1990. év

Antall József: A napirendet mindenki megkapta. Az első napirendi pontnál eltérés van: Tomaj Dénes helyettes államtitkár urat bemutatom, aki még nem találkozott volna vele. Államtitkár úr be fog számolni nekünk a legfrissebb eseményekről a kuvaiti–iraki háborúval és krízissel kapcsolatban, különös tekintettel a magyar állampolgárokra. Ezzel összefüggésben állásfoglalásunkra van szükség, viszont ahhoz, hogy mi ebben a kérdésben állást tudjunk foglalni, szükséges, hogy tájékoztatást kapjunk. Légy szíves akkor az eddigieket ismertesd, beleértve az iraki nagykövet behívását stb.-t. átadom a szót.

(Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára elmondja, hogy az utóbbi napok legfontosabb nemzetközi eseménye a közel-keleti válság, ezen belül is a kuvaitiiraki konfliktus volt. Ez gyakorlatilag augusztus 2-án vett drámai fordulatot, amikor Kuvait területét iraki csapatok szállták meg. A konfliktus kirobbantásának hátterében olyan szándék állt, ami az iraki gazdasági pozíciókat az olajár emelésével erősíteni kívánta. A további elemei ennek az iraki területszerzési ambíciók voltak. A Biztonsági Tanács? felszólította Irakot a csapatok kivonására. Miután ennek nem tettek eleget, újabb biztonsági tanácsi határozatokat fogadtak el, amelyek Irak elleni szankciókat fogalmaznak meg. Ezek elsősorban gazdasági szankciók, gyakorlatilag a fegyverszállítások azonnali leállítására, az Irakba és Kuvaitba való áruszállításokra, illetve e két országból áruvásárlások tilalmára vonatkoznak. Egy kormánynyilatkozat közzétételét javasolja, melyben ítéljük el Kuvait annektálását, követeljük Kuvait szuverenitásának, a kuvaiti nép önrendelkezési jogának helyreállítását, valamint az iraki csapatok feltétel nélküli kivonását, továbbá vállaljuk a biztonsági tanácsi határozatok tiszteletben tartását. Jelentős katonai erőösszevonás is folyik a térségben, részben a nyugati hatalmak, az Egyesült Államok, Anglia és más országok részéről. Fennáll tehát a konfliktus eszkalálódásának veszélye. Ami a közvetlen magyar érdekeket érinti, ez három területre tehető. Az egyik hatás: olyan 40-50 millió dolláros magyar export kiesése. Drámaibb az a hatás, amit az olajár emelkedése jelentett, és amelynek a visszahatása a magyar gazdaságra rendkívül súlyos. Végezetül a magyar állampolgárok egy jelentős csoportját, 160-180 főt közvetlen veszély fenyegeti Kuvaitban. Kértük a bagdadi hatóságoktól, hogy tegyék lehetővé a magyar kolónia katonai biztosítás melletti átutazását Kuvaitból Basrába,? ami nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, ahová egy különgépet küldenénk.)

Antall József: Köszönöm. Kérdésem a következő. A Külügyminisztérium milyen kapcsolatba lépett más országokkal, tárgyalt-e a Budapestre akkreditált többi arab diplomatával? Vagy látható-e, sejthető-e ennek esetleges eredménye, hogy összehívjuk és kérjük ebben a többi arab országnak a támogatását. Másik: hogyan reagált Lengyelország, Csehszlovákia stb., tehát a volt szocialista tábor, a szomszédjaink? Harmadik: milyen lépéseket tett a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria stb., a nyugat-európai országok? Milyen intézkedéseket tettek saját állampolgáraik kimentésére? Ezzel összefüggésben nem lenne-e célszerű a mi lépéseinket összehangolni más országok kormányaival? Továbbá milyen iraki érdekek vannak Magyarországon? Van-e egyáltalán nekünk bármilyen hathatós ellenérvünk? Mennyi iraki van Magyarországon? Vannak-e olyan irakiak itt, lehetnek-e irakiak, akik közel állnak az iraki kormányhoz? Nem diplomatákra gondolok. Magyarul, milyen gazdasági, politikai valutánk van velük szemben? Van-e egyáltalán? A másik pedig, hogy milyen hatása lehet, ha az első számú erélyes nyilatkozatnak, amivel elvben teljesen egyetértek, és javasolnám is a Kormánynak elfogadásra, milyen közvetlen hatása lehet a magyar állampolgárokra? A másik pedig, hogy hogyan időzítsük ennek a kiadását a mai napon? Azt hiszem, hogy ezekre még érdemes lenne válaszolni, mielőtt hozzászólnának a Minisztertanácsban, erre még kérnék választ.

(Tomaj Dénes a kérdésekre válaszolva elmondja, hogy az arab diplomaták elbizonytalanodtak, kerülik a kontaktust, a személyes véleményük az, hogy ez a válság az arab világ szégyene. A volt szocialista országok közül Csehszlovákiával, illetve Lengyelországgal léptünk kapcsolatba. Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot is megkeresték az iraki hatóságok, hogy augusztus második felében fogadjunk egy iraki politikai, illetve gazdasági delegációt. A csehek és a lengyelek is ezt elutasították, és ez a javaslat hazánk esetében is. A nyugati országok egyértelműen elítélik az iraki tevékenységet. Az evakuálást illetően viszont esetükben még tanácstalanság van. Az itt élő irakiak létszámáról sajnos nem tud adatot adni.
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere kiegészítésül elmondja, hogy pillanatnyilag körülbelül 40%-os az olajár-emelkedés. Most Magyarországnak az éves kőolajimportjából levezetett havi beszerzése körülbelül 500 ezer tonna, ezért a hátralevő négy hónapban ez elvileg 2 millió tonna körüli nagyságrendet érinthet a kialakuló áremelkedés függvényében. Gazdasági szempontból lényegesebbnek tartja azt, hogy Magyarország ne lógjon ki egy nemzetközi embargó csatasorából, mert az sokkal többet ártana az ország külgazdasági megítélése szempontjából, mint az, hogy a sokkal kisebb nagyságrendű iraki gazdasági kapcsolatainkban az embargó megtöréséből valamiféle rendkívüli, de átmeneti profitokat lehessen szerezni.
Ezzel egyetért Rabár Ferenc pénzügyminiszter is, aki szerint semmilyen drámai megrázkódtatás nem fog minket érni. A fizetésimérleg-javulásunknak egy részét fogja elvinni, 2-300 millió dollárra becsüli a legeslegrosszabb esetben, ami itt előfordulhat.)

Antall József: Tehát gazdasági szempontból ez legalább olyan káros lenne, ha mi ebből a nemzetközi szolidaritásból kimaradnánk és különösen Európával és Észak-Amerikával szemben. Van-e ehhez még? tessék.

(Boross Péter tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy a nyilatkozattal a magyar állampolgárok biztonsága érdekében ne előzzük meg a környező országokat.
Surján László népjóléti miniszter kéri, hogy ne csak a kuvaiti magyar kolónia biztonságára gondoljon a Kormány, hanem az itteni irakira is, amelynek létszáma meghaladja az 1000 főt.)

Antall József: Van még egy kérdésem, belbiztonsági és bizonyos figyelmeztetés. Nem lenne-e célszerű a Magyarországon lévő iraki és kuvaiti állampolgárokat valamilyen formában kétértelműen rendőri védelem alá helyezni, ami szükség szerint értelmezhető úgy, hogy megvédjük őket, és szükség szerint értelmezhető úgy, hogy megfenyegetjük őket. tekintettel arra, hogy számba kell venni, hogy magyarok vannak ott.
Ez egy többirányú, finom jelzés lenne.

(Boross Péter attól tart, hogy ezeket a kormányzatokat nem különösebben befolyásolja polgáraik sorsa.)

Antall József: Ezzel egyetértek, tudom is, de mégis. Egyébként a Szaddám Huszszein-rendszer nem egy stabil, nem egy megbízható rendszer, és amerikai forrásokban, elsősorban tömegtájékoztatásban elhangzottak olyan vélemények is, hogy egy amerikai akciónak arra kell irányulnia, hogy ezt a Szaddám Husszein-rendszerrel szembeni ellenállást segítse, erősítse és a rendszer bukását idézze elő.

(Tomaj Dénes kérdésre megjegyzi, hogy Kuvaitban szervezett ellenállásról csak kismértékben lehetett beszélni. Ennek ellenére, hagyományosan egy erős fenntartás van a kuvaiti polgárok részéről Irakkal szemben, úgyhogy nem hiszi, hogy Szaddám Husszein rezsimjének komoly tömegbázisa lenne Kuvaitban. Irakban is eléggé bizonytalan a helyzete, és elsősorban katonai, rendőri eszközökkel tartja fenn magát a rendszer.)

Antall József: Hát azt hiszem, hogy ehhez annyit lehet még hozzáfűzni, hogy Kuvait egyértelműen nem kívánta ezt a helyzetet. Iraknak viszont ez valóban régi törekvése volt, hiszen, ha visszaemlékezünk, évek óta elhangzottak olyan megállapítások, hogy Kuvaitot veszély fenyegeti, és a perzsa–iraki háborúnak a befejezése után ez a veszély nyilvánvalóvá vált, hogy egy egymilliós iraki hadsereget, ha fenn akarnak tartani, és Husszein hatalma erre épül, be kell vetnie valahol, hogy a létjogosultságát igazolja. Erre nyilván Kuvait komoly veszélyt jelent, másrészt nyilván gazdasági szempontból is. Egy ilyen egyesülési törekvés soha nem volt Kuvaitban, egyszerűen Kuvait életszínvonala olyan mértékben magasabb, mint az iraki, hogy az minden kuvaiti előtt világos, hogy az Irakkal való egyesülés az életszínvonal-csökkentést és a gazdasági források megosztását jelenti, ami óriási mértékű csökkenés, hiszen az egyiptomi–szír egyesülés is például ilyenre utalt annak idején. Szóval ezek mind egyenetlenek. Na most én inkább úgy tenném fel a kérdést, hiszen most erre a minisztertanácsi döntésre van szükség. Az egyik: megállapítottuk azt, hogy gazdasági szempontból több kár származnék abból, ha kimaradnánk ebből a szolidaritásból. A második kérdés, hogy ezt össze kellene hangolnunk, tehát itt külpolitikailag két kérdésben kell dönteni. Elsők akarunk-e lenni, hasonlóan a nyugati integrációhoz való törekvésünkhöz például, ahol törekedtünk arra, hogy elsők legyünk, akik a NATO-val felveszik a kapcsolatot, vagy hogy elsők legyünk az Európa Tanácsban. Magyarul, akarunk-e egy elsőbbséget ebben az esetben elérni, vagy figyelembe véve a magyar állampolgároknak és az országnak a kiszolgáltatottságát, nem kívánunk elsők lenni, hanem összehangoltan kívánunk-e cselekedni? Tehát kezdeményezzünk-e a mai nap folyamán egy együttes megnyilatkozást a térségünk közvetlen szomszédjaival, beleértve Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, esetleg még Jugoszláviát. Ez lenne tulajdonképpen a második elem, és a harmadik, hogy felhatalmazzuk a Külügyminisztériumot arra, hogy fogalmazza meg ezt a nyilatkozatot kormánynyilatkozatként, kormány-állásfoglalásként, amiben csatlakozunk a Biztonsági Tanács állásfoglalásához, külön kiemelve azt, hogy Magyarországon az ilyen a behívásos módszert mint metodikát ismerjük mind 1956-ból, mind 1968-ből. Másrészt kétségbe vonjuk-e ennek eleve a legalitását, hangsúlyozzuk az önrendelkezési jogot elsőnek. Tehát, ha az egyesülés kérdése bármelyik népeknél felmerülhet, akkor nyilvánvaló, hogy csak egy parlamentáris, vagy egy szavazásos rendszer dönthet erről. van-e értelme – nem feltétlenül kell – bizonyos meggondolásokból egy ilyet külön hangsúlyozni, de lehet. Abban az esetben, hogy ha a mai napon nem sikerül teljesen közös akciót megszervezni, a mai napon kiadjuk-e ezt a nyilatkozatot akkor is, mert a mai napon valahogy mindenképpen állást kell foglalni. Másik viszont, hogy a hol-napi napra, ha összeült az Arab Liga Tanácsa, feltétlenül kérem a Külügyminisztériumot, mivel van egy kialakult gyakorlatunk arra, hogy az Arab Nagykövetek Tanácsát mi másodszor hívtuk már meg, akkor amikor nekünk nem volt kellemes. Feltétlenül meg kellene harmadszor is csinálni ezt, amikor viszont nekik nem kellemes, és javasolnám – mivel felkértük Katona Tamás államtitkárt –, hogy arab–magyar viszonylatban ő koordináljon. Tehát az ő vezetésével és a Külügyminisztérium illetékes diplomatáival és helyettes államtitkárával, főosztályvezetőivel hívják egyszerre meg a kuvaiti nagykövetet is, aki Bécsben van. Nem tudom, hogy jelentkezett-e, és van-e vele közvetlen kapcsolat?

(Tomaj Dénes válasza szerint, a külügy telefonon kapott tőle információkat, de közvetlen kapcsolat nincs.)

Antall József: Valamilyen formában egy csendes gesztust mindenképpen tegyünk a kuvaiti nagykövetnek. Fejezzük ki sajnálkozásunkat a történtek miatt külön is neki. Itt viszont az arab nagyköveteket kérjük meg az Arab Nagykövetek Tanácsának? egységes fellépésére a magyar állampolgárok ügyében, és juttassuk kifejezésre, hogy ez valamennyi arab országot érinti a Magyarországon tartózkodó arabok vonatkozásában, és valamennyi arab országra nézve káros lenne, ha ebben nem lépnének fel. Célszerű lenne, hogy az arab nagyköveteket magyarul kíséreljük meg egységes álláspontra kényszeríteni ebben. Ha azt mondanák, azért nincs értelme őket összehívni, mert az Arab Liga összehívása előtt nincs felhatalmazásuk az Arab Liga állásfoglalásáig, tehát addig nincs értelme, akkor is tegyenek egy gesztust. Hát körülbelül ez lenne az, ha egyetért a Külügyminisztérium képviselője, hogy ez lehetne egy menetrend. Van-e ezzel szemben valami, mert utána foglalnánk állást? Vélemény, javaslat?

(Tomaj Dénes szerint egy bizonytalansági tényező van, hogy a ma este kezdődő Arab Liga-ülés a holnapi napra vajon már hoz-e határozatot?)

Antall József: Hát ezt úgy gondolnám, hogy attól tenni függővé, amikor megtörtént az Arab Liga állásfoglalása. Utána rögtön hívjuk be őket, akár szombaton is, úgyhogy a Külügyminisztérium ügyelete ebben a kérdésben tájékozott lesz. Tehát akkor ezt kérném. Kérem, ez a menetrend, az első menetrend, hogy csatlakozunk akkor a szolidaritáshoz. Ezzel egyetért a Minisztertanács? Van-e ez ellen bárkinek ellenszavazata? Ehhez nincs? Második kérdés: egyetért-e azzal, hogy nem elsők kívánunk lenni ebben a sportágban, hanem egyszerre kívánunk célba jutni szomszédjainkkal és más európai országokkal? Van-e ez ellen kifogás? Tehát akkor nem törekszünk elsőségre, hanem együttesen, és kérjük a Külügyminisztériumot ennek az összehangolására. Amennyiben nem tudunk semmiféle összehangolást, akkor mindenképpen meg kell tennünk külön is, de nagyon hangsúlyozottan törekedjünk az egységes lépésre. Harmadik: felkérjük a Belügyminisztériumot és a nemzetbiztonsági ügyekért felelős tárca nélküli minisztert – és ebben a külügy is illetékes, ezért Katona Tamásnak is kérem ezt tolmácsolni –, az araboknak utána kell nézni, különös tekintettel az iraki kuvaitiaknak és olyan szokásos csoportoknak, líbiaiak, libanoniak és palesztinok. Ha jól emlékszem, és a jelenlévők biztosan tudják, azt hiszem Bagdadban történt az az értekezlet is, ugye, ahol a terroristák velünk kapcsolatban bizonyos állásfoglalásokat tettek. Tehát nem tartom egyáltalán kizártnak, hogy ezek már előkészítés alatt álló dolgok, tehát az eseményekkel is összefüggött, hogy egyben Bagdadban volt a terrorista találkozó is, ahol a terrorista célpontokat és egyebeket elhatározták, azt hiszem, már 20 nappal ezelőtt is, ugye? Esetleg a Minisztertanácsnak egy zárt ülése lehet ebben az értelemben. Tehát, ha erről szólnál esetleg egy-két szót.

(Tomaj Dénes elmondja, hogy az evakuálás ügyében ezt csináljuk, e szerint.)

Antall József: Nem tudunk ennél többet e pillanatban, úgyhogy a határozat, azt hiszem, elég világos.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 489-494. oldalán megjelent szövege)