Ez a könyv nagyon személyes. Több mint 30 éve gondolkodom a témán, és régóta tervezem, hogy megírom. Valójában a jelenlegi szerkezet és a fejezetcímek nagyon hasonlítanak az első tartalomjegyzék-tervezethez, amelyet már régen elkészítettem.
Az évek során egyre többet írtak az Antall-kormányról, az Antall-évekről, és Antallról mint személyről. Nem arról van szó, hogy Antall "divatos" téma; ezt a megnevezést ő nem szerette és elutasította volna. Inkább arról van szó, hogy Antall személyisége és munkássága nagyon fontos volt Magyarország, Európa és a világ történelmének egy döntő korszakában. Hagyatékának nem csak Magyarországon, hanem az egész világon meg kell maradnia, és meg is fog maradni azok körében, akik hisznek a felelős politikában, a közjóban, a békében és a nemzetközi együttműködésben, a politikai vezetők elszámoltathatóságában és a liberális demokrácia jövőjében.
Az európai kommunista uralom megszűnése, a hidegháború viszonylag békés befejezése és az ebből következő alapvető politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltoztatás lehetőségei a 20. század tragédiákkal és válságokkal teli történelmének legfontosabb fordulópontjai voltak. A demokrácia és a szabadság modelljének győzelme a tekintélyelvűség és a totalitarizmus felett, valamint az új liberális demokráciák kiépítésének lehetősége valós volt, nem pedig átmeneti illúzió, ahogyan az is, hogy a nyugati közösség földrajzi és virtuális határai kiszélesedtek, miközben a tekintélyelvű rendszerek határai zsugorodtak.
A Szovjetunió és csatlósai hálózatának felbomlása fontos kiindulópont volt a "jobb világ" felé vezető úton, akárcsak a náci Németország és a többi tengelyhatalom legyőzése a második világháború végén. A hidegháború vége óta a jobb világgal kapcsolatos számos remény teljesülhetett és teljesült, éppúgy, mint 1947-49 után. A hidegháború vége óta eltelt több mint három évtizedben azonban számos kudarc, belső konfliktus, humanitárius és politikai válság, valamint a politikai elnyomás és a tekintélyelvűség újbóli megjelenése is bekövetkezett. Ma a világ az elmúlt 70 év legveszélyesebb válságától szenved, amelyet egy vérszomjas autokrata idézett elő. Egy olyan válságtól szenved, amely a fegyveres agresszió kiterjedésénekés a nemzetközi rend megsemmisítésének kettős veszélyét jelenti.
Amikor ezeket a sorokat írom, Putyin bűnös politikájának kimenetele még nem tudható. Az azonban biztos, hogy nem szabad hagyni, hogy az orosz "erős ember" ráerőltesse akaratát Ukrajnára, Európára és a világra. Nem, ha a jövőben is békében és szabadságban akarunk élni. Ezért a történet, amelyet ebben a könyvben megpróbálok elmesélni, korunk és a jövő szempontjából is fontos. Releváns, mert az elnyomás tartós következményeiről és az ezek leküzdésére tett erőfeszítésekről szól. Azok, akik elég szerencsések voltak közülünk ahhoz, hogy ezeket az erőfeszítéseket testközelből láthatták, kötelességük elmondani a történetüket. Alapvetően ez a célja a könyvemnek.
Mi tehát az én történetem? Miért voltam meggyőződve arról az elmúlt 30 évben, hogy olyan mondanivalóm van, ami különbözik azoktól az elemzésektől és visszaemlékezésektől, amelyeket mások, köztük barátaim írtak ugyanarról az időszakról, és amelyeket ez a könyv tartalmaz? A válasz nagyon egyszerű. Amint azt az első és második Battelle-jelentéssel foglalkozó 10. fejezetben tárgyalom, e könyv bizonyos értelemben a magyar gazdaság átalakulásáról, a lepusztult kommunista tervgazdaságból "normális" európai piacgazdasággá való átalakulásáról szóló elemzéseim és nézeteim harmadik, befejező kötete.
A három tanulmányt két közös szál köti össze. Az első, hogy mindhárom a magyarországi rendszerváltoztatással foglalkozik. Az első röviddel a rendszerváltoztatás folyamatának kezdete előtt készült. A második annak a páratlan szellemi és politikai folyamatnak a mellékterméke volt, amelyben részt vettem, amely maga a rendszerváltoztatás volt, és amely a könyv címében jelzett időszak közepén fejeződött be. A mostani harmadik kötet tervezése, mint fentebb jeleztem, az 1994-es választások után kezdődött, akkor, amikor a rendszerváltoztatás de facto már befejeződött.
A második közös szál a három különböző, de egymást kiegészítő nézőponthoz kapcsolódik, amelyekből a tanulmányok készültek. Az első a tanulmány magyar fordításának címében jelzett "nyugati nézőpont" volt, és a jelentés elsősorban a jövőre tekintett. A második nézőpont mind nyugati, mind magyarországi szemszögből készült, és egyaránt foglalkozik a jelennel és a jövővel. Végül ennek a mostani könyvnek a perspektívája szintén nyugati és magyarországi, de végérvényesen a múlttal foglalkozik. Bizonyos értelemben bezárult a kör az elmélkedéseimben.
Miről szól a könyv?
Ez a könyv a magyarországi kommunista, egypárti, tekintélyelvű politikai rendszer liberális, demokratikus parlamentáris rendszerré történő átalakulásával foglalkozik, és Antall miniszterelnök szerepével ebben a folyamatban. E könyv nem a magyarországi rendszerváltozás teljes és rendszerezett története, és nem is a néhai miniszterelnök életrajza.
A tárgyalt konkrét témákat a következő kritériumok (vagy lehetőleg ezek kombinációja) alapján választottam ki: (1) a témák, a kihívások és a lehetőségek jelentősége; (2) közvetlen ismereteim a témákról, illetve az, hogy közel álltam-e a róluk folytatott vitákhoz; (3) ismereteim a miniszterelnök és kormánya gondolkodásáról és döntéseiről; és (4) azok a témák, amelyekkel kapcsolatban a közreműködésem azonosítható.
A rendszerváltozásnak több aspektusa van - gazdasági, politikai, társadalmi, intézményi, ideológiai, belföldi és külföldi. Noha a rendszer alapos megváltoztatása - különösen, ha sikeres - egy egész nemzetet és országot érint, néhány egyén kivételes szerepet játszik a folyamatban.
A rendszerváltoztatás, rendszerváltozás kifejezésnek több, egymással összefüggő jelentése van. Használható egy cél leírására: remény és vágy egy másik, jobb, szabadabb rendszer iránt, amelyben az emberek élni szeretnének. Amikor az emberek rendszerváltoztatásra gondolnak vagy rendszerváltozásról beszélnek, utalhatnak egy meglévő (általában elnyomó, nem szabad) politikai rend negatív jellemzőire, és egy olyan rendszer pozitív aspektusaira is, amely a meglévő rendszer helyébe hivatott lépni. Az emberek legtöbbször többet tudnak az előbbiről - arról, amelyiknek a megszüntetését remélik -, mint arról a rendszerről, amelynek a régit kellene felváltania. Ez azonban nem mindig van így. Előfordulhat, hogy az emberek szívesen elfogadnának egy olyan rendszert, amely bizonyos új, jól meghatározott jellemzőkkel rendelkezik, de sokkal kevésbé vannak tisztában azzal, hogy a régi rendszer mely jellemzőit kell eltörölni ahhoz, hogy a rendszerváltoztatás végbemehessen. A rendszerváltoztás olyan folyamatra is utal, amelynek során egy egész ország teljes és tartós átalakuláson megy keresztül, valamint utal e folyamat eredményére.
Amint az a tartalomjegyzékre vetett első pillantásból kiderül, gazdasági kérdések dominálnak az elbeszélésben. Ez azonban nemcsak annak köszönhető, hogy közgazdász vagyok, és hogy tanácsadói munkámnak gazdasági kérdésekhez volt köze. Az is indokolja ezt, hogy a rendszerváltozás folyamatában a magyar gazdaság állapota és jövője volt a legfontosabb kérdés - a diktatúra megszüntetésének és a működő demokrácia megteremtésének lehetősége után. A gazdaságra való összpontosítás nem jelenti azt, hogy ma alábecsülném, vagy akkoriban alábecsültem volna a politikai dimenzió jelentőségét a rendszerváltozásban, Antall József gondolkodásában és egyedülálló eredményeiben.
