1990. év

(Jeszenszky Géza külügyminiszter elmondja, hogy a pánikkeltés érdekében van olyan vélemény, hogy az ország biztonsága veszélyben van, és az ország állampolgárai ma ilyen szempontból, tehát biztonságpolitikai szempontból is rosszabb helyzetben vannak, mint korábban. Egy történelmi korszak éveit éljük, amikor vége van a kommunizmusnak, ami nagymértékben növelte a világ biztonságát. Viszont két ország konfliktusa nem zárható ki, ami akár helyi háborúkban is jelentkezhet, akár a mi régiónkban is, amivel szemben meg kell védeni az országunkat. Ennek ellenére az ország biztonságpolitikai helyzete minden vonatkozásban jobb, mint a korábbi években. Gazdasági vonatkozásban megszűnt az egyoldalú függőség, és a gazdasági kapcsolataink diverzifikálásával is az ország biztonsága nő.
Für Lajos honvédelmi miniszter – tekintettel arra, hogy a Kormány által egyszer már megtárgyalt anyag nem változott, ezért – elfogadását kéri a honvédelmi alapelveknek.
Boross Péter belügyminiszter kritikaként megjegyzi, hogy a két anyagnak jobban összhangban kellene lennie, továbbá a honvédelmi alapelvek igazából csak a Magyar Honvédséggel foglalkoznak, miközben ezt szélesebben kellene értelmezni, ugyanis a honvédelem terén komoly szerepe van a Határőrségnek is.
Még többen hozzászólnak, és javasolják mindkét anyag bizonyos kiegészítését.)

Antall József: Köszönöm. Itt a honvédelmi résznél a 3. oldalon van egy olyan rész, az utolsó előtti bekezdés: „Az államközi kapcsolatokban esetlegesen keletkező feszültségek esetén a Magyar Köztársaság mindenkor a békés megoldást, a politikai, diplomáciai rendezést helyezi előtérbe. Fegyveres erőket az Országgyűlés és az országvédelem végső eszközének tekinti, és csak akkor alkalmazza, ha az országot fegyveres támadás éri.” Úgy gondolom, hogy ez, hogy az Országgyűlés stb. az Alkotmányban rögzítve van. Ha beletesszük most ezt a mondatot, ez nem használ. Ez egy felesleges mondat.

(Boross Péter szerint az egész mondatot ki kellene hagyni.)

Antall József: Úgy, ahogy van, mert annyira általános, hogy nincs jelentősége, viszont gyengíti a katonai reagálókészség szándékát, mivel egy ilyen koncepciót a Šešelj vajdának írunk, mert ő előbb olvassa el, mint mi. Nem jó, ha ez benne van. Nem kell. A másik dolog, amit szeretnék mondani konkrét esetben, hogy mielőtt elmentem Egyiptomba,? még akkor reggel a Honvédelmi Minisztériumban Für Lajossal együtt és azután Boross miniszter úrral is megnéztük valamennyi fegyveres erőnek, ez alatt értve a rendőrségnek azokat a különleges alakulatait, amelyek ott szolgálatot teljesítenek, amelyek félig-meddig inkább katonai jellegű rendőri alakulatok, nem csak a terepszínű egyenruhájuk miatt. A másik, hogy a rendőrség, a Határőrség és a Honvédség, tehát a háromnak az együttműködésére minden intézkedés megtörtént, és úgy gondolom, hogy megfelelő tervek alapján a megfelelő szituációban a parancsnoklásnak a kérdése is rendőri-honvédelmi vonatkozásban megtörtént. A repülőgépek állandó járőrt tartanak. Abban a pillanatban, ha felszáll egy gép, miután perceken múlik, ha már a lokátorok által jelzett távolságon belül vannak a repülők, akkor felszállnak a gépek. Tehát ez nem azért fontos, mert légiharcot akarunk provokálni, hanem a tapasztalatok azt jelzik, ha fenn vannak a gépek, akkor nem repülnek be, mert ezt ők is figyelik. Tehát tulajdonképpen a védelmi intézkedések sorozata megtörtént. Nyilván a lakosságban van jogos félelem is, miközben pedig gerjesztik is ezeket. Nagyon fontos a polgári védelem ezeknél, és az is, hogy lehetőleg bölcsebb kijelentéseket tegyenek. De miért várjuk az önkormányzatok legkisebb egységénél a bölcsességet, amikor feljebb sem mindig teng túl. Tehát mondanak hülyeségeket polgármesterek is, vagy helyi polgári védelmi vezetők vagy egyebek adott esetben. Ennek ki vagyunk téve. Mindenesetre úgy gondolom, hogy megtettük a szükséges lépéseket a nemzetközi szerveknél, nemzetközi fórumon is. Most volt itt a Vance is nálunk délelőtt, fogadtuk őt, és – azt hiszem – minden elképzelhetőt megtettünk a NATO-nál Jugoszlávia ügyében, és ezt a megfelelő érdeklődése is igazolja a jugoszlávoknak.? Nincs még egy ország, mint Magyarország – ezt Jugoszlávia így értékeli –, amelyik olyan aktivitást fejtene ki velük kapcsolatban, mint mi. Azt hiszem, hogy nem kell ebben a kérdésben restelkednünk. Végül pedig most 14 órától kezdve a Honvédelmi Minisztériumban a jugoszláv nagykövetnek és katonai attasénak, majd valamennyi Budapestre akkreditált katonai attasénak bemutatja Somogyi államtitkár, Joó Rudolf és Korinek belügyi államtitkár azokat a fényképeket kinagyítva, amelyek 1988-ban készültek Zágrábban egy légiparádén, ahol a Jugoszláv Néphadsereg légiereje a Barcson ledobott fegyvert használja,? illetve mellé van téve a gépeknek. Ez igazolja, hogy ezek angol importból származó fegyverek és a Jugoszláv Néphadsereg hadrendbe állított repülőinek rendes fegyverzete. Tehát nem svéd, hanem angol, és ezenkívül a jugoszláv fél által rendszeresített fegyverzet. ezt ma bemutatták 2 órakor a jugoszláv nagykövetnek. A katonai attaséjuk szerényen ismét elmondta, hogy ő tüzér, és ezért nem ismerte fel. A nagykövet nem kommentálta, hanem jelentik, és 3 órakor pedig az egyéb katonai attasék nézik, és épp most folyik a sajtóértekezlet, ahol ezt bemutatják a sajtónak. Ez azonosítva van, és azt hiszem, hogy eléggé jól bizonyított. Tény maga, hogy a fényképek nagyon jók. Én szombaton láttam őket először, akkor még kicsinyítve. Ma abban maradtunk, hogy rendezünk egy kiállítást. Mindent felhoztunk Barcsról. Magát a kazettás szerkezetet, mindent, és azokkal a fényképekkel, ha valaki, egy laikus is egymás mellé teszi, pontosan látja, hogy a légiparádén bemutatott gépekhez pontosan mellétehetők a barcsiak. Ez nagyon egyértelmű volt. Mindent sikerült azonosítani. Ezt már ott, Barcson is tapasztaltuk, hogy a hazugságtechnikában inkább a török birodalomban, mint a Habsburg birodalomban kialakult stílushoz alkalmazkodtak.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter szerint miután a szerbek már elfoglaltak három magyar falut, és a Magyarországra elmenekült magyarok házaiba már be is telepítettek új telepeseket, ezt nem kellene titokban tartani, hanem sajtótájékoztatón ezt közölni kellene, és azt is, hogy az egész megfélemlítő politika arra megy, hogy az etni-kai határokat továbbnyomják.)

Antall József: Annyit szeretnék mondani, és mindjárt átadom a szót, hogy ezt nyilvánosan elmondtuk eddig több alkalommal. tehát nem titkoltuk, és azt sem, hogy Nagy-Szerbia pszichológiai háborút is folytat ma is. A mai tárgyaláson is szó szerint így hangzott el. Itt egyet lehet tenni, ha teljes bizonyossággal azt tudjuk dokumentálni szinte házszerűen, hogy a kitelepítettek helyére valóban betelepítettek. De mivel ez Kórogy, Szentlászló, Eszék, ha arról van szó, hogy harci cselekményeknél kiürítették, és ott harci egységek vannak, ez kevés bizonyíték. Ez kevés bizonyítéknak. Ha azt tudjuk bizonyítani, hogy relative békés állapotok lennének, és ott már más családok lennének ezekben a házakban, akkor ezt így kellene dokumentálni, hogy bizonyítani tudjuk. De jelenleg nem hiszem, hogy ezt tudnánk bizonyítani. Ha meg nem tudunk valamit bizonyítani, az állítás sajnos nem lenne elég.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatásul elmondja, hogy bár valóban erre vonatkozóan vannak titkosszolgálati jelentések, de nem elegendőek és bizonyítékként nem felhasználhatók. Egy fontos kérdésben a Kormány állásfoglalását kéri. Miután a jelenlegi szerb vezetés a politikai és gyakorlati gesztusainkat nem értékelte semmire, ezért a Kormánynak azt kell eldöntenie, hogy a magyar külpolitika egyértelműen arra tesz-e, hogy ez a szerb vezetés adja át a helyét egy más vezetésnek, és akkor utána jöhetnek a gesztusaink, vagy pedig arra számítunk, hogy ezekkel a szerbekkel kell együtt élnünk. Ez a két alternatíva van, és egészen más megközelítést és politikát igényel a kettő.)

Antall József: Azt hiszem, hogy a végcél előtt még van egy kérdés, az, hogy egyáltalán milyen eszköztárral rendelkezünk. Katonailag körülbelül tudjuk. Erről Für Lajos, gondolom, kíván majd szólni. A másik kérdés, hogy közlekedési téren, távközlésben, olajszállítás, gázszolgáltatás a Szovjetunióból stb. vagyis ezekkel kapcsolatban intézzünk-e a jugoszláv kormányhoz kifejezetten egy „demars”? jellegű iratot, amit átadatunk, és azt mondjuk, hogy amennyiben ez és ez nem történik, vagy a harci cselekményeket nem korlátozzák határainktól x kilométerre a Jugoszláv Néphadsereg erői, vagy nem nyitják meg a kőolajvezetéket az Adriánál,? akkor mi ezeket a megtorlásokat helyezzük kilátásba. Ez egy megfontolandó dolog. Ehhez fel kell mérni, hogy a magyar gazdaság számára mit jelent, ha megtesszük az olaj, a gáz stb.-t, és mit jelentenek a távközlésben, és mit jelentenek a vasúti közlekedésben. azaz konkrét javaslatot, illetve konkrét fenyegetést helyezünk kilátásba, amit végre is tudunk hajtani. De akkor ehhez ki kell küldeni a legsürgősebben egy nemzetbiztonsági, katonai, belügyi, gazdasági stb. bizottságot, amely összegezi ezt, mire vagyunk felkészülve. Akkor ezt meg kell tárgyalni. A szomszédokkal az embargóhoz csatlakoztunk. Tehát nekünk keményen fel kell lépni természetesen a fegyverszállítási ügyekben. Ezeket mind el kell intézni. Ha akarunk valamit, akkor csak így van értelme, egy átfogó döntéssel. Akkor még az egy külön kérdés, hogy ki fog megmaradni. Ez egyáltalán nem biztos, hogy a szövetségi kormány, amelyiknek nincs hatalma, és nyilvánvalóan nem venne szívesen egy ilyen javaslatot. Most van Jugoszlávia a gazdasági összeomlásnak azon a szélén, hogy egy ilyen lépés aggasztó lenne a számára.? De nem ismerem olyan mértékben ennek a hatásmechanizmusát. Ehhez a közlekedési tárca kell, a gazdasági tárcák stb. Ennek van értelme. Elhatározás kérdése, most itt van a jogcím. Meg lehetünk sértődve, de egy ilyen lépéssel jól járunk, vagy nem járunk. Ezt én most itt nem tudom, de nem hiszem, hogy a Kormányban bárki ezt tudná. Ezt meg kell vizsgáltatni. Dönthetünk úgy, hogy egy ilyen dolgot megvizsgáltatunk szigorúan bizalmas jelleggel. Tehát a kérdésem az, csináltassunk-e egy ilyen tanulmányt, egy rövid, gyors elemzést, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésre. Még akkor is, ha nem léptetjük rögtön életbe, de valamit kell tenni. Ezzel tudjuk védeni adott esetben a magyar kisebbséget is a határokon túl, ha van mit mondanunk.

(Többen reagálva a felvetésre támogatják az ad hoc bizottság? felállítását és ennek a tanulmánynak a gyors elkészítését.)

Antall József: Akkor térjünk mindjárt arra ki, hogy melyik tárcák legyenek tagjai ennek az ad hoc bizottságnak annak érdekében, hogy holnap már meg is kezdje ez a bizottság a vizsgálatot. Ebben logikus, hogy benne legyen a belügyi tárca, a nemzetközi gazdasági, a pénzügy, a HM, tehát az itt ülő négy úr tárcája feltétlenül. Továbbá a nemzetbiztonsági tárca kell, hogy benne legyen, valamint a külügy és a közlekedés, továbbá az ipari is kellene talán az első menetben olajenergia-szempontból. Utána meglátjuk. Többet azért nem gondolnék, mert akkor nem tárgyalóképes egymással, mert akkor nem fognak gyorsan produkálni. Szükség szerint ez a bizottság, amely ezért felel, más tárcáktól, bankszférától is kérhet szakértői véleményt. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy mi történik, ha kiesik a jugoszláv térség, tehát, ha blokkolódik. Egyszerűen, ha olyan helyzet áll elő Jugoszláviában, hogy az egész magyar gazdaság szempontjából elvágódik, de ennek a fordítottját is ki kell számítani, vagyis azt, hogy mi megy oda, mi esik ki ilyen esetben stb. Tehát e szerint kellene eljárni. Javasolnám, hogy az egész összefogását egy jelen lévő miniszter végezze, aki érzékeli az itt elhangzott vita alapján is, hogy miről van szó. Az érdekelt tárcák részéről kérem azt, aki vállalja, hogy holnap – Boross miniszter urat azért nem kérem, mert egy másik feladatra már felkértük az elkövetkező két hétben – a feldolgoztatására az egész ügynek államtitkári szinten összehívja. Elsősorban gazdasági hatásvizsgálatról van szó. Azért kell ezt valakinek végiggondolni, hogy ennek mi a hatása, ha előáll így is, úgy is egy ilyen szituáció, akkor egy kész tervnek kell lenni, amit vagy használunk vagy nem. vállalod? [A kérdés Kádár Bélának, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének szól.]

(Kádár Béla elmondja, hogy szívesen vállalná, csak éppen az elkövetkező tíz napban van két elég nagy ügye, a brüsszeli, meg az Expóban is benne van.
Jeszenszky Géza szerint a vizsgálatot kétféle módon kell elvégezni. Más a helyzet, hogy ha egész Jugoszlávia kiesik, mondjuk egy általános embargó miatt, tehát, ami például Horvátországra is kiterjed, vagy csak ha Szerbia esik ki.?)

Antall József: Van valami jelzésünk arra felderítés alapján, hogy hol és kik blokkolják az Adriát?

(Gálszécsy András tárca nélküli miniszter szerint a horvátok zárták le attól való félelmükben, hogy a szerb területen áthaladó vezetékszakaszt a szerbek megcsapolják. Ennek az információnak a valóságtartalmát azonban a külügyminiszter megkérdőjelezi, szerinte többen is felelősek a vezeték lezárásáért.)

Antall József: Akkor a következő. A nemzetbiztonsági miniszter kap most egy olyan feladatot, hogy járja végig ezt az olajvezetékügyet, és erre kérünk nagyon rövid időn belül egy tájékoztatást. Pontos jelentés kell, és ellenőrzött jelentés, hogy miről van szó, és akkor ezt a kérdést fel tudjuk vetni. Itt szeretném megemlíteni, hogy Čalfa külön is szóvá tette, hogy szívesen jelentkeznének arra, hogy ő velünk együtt, akár Zágrábba, akár Belgrádba elmenne, mondjuk, államtitkári szinten egy küldöttséggel, és ezt a konkrét kérdést felvetné az Adria-vezeték ügyében, mivel ez őket is érinti. Nem is ártana, ha nemcsak mi mennénk, hanem mondjuk a csehekkel együtt. Tehát én azt javasolnám, hogy ezt a kérdést így vizsgáljuk meg, hogy mik állnak rendelkezésre, és ha szükséges, akkor a csehekkel együtt lépjünk. Azt javaslom, hogy ezt is tegyük bele ebbe a hatásvizsgálati csomagba, de gyors lépésként. Akkor felteszem a kérdést, hogy a két előterjesztést, amit Jeszenszky Géza és Für Lajos tett, ezekkel az elhangzott módosításokkal együtt elfogadja-e a Kormány? Akkor ellenvélemény nincs, tartózkodás nincs. Akkor ezt jóváhagytuk. Még felvetődik, hogy a lengyel kormány – és az előző lengyel kormány is – a honvédelmi miniszternek, sőt maga Wałęsa elnök is felajánlotta, hogy szükség esetén hajlandók lennének Magyarországnak közvetlen támogatást nyújtani, mivel a mi légierőnk 1/5-e a jugoszlávnak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon, mondjuk a taszári repülőtéren, állomásozna két lengyel repülőszázad, és ezek is részt vennének a járőrszolgálatban. Ehhez parlamenti hozzájárulás kell, tehát ezt elő kell terjeszteni a parlamentben. Én azt hiszem, hogy jó lenne, ha elvileg a honvédelmi miniszter a Honvédelmi Bizottság elnökének és alelnökének is esetleg ezt a kérdést előzetesen is felvetné, hogy mit szólnak egy ilyen lehetőséghez, és utána visszatérnénk erre a kérdésre. Addig talán az új lengyel kormány is megalakul. Nem hiszem, hogy jelen pillanatukban nagyon lelkesek lennének eziránt, bár ezt a Wałęsa döntené el nyilván. Úgyhogy ennek lenne értelme, mert egyrészt megnyugtatóan hatna, másrészt internacionalizálná a dolgot, és a lengyel légierő kivételesen jó, ráadásul a lengyel is szláv. A lengyeleknek komoly presztízse van, tehát ezt tartalékötletként ne hanyagoljuk el. A csehekkel megtárgyalnánk a visegrádi hármasban, esetleg a cseheknek is felajánljuk ezt, függetlenül attól, hogy jönnek vagy nem. A lengyelek ezt maguktól ajánlották fel.

(Für Lajos megjegyzi, hogy ezt két variációban is fel lehetne vetni. Vagy úgy, hogy csakugyan repülőkkel jönnének, vagy repülök nélkül, tiszti csoportok megfigyelőként, mert még az sem lenne rossz.)

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 701-708. oldalán megjelent szövege)