1992. év

(Miután vita alakul ki Jeszenszky Géza külügyminiszter és Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára között.)

Antall József: Ezzel kapcsolatban egyet szeretnék rögzíteni a kormányülésen, hogy minden magyar külképviselet, minden magyar misszió, beleértve az Európai Közösségnél működő missziót is, egységes szervezetet jelent. Semmi jelentősége nincs annak, hogy különböző minisztériumok emberei alkotják, de lényegtelen minisztériumoknak a feladatköre is. Semmi különbséget nem jelent, hogy az adott személy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumából vagy a Honvédelmi Minisztériumból vagy a Kulturális Minisztériumból jött, de abban a vonatkozásban sem, hogy kereskedelmi tanácsos, katonai attasé vagy egyéb az illető. A központ az természetesen megadja a kormányzati ágazati irányítást, az ágazati feladatokat, de a külképviselet élén álló nagykövet egy személyben felelős, és mindenki hozzá tartozik. Erre kérem az államtitkár urakat, bár azt hiszem, hogy itt ebben nem volt az érdekeltek nagy részénél vita, hogy ezt erősítsék meg. Teljesen érdektelen, hogy ki milyen státusban van, vagy hogy került oda a nagykövetségre. A nagykövet személye diplomáciai, politikai szempontból egyértelműen azt jelenti, hogy mindenki más az ő alárendeltje. Itt a központ az egy ágazatot jelent. De, amikor kinn van egy katonai attasé, akkor a nagykövet határozza meg a feladatait. Tehát a nagykövetek állnak a külképviselet élén. Az ilyen típusú villongást, vagy ilyen típusú konfliktusokat nem tűröm, ha a legkisebb ilyen incidens történik, akkor haza kell hívni az illetőt. Úgyhogy ezt kérem! A másik dolog pedig, hogy kértem – nem tudom, hogy áll ez a vizsgálat – a külképviseleteknek a felülvizsgálatát, ingatlanok tekintetében és egyéb kérdésekben. Forintmilliárdokat jelentő összegekről van adott esetben szó, és pazarlóan költünk, ami tarthatatlan. Meg kell vizsgálni a külképviseletek hatékonyságát, hogy hány embert tartanak, milyen objektumok fenntartásával, akár külgazdasági, akár egyéb szempontból, ahol ilyen van. Tehát racionalizálni kell Magyarországnak az egész külképviseleti rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a politikai szempontból kiemelkedő államok esetében, ha megvizsgálunk egy nagykövetséget, akkor a nagykövetnek meg kell lennie a minimális törzsének. Természetesen, ahol felvesszük a diplomáciai kapcsolatot, és ez nagykövetségi szintű, akkor ezt ott biztosítani kell. De aránytalanul nagyobbak a mellékes országokban lévő diplomáciai testületeink és kereskedelmi testületeink, mint adott esetben az Egyesült Államokban lévő. A washingtoni nagykövetségnek például sokkal kisebb arányítva a személyzete, mint egy konzulátusé. Most már a New York-i konzulátus legalább lecsökkentette a létszámát, de olyan torz számokat lehetett látni, ami elképesztő. Tehát nyilvánvaló, hogy Magyarországnak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, adott esetben, ha továbbmegyünk, Spanyolország vagy Japán fontos diplomáciai partnere, ezért nagyságrendi kérdésekről van szó. Ugyanakkor rendkívül kényelmesen ülnek és éldegélnek emberek hatodrangú helyeken. Tehát ez az egyik, az általános diplomácia. Ehhez járulnak a diplomáciai testületek. Nyilván a katonai attasék vagy az egyéb szolgálatainknak az ésszerű szervezése is fontos. A kulturális és a kereskedelmi kirendeltségeknél pedig a hatékonyságot kell vizsgálni. Tehát, ha például egy országnak a magyar külkereskedelemben játszott szerepe nulla egész, nem tudom, hány százalék, és ez az elmúlt években szerencsésen visszaesett, akkor szerintem azt a hat embert onnan vissza kell hívni, és a boltot be kell csukni, az épületet pedig el kell adni. Ahol viszont esély van arra, hogy nagyobb lehetőségek vannak, akkor oda kell embereket küldeni. Itt meg kell mozdulni, mert ez így nem mehet tovább. Még egyszer mondom, minden országban a bilaterális kapcsolat, illetve nemzetközi szervezetben pedig fontosság szerint kell eljárni. de a nagyköveteknek a szerepkörét nem kérdőjelezheti meg az, hogy az emberei több tárca alá tartoznak. Ez tudtommal nem minden tárca esetében merült fel eddig problémaként. Sokszor helyben nagyon jól meglennének, és egymással nagyon jól tudnak együttműködni, ezért gyakran központi rivalizálásról van szó. Szeretném hangsúlyozni, egy kormányról van szó.

(Jeszenszky Géza elmondja, hogy a Külügyminisztérium egy szempontlistát készített, hogy a felmérés mire terjedjen ki. Ezt megküldték az érdekelt két társtárcának, a művelődésnek és az NGKM-nek.)

Antall József: Jó, de én az egység miatt szeretném azt is látni, hogy a HM-nek hol van embere. Katonadiplomáciai szempontból is meg kell nézni, hogy valóban indokolt-e, van-e olyan hely, ahol tartottak katonai attasét, de ma már nem tartanánk, és esetleg van-e olyan hely, ahol még kettőt kéne tartani.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 817-819. oldalán megjelent szövege)