1992. év

Antall József: Most akkor mielőtt rátérünk a napirend előtti kérdésekre, napirenden kívül Mádl miniszter urat kérem, hogy röviden adjon tájékoztatást a bős–nagymarosi helyzetről, hogy a kormányszóvivőnek legyen mit a sajtóval rögtön közölnie.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a múlt heti kormányülésen meghozott határozat értelmében tájékoztatta a parlamentet is a fejleményekről, egyebek között a Kormány határozatáról is. Még a kormányülés másnapján kapcsolatba lépett Čarnogurský miniszterelnökkel, és magyarországi látogatásra meghívta, pontosan jelezve, hogy mi lenne a tanácskozás célja. Ezt a tanácskozást viszont ő egy hétfői telefonnal lemondta, de kérte, hogy a Čalfa miniszterelnök levelében foglaltaknak megfelelően folyjanak tovább a tanácskozások, és közölte még, hogy az építkezéseket folytatják, csak a Duna medrének az elzárási időpontjáról lehet vitatkozni. Ezt követően nem maradt szá-mára más, mint a parlamentben bemondani, hogy Kormány határozatának a 3. pontja lép hatályba, miszerint sikertelen erőfeszítések esetén a Magyar Kormány átadja a jegyzéket a ’77. évi államközi szerződések egyoldalú megszüntetéséről.)?

Antall József: Akkor összefoglalva: egy levélnek kell mennie Čalfa miniszterelnöknek válaszlevélként.

(Mádl Ferenc közli, hogy az elment. Majd még egy jegyzék fog készülni.)

Antall József: Tehát azt a formát kell választani, hogy egy Nyilatkozat, és a Nyilatkozatot mellékletként egy kísérő levéllel is külön-külön is átadjuk. Tehát, hogy eleget tegyünk az udvariassági formáknak. A harmadik, hogy erre egy nemzetközi sajtótájékoztatót kell összehívni, és akkor ott tényleg mindent el kell mondani, ami a kérdéssel összefügg.

(Mádl Ferenc még megjegyzi, hogy mihelyt a nyilatkozat átadása megtörtént, rá néhány napra meg kell kezdenünk a diplomáciai erőfeszítéseinket, offenzívánkat a magyar pozíció ismertetésére és utána a megfelelő támogatás szerzése végett.)

Antall József: Mindenhol. Az a benyomásom, hogy az nem változott eddig, és erre ügyelni kell, hogy a csehek láthatólag nem teljesen azonosulnak egyelőre ezzel lelkileg sem. De én azt hiszem, hogy ezen túlmenően is más-más a politikai irányzat. Körülbelül úgy értékelhető – lehet, hogy az utolsó pillanatban más történik, de ez nem befolyásolja –, hogy Csehországban egész más a politikai irányvonal. Feltehető, hogy valahol a Klausék körül fog kialakulni az a többség, amelyik Csehországban többséget kap, és menthetetlenül Mečiar fog többséget kapni Szlovákiában. Tehát erre fel kell készülni akár jó, akár rossz értelemben, mert ez két olyan markáns figura a két helyen, ami feltétlen széthúzó irányba fog hatni Csehország és Szlovákia között, annak ellenére, hogy jelen pillanatban valószínűleg meg fognak elégedni a szuverén köztársaság hangsúlyozásával, esetleg a szövetségi kormány létének kétségbe vonásával, de a teljes állami felbomlást nem hiszem, hogy most végrehajtanák. Inkább külön-külön ezt hangsúlyozzák. Legfeljebb nem lesz szövetségi kormány. Sze-rintem annál messzebb most nem mennek el! Van ehhez bármi? Tessék!

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megjegyzi, hogy mindenki számára evidens, hogy Csehszlovákia mindenképpen ránk akarja hárítani a felelősséget ezért a helyzetért. Őnekik bizonyítani kell a szlovák szeparatistákkal szemben is, hogy ők, a szövetségi kormány, jól képviselik a szlovák érdekeket is. Továbbá nem olyan egyértelmű, hogy az Európai Közösség itt szívvel-lélekkel a mi interpretálásunkat fogadja el. Arra sem vállalkoztak, hogy döntőbírók legyenek, és szerinte az Európai Közösség tárgyilagos, pártatlan véleményt sem fog mondani.
Mádl Ferenc szerint, ha egy konföderációban marad Szlovákia, azért szubjektíve, geopolitikai értelemben talán jobban rászorul arra, hogy Magyarországgal is jó szándékkal, észszerűen tanácskozzék erről a kérdésről. Azt gondolja, hogy a jövő hozhat jobb helyzetet is Magyarország számára, nem csak rosszabbat ebben a kérdésben.)

Antall József: Ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy a Prágában azt közölték velünk, hogy az összes nyugati beruházás, ami Csehszlovákiában történik, több mint 90%-a cseh területen történik. Nem egész 10% csak a szlovákiai. Tehát itt nagyon komoly problémákkal számolhatnak a szlovákok. Ez teszi kérdésessé, hogy végig is vinné valóban Mečiar az önállóságot. A másik dolog pedig, hogy most versenyfutásban van valóban Čarnogurský annak érdekében, hogy megpróbálják elkerülni a szétválást. Havel is tele van aggodalommal Mečiart illetően, akit baloldali nacionalistaként jellemzett. De ez nem változtat azon a tényen, hogy nekünk ezekkel kell számolnunk, hogy ez fog bekövetkezni. Most, amit célszerű lenne tenni, hogy nagyon félreérthetetlenül és egzaktul a kormányszóvivő megismételje – ha nem akarunk többet – a múlt heti kormányhatározat pontjait, amelyek úgy szóltak, hogy felmondás, második pont, hogy 15-éig egy megbeszélés. Ez a pont Čarnogurský miniszterelnök Prágában elhangzott javaslatát vette figyelembe. Ez nem jön ki soha a nyilatkozatokban eléggé, hogy Čarnogurský miniszterelnöknek mint meghatalmazottnak volt a javaslata az, hogy az Andriessen-levél értelmezéséről tartsunk még egy megbeszélést. tehát ő javasolta, hogy tartsunk még egy megbeszélést, és erre volt az a válaszom, hogy bár nekünk nincs értelmezési problémánk, de ha nekik értelmezési problémájuk van, akkor a két kormánymeghatalmazott az Európai Közösség megbízottjának jelenlétében – ezt külön is hangsúlyozva – tartsa ezt meg. A másik, amit hangsúlyozni kell, hogy bennünk megvan a tárgyalási készség. Ez mindig is megvolt, és megvan, de a tárgyalási készségünk feltétele volt a C-variáns azonnali leállítása. Ez nem történt meg, erre nem vállaltak kötelezettséget. Ezt a két dolgot mondtuk ki. tehát most mit mondanak a benyomások? Mi azt mondjuk, hogy mi tárgyalókészek voltunk, sőt a tárgyalókészségünk nem szűnt meg, de a C-variáns munkálatainak az azonnali befejezése volt egyáltalán a tárgyalási alap. Azt hiszem ezt így lenne helyes. És ezt elutasították el. Először elfogadták elvileg a javaslatot, hogy 15-éig tárgyaljunk, a C-variáns leállítását viszont elutasították minden esetben. Ez hozott bennünket ebbe a kényszerhelyzetbe. Akkor ezt kérném hangsúlyozni, ebben a formában.

A boszniai helyzettel kapcsolatban.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatásul elmondja, hogy van egy olyan eleme ennek a válságnak, ami nem látszik a hírügynökségi jelentésekből. Az újkori európai történelemben nincs példa arra, amit a jugoszláv hadsereg ma a régi Jugoszlávia területén végez. Ez a népirtás kombinálva a lakosság elűzésével. Boszniának, főleg a muzulmán és horvát lakosságát 100 ezrével űzik el, a házaikat lerombolják, és megszállják katonailag.Az ENSZ tehetetlen, és úgy válaszol erre, hogy akkor kivon mindenkit, kivonja a szarajevói ENSZ-parancsnokságot, sőt felvetette, hogy az egész ENSZ-akciót befejezi, és csináljon valamit az Európai Közösség, vagy bárki más. Két lehetőség van, vagy a Nyugat-Európai Unió magát is életre galvanizálva lép valamit, és katonai, béketeremtő akciót hajt végre Jugoszláviában. A másik lehetőség, hogy a mohamedán államok lépnek valamit.)

Antall József: A kérdésem az, hogy e tárgyban, pontosan ezekkel a kérdésekkel egy levéltervezet volt előkészítve, és hogy ez elkészült-e? Mert az első cselekvés ez lenne, hogy pontosan egy ilyen levelet küldenénk az Európai Közösséghez. Ebben ezt a homogenizálást és ezt a törekvést, tehát mindazt, ami itt folyik Jugoszláviában, a 300 000 menekültet – amiről Ágostonnal is beszéltünk – először is közölnünk kell a kormányfőkkel. Lassan őrlődik a malomban minden, de azért ez legyen az első lépést. Másik, hogy ezt az iszlám kérdést is megvizsgáljuk. Már tárgyalnak ugye a törökök, Szaúdiban volt egy konferencia. Tehát nyilván ebbe az irányba fognak lépni. Ezt valóban az amerikaiak is figyelembe veszik, és nem árt, hogyha azért ezt a kártyát is kijátsszuk, mert ez egy fontos elem. a balkanizálódásnak egy nagyon súlyos eleme lehet, ha Koszovóban is és az albánoknál is ez a kérdés újra felmerül. Úgyhogy mit tehetünk? Úgy gondolom, hogy egyelőre diplomáciailag ezeket min-denképpen meg kell tennünk. a másik dolog, elvileg fel kell készülni a menekülthullámra is, de erre elvileg számítunk is. de az ENSZ-hez is fordulnunk kell a Biztonsági Tanácson keresztül például a horvátországi magyar települések felszámolása miatt. Tehát ezeket a kérdéseket újra és újra nyilvánosságra is kell hozni, és ott át kell adni. Úgyhogy ezt gondolom.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 782-786. oldalán megjelent szövege)