1990. év

(Annus Antal, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára elmondja, hogy az előterjesztésnek az a célja, hogy a Kormány döntési helyzetbe kerüljön, és döntsön a soron következő tárgyalások legfontosabb alapelveit illetően. Elmondja, hogy azt képviselték, hogy a június 25-én félbeszakadt tárgyalásokat be kell fejezni, rögzíteni kell tényszerűen a helyzetet, és alapot biztosítani ezen keresztül az elszámoláshoz, amely elszámolási tárgyalásokat a külgazdasági kapcsolatok miniszterei között kell megvalósítani. A szovjet fél álláspontja a mai napig az, hogy azonnal az elszámolás kérdéseivel kíván foglalkozni, azonban ehhez a szükséges feltételek nincsenek meg. A szovjet fél célja, hogy mielőbb és minél nagyobb mértékben pénzhez jutni, és egyúttal szorgalmazni fogják vegyesvállalatok létrehozását is. A mi célunk viszont az, hogy minimálisan azt elérjük, hogy az állami költségvetést fizetési kötelezettség ne terhelje, ezért kéri, hogy a Kormány ahhoz járuljon hozzá, hogy mindenképp a nullszaldóra kell törekedni.
Több hozzászólást követően.)

Antall József: Úgy gondolom a végén kezdve, hogy itt mindenképpen védjegypolitikai döntés? lesz ennek az egész tárgyalásnak a végén. Tehát az egész menetrend arra van felépítve, hogy a végén itt egy politikai döntés lesz. Ezek szerint a politikai döntés nullszaldónál jobb nem lehet. Azt hiszem, hogy ebben megállapodhatunk. Tehát nullszaldónál jobb nem lehet, de a nullszaldó elérése az változatlanul kell, hogy a célunk legyen. Ezt szerintem elérjük. Ugye itt végigültük a ki nem vonulás jelzését stb., a különböző témákat. Ezeken már túl vagyunk, másrészt túl vagyunk azon, hogy nem emiatt álltak le a külkereskedelmi szállítások. Bármit állít bárki, semmiféle összefüggés nincsen e kérdés és az export-import alakulása között. A biztonsági megállapodást a kétoldalú megállapodásban nem kötötték meg sem a lengyelekkel, sem a bolgárokkal, senkivel, akinek kivonulási problémája van. Az NSZK-val ugyanezek a problémáik vannak. Úgyhogy én mindenképpen azt hiszem, hogy itt elkerülhetetlen az, hogy végig kell csinálni egy határozott magatartással mindazt, amit eredetileg kitűztünk. Semmiféle ajánlatot ebbe az irányba ne tegyünk, hanem fenn kell tartani a károkat, az ezzel kapcsolatos kárigényt, mindent fenn kell e téren tartani, és semmiféle megelőző ajánlatot ne tegyünk. A végső ajánlatunk a nullszaldó kell, hogy legyen. Ezt a nullszaldót kell előkészíteni. A nullszaldóig ez a tárgyalási menetrend és szint. A kormánymeghatalmazott és a külgazdasági miniszter által vezetett küldöttség, mind csak a nullszaldóig mehet. Addig semmiféle egyéb megállapodás nincs, és nem is érzékeltethetünk mást a Szovjetunióval, mert kicsi a valószínűsége annak, és értelmetlen is lenne, hogy ettől elmozduljunk. Ez a másfél milliárdot meghaladó tartozásukkal sincs összefüggésben. Most még egyet lehet, hogy megpróbáljuk egyéb diplomáciai téren elősegíteni a tárgyalásokat. Most biztos, hogy a Grishin admirálissal megint egy ilyen agresszív tárgyalási szakasz fog kezdődni, legalábbis így gondolom. Ezt végig kell csinálni. Tehát olyan módon kérem a határozati javaslatot érvényesíteni, hogy ebben a menetrendben a kormánymeghatalmazotti tárgyalásnál fenn kell tartani a nullszaldó elérése érdekében a mi többletünket, mert akkor valóban miért tárgyaltunk eddig. Ezt mint előterjesztőt kérem, hogy e szerint szíveskedjél megfogalmazni az előterjesztést, ha a Kormánynak ezzel nincs ellentétes véleménye. Nincs ellentétes, úgyhogy akkor ezt kérem, és visszaadom a szót.

(Annus Antal megjegyzi, hogy tulajdonképpen mindkét fél diplomáciai úton átadta a másiknak a követeléseit, ezért nem akarja a szovjet fél folytatni a félbeszakadt tárgyalásokat. Ahhoz, hogy ez a holtpontról kimozdulhasson, a szovjet fél felé új javaslatot kellene tennünk.)

Antall József: Meg kell fogalmazni azt az új javaslatot, ami a szovjet fél előtt is világossá teszi, hogy mi ettől nem tudunk ebbe az irányba elmozdulni, és a politikai döntés időszakáig kell ezt az álláspontot egyértelműen képviselni, mert különben azért kerülünk időnként ilyen helyzetbe, ha ettől eltérő benyomásuk alakul ki. Tessék.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter aggályát fejezi ki amiatt, hogy bár mi végig a nullszaldóra törekedtünk, viszont a rögzített számok, azok számunkra egy pozitív mérleget mutatnak, a 88 milliárdos magyar követeléssel szemben 54 milliárd áll fenn. Szerinte a szovjetek ezért nem akarnak tárgyalni.
Kádár Béla szerint a nullszaldó az nyilvánvalóan tárgyalási cél feltétlenül, mert fizetni mi sem akarunk, akkor is, ha tudjuk, hogy őtőlük se tudunk semmit behajtani.)

Antall József: Senkinek se fizettek, ez az alapkérdés. Változatlanul az, hogy van az ökológiai kár. Ez össze van állítva egyértelműen, dokumentálva van magyar oldalról az ezzel kapcsolatos igény. Az ő oldalukról dokumentálva van már, hogy az ingatlanok közül a mi megítélésünk szerint mi az, ami hasznosítható, mi az, ami szabvány szerinti stb. Tehát a következő tárgyalásnak erre kell irányulnia, ezt bizonyítva, hogy ekkora a mi javunkra eső kár, amitől mi adott esetben eltekintünk. Ez a leegyszerűsített stratégia, amit követhetünk. Ami a politikai részét illeti, a szovjet kormány az elmúlt hónapokban, és személy szerint Gorbacsov a hadsereggel kialakult viszonya következtében nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a tényeket tudomásul vegye. Ebből kell kiindulni. Itt a politikai döntés és a politikai magatartás a szovjet kormány részéről egyszerűen azon alapul, hogy a szovjet kormánynak nem volt módjában kimondani, hogy tudomásul vegye a nullszaldót. Ezt többször kifejezésre is juttatták, hogy ezt nem tudják megtenni. Tehát tulajdonképpen ők belemennének, ha valaki azt a zseniális dolgot ki tudná találni, hogy látszólag mégis fizetünk valamit, és utána mégsem fizetünk, mert akkor ők ezt boldogan tudomásul vennék. Nekik ma semmi más törekvésük nincs, hogy valamit szeretnének bemutatni, hogy az itt lévő objektumaikért kaptak valamit. Őnekik tulajdonképpen ez vagy pedig valami, amit levásárolhatnak, ez nyilván a céljuk. De erre én nem tudok konstrukciót pillanatnyilag elképzelni, és főleg nem látom a biztosítékot, ha mi szállítanánk, mi valamit nyújtanánk az itt lévő objektumok áraként, bármit, utána ennek a viszonzására nem találom meg a garanciát. Vagyis a tényleges a nullszaldó mellett mi az a bravúr, amivel otthon azt tudják bemutatni, hogy ennyit kaptak. Ez a kérdés, hogy van-e ilyen lehetőség, tulajdonképpen ez a politikai kérdés ebben. Van-e erre vonatkozóan bármi javaslat vagy ötlet?

(Annus Antal szerint erről szól az előterjesztésben a B-variáció, miszerint a nem hasznosítható ingatlanok elbontásából keletkező építőanyag értékesíthető, és ebből egy rész felajánlható.)

Antall József: Felteszem a kérdést: a B-variációt ki tudja-e úgy dolgozni a kormánymegbízott, a pénzügyminiszter, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat minisztere, illetve minisztériuma, hogy ebből egy olyan konstrukció jöjjön ki, ami nem sérti a nullszaldót, illetőleg amelyik egy olyan kombinációt jelent, hogy ebből végrehajtott eladások nem sértik a magyar gazdaságot, tehát nincs olyan hatása. Végeredményben arról van szó, hogy itt eladnak valamit, és azt viszik ki, vagy ezért vesznek valamit? Ezt ki lehet-e kötni? Ennek mi a konstrukciója? Ezt kérdezem, elképzelhető-e egy ilyen megoldás? De ennek mégis azt a célt kell szolgálnia, hogy mi semmiféle plusz fizetést nem teszünk. A befolyt összeget egy alapba tesszük ennek nagyon pontos szabályozásával és a végén történő elszámolásával, és az itteni vásárlás esetére Magyarországon meghatározott árukörre korlátozva. Ezt akkor ki kell dolgozni. Ez viszont konkrétumában nem kevés? Ez a kérdésem. Kérem akkor, hogy mi a véleményük az érdekelteknek. Nyúljunk-e hozzá, vagy mit ajánlanak?

(Kádár Béla szerint tekintettel arra, hogy a szovjetek eddig még érdemi tárgyalásokba nem mentek bele, még csak a károk nagyságrendjének a becslésébe sem, ezért ezt a megoldást most csak elvi vonalvezetésre lehet felhasználni és felhatalmazni a kormánymegbízott urat, hogy ebben a szellemben folytasson tárgyalásokat. Egyébként az ötlettel egyetért, a befolyt összegből a meghatározott részt felhasználhatják bizonyos százalékos arányban magyar áruknak a megvásárlására, valamint a magyar aktivum törlesztésére.)

Antall József: A konkrét kérdésem: a Minisztertanács előtt itt van egy előterjesztés. tessék az előterjesztésre vonatkozóan, akkor a tárgyaló három érdekelt részéről kérem azt a javaslatot, hogy mi maradjon az előterjesztésben az irányelvek között. Annus altábornagy úr előadta az előterjesztést. Akkor még kérem Kupa Mihály miniszter urat, ha van véleménye ezzel kapcsolatosan.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter is támogatja ezt a megoldást, és a tárca katonai szakértőit ehhez szívesen rendelkezésre bocsátja.)

Antall József: Akkor maradjunk abban, hogy a 2/B-variáció alapján indulnak a tárgyalások, változatlanul a nullszaldós céllal, és azzal, hogy a politikai, utolsó politikai tárgyalásig, tulajdonképpen a köröket sajnos, bármennyire improduktívnak tűnik, végig le kell futni, mert amíg ezek nincsenek, és minél egzaktabbul nincsenek bizonyítva, addig ők nem fogadják el. Azt hiszem, hogy itt azt kimondhatjuk, hogy ez a 2/B-ben érvényesülő kompromisszum végső soron majd a végső politikai tárgyalásnál mondható ki abban a nem várt esetben, ha ők azt mondják, hogy jó, rendben van. Tehát nullszaldóra a felhatalmazás megvan, de nyilvánvaló, hogy ennek a tárgyalásnak úgy kell menni, hogy csak ha a nullszaldót már beajánlják, akkor azt kell mondani, hogy a Kormány elé terjesztik jóváhagyásra, ha eddig eljutnak. Ha nem, akkor a politikai tárgyalás az úgyis csak egy csomagtervvel képzelhető el. A politikai tárgyalás úgy fog lezajlani, ha erre sor kerül, hogy első pontja a csapatkivonulási elszámolás. Második pontja a szovjet–magyar megállapodás vitatott pontjai. A harmadik az egyéb külgazdasági, tehát egyáltalán a magyar–szovjet külkereskedelmi kapcsolat. Tehát ebből következik, hogy a tárgya lás akkor már nem csak erre korlátozódik, és ez így képzelhető el. Tehát addig kell elmenni, hogy mit lehet így elérni. Ez így alkalmas a továbbmenetelre?

(Annus Antal igennel válaszol.)

Antall József: Szeretném az ügyet lezárni. Az egyik az, hogy az államtitkár úr viszszakéri ezeket a számozott példányokat. Kérem is ellenőrizni. És akkor a 2/B-ből kiindulva kell a tárgyalásokat folytatni. Ha ez nem realizálódik a megjelölt szinteken, akkor újra merevedünk és jön a következő. Egyébként majd meglátjuk, minden attól függ politikai döntésként, hogy a szovjetek hogy reagálnak. Egyébként ők mondják, hogy tulajdonképpen ez nem tétel a Szovjetunió részére. Tehát globálisan, kormányzati szinten ez nem tétel. Tehát Szovjetuniónak nem tétel, de ha valamit elérnek, akkor az jelenleg politikailag Gorbacsov helyzetét erősíti. Tehát attól függ, hogy milyen erőhelyzetbe tudja magát ahhoz hozni a szovjet kormányzat, illetve ő személy szerint, hogy meg tudja-e tenni ezeket a lépéseket. Ez tulajdonképpen a hadsereg és az ő viszonyuk kérdése. Tegnap Kohllal telefonon beszéltem, abban a formában, ameddig el lehet menni, mindezt kértem külön is, mind a Bush-tárgyalás előtt, tehát a kétoldalú csúcs előtt, hogy a mi támogatásunkat biztosítsák és ezt is. Azt hangsúlyozta egyértelműen, hogy Gorbacsov saját helyzete a problematikus. Most jött a hír, hogy szakad a párt. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, ez ma történik. Ez mind a hadsereghez való viszonyától függ. Nem azon múlik, hogy mi itt tulajdonképpen mit akarunk. Ezért nem tudunk megegyezni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 653-657. oldalán megjelent szövege)