legyünk a liberális demokrácia jövőjét illetően Magyarországon és a világban?
