1990. év

Antall József: Még arról szeretném tájékoztatni a Minisztertanácsot, hogy tegnap itt járt nálam Aboimov nagykövet úr, és több mindent átadott, köztük egy szóbeli jegyzéket a párizsi értekezlet előtt, a Baker, Sevardnadze, Gorbacsov Moszkvában tartott találkozóról,? tehát egy ilyen tájékoztatást az ő elhatározottságukról, a szovjet–amerikai közeledésről és alapvető kérdésekben való egyetértésükről. Kifejezésre juttatták Magyarország iránt is az elkötelezettségüket, ezt külön is hangsúlyozta. Tehát mindaz a szovjetellenesség stb., ami itt megjelenik, azt ők nem tekintik olyannak, ami megakadályozná a különkérdések megoldását, amit viszont fontosnak tartanak. Majd még hozzáfűzte, hogy bár nem hivatalos a közlése, de az ő megítélése szerint 1990 novemberében még 500 ezer tonna olaj szállítására számíthatunk. Ez reális?

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter szerint reális, csak az ára nem világos, hogy mit rubelért és mit dollárért.)

Antall József: Egy pillanat, mondom azt is. Tehát novemberben 500 ezer, ennek egy része kb. 140-150 ezer tonna közötti a régi áron, 200 ezer tonna konvertibilis és 150 ezer tonna barter.? azt mondta, hogy most tárgyalta ezt a szovjet kormány, tehát erre számítsunk. Ez volt az egyik, amit mondott. A másik, hogy ’91-ben köz-ponti szervezésben 4 millió tonnára számíthatunk. Azt mondta, hogy ezt Moszkva megszervezi, és még 1 millió tonnára számíthatunk köztársasági szinten, ha minden rendben megy. Ennyit kívánt közölni. Ez benne van, a tárgyalási anyag körülbelül ilyen arányú?

(Kádár Béla nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere szerint körülbelül így van. Ez valamivel jobb, mint az ígéret. Az ez évi szállítás valószínűleg fizikai mennyiségben 4,6-4,7 millió tonna körül lesz. Tehát 5 millió alatt.)

Antall József: Azt mondta hamarosan, decemberben közlik.

(Kádár Béla megerősíti, hogy igen ezek az ígéretek vannak. Körülbelül 100-200 ezer tonna között fog érkezni, ha nem történik semmi nagyobb összeomlás náluk. Ez az a mennyiség, amire biztosan számíthatunk.)

Antall József: Ugyanakkor állítólag vannak ilyen hangulatkeltések, ellenzéki és egyéb körökből, hogy nem adtunk világos képet arról, hogy az olajkészletünk és a jelenleg bejövő olajnak mi az a középára, amivel tulajdonképpen becsapjuk a magyar lakosságot azzal, hogy mégis szovjet olajat kapunk olcsóbban, és azt mi úgy vesszük alapul, mint hogyha Nyugatról szereznénk be. Hogy lehet biztosítani azt, hogy itt hiteles, korrekt közlést adjunk a bevételekről? Egy kormányzat természetesen arra nem számíthat, hogy ezt mint valami titkot kezelje, erre kell egy reális, védhető számítás, ami alapján történik az árszámítás. Ezért is fontos a szabad áras rendszer, hogy a szabad áras rendszeren belül utána e szerint alakuljon a piac.

(Kádár Béla megjegyzi, hogy a Szovjetunióból való beszerzés is ma túlnyomórészt világpiaci áron történik. Ezenkívül a nem szovjet beszerzés teljesen világpiaci áron. Másodszor, amit a magyar közvélemény nem vesz figyelembe, hogy a szovjet kőolaj ellenében eddig is bizonyos meghatározott termékkört kellett szállítanunk, mezőgazdasági termé-ket, amelyeken igen magas ártámogatás volt, tehát az nem a rubelnek megfelelő hivatalos árfolyammal azonos.)

Antall József: Kérdésem az, hogy ezeket nem közölve, mert még nem hivatalos, de azért körülbelül ki vállalkozik arra, hogy ezt elmondja? Kellene a közvéleménynek megint egy őszinte közlést adni, mielőtt bármi félremagyarázható lesz. Mit tegyünk? hogy lehet ezt megfogalmazni hitelesen. Megígértük, hogy hitelesen beszélünk, és a valóságról beszélünk. Azt is el kellene mondani, hogy mik a bizonytalansági tényezők ebben az esetben. Ki nyilatkozzék, melyik tárca vezetője, mert ez több kérdést érint. Lehet külgazdasági, lehet ipari, akár pénzügy. Vállalkozik rá a külgazdaság?

(Kádár Béla vállalja.)

A magyar szovjet áttérési egyezmény aláírásával kapcsolatban.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere felhatalmazást kér a Kormánytól ahhoz, hogy aláírja a Szovjetunióval, az Orosz Köztársasággal és más köztársaságokkal a megállapodást az új fizetési és elszámolási rendre való áttérésről, valamint a jövő évi kereskedelmi megállapodásról. Az előző Kormány, amikor aláírt ez év márciusában egy megállapodást a jövő évi új gazdasági mechanizmusról, jelentős fehér foltokat hagyott hátra, részben a kompenzálás, részben a magyar követelések érvényesítésének ütemezéséről. A harmadik kérdés pedig ahhoz kötődik, hogy a Szovjetunió a megnehezült gazdasági helyzetében mindenáron pótlólagos erőforrások bevonására törekszik, illetve erőforrás-veszteségeit csökkenteni kívánja. Emiatt a magyar követelést, amely év végére körülbelül 1,1 milliárd dollárt fog elérni, nem egy ütemben, 1991-ben, hanem öt évben, öt részletben akarják a fizetésimérleg-deficit csökkentésére rendelkezésünkre bocsátani, azok után, hogy Magyarország törleszt egy 1998-ig esedékes körülbelül 310 millió dolláros hiteltartozást. Tehát a szovjet álláspont szeptemberben az volt, hogy 1,1 milliárd mínusz 310 millió, ötéves részletben.)

Antall József: Ehhez annyit szeretnék még megemlíteni, hogy a külügyminiszterek itteni találkozója alkalmából is, és most Aboimov ettől függetlenül egy politikai jellegű találkozást vetett föl. Na, most abban az esetben, ha egy egynapos politikai látogatást nem Rizskov, hanem a Gorbacsov kér, az elől nem lehet kitérni. Jelezte, hogy esetleg ez Párizsban is felmerülhet. Tehát a Rizskovval való tárgyalásnak én sem látom itt értelmét. Fogalmazzuk úgy meg, hogy amennyiben Gorbacsov kér egy ilyen típusú külön tárgyalást, tehát amennyiben ez egy ilyen politikai keretben sze-epel, egyszerűen ez elől nem lehet kitérni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 515-517. oldalán megjelent szövege)