1992. év

(Surján László népjóléti miniszter szerint a munkanélküli-ellátásból kikerülők szociális segélyezésének átmeneti rendszerében meg kellene határozni, hogy ki és mennyit, valamint milyen forrásból kapjon, és további probléma az, hogy hol kapják ezt meg, ki adja oda nekik a pénz?
A kérdéshez többen hozzászólnak.)

Antall József: Kérem szépen, összegezném, mert nem hiszem, hogy most előbbre megyünk ebben. Az egyik, az világos, hogy egyértelműen különbséget kell tenni a foglalkoztatás jellege, a munkanélküliség, a munkanélküli-segélynek azon kategóriája között, ahol az újra elhelyezkedés reményével erre inspirálva van az illető. A munkanélküli-segély rendszere az automatikusan működik, az központi, tehát ezt nem kell részletezni. A szociális segély része, tehát az, ami a szociális törvénnyel lép be, az mindenütt önkormányzati jellegű feladat, mert az mérlegelést igényel. Ezt régen állami és községi feladatként összegezték a szociálpolitikában. Ez tipikusan községi jellegű feladat, azaz önkormányzati jellegű feladat, amit mérlegelni a település tud, és ezt csak a helyszínen tudják, hogy valóban milyen családi körülmények vannak, tehát ez nem normatív alapon működik. Azt hiszem, hogy ezt először le kell szögezni. A második részéhez kapcsolódik viszont az, ha ez már másfél év után mint szociális segély jelentkezik, akkor az milyen forrásból történik. Meg kell vizsgálni ennek a forráskérdését. Meg kell vizsgálni azt a jogi kérdést, ami ezzel részben összefügg, hogy a forrást hogyan lehet költségvetési törvény módosításával, vagy valamilyen jogszabály-módosítással elérni, és akkor együttesen kérem ezt a dolgot megvizsgálni. Ebben, a jelenlegi vitából következően is a Népjóléti, Munkaügyi, Pénzügy- és a Belügyminisztérium az érdekelt. Kérem, hogy koordinálják, beszéljék meg, és tájékoztassanak a teendőkről bennünket.

Napirenden kívül az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnak? az elhelyezésével kapcsolatban.

(Kiss Gyula munkaügyi miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a Kormány korábban úgy döntött, hogy az OKKH elhelyezését a múlt év december 31-éig biztosítja. Sőt ennek a határozatnak volt egy része, amely még egy átmeneti időszakra is garantált volna egy átmeneti elhelyezést. Azt javasolja, hogy az OKKH költözhessen a Kecskeméti utcába, egy ott lévő állami tulajdonú ingatlanba.)

Antall József: Azt hiszem, mielőtt nagyobb vitába bonyolódnánk, első kérdésem az, hogy ez az épület az, amelyik benne volt az ÁVÜ által kiemelt, privatizálásra szánt központi elhelyezésű, különlegesen értékes épületek sorában? Nem tudom, hogy milyen stádiumban van ennek az épületnek a privatizálása, vagy történt-e az ügyben bármi, de mindenesetre ez a Magyar utca és Kecskeméti utca sarkán lévő ’50-es években felépült épület ez rendkívül értékes helyen van, ami természetesen megközelítési szempontból, metró lévén bármelyik hivatalnak ideális. Ez az első kérdés. Ehhez nem tudok hozzászólni ÁVÜ-szempontból, hogy most milyen stádiumban van. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Kárpótlási Hivatalnak ez legyen átmenetileg a szállása, de tartósan teljesen elhibázottnak tartanám. Állami vagyonról hosszabb távon kell gondolkodunk, és ez egy kiemelkedő hely. Tehát nem feltétlenül szükséges, hogy a Kárpótlási Hivatalnak ilyen helyen legyen a végleges elhelyezése, ahol minden felépíthető egyébként. Ugyanakkor a jelen szakaszban, ebben az esztendőben és ezen belül politikai értelemben viszont kiemelkedően fontos nekünk a kárpótlási kérdések megoldása, az ezzel kapcsolatos siker. Tehát megoldást kell találni. Ha ez átmenetileg megoldja az elhelyezési problémát, akkor ezt végre kell hajtani, mert valóban tarthatatlan állapot a jelenlegi elhelyezése a megnövekedett ügyfélforgalom, az utcán hosszan sorban álló emberek miatt, ami miatt állandó támadásnak vagyunk kitéve. Nem hiszem, hogy bárkit meg kell győzni arról, hogy a Kárpótlási Hivatal azonnali elhelyezése ügyében intézkedni kell. Kérem, hogy ne erősítsük ezt meg, azt hiszem, ez mindenki támogatását élvezi. A másik pedig, csak arról van szó, hogy nézzük meg, hogy mi a konkrét helyzet. Itt a kérdés az, hogy mi a legideálisabb. Meg kell mondanom, hogy ha ezen a helyen ma, amikor üzletházak és egyebek kialakítására belváros területén szükség van, akkor tömegforgalmú hivatalt egy centrumhelyre nem tartok ideálisnak elhelyezni. Jobban örülnék, ha egy ilyen épületet az Üllői út körül találnánk, ahol ugyanígy el lehetne helyezni a metró körül. De ugyanígy elképzelhetőnek tartanám a Ludovika? környékét, vagy a Nagyvárad tér környékét. Mindenképpen közlekedésileg jól elérhető legyen. Ez nem egy belvárosi területre való, ha ezt négy-öt évre akarjuk történetesen elhelyezni. Az a kérdés, ha nincs más megoldás, akkor el kell ott helyezni. Ha ez üresen áll, és nem tud a pénzügy azonnal jobbat felajánlani, akkor igenis azt mondom, hogy menjen be. De nem tartom ideálisnak. ez belváros. Az a nyugdíjas öreg, aki vidékről érkezik, és akinek egy része kocsival megy még először, nem megy parkolóházba.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 332-334. oldalán megjelent szövege)