1992. év

(Martonyi János, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára ismerteti, hogy a bősi ügy egy meglehetősen érzékeny szakaszba érkezett, ugyanis a hattagú szakértői csoport jelentése alapján most a háromoldalú tanácskozásnak kellene döntéseket hoznia. E tárgyaláshoz kér a Kormánytól felhatalmazást a magyar delegáció számára. Két alapvető lehetőség van. Az egyik a bizonyos „D” forgatókönyvnek nevezett megoldás, ez a magyar álláspont, aminek a lényege az, hogy az elrekesztés ne történjen meg, és az elterelés előtti állapotot állítsuk helyre. Az EK-szakértők által javasolt másik megoldás, az „E” forgatókönyv lényege az, hogy ugyan április végéig megkapnánk a vízmennyiség 95%-át, és ezzel összefüggésben nem működnének a turbinák, de április után már áttérnénk egy további rendszerre, és körülbelül csak 75%-át kapnánk meg a vízmennyiségnek. Ez számunkra elfogadhatatlan. A dilemma tehát az, hogy hogyan lehet ezt az ajánlást elhárítani anélkül, hogy egyértelműen a magyar félnél maradjon a tárgyalások meghiúsulásáért a felelősség, tudniillik az kétségtelen, hogy a négy, EK által kijelölt szakértő ezt javasolja. Lehet persze, hogy egy későbbi jogi mérlegelésben a legelőnyösebb az volna, ha a Szigetköz teljesen elpusztulna, de nem hiszi, hogy ezt a felelősséget bárki, akár a Kormány, akár a parlament magára tudná vállalni. Nagyon bízik abban, hogy a csehszlovák fél sem fogja az „E” forgatókönyvet elfogadni, de ha mégis ezt tenné, akkor meglehetősen nehéz helyzetbe kerülünk, mert az a helyzet áll elő, hogy az EK-ajánlásokat elfogadja Csehszlovákia, viszont Magyarország pedig nem.)

Antall József: Ezt feltétlenül meg kell próbálni elkerülni, mert ennek van egy belpolitikai vonatkozása is, amit végig kell csinálni. A másik: nem elég hangsúlyt tettünk az eddigiekben arra, erre én egy nyilatkozatban már rámutattam, hogy ’89-ben, amikor az előző kormány felfüggesztette a tárgyalásokat, mi folyamatosan tárgyaltunk velük, és 1989-ben a csehszlovák fél nem terelte jogi útra a felfüggesztés tényét. Ezt az érvrendszerbe be kell venni most is, és a ’90-es C-variáns építése az minden államközi megállapodáson kívül történt, megtorló jelleggel, amire egyszerűen nincs jogalap. Lehetőségük az lett volna, hogy ’89-től perelnek bennünket, kártérítési igényt nyújtanak be, mindent lehetett volna, de azt, hogy megtorló intézkedéssel, államközi megállapodáson kívül egy teljesen indokolatlan tákolmányt létrehoznak, azt nem. Most lélektanilag ki kell használni ezt az állapotot, ami előállt az árvízzel. Erről drámai felvételeket kell bemutatni, és azonkívül azt a tényt, hogy a csehszlovák szétválási folyamat nekünk nem nyújt semmi garanciát. Ezt az EK-nagyköveteknek is ugye érzékeltettük, hogy mit jelent Kelet-Közép-Európában a nyugati magatartás két-három-öt év ejnye-bejnyéje, és utána tudomásul vesznek dolgokat. Ezt nyugodtan meg lehet ott is mondani. Azonkívül minden ilyen esetben a csehszlovák szövetségi kormány – amelyik a nemzetközi jogalanyiságot ma képviseli – által elfogadott bármilyen megállapodás legyen a cseh és a szlovák kormány által is megerősítve, lásd londoni értekezlet. Miért hívták oda Mečiart és Klaust, miért volt három miniszterelnök, illetve a miniszterelnök-helyettes a szövetségi kormánytól? Nyilvánvalóan azért, mert őbennük is megfogalmazódott ez az aggály a szétváló állammal kapcsolatban. Ez precedensértékű volt, hogy Major három miniszterelnököt hívott, mert nem bízik a szövetségi kormányban. Erre kell mindenképpen hivatkozni. Úgyhogy ezeket javasolnám figyelembe venni. Megkérdezem a Kormányt, hogy akkor ebben a formában a tárgyalási felhatalmazást megadjuk? Ha ettől lényegesen eltérően alakul majd a tárgyalás, akkor természetesen Martonyi államtitkár úr felfüggesztheti a tárgyalást és konzultál.

Napirenden kívül a miniszterelnök tájékoztatja a Kormányt a Suchocka lengyel miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről.

Antall József: A következő kérdés még, ameddig itt van a bankelnök úr, egy rövid tájékoztató. Tegnap Suchocka lengyel miniszterelnök asszony felhívott telefonon. Marinovich Endrét kérem, hogy ismertesse a beszélgetést, ami a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat is érinti, de a Kormányt is, a külpolitikát, vagyis mindent érintő kérdésről van szó.

(Marinovich Endre, a miniszterelnök kabinetfőnöke elmondja, hogy a lengyel miniszterelnök asszony aggályait fejezte ki a korábban elhatározott és a visegrádi csoport tagállamai közötti szabadkereskedelmi megállapodás közeli aláírását illetően, ugyanis szerinte a szakértői tárgyalások nem haladnak a kellő ütemben, és a korábban elhatározott ütem emiatt nem tartható. Miniszterelnök úr jelezte, hogy kisebb kérdésekben valóban problémát lát még a magyar fél, de ezek egyeztetése a holnap kezdődő szakértői tárgyalásokon megtörténhet. Lényeges kérdés az egész szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban Csehszlovákia helyzete, amely, mint közismert, szövetségi államként január 1-jével megszűnik, és a szerződés betartása a két jogutód kötelezettsége lesz. Amennyiben magyar–lengyel–csehszlovák megállapodás lenne még ebben az évben, akkor a miniszterelnök úr célszerűnek látná az EK megfigyelőként történő bevonását is a megállapodás rögzítésébe.)

Antall József: Ehhez tudni kell, hogy a jelentéseink alapján az Európai Közösség forszírozza a szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét e három ország között. Ennek részleteibe most nem érdemes belemenni, de ebben benne vannak az időhúzó Maastricht, Delors, s a többi tényezők. Tehát mindenképpen van egy ilyen része, hogy szeretnék, hogy lássanak abból valamit, hogy ez a három ország képes-e szabadkereskedelmi irányba elmenni, és képes-e egy ilyen nemzetközi együttműködésre. Tehát ez nem csak időhúzó, hanem bizonyos mértékig egy alternatív megoldásnak a kvázi – ami ellen mi tiltakozunk – forszírozása. Ennek ellenállni azonban nem lehet. Tehát ez mindenképpen célszerű, és erről is volt szó, hogy ezt megkötjük. A lengyelekkel nyilvánvaló, hogy szoros politikai kapcsolatokra van szükség katonai, egyéb, és sok más okból. A másik dolog, hogy az ellentétek gazdasági részletkérdéseknek tűnők, nem pedig nagyobb globális ellentétek ezek, ha a ti jelentésetek megfelel a helyzetnek. Tehát vannak ebben ilyen gazdasági ellentétek, de ezeket letárgyalják. Úgy mondta a telefonban, hogy magyar érdekek kemény szem előtt tartásával, de jó szándékkal, de hát nyilván lehallgatják Varsóban. Erről a telefonbeszélgetésről természetesen a magyar tárgyaló delegációt tájékoztattuk. A másik dolog a csehszlovák kérdés, Csehország és Szlovákia szétválása, ami teljesen nyitott. Arra ugyanaz vonatkozik, mint amiről Martonyi Jánossal itt korábban szó volt, hogy nem tudjuk, hogy abból mi jön ki. Abban az esetben, ha a csehszlovákokkal egy ilyen hármas egyezség lesz, és mivel az Európai Közösség a három társult állam együttműködését igyekszik elősegíteni, mi itt fontosnak tartanánk, hogy ha erre a háromoldalú szabadkereskedelmi megállapodásnak az aláírására sor kerül, akkor keresztapaként ott álljon az Európai Közösség. Azzal, hogy ők ezt támogatják, és ott előttük tudjuk elmondani mindazt, ami szükséges az utolsó tárgyaláson. Egyébként úgy látom, hogy nyilván lengyel belpolitikai ok miatt is Suchocka asszonynak sikerre is szüksége van. Nekünk viszont ebben a szituációban szükségünk van a lengyel jó kapcsolatra, amikor Maastricht miatt visszafogott az Európai Közösség, amikor belső feszültségek vannak az Európai Közösségben, amikor nem akarnak bizonyos dolgokat kimondani, többet pedig az esetleges NATO-körökben, amikor dúl a jugoszláviai háború, amikor a térség destabilizálódott, amikor Oroszországban az van, ami van.? Jelcin személyes helyzetétől kezdve. Nekünk a lengyel kapcsolat kifejezetten fontos – és ebben semmilyen naiv szimpátia nincs –, ugyanis a térség legerősebb hadserege a lengyel a szovjet hadsereg után. Nekünk a lengyel hadseregre, együttműködésre és a lengyel kormány támogatására és együttműködésére különlegesen szükség van, akármilyen csehszlovák vagy egyéb szituációban is. Ez a lényege, ezért hangsúlyoztam a politikai együttműködést. Attól félnek, hogy mi felrúgjuk a visegrádi együttműködést, ezért a politikai együttműködéssel kifejezésre juttattuk azt, hogy december 31-ig meg akarjuk csinálni ezt a megállapodást. Ha nem tudjuk másképp, akkor kétoldalúan is megcsináljuk, ha meg tudunk egyezni a részletkérdésekben. Ha pedig a csehszlovákokat is bevonjuk december 31-ig, az csak európai közösségi részvétellel történhet. Ezt mondtam így kapásból el, erről szerettem volna a tisztelt Kormányt tájékoztatni. Tessék!

(Marinovich Endre még elmondja, hogy a beszélgetés lezárása az volt, hogy mindkét miniszterelnök meghallgatja a szakértők jelentését, és a jövő héten telefonon még egyszer egyeztetnek a továbbiakról.
Jeszenszky Géza külügyminiszter egyetért a miniszterelnökkel, de szerinte Szlovéniával is nemcsak a politikai kapcsolatunk, hanem az adriai kijárat szempontjából is rendkívül fontos az együttműködésünk. Ha a szlovének az Európai Közösséggel eljutnak odáig, sokkal alkalmasabbak, mint Románia a társulásra, akkor a szlovéneknek a visegrádi kreditbe való bekapcsolása is evidens érdekünk. Kéri, hogy legyen felkészülve a kormányzat arra, hogy Szlovénia is szorgalmazni fog egy ilyen szabadkereskedelmi egyezményt.)

Antall József: Kérdésem a következő, és mindjárt adom is tovább a szót. Az egyik: az e hármas, a visegrádi csoport szabadkereskedelmi övezete azon alapul, hogy ez a három állam az Európai Közösséggel társulási szerződést kötött. Tehát ez, ami megkülönbözteti a jelenlegi szlovén helyzettől. Ezt azért figyelembe kell venni. Mi támogathatjuk Szlovénia társulási kérését, a franciák pedig a románokét nyomják, ezért a támogatásunkat majd rájuk is kiterjeszthetjük. Másik kérdés, és kérem is megvizsgálni azt, hogy mi annak a lehetősége, hogy a visegrádi csoport bevegye Szlovéniát, van-e ennek valamilyen elvi akadálya, vagy okoz-e nehézséget, vagy sérti-e a gazdasági érdekeinket, ha az Európai Közösséggel való társulásuk előtt mi már a szabadkereskedelmi övezet irányába velük teszünk lépést. Ezek szakmai kérdések, amiket meg kell vizsgálni. Addig ebben, amíg ez meg nem történik, azt hiszem, hogy nem tudunk állást foglalni. Szlovéniát és Horvátországot mindenesetre olyan országnak tekintjük, ami nekünk érdekünk, hogy a visegrádi körben legyen, hiszen nem is túl idegen mindettől, de erre majd térjünk vissza. Annál inkább ezt tanulmányozni kell, mert Ausztriából, Ausztria oldaláról nagyon sok a negatív jelenség. Ausztriával kapcsolatban nagyon sok negatív tapasztalatunk van mind gazdaságilag, mind politikailag, mind a bősi ügyben, s a többi. Szlovénia láthatólag kötődik Ausztriához, és ezenkívül pedig Szlovákia irányába nyitnak az osztrákok, miután a csehek láthatólag német irányba mennek.

(Balázs Péter, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára elmondja, hogy a magyar–csehszlovák–lengyel szabadkereskedelem elsősorban az ipari termékek kereskedelmét fogja érinteni. A lengyelekkel két termék kereskedelme a problémás, a magyar gyógyszer, amire ők vámot szednek, illetőleg a lengyel szén, amire mi nem tudunk vámmentességet adni.)

Antall József: Bocsánat, a lengyel dologra, kérem, hogy nekem ne kelljen telefonon szénről most beszélni hosszan a Suchockával, aki nemzetközi jogász. Az lenne a kérésem, hogy hétfőn készítsetek egy szakszerű választ erre, hogy gyógyszer, szén, mit miért nem tudunk, és faxon kiküldjük a nagykövetnek. Én már elmondtam mindazt, amit kellett egy ilyen beszélgetésben. A nagykövet vigye be már hétfőn ezt a választ, és egyeztessétek a kint lévő tárgyaló delegációnkkal. Ez ne legyen telefontéma, mert ez azért egy olyan részletkérdés, amit nem nekem kéne telefonon intézni. Ez más műfaj, más súlycsoport.

(Balázs Péter szerint oly kicsiny Szlovénia, és oly csekély az áruforgalom, hogy nyugodtan megengedhetjük magunknak azt, hogy egy politikai gesztusként mutassuk fel a szabadkereskedelmet, ami még úgy is megoldható, hogy egy utólagos végzáradékkal mindent vámmentessé teszünk. Csehszlovákia esetében gazdasági oldalról nem látszik probléma, a vámunióval és a pénzrendszerrel tárgyalunk szabadkereskedelem esetében, fönnmarad a közös korona és fönnmarad a vámunió.)

Antall József: A szlovákokra térve. A szlovákok láthatólag pánikban vannak egyrészt Bős miatt is, másrészt pénzügyi problémái vannak Mečiarnak, politikai problémái, békegesztusok, s a többi, szóval sokkal súlyosabb a szlovák kormány krízise. A hadseregben végrehajtják az elválást, amit eredetileg nem akartak. Nem hiszem azt, hogy kibírják egymást két évnél tovább közös valutával. A vámuniót igen, mert
hát azt nem tudják megoldani, de valamit, banki és egyéb szférában nem tudom elképzelni, hogy ezt fenn tudják tartani.

(Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter megjegyzi, hogy a mezőgazdaságnak alapvető érdeke az, hogy Szlovéniával kapcsolatban legalább egy szelektív vámcsökkentést hajtsunk végre.)

Antall József: Kérem szépen, akkor máris javaslom, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, FM, Ipari összeülése erre vonatkozóan, hogy mire jön a szlovén miniszterelnök, nekem legyen egy elvi olyan döntés, aminek a vége az, hogy kiküldünk egy vegyes bizottságot, amelyik ezt a kérdést megvizsgálja. Szlovéniának van még egy előnye, ami nekünk egy lehetséges dolog, hogy Olaszországgal meg tudunk teremteni egy közvetlenebb kontaktust, ami úgyis elég problematikus sokszor. Akkor kérem, hogy a Suchocka-féle tájékoztatást szíveskedjék a Kormány tudomásul venni. Láthatólag a lengyeleknél egy kicsit stabilizálódik a helyzet az előzőhöz képest. Nem tudom, ez a benyomás-e? Politikailag mindenképpen, de gazdaságilag is, legalábbis lengyel viszonylatban, mert ők nagyon ilyen szellemben nyilatkoznak.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 879-884. oldalán megjelent szövege)