Az 1990. június 14-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a szovjet Déli Hadseregcsoport csapatainak Magyarországról történő teljes kivonásával kapcsolatban
(Annus Antal vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, kormánymegbízott tájékoztatást ad arról, hogy a csapakivonás az egyezménynek megfelelően folyik, viszont a szovjet pénzkövetelés változatlanul fennáll.)
Antall József: Bocsánat, a 7. pontnak az utolsó bekezdésével kapcsolatban kérem, hogy a szovjet fél által használt objektumok közül lehetőleg egyetlenegy se kerüljön vissza szovjet rendelkezés alá. Még annyit, hogy a tököli repülőtéren, ha létesülne egy kereskedelmi repülőtér, mondjuk, akkor a vegyesvállalat ne jelentse azt, hogy abban szovjet hegemónia legyen, ami lehetőséget jelentene arra, hogy bármelyik pillanatban visszaállítható lehessen, teszem azt, katonai repülőtérnek. Durván fogalmazva: kb. ilyen lehetőség ne legyen. Ez világos legyen. Na kérem, tessék ehhez a hozzászólásokat megtenni! Még mielőtt túlstrapálja magát a szóvivő, kérdésem az, hogy ebből, ami miután eleve egy 3000-es a határozat, ebből kerülhet-e bármi nyilvánosságra?
(Annus Antal azon túl nem javasol mást közölni, mint ami tegnap a Honvédelmi Bizottság tájékoztatása kapcsán közreadásra került. Az tulajdonképpen aktuális információ volt. Ez z előterjesztés a további munkára vonatkozik, és csak a Kormányra, a szűkebb körre tartozik.
Ezzel kapcsolatban Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter megjegyzi, hogy a napokban két olyan újságcikk is megjelent, ami rontja a tárgyalási pozíciónkat, mert olyan információkat közöl, amiket mi csak a tárgyalások során akartunk felhasználni.)
Antall József: A nemzeti ösztön teljes hiánya, ami és ahogy a sajtóban ezzel kapcsolatban folyik.
(Kiss Gyula tárca nélküli miniszter veti fel azt, hogy a megállapodásnak az a szövegrésze, miszerint a csapatkivonásról szóló megállapodás nem érinti a felek közötti korábbi két- és többoldalú megegyezéseket, és így nem érinti az 1955. május 14-én megkötött Barátsági Együttműködési Szerződésből? folyó kötelezettségeket sem, nem eredményezi-e azt, hogy bizonyos haderők az ország területén maradhatnak?
Annus Antal határozott nemmel felel.)
Antall József: Pont ellenkezőleg. Ez védi a kivonulást, mert a Varsói Szerződés alapján nem volt jogalap az itt-tartózkodásra. Sőt, kártérítési igényünk azon az alapon lehet, hogy az Osztrák Államszerződés megkötése? után a 90. napon belül ki kellett volna vonulniuk, és a Varsói Szerződés alapján nem tartózkodhattak volna itt a szovjet csapatok. Kádárék csak 1957-ben kötöttek megállapodást a szovjet csapatok ittlétéről. Tehát tulajdonképpen, ha módunk van, akkor az egész kártérítési igényünk arra építhető, hogy ’55 és ’57 között nemzetközi jogi alap nélkül, egyezmény nélkül tartózkodtak Magyarországon. A kártérítés is erre építhető, Budapest szétlövésére gondoljunk. Ez különösebb nemzetközi jogi alap nélkül történt, egyáltalán az itt-tartózkodás. Ezt be tudjuk terjeszteni a kártérítési igények között. Tehát pontosan ezért fontos ennek a hangsúlyozása.
(Annus Antal ezt megerősíti. Kijelenti, hogy a szovjetek a pincétől a padlásig mindent ki kell, hogy vigyenek, és mindenkinek el kell menni haza. Ez teljesen egyértelmű.)
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 474-475. oldalán megjelent szövege)
