1990. év

Antall József: A mai rendkívüli minisztertanácsot egy rövid idejű, rövid időtartalmú minisztertanácsnak szánjuk, amelyiknek több napirendi pontja van tájékoztató jelleggel és részben döntésjelleggel. Az egyik a Budapest–Bécs világkiállítás kérdésének megvizsgálása a kialakult új helyzetben, egyrészt Budapest főváros közgyűlésének állásfoglalása után, illetve a bécsi népszavazás után. Tehát az első napirend a Bécs–Budapest Világkiállítás kérdése. A Bécs–Budapest Világkiállítással összefüggésben a helyzet annyiban nem változott, hogy a mai napig is érvényben van az Országgyűlés határozata, ami alapján nekünk döntést kell hozni a törvényjavaslat-tervezet parlamenti beterjesztésére. Az osztrák kormány kedden fog foglalkozni a témával a bécsi népszavazás alapján. Minden valószínűség szerint az osztrák kormány ugyanúgy, ahogy a bécsi magisztrátus úgy fog állást foglalni, hogy nem kívánják megrendezni a bécsi közvélemény ellenére. Ez az egyik, amit szeretnék megemlíteni. A másik, hogy a Kormány előterjesztésének keddi beterjesztése erre a fikcióra kell még, hogy épüljön e pillanatban, hogy az osztrák kormány még nem döntött. Tehát még nem következett be az ok fogyása teljes értelemben a törvényjavaslat beterjesztésére, bár mint Bécs–Budapest tulajdonképpen de facto, feltehetően már így értékelhető. A feladatunk tehát egyrészt az, hogy a beterjesztést keddre előkészítsük, a másik kérdés, hogy a kialakult helyzetben állást kell foglalni érdemben és tartalmilag is három variációs lehetőségben. Az egyik, hogy tudomásul vesszük azt a tény, hogy a Bécs–Budapest világkiállításban mind Budapest közgyűlése, mind Bécs és az osztrák kormány úgy döntött, hogy nem. Tehát mi ezt elfogadjuk és tudomásul vesszük. Ez az egyik variáció. A másik variáció, hogy Magyarország miután bejelentette és bejegyzéssel rendelkezik, önmagában magára vállalja azt, hogy megrendezi a Bécs–Budapest Világkiállítást. Az indokokat nem kell pro és kontra elmondani. Ha egyedül rendezzük meg, a kockázat óriási. A kockázat minden vonatkozásban bennünket terhel, és korlátozottak a forrásaink is. Viszont van egy előnye, ha egyedül rendezzük, hogy akkor minden nagybefektető szükségszerűen idejön, és mindaz a felkészült beruházó-befektető tőke, amelyik Bécsben készült befektetni, elképzelhető, hogy Budapestet választja. Ez a második lehetőség, ha önmagunk vállaljuk. A harmadik lehetőség az, hogy Budapest új partnert keres, és Budapest egy új partnerrel megkísérli a kiállítás megrendezését. Ez a partner elvileg lehetne egy szomszéd ország fővárosa, adott esetben Pozsony például. Földrajzi, vagy történeti okokból esetleg szépnek is lehet nyilvánítani a gondolatot, de nem hiszem, hogy eredményes lehetne, sem tapasztalatban, sem tőkeerőben, sem szervezőkészségben, sem politikai stabilitásban. Nem hiszem, hogy a helyes megoldás ebben az esetben Pozsony választása, vagy szomszéd ország választása lenne. Bizonytalan, bizonyos ismeretek alapján vak vezet világtalant kategóriába is tartozhat. De ezen a harmadik lehetőségen belül, hogy Budapestet tekintjük változatlanul egy kiállítást megrendező fővárosnak, egy olyan lehetőséget tudnék elképzelni, amit a legszívesebben támogatnék, ezért ezt terjesztem a Minisztertanács elé feltételesen. Ez pedig az, amire korábban már volt érdeklődés Kanada részéről. Mégpedig ezt Tímár András is említette a tavalyi év folyamán, és ez más kanadai, amerikai és japán cégeket is érintett. Torontó 2000-re pályázta meg, ha jól tudom, a világkiállítást, és Torontó ezt nem kapta meg. Kanadában és Torontóban is van egy ilyen érdeklődés, és volt egy érdeklődés, hogy esetleg bekapcsolódnának harmadiknak. Ennek Bécs mellett a valószínűsége és a használhatósága nagyon korlátozottnak tűnik, és mind Bécs részéről, mind Torontó részéről nem igazán volt elfogadható. De egy új szituációban elképzelhető lenne, hogy Észak-Amerika és Európa összetartozásának szimbolizálására, mintegy az Atlanti óceán fölötti hídként és abban a formában, hogy ezt nem az Egyesült Államok jelenti közvetlenül. Tehát az európai integráció számára nem jelent egy ilyen nyomasztó problémát. Ugyanakkor Magyarország Európában mint egyetlen olyan ország, amelyik ebben részt venne, nagyon is előtérbe kerülhet, és ennek komoly gazdasági, pszichikai, mondjam úgy, nemzeti haszna is lenne. Tehát elképzelhetőnek tartom, hogyha ennek a realitását látjuk, és komoly amerikai, kanadai, japán stb. tőke is jelentkezhetne az európai mellett. Ha egy konzorciumot sikerülne erre létrehozni, akkor ez egy teljesen új helyzetet teremtene, és az egész expónak tulajdonképpen egy Észak-Amerika–Európa, ha úgy tetszik atlanti gondolati összetartozását szimbolizálná egy hídszereppel. Ami azt jelenti, hogy mindenki, aki Európában Európáig jut el, az Budapestet választja, nem rivalizálva Béccsel, és aki Amerikát választja, az Amerikában megy oda. Tehát a kettő egymásnak nem konkurense. Ugyanakkor egy bizonyos szempontból azért a kettő összetartozik, és ezt össze kellene hangolni. a torontói polgármester és a torontói magisztrátus korábban eziránt komoly érdeklődést mutatott, és amerikai és kanadai üzleti csoportok is mutattak érdeklődést, de az Expónak ezt az irányát a tavalyi év folyamán nem volt értelme fejleszteni, vagy egyáltalán foglalkozni a kérdéssel, mert ezt semmiképpen nem akarta Béccsel összekötni. Erre vonatkozóan rövid időn belül valamilyen előzetes választ kaphatnánk és ezt megvizsgálhatnánk. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. E három dologban kell dönteni. amire Baráth Etele kormánybiztos úrtól választ kérek, az a bejegyzésre vonatkozik. Az a tény, hogy Bécs és Budapest együttesen jelentkezett be a szabályok értelmében, mit jelent? Bécs kilépése esetén megsemmisül-e e kettős jelentkezés, és új pályázatot írnak-e ki, vagyis elölről kell-e kezdeni? Vagy Magyarország, illetve Budapest ez irányú bejelentkezése az fennmarad-e, érvényes-e, és egy ilyen feltételezett harmadik városnak a belépése milyen helyzetet teremt a jelen szabályok szerint? Erre kérek majd választ, hogy ezt reálisan meg tudjuk ítélni, és majd utána arról, hogy milyen formában és hogyan hozzuk nyilvánosságra az álláspontunkat, amit most fogunk kialakítani. Változatlanul úgy gondolom, hogy meg kell vizsgálni a kétharmados többség kérdését, mivel Budapest így döntött, ezért célszerű lenne, hogy elérjük név szerinti szavazással, kétharmados többséget igényelve, amennyiben amellett döntünk, hogy vállaljuk valamelyiket a második vagy a harmadik variációból. És e szerint kell állást foglalni. Annyit jelezhetek, hogy a saját politikai pártunk részéről, a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya ma délelőtt egyértelműen amellett foglalt állást, hogy továbbra is támogatják az Expó megrendezését valamilyen formában, a budapesti és a bécsi döntés után is, és ezzel bíznak meg bennünket. Tehát a párt országos vezetősége amellett lenne, hogy a Kormány, ha tudja, ez irányban befolyásolja a végső döntést. Eddigi tapasztalataim szerint – nem testületileg, de – úgy tudom, hogy a Kisgazdapárt is hasonlóan foglalt állást. Nem tudom a Kereszténydemokrata Pártnak volt-e ez irányú döntése most?

(Surján László népjóléti miniszter, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke nem kapcsolta be a mikrofonját, ezért válaszát a kormányülés hangfelvétele és így az arról készült szó szerinti jegyzőkönyv sem tartalmazza.)

Antall József: Ezt szerettem volna tehát elmondani elöljáróban ehhez. Most, ha szabad, akkor – mielőtt a miniszter urak és államtitkárok megszólalnának – felkérem Baráth Etele kormánybiztos urat, hogy mondja el egyrészt a feltett kérdésre a válaszát és az ezzel összefüggő egyéb közlését.

(Baráth Etele kormánybiztos tájékoztatást ad a Kiállítások Nemzetközi Irodájának vezetőjével és titkárával folytatott egyeztetésről, melynek eredménye a következő: külön indítvány nélkül hozzájárulnak ahhoz, hogy Budapest központtal, de további osztott helyszíneken Magyarország egyedül is megrendezhesse a világkiállítást, és erről hajlandóak nem most nyáron, hanem egy október eleji rendkívüli közgyűlésen határozni. Továbbá hozzájárulnak az 1996-ban megrendezendő kiállításhoz is. Még azt is elmondja, hogy az előző pénteken ülésezett Érdekegyeztető Tanács változatlanul egységesen támogatja a megrendezést, sőt még örültek is, hogy nem Ausztria árnyékában kell ezt megrendezni. Úgy érzi, hogy az a támogatás, ami eddig is megvolt, nemhogy csökkent volna, hanem inkább még nőtt is. Szerinte most a törvényjavaslat beterjesztése – tekintettel még az osztrák eldöntetlen helyzetre és a lehetséges változatokra – talán nem volna szükséges. Ehelyett egy olyan határozati javaslat kellene, ami ezt az októberig tartó időnyereséget rendelkezésünkre bocsátja.)

Antall József: A következőt szeretném tehát megismételni a kormánybiztos úrtól kapott tájékoztatása alapján. Tehát a Párizsi Iroda tájékoztatása szerint elhalasztható a végleges jelentkezés. Ez faktum. Tehát október a végleges határidő, vagyis addig kell nekünk a végleges választ megadni. Tehát tegnap beszéltél velük? Igen. A másik: az 1995 vagy ’96 kérdése. Vállalják tehát a ’96-ot. Tehát lehetséges az 1996?

(Baráth Etele megerősíti, hogy igen.)

Antall József: Elvileg hogy van ez? Például, ha most mondjuk Torontó, Montreál, teljesen mindegy, tehát jelentkezik még egy másik város, ez új helyzetet igényel, vagy pedig mi a szerzett jog alapján választhatunk társat, és azt akceptálják?

(Baráth Etele erre nem tud válaszolni, ugyanis ezt nem kérdezte meg az egyeztetésen.)

Antall József: Akkor az a kérésem, hogy az ünnep szerinti első lehetséges időben még ezt meg kell kérdezni, hogy másik város bekapcsolása esetén mi a helyzet, anélkül, hogy meg kellene nevezni a várost. Ezt a kérdést csak elviekben vetnénk fel. Ez mindenképpen befolyásoló tényező, ha ezt a lehetőséget mi már felkínáljuk, de erről is a Minisztertanács állásfoglalását kérem, hogy beszéljünk majd erről, mert akkor ezt is bejelenthetjük. Akkor ez az egyik, amiben döntenünk kell. De mielőtt a feltett kérdéseket sorra vesszük, kérdem, hogy kinek van megjegyzése?

(Pungor Ernő tárca nélküli miniszter elmondja, hogy pár napja járt Bécsben, és a tudóstársainak, akikkel tárgyalt, az a véleménye, hogy Ausztria elég látogatót kap turistaként, tehát nem látnak nagy fantáziát abban, hogy egy világkiállítás sokkal többet vinne oda. Határozott véleménye, hogy egy magyarországi kiállításnál az ország számára minden emóció nélküli döntésre van szükség. Szerinte csak külföldi tőkebevonással valósítható meg a világkiállítás, amihez viszont rengeteg törvény kell, és igazából erre kellene a parlament figyelmét felhívni, hogy gyorsítsa fel a törvénykezési munkáját. Továbbá miután ’95-ben és ’96-ban is ünnepséget tartani nem bírunk, ezért ő a ’96-os megrendezést támogatja. Végezetül megjegyzi, hogy Baráth Etelét nagyon tiszteli, kiváló embernek tartja, de be kell állítani mellé gazdasági, műszaki menedzsereket, továbbá az első változatot elveti, és a második változat mellett, a Budapest és vidéke megrendezés mellett érvel. Még többen hozzászólnak, mindannyian a megrendezés, mégpedig a Budapest és vidéke és 1996-ban történő megrendezés mellett.
Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter viszont kritikával illeti a bécsi magyar nagykövetséget, hogy miért nem tudta hamarabb tájékoztatni a Kormányt a bécsi népszavazás negatív eredményről, mert ez akkor a Kormányt bizonyos kellemetlen helyzettől megkímélte volna.)

Antall József: Szkeptikus nyilatkozatot tettem. Ha emlékeznek, azt mondtam, hogy mindennek ellenére addig minden propagandával visszafogottan kell lennünk, ameddig el nem dől ez a kérdés. Tehát nem akartam túl optimistán szólni, de azért nyilatkoztam előtte, hogy „igen”, hogy nehogy azt mondják az osztrákok, hogy miattunk történt a „nem” szavazat. Tehát ez egy gesztus volt az osztrák kormány felé egyéb célból. Ugyanakkor addig nem akartunk továbblépni, ameddig Bécs válaszát nem tudtuk, mert a közvélemény-kutatásról és a közvélemény véleményével összefüggő ítélőképességéről kialakított rendkívül szkeptikus felfogásomnak megfelelően sem Vranitzky jelentéseinek nem hittem, sem Mock jelentéseinek, sem a közvéleménykutatásnak nem hittem, ugyanis ennek elvből nem hiszek. Ennek következtében nem oltam biztos egyáltalán abban, hogy megszavazza Bécs lakossága, annak ellenére, hogy mindketten külön is teljes meggyőződéssel ezt állították. Még Zilk polgármester is teljesen meg volt róla győződve, hogy elsöprő többséggel emellett dönt Bécs. Minden jelentés így szólt egyébként, hogy sikerül nekik.

(Bod Péter Ákos folytatva a hozzászólását, megjegyzi, hogy ha megrendezzük, akkor is egy kis kiállítás lesz mindenképpen, részben a költségvetési források miatt, részben pedig sem idő, sem erő nem lesz egy monstre nagyra. Attól fél, hogy itthon mindenkit a megrendelés vágya sarkall, aki véleményt nyilvánít, de az idő rövidsége miatt nem fogják megnyerni, mert nem fogják tudni vállalni a feltételeket, csak a külföldi vállalkozók. Ha nem vagyunk biztosak a megrendezhetőségben, akkor most könnyebb kimondani a nemet, mert az osztrákok kimondták. Szerinte hatalmas a várakozás, amit nem szabad teljesen orrba vágni azzal, hogy racionális érvekkel azt mondjuk, hogy nem, hanem tudni kell valamit mondani nagyon rövid időn belül, nagyon értelmes módon, ami ráadásul az ország érdekét jobban szolgálja, mint egy olyan kiállítás, ami valljuk be, az összes hordalékával és járulékos pozitívummal együtt egy presztízsrendezvény.
Még többen hozzászólnak, köztük Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is, aki szerint az eredeti terveknek megfelelően az Országgyűlés elé kell vinni a kérdést, és ki kell mondanunk az egyedüli megrendezést. Három hónapot nem csúsztathatunk.)

Antall József: Azt reméled, hogy az Útalap így előbb feltöltődik.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere szerint az egyedüli megrendezés, tehát a kizárólagos megrendezés jelent Magyarországnak plusz tőkebefektetési lehetőségeket. A bécsi világkiállításra körülbelül a 12 milliárd dollár tőkebefektetési terv készült el. Ha ezeknek csak egy tört részét megkapjuk, ötödét, hatodát, akkor már nincs különösebb gondunk a finanszírozással. Természetesen most a Kormány nagyobb presztízsveszteség nélkül elvileg kiszállhat. De ebben az esetben végleg eljegyeztük magunkat egy defenzív stratégiával, hogy csak kockázatot, felelősséget kerülünk, túl akarunk élni három évet. Ennek a Kormánynak előre kell menni, és ennél jobb alkalmat ő nem tud. Még többen hozzászólnak, köztük Balsai István igazságügy-miniszter, aki szerint a törvényjavaslat benyújtása helyett valóban más megoldást kellene most választani.
Kupa Mihály pénzügyminiszter a harmadik megoldást támogatja, mégpedig a megrendezéshez egy másik partnerváros kiválasztását.
Boross Péter belügyminiszter és Surján László népjóléti miniszter még arra hívja fel a döntés előtt a figyelmet, hogy volt valamikor egy miniszterelnöki levél, amiben azt szerepelt, hogy Budapest ellenében nem rendezünk világkiállítást.)

Antall József: Budapestet mondtam, nem Budapest közgyűlését. Budapest jelenti a fővárosi Közgyűlést, de jelenti a kerületeket is és végső soron a népszavazást.

(A további hozzászólók mindannyian határozottan a megrendezéssel kapcsolatban a mielőbbi igen kimondása mellett vannak.
Forrai István, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, a Miniszterelnöki Titkárság vezetője szerint valószínű, hogy ebből egy országgyűlési határozat és nem törvényjavaslat lesz, amiben viszont ne csak az legyen, hogy egy időpontot eltolunk, hanem módosuljon is az országgyűlési határozat abból a szempontból, hogy most már egy konkrét felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy konkrét pénzügyi körökkel tárgyalhasson. Hiszen eddig az volt a legfőbb érv, és azért nem tudtunk előbbre jutni, mert nem volt egyértelmű a döntés.)

Antall József: Köszönöm. Lezárhatjuk? Nincs több kérdés? Akkor sorba vesszük a kérdéseket, először a ténybeli kérdéseket. Az érvrendszerek elhangzottak, beleértve azt, hogy Budapest és vidéke számára egyaránt gazdasági emelkedést, munkanélküliség-csökkenést stb.-t jelent. Először is a tényszámokat szeretném megismételni. Első: az elhangzottak alapján mindent figyelembe véve, személy szerint az 1996-os évet javaslom mint célkitűzést. Mindazok ellenére, amik elhangzottak a ’95. év olyan feszítettséget és olyan kockázatokat jelentene, hogy az előkészítés érdekében szükség van még erre az évre. Ha még pártpolitikai vagy kormánypolitikai szempontból elképzelhető is lenne a ’95, és ha ez fellendülést okoz, vagy előlendíti a gazdaságot, akkor világos, hogy az ugyanolyan pozitívan jelentkezik, ha ’96-os év jelenti ezt a folyamatot, mint a ’95-ös. Tehát ezt nem érzem, hogy olyan erős lenne az érv ’95 mellett, mert ez éppúgy 1996-ra is érvényes. Mindent figyelembe véve, azt hiszem, ha arra gondolunk, hogy 1996-ban mindenképpen sor kerülne Magyarországon a millennium apropóján egy rendezvénysorozatra, amely több szempontból egy világ–magyarság találkozó stb. is lenne, amit minden szempontból célszerű a mellékprogramok szempontjából figyelembe venni, amelyek inspirálóan hatnak az 1996. évi világkiállításra is. Tehát én az 1996-os évet javaslom. Ki van amellett, hogy 1996-ban legyen a Világkiállítás? Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc. Tehát akkor nyolc igen. Nagy Ferenc felhatalmazott, hogy szavazzak helyette, akkor tíz. Tehát akkor tíz szavazattal az igen. Kérem az ellenszavazatokat. 1995 mellett: egy, kettő, három, négy. Tehát akkor 10-4. Ki tartózkodott? Nincs. Tehát akkor kérem rögzíteni, hogy a Kormány 10-4 arányban úgy szavazott – egyébként a távollévők sem változtatnak rajta, akkor is megvan a többség –, tehát a többségi szavazattal kimondta az 1996-os évet. E szerint kell akkor a továbbiakat megtenni. A következő kérdés a jogi formula. Minden körülmények között Balsai miniszter úr megvilágítása alapján is országgyűlési határozat az, ami kiutat jelent abból, hogy Bécs–Budapest nincs, ergo az az országgyűlési határozat, amely a Bécs–Budapest tárgyában kötelezett bennünket törvényjavaslat benyújtására, az módosult a történtek alapján, és ez jelenleg, ebben a pillanatban feloldja mindjárt a kétharmadosság és a nem kétharma-dosság kérdését is. Tehát mi akkor most az Országgyűlés elé egy országgyűlési határozattervezetet, javaslatot nyújtsunk be, Horváth Balázs csóválja a fejét, nem tudom miért?

(Horváth Balázs tárca nélküli miniszter megjegyzi, hogy még nincs osztrák döntés.
Katona Tamás külügyi politikai államtitkár szerint viszont nincs az osztrák kormány abban a helyzetben, hogy a népszavazás ellenére megrendezze.)

Antall József: Egyébként mi egy határozattervezetet nyújtunk be, amelyik azzal az indokolással úgy szól, hogy amennyiben az osztrák kormány visszalép, és Ausztria nem rendezi meg a világkiállítást, akkor Magyarország vállalkozik arra, hogy egyedül megrendezi. Ebben az esetben 1996-ban rendezi meg, és kéri az Országgyűlést, hogy ennek a döntésnek megfelelően új országgyűlési határozatot hozzon, amelyik alapján kötelezi a Kormányt törvényjavaslat benyújtására a világkiállítás tárgyában, és egyben ennek határidejét szeptember 30-ával határozza meg. Ebben pedig természetesen benne legyen az is, hogy erre vonatkozóan megkezdhesse a reális felmérést, a pénzügyi tárgyalásokat és valamennyi szükséges intézkedés megtételét, a megfelelő szervezeti feltételek kialakítását. Ez vonatkozik mind a kormányzati szervezeti feltételekre, és vonatkozik természetesen a megfelelő szervezetek létrehozására. Tulajdonképpen a törvényjavaslat előkészítése önmagában ezt már jelzi. Következő kérdés az – tehát akkor az 1996-os eldőlt –, hogy az országgyűlési határozattervezet elkészítésére elsősorban az igazságügy-minisztert kérjük fel, továbbá a kormánybiztos urat, azonkívül ebben kérjük a pénzügyi államtitkár úrnak is a részvételét, valamint azt, hogy akkor ez keddre legyen benyújtva. Kádár Béla itthon van kedden, aki majd az előterjesztője lesz a törvényjavaslatnak, ezért minden körülmények között kérem az ő bekapcsolását is. Tehát akkor ez a másik kérdés. A következő kérdés, amiben dönteni kell az az – én a megfogalmazást úgy tenném fel –, hogy jelenleg ebben az országgyűlési határozatban azt kell kimondani, hogy Budapest és Magyarország vállalkozik arra, hogy megrendezi a világkiállítást, és amennyiben ehhez megfelelő és előnyös feltételekkel csatlakozni akar más ország városa, akkor azt meggondolás tárgyává teszi. Én mindenképpen azzal értenék egyet, hogy csak Európán kívüli ország legyen a másik, mert ennek látom az értelmét, hogy ne kisöccse legyen Európában Budapest. Ennek az a feltétele, hogy a világkiállításnak minden körülmények között egyenrangú partnerek által megrendezettnek kell lennie. Tehát, ha egyáltalán kapunk egy nagyon előnyös ajánlatot, amit érdemes megfontolni, ami kockázatcsökkentő vagy nagyobb beruházást biztosító lehet. Tehát úgy módosítanám a javaslatot, hogy Magyarország vállalja ennek megrendezését, és amennyiben ebben az időszakban – tehát a most hátralévő három hónapos időszakban – Európán kívüli partner jelentkezik, akkor megvizsgálja ennek a lehetőségét. Ebben a formában. Na most, ha a szomszéd országok, akár a volt magyar területek Pozsony, Kolozsvár, Zágráb vagy nem tudom, hasonlók jelentkeznének, az nem kell, hogy most ebben a koncepcióban szerepeljen. Ez kérem szépen egy évvel előbb eldönthető, mert ez pénzt önmagában nem hoz, vonzóerőt nem hoz. Ez egy lehetőség arra, hogy bekapcsolódjék, nem tudom én, mondjuk egy kulturális eseménnyel, vagy egyébbel, de ez nem koncepciót érintő kérdés ebben a formában. Az egésznek a koncepcióját tulajdonképpen abban látnám, hogy Budapesten megrendeződik a világkiállítás, ez Közép-Európa felzárkózásának az éve lenne, hiszen ennek az ad egy különleges jelentőséget, hogy reális számítások szerint ezt követheti a közös piaci felvételünk. Hát most ezt nem mondtam ki, de az már mindegy, hogy ’97. tehát mindenképpen ez egy olyan esztendő, amikor Magyarország itt mutatkozik be, és a közép-európai tér európaizálásának, felzárkózásra való előkészítésének a programját jelentheti ez, bemutatva a múltat, bemutatva, hogy a kommunista időszakból hogy lehet átalakulni, út egy tervgazdaságból a piacgazdaságba stb. tehát ebben a gondolatvilágban.

(Baráth Etele felveti, hogy a határozatban még felhatalmazást kellene kérni a Világkiállítás Tanácsának felállítására is.)

Antall József: Én nem hiszem, hogy kell hozzá országgyűlési határozat. Ezt a Kormány állítja föl, tehát a Kormány ezt fölállítja, de ez egy következő lépés, most ne hajtsuk magunkat. Tehát a kormányzat, amit tud, azt egy minisztertanácsi rendelet-ben meg tudjuk csinálni, akár jövő csütörtökön.

(Boross Péter a testvérpartnert nem javasolja bevenni a határozatba.)

Antall József: Tessék, kérem szépen, akkor szavazásra kerül a sor, én csak elmondtam. Tehát a következő kérdés akkor úgy szól, hogy a jelenleg megfogalmazott országgyűlési határozatba nem kerül bele semmiféle partnervárosnak a sejtetése, vagy kijelölése, hanem Magyarország önállóan rendezi meg. Ha ez nem kapja meg a szavazattöbbséget, akkor felteszem a következő kérdést a kiegészítésre. Tehát a kérdésem úgy szól, hogy Magyarország, illetve Budapest önállóan vállalkozik a világkiállítás megrendezésére. Kérem, akkor, aki támogatja a kettes variációt, tehát hogy Magyarország önállóan és egyedül, akkor kérem magasra tartani a kezet. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, Andrásfalvy tíz és tizenegy Nagy Ferenc. Ellenvélemény, tehát a harmadik variáció. Egy, kettő ellenszavazat, és én szándékosan tartózkodtam ennél. Tehát akkor tessék. Bár én így tettem föl a kérdést, ez nem azt jelenti, hogy a közvélemény irányába, illetve az országgyűlési határozatban megjelenítenénk alternatívát. Én úgy értelmeztem, ha a három hónap alatt olyan jelenségeket látunk, ami ezt megindokolja, akkor minden további nélkül módosítani lehet. Tehát most jelenleg a második variációról van szó ebben a pillanatban. A következő kérdés az, hogy az egész megszervezéséhez – Budapest és vidéke komplex szervezése – meg kell teremteni a részvénytársaságot, tehát a vállalati jellegét. Meg kell teremteni a világkiállítás részvénytársaságot, és ezenkívül pedig kormánybizottságot kell erre felállítani, amelyikből majd ki fogjuk fejleszteni a jelzett tanácsot. Tehát egyik oldalon megszületik a részvénytársaság a vállalati alapon is történő szervezés finanszírozására, a másik pedig a kormánybizottság kérdése. Javalom, hogy a most kiküldött kormánybizottságban Kádár Béla miniszter úr legyen a kormánybizottságnak az elnöke, Szabó Tamás pénzügyi államtitkár legyen az alelnöke, a kormánybiztos úr pedig legyen a titkára, és utána a tárcák képviselői, tehát akiknek szintén biztosítjuk a részvételt, a képviseletet helyettes államtitkári szinten. A megfelelő időszak után dönt a Minisztertanács arról, hogy milyen további intézkedések, döntések szükségesek még. Tehát a Közmunkatanács irányába ellépünk először, de előbb a Kormányban kell megalakítani ennek az előfeltételét. Egyetértés van-e? Kérem, aki ezt a megoldást elfogadja, tehát elnök Kádár Béla miniszter úr. Továbbá arra kérem kormánybiztos urat, hogy a főpolgármester úrral ne lépjen most közvetlen érintkezésbe. A Kormány foglalkozik most ezzel. Nem ok nélkül alakult meg most a kormánybizottság. Kérem azt is vegye figyelembe, hogy ezzel a döntéssel most más jelleget és más dimenziót kapott az egész ügy. Ennek a kérdésnek a politikai megítélése, beleértve a főváros, a vidék és a várakozó főpolgármester úr pozícióját, változott. A televízióból értesülni fog a most következő sajtótájékoztatóról, és a fővárossal is természetesen megfelelő időben fel fogjuk a kapcsolatot venni, ugyanúgy, mint az ország önkormányzataival ebben a kérdésben. De ebben a szituációban a Kormány a fővárossal előre nem egyezkedik, és a főpolgármesternek nem kéri most a hozzájárulását, és nem kéri most tőle az együttműködését. A főpolgármester ezek után egy új helyzettel találja magát szemben, és kérem kormánybiztos urat, hogy most várakozó álláspontra szíveskedjék helyezkedni mind a fővárossal való kapcsolattartásban, mind az egyéb nyilvánosság kezelésében, mert egy olyan kritikus politikai időszakban vagyunk e tekintetben, ami most kormányfelelősségi kérdéssé vált mind a külföld irányában, mind belföldön.

(Horváth Balázs megkérdezi, hogy mielőtt az Országgyűlés dönt, a frakciók kapnak-e előzetesen erről tájékoztatást?)

Antall József: A frakciók egyetértettek azzal, hogy megrendezzük a Világkiállítást. Az igazságügyminiszter mind a három frakciónak hétfőn át fogja adni azt a változatot – estére át tudja adni –, amit másnap hivatalosan benyújtunk. Most felhatalmazást kérünk arra, hogy az országgyűlési határozatot az igazságügy-miniszter a kormánybizottsággal történő egyeztetés alapján, és a miniszterelnököt is tájékoztatva beterjessze. Ezért nem hívjuk össze a Minisztertanácsot, tehát hogy megadja a felhatalmazást az érdekeltnek. Nincs ellenvetés. És ezzel akkor a szervezeti kérdéseket tisztáztuk. Na most a jelen pillanatban a Budapest főváros ebben a kérdésben, az új helyzetben nyilvánvalóan, legalábbis nagy valószínűséggel módosítani fogja az álláspontját. Egy új helyzet van ’96, tehát semmi szükség nincs arra, hogy előzetesen egyeztessünk most. Mi ezt az álláspontot elfoglaljuk, és szívélyesen nyilatkozunk a főváros irányában egy sajtóértekezleten, de most nem tartottuk ebben szükségesnek, hogy itt részletes tárgyalásokba bocsátkozzunk. Úgy gondolom, hogy ezt, a történtek alapján, a kormánypártok és a magyar közvélemény elvárja tőlünk.

(Boross Péter azért megjegyzi, hogy Demszky tegnap lenyilatkozta, hogy csodálkozik, hogy a Kormány nem hívta meg erre a napirendre. Második csodálkozása pedig az lesz, hogy fél órával korábban döntött a Kormány, ahelyett, hogy megvárta volna a bécsi döntés.)

Antall József: A Kormány számára az országgyűlési határozat a lényeg. Volt egy érvényes országgyűlési határozat, és mindaddig, ameddig Bécs ebben a kérdésben nem mondott nemet, addig a nemzetközi iroda és Bécs is a ’95-ös álláspont mellett volt, tehát a Kormány addig nem dönthetett másként. Visszatérve tehát, az új helyzet abban van, szeretném még egyszer hangsúlyozni – Demszky Gábor nyilatkozatával szemben is –, hogy mi nem törvényjavaslatot terjesztünk most be az Országgyűlésnek, hanem egy országgyűlési határozattervezetet. Tehát a Kormány most nem döntött még a fővárossal ellentétben, hanem az Országgyűlés elé terjeszt egy javaslatot, és majd az Országgyűlés dönt. Hogyha az Országgyűlés döntött ebben, tehát az előző országgyűlési határozat módosításáról, azután fog a Kormány a fővárossal és az önkormányzatokkal foglalkozni. Én így értelmezem a kialakult jogi helyzetet. Tehát az országgyűlési határozat kötelezett bennünket a törvényjavaslat előterjesztésére, amit mi meg is tettük volna abban az esetben, hogyha ez a kérdés így merül fel. Most a kérdés nem így merül fel, ezért egy országgyűlési határozatot, a 35/1989-es ország-gyűlési határozat módosítását kell nekünk beterjeszteni, és ha az Országgyűlés ebben állást foglalt, akkor kerül sor egy következő lépésre. Mégpedig azt követően fogjuk felvenni a kapcsolatot a fővárossal, a főváros kerületeivel és a megyei önkormányzatokkal. Ezért kértem a kormánybiztos urat, hogy addig ezzel várjunk, mert utána úgyis, ha az Országgyűlés állást foglal, ezt sorban meg kell tennünk.

A KGST felszámolásával kapcsolatos tárgyalásokról szóló tájékoztatóval kapcsolatban, érintve a szovjet csapakivonás kérdését is.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere tájékoztatja a Kormányt, hogy a várakozásoknak megfelelt a KGST-találkozó.? Sikerült szétválasztani a felszámolást és a későbbi együttműködés megtárgyalását egymástól. Lényegében elfogadta a három nem európai ország és a Szovjetunió is azt, hogy a Budapesten, június 28-án megrendezendő záró ülésszaknak csak egy napirendje lesz, a KGST feloszlatása. Nem kötötték ezt még egy ilyen vagyonjogi egyértelmű nyilatkozathoz sem. Tehát az is majd csak a feloszlatás utáni órában kezdődik. Még elmondja, hogy tárgyalásokat folytatott a 120 millió rubeles akkreditívnyitással kapcsolatban is. Közli azt is, hogy június 15-ére jön Katusev, a Grishin admirális szakértői csoportja pedig 27-én, de addig készen kell lennünk a szovjet csapatkivonás vagyoni kérdéseit rendező magyar tárgyalási anyaggal, mert utána nincs több lehetőségünk. Egyértelműen mondta mind a két tisztviselő, hogyha nem sikerül eldönteni, akkor a szovjet csapatok kénytelenek tartózkodásukat meghosz-szabbítani, illetve a végleges elszámolásig itt egy bizonyosfajta állagmegóvó és szovjetvagyon-megóvó helyőrségeket állomásoztatni.)

Antall József: Köszönöm szépen. Akkor annyit szeretnék még, mielőtt bezárnám a mai rendkívüli minisztertanácsot, hogy kérem az érdekelteket, hogy mindezt továbbítsák a Honvédelmi Minisztériumnak, egyben a kormánymegbízott, Annus altábornagy úrnak is. Kérem Kádár miniszter urat és Kupa miniszter urat, hogy készüljenek fel erre a tárgyalásra, mert ez a fenyegetés több oldalról és több jelentésből is érkezik a szovjet csapatok további itt-tartózkodásáról. Természetesen ezt most nem kívánom kommentálni, de nekünk hó végére erre a tárgyalásra készen kell lenni az értékeléssel. Tehát az április 8-ai megállapodási alapon készen kell lenni pontosan, hogy mi az álláspontunk. A kormányhatározat úgy szól, hogy a nullszaldóra kell törekedni, és kormány-állásfoglalás nélkül semmiféle egyéb ajánlat nem fogadható el, hiszen ez olyan súlyú politikai kérdés, ami miatt semmiféle egyéb ajánlat kormányhatározat nélkül nem történhet, ami ezt érinti. Tehát ebből kell egyszer kiindulni. Ez a kormány-állásfoglalás, de elő kell készíteni azt, hogy milyen értékelés szerint megyünk. A másik, amire utalás történt, és miniszter úr is utalt rá, hogy ilyenek terjednek, ezért rögzítsük, hogy a Kormány változatlan álláspontja az, hogy nem kívánjuk a lengyel példát követni, semmiféle átütemezés vagy adósságtörlesztési felfüggesztési politikát a Kormány nem kíván folytatni. Tehát minden olyan álláspont, ami ebbe az irányba mutat, a Kormány részéről ebben a formában nem merülhet fel.

(Boross Péter belügyminiszter még tájékoztatja a Kormányt, hogy egy hete kénytelen volt kiadni egy körlevelet, hogy hagyják békén a szovjet emlékműveket, főleg, ahol halottak vannak.)

Antall József: Én azt javaslom, hogy ebben a tárgykörben, a kormány mindenképpen adjon ki egy nyilatkozatot. Már beszéltünk erről, én tegnap is elmondtam ezt a népgyűlésen, és megértették az emberek. Erre vonatkozóan nemcsak az kell, hogy valamilyen nyilatkozat formájában reagáljunk, hanem szükséges a méltóságteljesség biztosítása is, és ezt esetleg előkészíthetjük, hogy ne történjenek ezzel ellentétes
dolgok.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 591-603. oldalán megjelent szövege)