1990. év

Antall József: […] A Világkiállítás kérdésével kapcsolatban most Párizsban Vranitzky osztrák kancellár külön odajött hozzám, hogy most értesítették, hogy Demszky Gábor azt a kijelentést tette, hogy Budapest nem kívánja megrendezni a Világkiállítást. Továbbá ilyen értesítést még Kádár Béla is küldött, hogy Demszky ezt a nyilatkozatot tette, illetve közölte Busek osztrák miniszterrel ugyanezt. Az első kérdésem az eleve jogi jellegű. Ha Budapest főváros önkormányzata úgy dönt, hogy nem rendezi meg a világkiállítást, akkor úgy gondolom, hogy Budapesten a Kormány eleve nem rendeztethetne ilyet, függetlenül, hogy mit akarunk. Úgy értem, hogy közigazgatásilag nem. Mi ezt nem tehetjük meg. A Fidesz egyértelmű álláspontja kezdettől fogva a teljes ellenzése. Marad az, hogyha Demszky főpolgármester álláspontját megerősíti a városháza, akkor a Kormány erre nem tud mást mondani, mint hogy nagyon sajnálja, hogy Budapest, a főváros nem tud ebben részt venni. Ezért tehát nekünk sürgősen átiratot kell intézni hivatalosan Demszky főpolgármesterhez, hogy kérjük az önkormányzat hivatalos állásfoglalását ebben a kérdésben, mert abban az esetben ennek megvannak a konzekvenciái. A nyilatkozatára hivatkozva, egyáltalán, hogy ez a közlés megtörtént. Ebben az esetben tudniillik egyrészt a nemzetközi szervezet, az expó párizsi irodájához kell fordulnunk, és vissza kell vonnunk a Bécs–Budapest Világkiállításra vonatkozó jelentkezésünket, továbbá fel kell oszlatnunk a kormánybiztosságot, le kell váltani a kormánybiztost. Ezt mind be kell jelenteni. Innen viszont már minden csak kormányzati döntés lesz. Úgyhogy a legrövidebb úton kérem ezt megtenni. Ezzel egyetért a Kormány? Van olyan hír, hogy az osztrákok olyan javaslatot tesznek, hogy későbbre halasztják, 1996-ra. Tehát arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ameddig az önkormányzat ebben hivatalosan nem foglal állást, addig is, ha az osztrákok valóban tesznek ilyen javaslatot, akkor mi azt természetesen figyelembe vesszük. A Kormány álláspontja legyen az, hogy amennyiben Budapest önkormányzata úgy foglal állást, hogy nem kívánja a Bécs–Budapest világkiállítás megrendezését, a Kormány ezt tudomásul veszi. Egyetértünk ebben?

(Kajdi József a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára szerint politikailag tiszta az ügy, de jogilag az a helyzet, hogy ha a Kormány a világkiállítás megrendezéséről beterjeszt egy törvényjavaslatot, és azt a parlament elfogadja, akkor jogilag nincs akadálya a megrendezésnek.)

Antall József: Az önkormányzat egyrészt tiltakozhat, vitát kezdhet erről, és ha az önkormányzat úgy dönt, hogy saját forrásból semmiféle hozzájárulása nincs ehhez, akkor gyakorlatilag elképzelhetetlen enélkül: telek, földterület, infrastrukturális beruházások. Ez egyszerűen nonszensz, ha Budapest nem járul hozzá. Akkor jelentkezhet ennek érdekében Szentendre önkormányzata is, és abban az esetben megfontolhatja a Kormány, vagy jelentkezhet Székesfehérvár, és azt fontolhatja meg a Kormány. de ebben az esetben Budapesten nem rendezhető. Kár erről tovább beszélni.

Az 1992. évi Sevillai Világkiállítás? magyar részvételével kapcsolatban.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára elmondja, hogy az előző kormány 1990 februárjában hagyott jóvá körülbelül 10 millió dollárt erre azután, amikor az ötletpályázaton díjnyertes Lepkeház elkészült. Lepkeháznak a teljes összege viszont nagyjából ennek a kétszeresét tette volna ki, ezért került sor júliusban végül is az elképzelés törlésére. Egy gyorsított pályázaton a Makovecz-féle terv nyerte el a megvalósítás lehetőségét, amely egy lényegesen kedvezőbb megvalósítási lehetőséget jelent. Egyrészt 15-17 millió dollár között mozog a valószínű teljes költsége ennek az egész konstrukciónak. A jövő évben aktuális a pénzösszeg nagy része, nagyjából 8-9 millió dolláros összeg, és ez körülbelül egy félmilliárd forint ráfordítást jelent. Ebből a félmilliárd forintból jelenleg az NGKM részéről 70 millió forint látszik biztosíthatónak, az ipari tárca részéről pedig körülbelül 30-40 millió, a többit költségvetésből kellene finanszírozni.
Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter kiegészítésként elmondja, hogy a Gazdasági Kabineten nem volt egyértelmű lelkesedés a Sevillai Világkiállítást illetően, bár elfogadták, hogy visszalépni innen már nem lenne ildomos, mert a legtöbb európai ország megünnepli Amerika felfedezését, hiszen annak ez a központi gondolata, nem Magyarország felfedezése. Az a koncepció, hogy az ország a Bécs–Budapest Világkiállításra készül rá ezzel a Sevillai Világkiállítással, kicsit meggyengült az utóbbi napok eseményeinek fényében. Az ország nem túl rózsás gazdasági helyzetére tekintettel az a döntés született, hogy ez költségtakarékos legyen, ez már ne plusz forrásokat, hanem a kereskedelemfejlesztésre kijelölt forrásokat vegye igénybe, törekedve a legkisebb ráfordításra és a legna-gyobb helyi bevételre.)

Antall József: Minden egyéb dolgot a spanyolokkal kiépített jó gazdasági kapcsolatra kell bazírozni, úgyhogy ez a külgazdasági minisztérium feladata. A spanyolokban nagy az érdeklődés Magyarország iránt, befektetésekben és egyebekben. Ugyanígy Portugália is jelentkezett. Tehát az ibériai-félszigeten vegyesvállalatot és egyéb dolgokat lehet létrehozni, és ennek megszervezése a külgazdasági minisztériumnak a feladatkörébe tartozik. Nem várhatja ezt a kormányzattól. Amit ezentúl tud tenni a külgazdasági minisztérium, az pontosan ebből a kapcsolatrendszerből kell, hogy adódjon, ami egyben motiválja ebbe az irányba a külgazdasági minisztériumot. Erre külön felhívom a figyelmet. Semmiképpen nem szabad többet kifejezésre juttatni, mert az a tény, hogy bizonytalanná vált az egész Bécs–Budapest Világkiállítás, ezért tulajdonképpen nem úgy jelenhetünk meg, mint a legközelebbi rendező esetleg. Egészen más lett volna annak az összképe, ha biztosak vagyunk benne. Bár egyesek szerint még nem biztos, hogy a Demszky mellett szavaz a fővárosi tanács ebben a kérdésben, de nem lehet tudni. Ez nagyon jelentékeny mértékben függ a koalíciós partnerektől. Mindenesetre mindenképpen a szerény változatot kell végrehajtani, és a külgazdasági minisztériumot ebbe az irányba befolyásoljuk, hogy e szerint gazdálkodjék.

(Bogár László megkérdezni, hogy az ipari miniszter az Idegenforgalmi Alapból valami szerény összeggel nem tudna-e ehhez hozzájárulni?)

Antall József: Én nem tartanám helyesnek, van elég problémája a magyar gazdasági életnek. Ha ezt megszavazta a Kormány, akkor ehhez viszonyítva a külgazdasági tárca gazdálkodja ki. Nem tudom, ha az ipari és kereskedelmi miniszter – én nem veszem zokon, ha – véletlen úgy látná, hogy ez a kiállítás olyan, hogy behozza a spanyol idegenforgalomban azt, amit erre kiadunk, és ezért látja értelmét, akkor azt mondom, nem látom ennek akadályát. Ez egy üzleti megfontolás, de én ezt úgy gondolom, hogy ezt a kérdést a magyarországi idegenforgalmi vállalatoknál lehet felvetni. Szervezzék meg azt, hogy a magyarországi vállalatok áldozzanak arra, hogy vonzani akarnak spanyolokat vagy másokat ide. Ez ne az állami idegenforgalmi alapból történjék, hanem ez a magyar idegenforgalmi szerveknek és vállalatoknak legyen érdeke. egyik oldalon tényleg liberalizálunk, másik oldalon meg egy ilyen merkantilista politikát folytatunk.

Időszerű külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban.

Antall József: Még külpolitikai kérdésekről szeretnék szólni, köztük a párizsi értekezletről.? Akit érdekelnek a dokumentumok, azok természetesen rendelkezésre állnak. Én úgy gondolom, hogy tényleg ez egy jelentős esemény volt, nemcsak formális szempontból, hiszen lezárt valamit. Azt is hozzátehetem, hogy nagyon egyértelműen kibontakoztak a hatalmi erőcsoportok, amelyek az Egyesült Államok, az egyesített Németország és a Szovjetunió. Ez a három ország és állam volt az, amelyik ezt az értekezletet dominálta, és ezeknek a vezetői, teljesen eltérő okokból, ez világos volt. A mi szempontunkból föltétlenül előnyös volt a fogadtatás, és általában ahogy bennünket kezeltek. A Gorbacsovval folytatott tárgyalás során ténylegesen az jutott kifejezésre, hogy szovjet részről nem büntetni kívánnak bennünket. Föltétlenül úgy gondolom, hogy irányunkban a szovjet magatartásban benne volt az is, hogy a nyugati felértékelését érzékelték Magyarországnak. Ez is hozzájárult ahhoz, ahogy Gorbacsov a magyar ügyben bennünket kezelt. Abban megállapodtunk, és a Külügyminisztérium erre megbízást kapott, hogy keretmegállapodást dolgozzanak ki a szovjet féllel a kétoldalú kapcsolatokra. Ez felölelhet mindent, ami egy ilyen keretmegállapodásba belefér. A további tárgyalásokra pedig megállapodtunk külgazdasági és egyéb témákban. Ők ilyenek. Ma már a szovjet nagykövet hívott fel telefonon, hogy nagyon örül, mert nagyon fontos, hogy jó irányba mozdult el a szovjet–magyar kapcsolat és együttműködés. Ez megint olyan kérdés, ha most nem történik semmi, és nem reagálunk tovább, akkor ez a folyamat megáll. Tehát most hajtani kell azt, hogy a Külügyminisztérium utasítsa a moszkvai nagykövetet ebbe az irányba. A Honvédelmi Minisztériumnak is ebbe az irányba kell a kivonulási kérdést vinni. A párizsi tárgyalásokon Gorbacsov kijelentette – utána kell ennek nézni –, hogy nekik olajproblémáik vannak, de talán gázban tudnának segíteni. Ezt kezdeményezze a külgazdasági minisztérium. Tehát egy csomó ilyen kérdés vetődött fel.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára megkérdezi: a követeléseinkre, tehát a körülbelül 1 milliárdos követelésünkre véletlenül nem reagált?)

Antall József: Erre nem, Gorbacsov a részletekkel nem foglalkozik. Összegezni kell. Most erre hivatkozva össze kell állítani mindent, és akkor kormányszinten ezt megküldjük. De akkor most kell cselekedni. Az egész szovjet–magyar kapcsolatrendszerben a külgazdasági részét egy összegezésben kérem, hogy küldjük el, és átadom itt a szovjet nagykövetnek is.

(Katona Tamás, a külügyi politikai államtitkár elmondja, hogy az illetékes területi főosztállyal minden szerződés tervezetét összeállíttatta, és ezeket részben már oda is adtuk.)

Antall József: Igen. De nem néztük meg azt, hogy ezekben a szerződéstervezetekben például valóban olyan megállapodásról van-e szó, amelyekben benne vannak azok a tartalmi kérdések, amik egy ilyen megállapodásban meglehetnek. Mert amilyenek általában ezek a tervezetek, ezek a formális tervezetek, azokkal a megfogalmazásokkal […] itt arról volt szó, hogy mindent, az egész szovjet–magyar kapcsolatrendszert egy teljes átfogó megállapodásba kell foglalni, az olajtól a katonai kérdésig, valamint a külpolitikáig. Itt nem csak arról van csak szó, hogy egy ilyen külpolitikai megállapodást kell kötni, hanem egy teljes megállapodást, és ezt kell előkészíteni most. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek van bizonyos politikai alapja. Tehát egy átfogó rendezésről van most ténylegesen szó. Ez nagyon fontos most, mert ilyenkor azonnal az egész apparátus megmozdul. Ezt Aboimov is mondta, hogy ennek az a jelentősége, hogy ha, mondjuk, Gorbacsovval dupla időt eltöltünk, ott tárgyal velünk, akkor ez hat egészen a hivatalnokig. De nem hat már fél év múlva. Ez most hat még két hétig. Az a baj, hogy ezeken a tárgyalásokon hiába érünk el valamit, utána hazajövünk, és amikor utána ez az apparátuson végig átmegy, akkor jön az altatás. Ezt a minisztereknek, politikai államtitkároknak hajtani kell. Ez a Kormány politikája.

(Katona Tamás elmondja, hogy ezt a hajtást a Külügyminisztériumban már a párizsi értekezlet előtt megkezdték, olyannyira, hogy a nemzetközi jogi főosztállyal például azt is kidolgoztatta, hogy a párizsi békeszerződés mely pontjai veszítik aktualitásukat a német gység helyreállításával. Tehát azt a lépést, amit a finnek és osztrákok megtettek, és nekünk is meg kellene tennünk.)

Antall József: A másik kérdés, ami még felmerült, 1956 megítélése, amire nem válaszol a Legfelsőbb Tanács.? Erre vonatkozóan abban maradtunk, hogy Gorbacsov nagyon örülne, ha egy olyan formulát találnánk, ami mindkét félnek megfelelő, mert az biztos, hogy nem fogjuk tudni azt elérni, hogy bocsánatot kérjenek, tehát bocsánatot nem fognak kérni. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban a Szovjetunió belső politikai helyzete miatt ezt kívánnák megtenni, de egy formulát szívesen vennének, amiben presztízsveszteség nélkül elismerhetnék a forradalom és szabadságharcnak a jelentőségét. Ezt ki kellene dolgozni olyan formában, hogy első pontban az ’56. október 30-ai nyilatkozatot? kellene alapul venni, hogy akkor ezt elismerték. A másik, én egemlítettem, hogy én ott voltam, amikor a Mikojannal való tárgyalás volt.? Mikojan maga másképp ítélte meg akkor, mint a Szuszlov, tehát megvannak a lehetőségek. A szovjet katonákat, akik elestek, mi hősi halottnak tekintjük, hiszen maga Pongrácz Gergely nyilatkozott nemrég arról, hogy milyen érzés volt lelőni az elsőt. Tehát ebben tudunk egy emocionális garanciát nyújtani az akkor elesettekek. Tehát meg kellene találni azt a formát, hogy őnekik legyen egy lehetőségük azt el is fogadni. Na, most az nyilvánvaló, hogy most pont nem a legjobb periódusban van ezekben a napokban a szovjet hadsereg, amelynek soraiban meglehetős a feszültség. A másik ilyen kérdés volt a tagállamokkal kapcsolatos kérdés. Ők arra hívták fel a figyelmet, hogy a tagköztársaságokban az orosz lakosság különböző mértékben van jelen, de mindenütt vegyes lakosság van, ami kapcsán azt mondta a Gorbacsov, hogy egyszerűen emberileg elképzelhetetlen helyzetekben vannak. Nyilván ez ugyanaz, mint ahogy Algériában vagy Rhodesiában voltak az angolok. A kolonizációnak? a következménye, hogy odamennek telepesek, és azok a telepesek, amikor függetlenné válik egy ország, akkor az otthonukat hagyják el. Ez történt Algériában, Dél-Afrikában is. Egyesek ezt szeretnék itt is. Ő kijelentette, hogy Lettországban mindenütt ott vannak az oroszok, és az orosz lakosság ott tüntet a hadsereggel együtt, a hadsereg védelmére kelt. Ők ezt nem tudják végrehajtani, mert ezek a köztársaságok tulajdonképpen nem azoknak a nemzeteknek a köztársaságai. Nem szólva arról, hogy vegyes házasságok tömege stb., és például az ukránok egyharmada sem Ukrajnában él. Na most ők egy konföderációs? terven – ezt az Aboimov is megerősítette – dolgoznak, és azt kérik, hogy lehetőleg ne nehezítsük pillanatnyilag a helyzetet, mert ezt nem vennék túlzott szívélyességgel, ha ukrán nagykövetség nyílna Budapesten. Tehát ők azt kérik, hogy főleg a szovjet nagykövetségen és a szovjet kormányon keresztül történjenek a tagállamokkal kapcsolatban a végleges jogi döntések. Ők nem az információs kapcsolatok ellen vannak, de ezt kérik figyelembe venni. Továbbá azt kérik, hogy most, ameddig ők éppen a tárgyalások és döntés stádiumában vannak, addig e tekintetben ne történjenek nyilatkozatok. Tessék.

(Katona Tamás közli, hogy ehhez tartják magukat, de aláírásra készen áll egy szerződés a nemzetiségi kérdésre, egy kódextervezet, amelyet a párizsi kartához mintegy csatolni lehetne, és amelyik az egyedüli garanciája lehetne pillanatnyilag a Szovjetunió-szerte létező orosz kisebbség számára, ha ezt ők is felhasználnák. Hiszen ez nemcsak a 200 ezer kárpátaljai magyar jogait védi, hanem az Ukrajnában lévő több millió oroszét is. Tehát ebből a szempontból nekünk ezt minél gyorsabban alá kellene íratni.)

Antall József: Jó. Hát ezt meg kellene valóban tenni, de erről is kellene tárgyalni velük, a szovjet nagykövetséggel is. Tehát az Aboimovot is tájékoztatni kellene, hogy itt van ez ezzel az indokolással. Egyébként megkérdezték azt is, hogy igaz-e, hogy a baltiak itt információs irodát akarnak felállítani. Én nem tudtam erről.

(Katona Tamás megerősíti, hogy valóban a három balti állam parlamentje a mi parlamentünkhöz fordult, és egy információs irodát szeretne felállítani, de kimondottan parlament a parlamenthez, vagyis a Kormánynak semmi köze nincsen hozzá.)

Antall József: Információs Iroda. Én azt mondtam, hogy nem tudok róla, nem is hallottam róla, mielőtt kimentem Párizsba. Azt mondtam, hogy mi mindenesetre – és ezt a Gorbacsovnak is megismételtem – elismerjük a népek önrendelkezési jogát. Erre mondta azt, hogy így a Szovjetunió népei esetében se tehetünk mást. Mi elvi álláspontot foglalunk el ezekben a kérdésekben. Egyet mondhatok, hogy ha velünk valaki kapcsolatban van, mi mindenkinek jótanácsot, realisztikus tanácsokat adunk. Tehát ők járnak jól, hogy ha a baltiak és mások velünk tartják a kapcsolatot, mert mi mindenképpen ennek megfelelő tanácsokat fogunk adni. Úgyhogy ezt ebben a formában közöltem. Én azt hiszem, hogy az általam említett kérdések rendezése valóban csak hetek kérdése. Ők most ezen dolgoznak, akarnak valamilyen önállóságot biztosítani, nyilván nemzetközösség szerint. De hát a másik kérdés a hadsereg magatartása. Más azt hiszem, hogy nincs, ezért fejezzük be.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 517-525. oldalán megjelent szövege)