1992. év

Antall József: Addig kérek Katona Tamástól egy rövid tájékoztatót a tárcaközi bizottsággal kapcsolatban.

(Katona Tamás külügyi politikai államtitkár elmondja, hogy bár a feladat az volt, hogy fel kell állítani egy tárcaközi bizottságot, azonban nem minden érdekelt tárcától kapta még meg a részt vevő tag nevét.)

Antall József: Függetlenül attól, hogy mint tudjuk, a francia kéréstől függetlenül átcsoportosították a francia csapatokat, tehát nem Baranyába jönnek, de az eshetősége változatlanul fennáll. Tehát mi erre fel kell, hogy készülve legyünk, mert bármikor bekövetkezhet az átvonulási kérelem. Van-e valami külpolitikai kérdés, jugoszláv vagy bármilyen kérdésben?

(Katona Tamás elmondja, hogy Jugoszlávia részéről a szokásos otromba támadás mostanra volt időzítve, tehát nagykövetünket berendelték, és közölték vele, hogy az Entz államtitkár úr, Für miniszter úr nyilatkozata és egyéb megnyilatkozások mennyire tűrhetetlenek.? Valószínűleg a hétvégén esedékes Hexagonale-ülésnek próbáltak bezavarni.? Nagykövetünk, a diplomáciai szokásokkal ellentétben, ezúttal rendkívül élesen és keményen verte vissza ezeket a támadásokat.)

Antall József: Magyarul arról van szó, hogy Jugoszlávia Hexagonale-tagságát felfüggesztette a Hexagonale legutolsó ülése, és kilátásba helyezte Horvátország, Szlovénia megfigyelői státusát. Ennek következtében a jugoszlávok ezt érzik sértésnek, ahogy államtitkár úr megfogalmazta. Nem tudták eldönteni. Mindenképpen azt látnunk kell, és ezzel szeretném zárni most az ülésünket és ezt a témát, hogy a szomszédos országokban, például Romániában is a szélsőséges hangvételű erők, vagy a magyarellenes politikát meghirdető erők támadást intéznek folyamatosan a magyar kormányzati megnyilatkozások ellen, és romániai hangulatkeltéshez ezt felhasználják. A másik dolog, Szlovákiában ugyanez a probléma van, ahol szintén választások vannak. Itt különböző politikai csoportok vannak. A három magyar párt közül szerencsére kettőben úgy látom, hogy sikerült elérni, hogy az együttműködés biztosított, tárgyalásokat folytattak a kormányzat tagjai is pártszínekben, a kereszténydemokrata és a Duray-féle politikai párttal.? A szlovák kormányban jelenleg részt vevő úgynevezett Magyar Polgári Párt és a másik magyar párt között viszont komoly nézetkülönbség van. Itt arra kell ügyelni, hogy a belső konfliktusok következtében nehogy mint magyar pártok szoruljanak háttérbe. Ami itt felmerül, azt tulajdonképpen az, amit a Hexagonaléval, a „Visegrádi Hármassal” kormányra kerülésünk óta folyamatosan igyekeztünk elkerülni, nehogy létrejöjjön egy kisantanthoz hasonló együttműködés. Ezt a törekvést világosan kell látni, hogy egyes román, szlovák és szerb politikai erők kifejezetten magyarellenes hangulatkeltéssel arra törekednek, hogy egy kisantant reflexet hozzanak létre. Későbbiekben elképzelhető, hogy egy kisantant-együttműködést is megpróbálnak kialakítani. Őket, románokat, szerbeket világos, hogy a zavarja a mi visegrádi együttműködésünk és a Hexagonale, pláne, ha Horvátországgal és Szlovéniával is bővül. De nekünk nem érdekünk ebből Szerbiát kizárni, éppen a vajdasági magyarság miatt. Tehát nem javasolnám, hogy azt a politikát folytassuk, hogy az egykori Jugoszláviát mint jogutódot kizárjuk, mert ezzel mi nem érünk el semmit. Tehát nekünk az kell, hogy legyen a stratégiai politikai célunk, hogy a Közép-Európa térségét és a Közép-Európához tartozó egykori Magyarország területét, illetve az azokat befogadó államokat ne zárjuk ki, mert nekünk minden ilyen lépésünk szükségszerűen arra vezet, hogy ezeket a térségeket kiiktatjuk. A lényeg, hogy nekünk folyamatosan számítani kell nem csak a külpolitikában, a Külügyminisztérium közvetlen kapcsolatrendszerében, hanem más tárcáinknak a gazdasági és egyéb együttműködési rendszerében, hogy itt tulajdonképpen a lengyel-csehszlovák–magyar együttműködéssel az alapvető cél az volt, hogy a kisantant lehetőségét elvágjuk. Ugyanezt tettük a Hexagonaléval, ezért támogattuk kezdettől fogva ezt a koncepciót, hogy ez a kisantanttörekvés ne sikerülhessen. Világos, hogy a kimaradottak és a sértettek, tehát a sértett szlovák nacionalizmus a csehekkel szemben és a sértett román nacionalizmus szükségszerűen találja meg egymást, amihez hozzájárul még a szerb, horvát stb. ellentét. Tehát erre figyelemmel kell lenni, mert Năstase megnyilatkozásaiban, egyes szlovák megnyilatkozásokban és a szerb sajtókampányokban kifejezetten van egy ilyen törekvés, hogy keresik a szolidaritást egymással a magyarokkal kapcsolatban. Éppen ezért nekünk erősíteni kell a visegrádi és a Hexagonale-együttműködést, továbbá a kétoldalú együttműködéseket, és ügyelni kell, hogy ezek az erők ne erősödhessenek meg. Ennyit szerettem volna elmondani.

Különfélék között a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban.

(Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter beszámol a kérdéssel kapcsolatos parlamenti vitáról. Az az érzése, hogy az egész problémafelvetés abba az irányba mutatott, mintha az lenne a stratégiai kérdés, hogy felbontsuk-e a szerződést, vagy ne bontsuk fel a szerződést, miközben ez csak egy taktikai kérdés. Az igazi kérdés, hogy mi a cél, és ha ezt tudjuk, akkor lehet dönteni a szerződés sorsáról. Szerinte téves az a cél, hogy le kell bontani mindent, mert az ökológiai problémák nagy része létezett már a mű megkezdése előtt is. Ezért szerinte tovább kell tárgyalni, és jelezni kellene a szlovák fél számára diplomáciai úton, hogy hajlandók vagyunk egy műszaki kompromisszumról tárgyalni, amire két válasz jöhet. Vagy belemennek ebbe, vagy nem. Nemleges válasz esetén jöhet szóba a szerződés felbontása azzal, hogy rögtön meg kell kezdeni a tárgyalásokat a problémák megoldásáról. Éppen ezért azonnal ki kell dolgozni a műszaki javaslatokat. Persze két gonddal kell számolni. Az egyik a közvélemény, amelyik a lebontás szükségességében hisz, ami egy tarthatatlan álláspont. A másik gond a Csallóköz lakossága, amely nehezen lesz meggyőzhető arról, hogy nem a lebontás lesz a jó megoldás.
A vitában többen hozzászólnak. Általános vélemény, hogy a pert el kellene kerülni, mert évekre elhúzza az ügy lezárását, továbbá az is, hogy még ebben az évben meg kellene oldani ezt a problémát, mert a társadalom egyre inkább nehezményezi a kapcsolatok elmérgesedését.)

Antall József: Tessék, van még ehhez? Azt hiszem, ha erről a kérdésről beszélünk, akkor először is azt kell rögzítenünk, hogy tulajdonképpen – anélkül, hogy most rekonstruálnám az elmúlt időszak zöldmozgalmait, vagy azokat a politikai mozgalmakat, amelyek a környezetvédelemmel összefüggésben, részben annak az argumentációs rendszere mögé tömegeket szervezett 1988–89-ben – ez egy valós politikai mozgalom volt akkor, és ez hozzájárult – azt hiszem ebben senkinek nincs kétsége –, hogy nálunk bukott meg először a kommunista politikai rendszer. Ez az egyik része, az elvi és politikai része. A második része, hogy a magyar politikai mozgalmak elsődleges célja a Visegrád–nagymarosi erőműnek a megsemmisítése, illetve annak az elkerülése volt. Tulajdonképpen ez az alapvető kérdés. Tehát Nagymaros és Visegrád ügyében nem beszél most sem senki arról, hogy azt meg kellett volna valósítani, vagy meg kellene valósítani. Tehát ebben az értelemben belpolitikailag ez nem érinti. Hozzáteszem, hogy a vízügyi szakemberek akkor is elmondták, hogyha a Visegrád–nagymarosi erőműről lemondunk, akkor a csúcsrajáratás stb. elkerülésével a Bősnél nem lehet kikerülni, hogy legyen egy duzzasztás. Elmondták azt is, hogy a Duna medrében a kavics kibányászása, vagy kihordása következtében a Duna úgy tönkre van téve, hogy a Duna vízállását nem lehet tovább biztosítani, nem lehet a hajózást megőrizni, és egyre rosszabb lesz ez a szituáció. Tehát tulajdonképpen a kavicskitermeléssel a Dunát tönkretették, és erről nagyon kevesen beszélnek. Tulajdonképpen a Duna tönkretételének első és alapvető bűne a kavics kitermelésének a gátlástalan folytatása volt. A következő kérdés, hogy a Duna–Majna–Rajna-csatorna megépítése révén nemzetközileg nem számíthatunk egyértelmű támogatásra, ha a hajóztatásra nem tudunk alternatívát biztosítani. Azt hiszem, hogy világos mindenki előtt, hogy az 1988–89-es politikai küzdelmekben, amikor az előző parlament és Németh Miklós a felfüggesztés mellett döntöttek, akkor egy politikai nyomásnak tettek eleget, és az örökséget reánk hagyták. A másik kérdés, hogy nagyon sokáig a határkérdés fel sem merült, ezt azért legyen szabad elmondanom, mert az első határkérdést és ennek nemzetközi jogi vonatkozásait még akkor ellenzékben saját könyvtáramból xeroxoztam ki, ami erre vonatkozott, a trianoni és a párizsi békeszerződésből. Tehát az annyira nem élt a köztudatban, hogy ez a határkérdésnek a megsértését jelenti. Meg tudom mutatni a dokumentációt, hogy ez hogy kezdődött. Tehát ez egy korábban egyáltalán nem hangsúlyozott része volt tulajdonképpen ennek. No most jelenleg az látható, hogy a cseh és szlovák kormány között, a cseh és szlovák politikai erők között komoly megoszlás van. Óvnék attól – mint, aki a túlzott zöldhangulatban is mindig szkeptikus voltam abban az időben is –, hogy most egy olyan mértékű reálpolitikai megközelítést adjunk ennek, hogy a cseh és szlovák kormány válasza előtt, olyan benyomást keltsünk, hogy a cseh és szlovák kormány ezt olcsón megúszhatja. Tudniillik ma erről van elsősorban szó. Ha még túlzottan a magyarországi realitásokról beszélünk, ameddig nem jön meg a megfelelő cseh és szlovák válasz, addig rendkívül rossz bármit is lépnünk. Az előbbi felszólalások alapján kiderült, hogy műszaki, gazdasági, politikai szempontból elkövettük azt a hibát mi magyarok, hogy nem vettük figyelembe, hogy nem fogják lebontani, vagy nem fogják feladni a bősierőmű-koncepciót. Most elkövethetnénk azt a második hibát, hogy a Čalfa-féle válasz és a szlovák kormány és a csehszlovák kormány válasza előtt annyira elébe megyünk a dolgoknak, hogy nagyon rossz választ fogunk kapni. Azért várakoznak, és azért tanulmányozzák – majd erre mindjárt rá fogok még mutatni egy konkrét esettel kapcsolatban –, tehát azért várakoznak, mert szeretnék kifürkészni, hogy mi az álláspontunk, meddig megyünk el, és mit tudnak legelőnyösebben mondani nekünk a saját szempontjukból. A csehek láthatólag az egész kérdést áttolták szlovák oldalra. Nem most, hanem gyakorlatilag már előbb, amikor Čarnogurskýt nevezték ki mint miniszterelnököt ezen ügy csehszlovák szövetségi kormánybiztosának. Ezzel eldőlt a kérdés. Amit a csehszlovák környezetvédelmi miniszter stb. mondott, láttuk a fogadtatását. Hiába volt józan hang, ennek igazából nem volt döntést jelentő befolyása a szlovák állásfoglalásra. A csehek és szlovákok sokkal nehezebb helyzetben vannak egymással. Sokkal nagyobbak a feszültségek, semhogy a csehszlovák kormány vagy a cseh politikusok a bősi kérdést magukra vállalnák, józan módon. Erre csak egy európai kényszerhelyzet, vagy egyéb tudná őket rákényszeríteni, különben ezt egyszerűen mint szlovák problémát, leadják. Hiszen már odáig mennek el egyes cseh politikai körök, hogy Szlovákiát fel kellene adni, mert könnyebb lenne Európához integrálódni, ha egyedül maradnának a csehek, mert Szlovákia csak ráfizetés. Szlovákiában úgyis vagy baloldali, vagy jobboldali erők fognak kijönni győztesen, ezért a cseh közép-politikát tulajdonképpen a szlovák politikai élet úgyis csak veszélyeztetheti. Ilyen hangok vannak Csehországban és a prágai politikai körökben. Tehát ezt nekünk nem szabad figyelmen kívül hagyni. Másik: jelenleg, kétség nem fér hozzá, Mečiar egyszerűen nemzeti üggyé tette, a szlovák nemzeti tudat szimbólumává tette ezt a kérdést a Čarnogurský fivéreknek és más szlovák politikusoknak külön személyes és egyéb elkötelezettsége révén. Ezt a bősi erőmű kérdést a szlovák politika nem adhatja fel, ehhez kétség nem fér, mert akkor nincs szlovák politika ma, ha ezt ők egyszerűen feladnák. Tehát ebből kell nyilván kiindulnunk. Most ahhoz, hogy ők bármilyen kompromisszumot kössenek, ahhoz az első és egyetlen lehetséges dolog – mindjárt rátérek Mikloškoval kapcsolatban –, ha ők valamilyen időt nyernek, levegőhöz jutnak annak érdekében, hogy az egész kérdést a választások után kelljen nekik megtárgyalni. Tehát a választásokig, ameddig le nem zajlanak a választások, addig ők nem fognak tudni konkrét tárgyalásokon engedményeket tenni. Tehát tulajdonképpen reális most a tárgyalások felfüggesztése, valamilyen ideiglenes felfüggesztés elérése, amire azután ők a választások után térhetnek vissza. Ha a választásokon olyan erők fognak nyerni, akkor is egy új helyzet fog kialakulni. Tehát, ha történetesen Mečiarék jönnének, vagy más politikai erők, akkor nyilván ebbe az irányba megy az ügy. Úgyhogy én azzal egyetértek, hogy kimondjuk azt a parlamenttel megértetve, vagy szűkebb körben, hogy nulla megoldás nincs. Tehát eredmény a Nagymaros megszüntetése, ez megtörtént, ezzel nem foglalkozunk már. A bősi kérdésben pedig tulajdonképpen csak valamilyen kompromisszumot lehet elérni. De, ha ez megvan, tehát ez a kérdés, ha megoldódott, akkor abból kell kiindulnunk, hogy milyen kompromisszumot tudunk a bősi erőmű kérdésében kötni. Valószínűleg azt tudjuk elérni, hogyha ők kezdeményezik az átmeneti felfüggesztést. A Čalfa-levélben kértem erre a választ Čalfától, hogy egy átmeneti felfüggesztés például elképzelhető lenne, hogy a választások után térnének vissza erre a kérdésre, ami viszont csak ezzel a bizonyos háromoldalú, illetve döntőbíráskodás jellegű tárgyalással lehet. Más kifarolás ebből a lehetőségből nincs. De meg kell találni a műszaki megoldást egyrészt a Duna-hajózhatóságra és tehát mindazokra, amit már elmondtunk, most nem kell részletezni. Én most csak attól óvok – harmadszor ismétlem meg –, hogy nehogy túlzottan most átessünk a környezetvédőkkel szemben egy gazdaságossági, műszaki stb. argumentációra, hogy a saját zöldjeinkkel szembeni állásfoglalásunkban addig menjünk el, hogy a saját tárgyalási pozíciónkat rontjuk el, mert ez nagyon nagy veszéllyel járna. Ezt szerettem volna elmondani, és ezzel összefüggésben még egy rövid tájékoztatást adnék. Tájékoztatni kívánom a Kormányt arról, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök úrral megbeszélést folytattam, egy írásbeli feljegyzésére választ adtam, tájékoztattam a Kormánynak a bősi vízi erőművel kapcsolatos álláspontjáról. A szlovák politikai erők egyes csoportjai részéről érkezett tájékozódásra azt válaszoltam, hogy minden javaslatukat, miután levéllel jelenleg a csehszlovák szövetségi miniszterelnök tartozik e tárgyban nekem, Čalfa miniszterelnök úr válaszlevelében írja meg, és a Magyar Kormány természetesen tanulmányozni fog minden ilyen javaslatot, ami a bősi erőmű kérdésében előbbre visz bennünket.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 749-754. oldalán megjelent szövege)