1992. év

Antall József: Akkor nagyon röviden csak arra szeretnék utalni, amit hétfőn bejelentettem hivatalosan. Valóban pontosan arról van szó, amit a kommüniké tartalmaz, hogy most nekem ezt a bizonyos egynapos csütörtökön történő Amerikába repülést és egy nap konferenciát, aztán utána visszarepülést és közben a kétoldalú találkozókat, vagy ezek lehetőségét a lezárult kezelésem miatt az orvosok nem javasolták.? Arról van szó pontosan, ami a kommünikében van, ami tényszerű. Elkerülhetetlen, hogy ebből akár politikai következtetéseket ne vonjanak le, vagy egyéb következtetéseket. Ennyit szeretnék a Kormány tagjainak megemlíteni. Magáról a csúcsértekezletről azt szeretném azért elmondani, hogy ez a biztonsági tanácsi csúcsértekezlet rendkívül látványos dolog. A csúcsértekezleten a meghatározott forgatókönyv szerint minden küldöttségvezető mondhat egy 15 perces beszédet. A zárónyilatkozatot már múlt pénteken megkaptam, amit egész minimálisan módosítanak, mondjuk a beérkezett javaslatok szerint. A zárónyilatkozat meglehetősen általános, mondjuk, a Szovjetunió szó alig fordul benne elő, hanem a nagy átalakulás. Tehát tulajdonképpen egy eléggé általános jellegű, az ENSZ ügyét érintő nyilatkozat. A másik, és ezt a nagykövetekkel, az angol és az amerikai nagykövettel, miután Major miniszterelnök jelenleg a soros elnök, ezért először vele, azután az amerikai nagykövettel mint a házigazda országgal beszéltem meg, jelezve azt, hogy megértettük, hogy most nem kívánnak az ENSZ reformjáról beszélni, hanem összegezni kívánják az ENSZ szerepét, eddigi eredményeit és mostani fontosságát abban, hogy ebben az átalakuló időben is megmarad az ENSZ-nek a szerepe. Az ENSZ jövőbeni szerepéről, belső szervezetéről viszont nem kívánnak most vitát nyitni, sőt mély aggodalmuknak adtak hangot az elmúlt 10 napban, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön. Ez nyilvánvaló, hogy Németország, Japán biztonsági tanácsi tagságára vonatkozik, s a harmadik világ országainak azon kívánsága, hogy a déli földtekéről, vagy pedig a harmadik világból is legyen valaki hasonlóan. Tehát tulajdonképpen ez az ENSZ-nek az igazi problémája hosszabb távon, hogy Németország és Japán egyenrangú módon tagja lehessen, ugyanúgy, mint Nagy-Britannia, vagy Franciaország, amelyek történeti jogon érthetően ragaszkodnak ahhoz, hogy tagjai maradjanak. De ez a két ország, ha ezt kifelé nem is ebben a formában fogalmazzák meg, kvázi elvárják, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezzék. Most ebben a szituációban ezt minden körülmények között el akarják kerülni az összehívók, hiszen mind a két angolszász országban választások évében vagyunk. Tehát Major miniszterelnöknek ez egy soha vissza nem térő alkalom egy látványos New York-i konferencián elnökölni és az angol jelenlétet hangsúlyozni, amit egy német állandó tagsági kérdés pontosan beárnyékolna. Tehát nem érné el azt a belpolitikai célt. Ugyanez vonatkozik Bush elnökre is, aki szívesen veszi például a Jelcinnel való találkozót. Ez egy fontos értekezlet lesz, amely nem foglalkozik igazából az átalakulásnak a nagy kérdéseivel, hanem abban csak irányt mutat. A magyar küldöttség is ebbe az irányba fog menni, az egész kérdésnek az általános részéhez szól majd, és egy finom utalással a jövőre vonatkozóan. De a két nagykövetnek én ezt közvetlenül is kifejtettem, hogy ez érthető legyen. Németországot azonban mindenképpen úgy kell kezelni – eltérően a két világháború közötti időszaktól –, hogy Németország megfelelő belső politikai struktúrával rendelkezzék hosszú időn keresztül, és külpolitikailag is megfelelő magatartást lehessen elvárni tőle. Ha viszont ez az elvárás, akkor nem lehet Németországot súlyához viszonyítva megalázni, háttérbe szorítani, mert éppen a két háború tanúsítja azt, hogy a Weimari Köztársasággal? szemben negatív politikát folytattak, és Hitler hatalomra jutása után? defetista politikát folytattak az angolok és a franciák.? Ezt elmondtam az angol nagykövetnek is, hogy ezért ez egy olyan magatartás, amit nagyon kevéssé tartanánk bölcsnek. A másik, hogy nagyszövetségi rendszerekben Németországnak, Japánnak is súlyt kell képezni. Ez tehát az északi féltekén a hatalmi egyensúly kérdése. Oroszország jogutódlása elfogadható. Ebben akármit gondolunk, vagy mit nem, ebben azt hiszem, hogy ez világos, hogy ez fennmarad, hogy tudomásul fogja venni a világ, hogy Oroszország a jogutód. Nincs is a világnak más választása, ha kötelezettségeket akar, mint hogy örül, hogy Oroszország vállalja a fő kötelezettségeket. A másik pedig, hogy a déli félteke kérdésében várható, hogy a déli féltekén elsősorban India és feltehetően Latin-Amerika lesz az, amelyik előbb-utóbb képviseletre törekszik. Úgy gondolom, hogy a magyar külpolitikának ezt az álláspontját meg kell fogalmazni, és tudniuk kell, hogy ez a mi álláspontunk. De nem nekünk kell ebben most éllovas szerepet betölteni a nemzetközi politika porondján, mert itt különböző érdekkonfliktusok és egyebek vannak. De egy nagyon következetes külpolitikai vonalvezetést kell e tekintetben vinni úgy, hogy mi elismerjük a San Franciscó-i egyezmény alapján az akkori öt nagyhatalomnak? a történeti jogon való különleges szerepét, de ez nem zárhatja ki a háború után majd másfél századdal, hogy már ne a győzők és legyőzöttek alapján legyen egy világszervezet. Ezt én azért fejtettem ki egyértelműen az érdekelt nagyköveteknek, akik ezt nyilvánvalóan hazafelé jelzik. Ebből a pozícióból vagyunk most mérsékeltek New Yorkban a Biztonsági Tanács-konferencián.? egyrészt azért, mert a német, japán kérdés nagyon rosszul érintené a brit és az amerikai kormányt most e pillanatban. A másik pedig, hogy a harmadik világ képviseletének kérdése amúgy is kritikus pont. Ezt nem feltétlenül nekünk kell most ebben a pillanatban keresztülvinni, de azért tudniuk kell, hogy mi milyen álláspontot foglaltunk el. A prágai EBEÉ-i konferencián? külügyminiszterek jönnek össze, ott is képviseltetve vagyunk természetesen. Úgy gondolom, hogy ott sem várható semmiféle különleges, mert rutinszerű a találkozó. Az amerikaiaknak jelen pillanatban nyilván az amerikai–orosz tárgyalás lesz a kulcskérdés, láthatjuk az elhangzott javaslatokban mind Bush, mind Jelcin részéről. Az angolokat próbálják szintén a nukleáris erőkkel kapcsolatban a leépítésre rávenni. A franciák egyelőre ellentétes nyilatkozatokat tesznek. Másik kérdés pedig, hogy a kínai miniszterelnökkel hajlandó-e Bush kétoldalú különmegbeszélést tartani most, ami még tervezve van, de amerikai részről komoly támadások merültek fel ebben belpolitikailag. Úgyhogy ezeket szerettem volna elmondani. Most a dél-afrikai köztársasági elnök és miniszterelnök, aki mindkét funkciót betölti, tehát nem egyszerűen prezidenciális köztársaság, hanem megnevezve a két tisztséget tölti be a jelenlegi dél-afrikai miniszterelnök, a jövő héten tesz nálunk egy látogatást, és utána gyakorlatilag egy 24 órás látogatást tesz, két napra osztva Kohl kancellár is eljön az alapszerződés aláírására.? ezeket a Külügyminisztérium készíti elő, de mindenképpen kérem, hogy majd az előkészítés során a tárcák jelezzék a legfontosabb problémákat, amit úgy vélnek, hogy fel kell vetnünk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 735-738. oldalán megjelent szövege)