1993. év

(Becker Pál pénzügyi politikai államtitkár ad tájékoztatást arról, hogy a Malév Rt. vásárolt két darab Boeinget.? Erre a Barclays Banktól? kapna hitelt, amit a U.S. EXIM Bank? garantálna. A U.S. EXIM Bank két feltételhez kötötte a garanciát, Magyarország fogadja el a genfi konvenciót?, illetve, hogy a zálogjogot ki lehessen terjeszteni a repülőgépre. Az EXIM Bank a hitelt csak és kizárólag abban az esetben folyósítja, illetve garantálja, hogyha ezt a magyar parlament el is fogadta. Ezért erre az átmeneti időszakra, amikor is az EXIM Bank már garantálja a hitelt, kellett egy áthidaló kölcsönt szerezni valahonnan, mert ha holnapig a Malév nem fizet, akkor 10 millió dolláros bánatpénzt kell fizetnie, ami a Malév csődbemenetelét jelenti, adott esetben, tehát szélsőséges esetben japán bankok kezébe kerülne a nemzeti légitársaság.
Ebben a helyzetben segített az ÁV Rt., amiről Teleki Pál az ÁV Rt. elnöke ad tájékoztatást. Többen még hozzászólnak, nehezményezve azt, hogy ilyen kényszerhelyzetbe hozták a Kormányt, aminek mindenképp meg kell a személyi következményének is lennie.)

Antall József: Kérem szépen, én a vizsgálat végeredménye nélkül most meg tudnám mondani, hogy mi történt, és bár ennek bizonyos személyi konzekvenciái már levonásra is kerültek, ha úgy tetszik, ennek ellenére is szeretném még elmondani a következőt. Az ügy vizsgálatát le kell folytatni, és célszerű, mondjuk, felderíteni, hogy ez hogyan és miért alakult így ki, de egy biztos, ez egy abszurd helyzet. Ebben a kialakult, abszurd helyzetben kell menteni a menthetőt, és lassan ebben lesz a legnagyobb gyakorlatunk. Úgyhogy most is erről van szó, hogy menteni a menthetőt, és ebben a helyzetben kell meghozni a döntést. Ez valóban a Malév vállalat és a Közlekedési Minisztérium akkori döntéshozatala keretébe tartozik. Mivel itt politikai jellegű döntésekről van szó, ezeknek a vizsgálata és eredménye politikai értelemben megtörtént mind a Malév, mind a közlekedési tárca vonatkozásában. A Boeingnek most ez az akkori vásárlási ügye sajnálatos módon nem hozható helyre, és ehhez hozzátartozik az, hogy az Alitalia volt az egyetlen, amelyik ezt átvette tulajdonképpen, és ezért volt fontos, hogy olyan repülőtársaság részesüljön győztesként a privatizációban, amelyik ezt a koncepciót felvállalja, hiszen ez egy koncepció volt, a távolsági repülésekről van szó, arról, minél nagyobb távolságot tudjanak repülni a Malév-gépek. Távolsági repülésről lévén szó, egy koncepció volt, amire egyedül az Alitaliával való megállapodás adhatott valamilyen megoldást. Körülbelül, azt hiszem, hogy ez a szakmai és politikai helyzet ebben a kérdésben. Tehát most nekünk ezt így kell megoldani, hogy a Boeinggel nem tudunk változtatni ezen a távolsági repülési ügyön, és az Alitaliával kell megegyezni, és ehhez kell a megfelelő konstrukció. Hát akkor kérem, hogy a pénzügy, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és Teleki Pál elnök úr akkor ezt hozzák be kormányülésre, és kérem, hogy az ügyben szakmai szempontból érdekelt közlekedési miniszter és tárca nélküli miniszter is kísérje figyelemmel, és pontos tájékoztatás legyen. Akkor köszönöm szépen, és akkor a Kormány ebben a formában hagyja jóvá. A Kormány tehát ebben a formában az előterjesztést akkor jóváhagyta, de csak tájékoztatásként természetesen. Tehát tudomásul vette. Kérem szépen, ez egyike azoknak az ügyeknek, amelyek azt jelzik, hogy milyen körültekintéssel kell kinevezni valakit például a Malév vezérigazgató-jává.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 421-422. oldalán megjelent szövege)