1991. év

(Az 1991–94-re vonatkozó agrárgazdasági programot, ami a Pénzügyminisztériummal együttműködve készült, Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter röviden ismerteti. A program tárgyalja az agrárgazdaság helyzetét, az agárpolitika lehetséges mozgásterét, az agrárprogram célját, az ágazat feladatait, a tulajdonviszonyok átalakítását, az agrárágazatot illetően a kereskedelempolitikát, fejlesztéspolitikát, pénzügyi és költségvetési politikát, a szakoktatás, szaktanácsadás témakörét, a foglalkoztatáspolitikát, a kedvezőtlen adottságú területek, a falufejlesztés témáját, a jogalkotást, a hatósági feladatokat, az érdekképviseletek szerepét, valamint a termeléspolitikát. A Függelékben külön kiemelten foglalkoznak a Szovjetunióba irányuló agrárexport visszaesésének főbb következményeivel.
A vitában többen hozzászólnak, kritikát is megfogalmazva, hiányolva az észrevételük feltüntetését, illetőleg illuzórikusnak tartva a jövőkép ábrázolását.
Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter viszont megvédi az anyagot, mert szerinte egy ilyen program átmenet a tanulmány és az előterjesztés között. Ha ez előterjesztés volna, és döntés fűződne ehhez, akkor valóban addig kéne ezen dolgozni, amíg pénzügytechnikai, munkaügyi, adózási szempontból minden különbség megszűnik. Még megkérdezi azt is, hogy a Kormány most majd igényt tart-e arra, hogy minden tárca a kormányülésre hozza a saját koncepcióját?)

Antall József: Mielőtt továbbadom a szót, én azt javasolnám, hogy elvileg azt tartsuk be, hogy minden tárca kapjon azért egy lehetőséget. Tehát a tárcakoncepciót kapja meg minden miniszter, és úgy kapja meg, hogy annak legyen egy összefoglalása. Legyen egy olyan rezüméje minden ilyennek, amit mindenki az anyaggal együtt megkap. A Gazdasági Kabinet pedig tárgyalja meg ezeket részleteiben, és utána hozza ide azokat a pontokat, ahol úgy érzi, hogy kormánydöntés kell. Ez azért szükséges, hogy mindenki tájékozott legyen. Az a miniszter, aki nem veszi a fáradságot, hogy belenézzen legalább az összefoglalásba, az nem fog ebben a kérdésben úgysem állást foglalni. De utána itt egy rövid tájékoztatót adjunk, hogy ez történt, a Gazdasági Kabinet megtárgyalta, az anyag írásban megvan, akár továbbadható. Én egy dolgot szeretnék, mindenképpen nagyon alapos anyagok készüljenek. Ha ez programként kerül megfogalmazásra, akkor úgyis a kormányprogrammal az összehangolás, összecsiszolás még hátravan, ezért próbáljuk ezeket a szakszerűség megtartása mellett úgy megcsinálni, hogy közben azért a nyelvezetén is könnyítsünk egy ilyen szövegnek. Például a „szőlő-bor vertikumban a termelés egészének koncepcionális újragondolása szükséges”. Ez nem is mond semmit. „A termelői tárgykörzet nyújtotta agroökológiai előnyök”, a „vertikális összhang” stb. tehát olyan szakzsargonban van írva mindenhol, amit mellőzni kell. Most nem akarom ezt folytatni, mert nem az a célom, hogy komikussá tegyem, félre ne értse senki, de a magyar tudomány egyik legnagyobb baja a szaknyelvi zsargonnak ilyen elharapódzása. Nagyon rossz, ha mindegyik úgy lesz írva, hogy csak a saját tárca fogja érteni. Szóval ilyen mondatok: „a gabonavertikumban? jelentős komparatív előnyökkel rendelkezik a magyar […]”. Ilyen van minden második mondatban. Nincs olyan mondata, amiben ne lenne legalább három ilyen szó, vagy olyan magyar műszó, ami néha nehezebben érthető, mint az idegen nyelvű. Szóval próbáljuk azért ezeket elhagyni. Most ez tisztán műfaji kérdés, és azért utalok erre, hogy a többiek is okuljanak ebből. Ugyanez közlekedési területen is számtalanszor előfordul, hogy olyan nyelven beszélünk, amit csak az az egy szakma használ és ért. Ezt nagyon kérem kerülni. Akkor ennek egy összehangolt szövegnek kell lenni. Még itt van egy ilyen példa, még legyen szabad. Azt mondja: „vadgazdálkodás, vadászat és halászat”. Itt elmondja, hogy kincs, tessék a 47. oldalon. „Az elmúlt hét évtizedben az erdő és vad összhangja egyes térségekben megbomlott.” Szóval ezek olyan mondatok, amiket csak az ezzel foglalkozó szakemberek értenek.

(Boross Péter megjegyzi, hogy óriási mondat ez, nagy jelentőségű mondat.)

Antall József: Persze, hogy nagy jelentőségű, de meg kell értetni. „A vadállománnyal úgy kell gazdálkodni, hogy biztosítva legyen a hosszú távú fennmaradás […]” stb. Utána a vadászatról viszont egy szó sincs benne, miközben a vadászat a cím. De az, hogy hogy legyen a vadászat, hogy kapcsolódjék az egy adott térséghez, bérleményben, bérletbe, területben, határban, milyen legyen annak minősége, milyen legyen annak az országos szervezete, majd erről lehet külön írni. Most itt van a halászat. Nincs róla szó, hogy a halászatnak milyen üzemgazdasági működése legyen. A halászat egyedül úgy jelenik meg benne, hogy a luxusigények, luxusfogyasztást szolgáló halfajok. Szóval ehhez kell igazodni. Ez az egy mondat. az egész halászat egyetlen feladata, hogy a ponty helyett egy másik halat, a csukákat növeljük. Szóval nincsen benne más. Ez nem agrárpolitikai szemlélet. Szóval ennyit szeretnék ehhez mondani. Többet nem mondok, többi már a tárcáé, de ezt végig kell nézni ebben formában. Ez egy jó anyag, de magyarul kell megírni.

(Martonyi János a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigazgatási államtitkára szerint az anyag jó, ők egyetértenek vele, ne késztessük az illetékes minisztert arra, hogy ismét idehozza ezt az anyagot.)

Antall József: Szóval maradjunk abban, hogy mindig egy teljes anyagot kell a minisztereknek szétosztani. A Gazdasági Kabinet megtárgyalja ezeket az anyagokat, és egy rövid kivonatot, pontokba szedve készít, amihez hozzá kell szólni.

(A még hozzászólók további kiegészítéseket javasolnak az anyagba, miközben felmerül kérdésként, hogy mi egy ilyen anyagnak a feladata.)

Antall József: Az a feladata, hogy kapcsolódjék az általános kormányprogramhoz. Ezeket mindenképpen közösen kell elkészíteni, mert kapcsolódniuk kell az úgynevezett Kupa-programhoz. Tehát mindenképpen fontos szerepe van ezek elkészítésénél a Pénzügyminisztériumnak, és ezeket inkább a Gazdasági Kabineten belül, a pénzügyhöz kapcsolódva, az illetékes szakemberekkel kell megvitatni. Tehát azért kellene ahhoz kapcsolódni, hogy a programszerűsége érződjék. Én a programszerűségét a műfaji kérdésre értem, tehát ez egy olyan program, ami kapcsolódik a kormányprogramhoz. Iránymutatás a tárcának, hogy milyen alapon csinálja évente a saját feladatkörét. Mire helyezi a hangsúlyt stb., mit próbál gazdasági és egyéb eszközökkel elősegíteni, de egyben a Kormány cselekvési programját is mutatja a világ számára is. Szóval az kell, hogy a világ számára is megmutassa. Nos, nyilvánvaló, hogy nem lehet tanulmányt írni, amikor néhány sor marad, mondjuk, a szőlő-borról. Egyáltalán mindig a vertikum szerepel. Ezt is át kell gondolni, ezeket a kifejezéseket, hogy miért kell mindig ezeket használni. Egy oldalon összeszámoltam, körülbelül 24-szer szerepel a „vertikum” szó. No most szőlő-bor vertikumnál például az a program, hogy a magyar tönkrement szőlővidékek, hegyvidékek stb. rekonstruálása. Például Tokaj.? Mindenütt leszálltak a szántóföldek területére a szőlők. Egy büdös szó nincs arról, hogy mindenütt az értékes minőségi borok termelésére nincs megfelelő terület, és ez egy birtokviszony kérdése. Nincs róla egyáltalán szó. Itt van például a gabona. Ez egy elvi kérdés, hogy egyáltalán a gabona a búza kivételével csökkentendő. Kimondhatjuk-e azt a gabonatermesztésre, hogy területi igénye a jövőben is meghatározóan nagyüzemi jellegűvé teszi? Ha a birtokrendszer ezt igényli, akkor célszerű ezt kimondani. régen is volt, többletünk is volt. No most vannak itt olyan kérdések azért, amit meg kellene fontolni. Vagy itt van például csak egy rész, egy mondat: „a húsvertikumban kialakult termékszerkezet, amelyet az abrakfogyasztó ágazatok” – az ágazat nem abrakfogyasztó, az állat az abrakfogyasztó –, tehát „az abrakfogyasztó ágazatok túlsúlya jellemez, ezért ez átalakításra szorul”. No most egyszer, ha most valaki utánagondol, akkor körülbelül érti, hogy miről lehet szó. Tehát itt csökkenteni kell, magyarul, gazdaságosabban kell, kevesebb abrakból kell előállítani, ezért szerephez jutnak a tömegtakarmányt fogyasztó, valamint az egyéb állatfajok. Én egy mondatot olvasok. Tehát „az eddiginél nagyobb szerep”, ez a 46. oldal. „Az eddiginél nagyobb szerephez jutnak a tömegtakarmányt fogyasztók.” Ez mit jelent? Legeltetést jelent az árokparton? Nem? Pedig azt is jelenti. Jó, hát ez azt jelenti, hogy legeltetni, tehát nem mindent istállózva. Az eddiginél nagyobb szerephez jutnak a tömegtakarmányt fogyasztók, valamint egyéb állatfajok. Erre a fizetőképes kereslet várható alakulása a magángazdálkodás térhódítása lehet. Ha állatfajokat mondok, akkor ez mit jelent. Akkor ez azt jelenti, hogy nyulat, birkát, galambot akarsz, vagy mit? Tehát, akkor ezek azok a mondatok, amiket kérek szépen magyarra lefordítani. Szóval ez olyan nyelven van megírva, hogy ebből egy nem szakember nem ért semmit. No jó, nem részletezem. Szóval nem akarom, hogy most belemenjünk ebbe, csak azt szeretném, hogy azért amikor egy ilyen programot végleges formába öntünk, vigyázzunk arra, hogy tényleg magyarul legyen megírva. Olyan mondatok vannak, mintha szakkönyvekből kivett félmondatok lennének néhol csak benne.

(Gergátz Elemér elismeri a miniszterelnöki kritika jogosságát, és ígéretet tesz ennek megfelelő átdolgozásra.)

Antall József: Az általános programhoz hasonlóan legyen egy elvi rész, és utána táblázatokban jöjjenek az adatok. Ezt is szándékosan mondom, táblázatok jöjjenek oda, ahol számszerűen utánanézhet az, akit most ez még szakmai szempontból külön érdekel. Az anyag leírása viszont tényleg egy elvi jövőkép legyen, hogy milyen gazdaságot akarunk, mi legyen annak az aránya, szerkezete. Szóval ezeket világosan. Egyébként nincs semmi baj, hiszen elismerést kapott a tárca az anyag előkészítéséért. Mi csak elmondtuk a véleményünket, és műfajilag ehhez kell alkalmazkodni. Én azt javaslom, hogy azzal fogadjuk el az előterjesztést, hogy a Gazdasági Kabinet ezt még egyszer nézze meg azután, hogy a Pénzügyminisztériummal együttműködve hozzáigazításra kerül a Kupa-programhoz.? Tehát mindenesetre ezek az ágazatok, a külgazdaság stb., ezek külön, de hasonló stílusban, szerkezetben készüljenek el, és erre nagyon kellene ügyelni. Akkor így ezzel elfogadja a Minisztertanács.

Az IDEX-Micro-Ergics közötti szerződés aláírási engedélykérelmével kapcsolatban.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter elmondja, hogy a régió egyik nagyvállalatának, a Diósgyőri Gépgyárnak? egy szovjet licenc alapján gyártott, de modernizált, felújított aknavetőjéről van szó, amelyet nem csupán el lehetne adni – 200 darabra van megrendelő –, hanem tovább is lehetne fejleszteni. Egy hosszú, tehát két évtizedes távlatra is vonatkozó közös gyártásnak a szerződése van előttünk, amit a hadiexportot engedélyező tárcaközi bizottság jóváhagyott.)

Antall József: Ez a bizottság, az egy kiviteli bizottság, amelyik azt engedélyezi, hogy a kész terméket kivihetik-e és hová, válságövezetbe, vagy nem.

(Gálszécsy András tárca nélküli miniszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a bizottság nem volt könnyű helyzetben, ugyanis egyáltalán nem ismeri senki ezt az amerikai céget. Tehát fogalmunk sincs, hogy ez egy „levélszekrény részvénytársaság-e”, vagy pedig valóban egy komoly, amerikai fegyverkereskedelemmel foglalkozó cég. Viszont a cég feltűnő módon sürgeti ennek a szerződésnek az aláírását.)

Antall József: Engedelmet kérek, ha hónapok óta ez az ügy előtérbe került, akkor hónapok óta miért nem derítette ki az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ezt, igénybe véve minden lehetőséget. Mielőtt el nem felejtem, ez a bizottság erre nem is hivatott. Ha van egy ilyen elképzelés, akkor azonnal az amerikai nagyköveten keresztül, vagy a kinti nagykövetségen keresztül kell tájékozódni.

(Gálszécsy András megjegyzi, hogy ezt most megkezdték.)

Antall József: Vagy itt, vagy a saját megfelelő illetékes szerveinknek az útján tudjuk meg azt, hogy van ez. Tisztázzuk ennek a banki, mindenféle hátterét, hogy egyáltalán van-e ilyen cég, és utána ehhez még azt sem tudjuk, hogy a szovjet fél hozzájárult-e ehhez. Dönteni csak akkor lehet, ha tudjuk, hogy mi ténylegesen itt a helyzet. Lehet, hogy ezt az egész ötletet a KGB? találta ki, hogy kipuhatolja, hogy eladunk-e az amerikaiaknak fegyvert, vagy együttműködünk-e az amerikaiakkal. És utána a másik végén ott ül a Gorbacsov. Tessék.

(Gálszécsy András elmondja, hogy az amerikaiakkal felvették már a kapcsolatot, hogy megtudják, milyen cég ez, de választ még nem kaptak, mint ahogy még a szovjetek sem válaszoltak, hogy hozzájárulnak-e ehhez az üzlethez.)

Antall József: No, de hónapok óta ezt miért nem lehetett végigcsinálni? Egyszer volt olyan, hogy bomba hongkongi üzlet van, csak éppen az üzletfél egy szállodai telefont adott meg, amiről hetekig írt a magyar sajtó, és a szállodában az illető urat nem is ismerték, nemhogy a cégnek lett volna a telefonja és telefaxa.

(Raffay Ernő honvédelmi politikai államtitkár szerint a szovjet fél lassúságán múlt, hogy eddig ezt nem lehetett megcsinálni. Van, hogy a szovjet fél csak két év múlva reagál egy ilyen levélre.)

Antall József: No de addig is ki lehetett volna deríteni, hogy kik az amerikaiak. Ameddig a két ismeretlen tényezőből legalább egyet nem ismerünk, addig azért nem célszerű ebben a kérdésben dönteni. Először az amerikai cégről tudjuk meg azt, hogy nem tudom, hogy a Ford műveknek egy része, tehát egy kitűnő amerikai vállalat, és az fogja majd a csövet kicserélni. Akkor utána gondolkodhatunk azon, hogy a szovjet félnek írni még egy levelet, hogy amennyiben ennyi és ennyi idővel nem válaszolnak, azt a „nemválaszt” egyetértésnek tekintjük, és akkor meglátjuk, mi lesz belőle, lehetőleg június 30. után. De most ez lehetetlen, ilyen formában ebbe lehetetlen dolog belemenni. Az államtitkár úrnak ezt az aktivitást ebbe az irányba kellett volna kifejteni. Egyébként ennek a bizottságnak ehhez ugyanannyi köze van, mint a Tudománypolitikai Bizottságnak.

(Bod Péter Ákos az államtitkára [László Jenő közigazgatási államtitkár] védelmében megjegyzi, hogy a fegyverexport és a közös fegyvergyártás ügyében az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak eddig semmilyen jogköre nem volt, csak most kéredzkedett be ebbe az exportengedélyezési bizottságba.
Többen hozzászólnak, melynek során az is elhangzik, hogy ebben az ügyben maga a cég mondta azt, hogy a fegyvereket a Közel-Keletre kívánja elvileg exportálni. Akkor elképzelhető az, hogy egy amerikai cég most fog betörni a közel-keleti piacra szovjet és magyar aknavetőkkel.)

Antall József: Pláne, ha ezt a kijelentést tették, hogy a Közel-Keletre kívánják szállítani, a Közel-Kelet az önmagában véve egy válságövezet, és ha azt jelöli meg egy amerikai cég, akkor az első és legfontosabb, hogy ezt a céget mindenképpen le kell ellenőrizni. Addig ebben nem lehet dönteni.

(Bod Péter Ákos kiegészítésként még elmondja, hogy szerződéstervezet úgy szól, hogy semmi szabadalom, titokátadás, közös gyártás nem történik addig, míg az USA kormánya írásban nem értesíti az illető céget, hogy engedélyezi a gyártást.)

Antall József: Először is teljesen két külön kezelendő ügylet: egy közös gyártás, és egy meglévő készlet eladása. Engedélyezési szempontból teljesen mindegy, hogy utána ebből lesz-e közös gyártás, vagy nem. Hozzájárulás vagy egyebek szempontjából ez teljesen külön dolog. Mi a helyzet a tekintetben, hogy van 200 ilyen aknavetőnk?

(Raffay Ernő válaszában elmondja, hogy csak néhány darab van. Tájékoztatásul még közli, hogy ő a DIGÉP vezetőinél direkt rákérdezett, amiből kiderült, hogy a DIGÉP nem szerezte meg a szovjet engedélyt, és nem tudta, ki az amerikai cég. Szerinte így nem lehet gyártási együttműködési szerződést kötni.)

Antall József: Ez egy olyan dilettáns dolog, hogy erről tovább beszélni nem lehet. A DIGÉP-nek a vezérigazgatóját viszont fel kell menteni, ha erre mód van, hogy egyáltalán egy ilyen helyzetet teremt. Államigazgatási felügyelet alatt áll a DIGÉP?

(Bod Péter Ákos válaszként elmondja, hogy felszámolás alatt áll, ezért a pénzügyminiszter úr által felügyelt Szanáló Szervezet kezében van a döntés.)

Antall József: Nem tudunk mit csinálni. Most, kérem szépen, eddig három dolog hiányzik, ezért nagyon tanulságos az ügy. Hiányzik az amerikai cég, amelyik megveszi, mert nem tudjuk ki az. Hiányzik az orosz is, amelyik engedélyez, és most kiderült, hogy még maga az aknavető is hiányzik. Így most ez egy bomba üzlet. Ezek után olyat akar eladni, ami még nincs is meg. Arról volt szó az előbb, hogy van eladás is már, akkor mit adna el?

(Bod Péter Ákos szerint ezt legyártaná, és ezzel sok embernek adna munkát.)

Antall József: No, de engedelmet kérek, ha ez a cél, akkor nem értem, hogy nem lehetett ezeknek a végére járni, hiszen hónapok óta tart. hogy lehet, hogy ezek nem történtek meg? Akkor azt mondom, hogy a DIGÉP vezérigazgatóját most a Kormány, ha ez valóban egy ilyen fontos üzlet, rendelje be és hallgassa meg. Utána, miután ezekre a kérdésekre, hogy ez hogy történt, megkapjuk a választ, fegyelmi úton kell eltávolítani, még a szanálás alatt sem lehet ott.

(Gálszécsy András kiegészítésként még megjegyzi, hogy a tárcaközi bizottság még csak az üzleti tárgyalás megkezdéséhez adott engedélyt, annak megkötéséhez még nem.)

Antall József: Volt ez államtitkárin? Nem volt. Szóval a DIGÉP vezérigazgatóját kell elsősorban elővenni, hogy ilyen hogy történhet. Még nem beszélve arról, hogyha szovjet licenc alapján van a gyártás, akkor mindenképpen még a szovjet féllel is komoly bonyodalom keletkezhet. Erre mindenesetre most a Kormány nem mondhat igent. Ebből az következik, hogy amilyen gyorsan lehetséges, az amerikai féllel ezt le kell tárgyalni. Ha már ebbe az ipari tárca belekeveredett, és itt egy iparvállalatról van szó, akkor itt ezeket tessék a nemzetbiztonsági miniszterrel – nem mint a bizottság elnökével, hiszen a bizottságnak semmi köze nincs még egyelőre ehhez – egyszerűen ezt felderíteni a Honvédelmi Minisztériummal együtt, ahol a szakmai részét megadják a fegyverhez.

(Bod Péter Ákos tájékoztatásul még közli, hogy itt van egy idősürgetés, amely gyanús módon nem az amerikaitól, hanem a Szanáló Szervezet? igazgatójától jön, aki írásban értesítette az embereket, hogy amennyiben nem kap a DIGÉP szerződést az ilyen típusú profiljára, akkor az május 31-én a gyártást beszünteti, és eladja a gyártóeszközöket. Vagyis van egy vállalat, amelynek egy állami intézmény szab egy határidőt.)

Antall József: Akkor a legsürgősebben kérjük tisztázni az amerikai céget, és akkor az oroszokkal is mielőbb meg kell állapodni, hogy gyártás lehessen. Az exportengedélyről még nem kell beszélni, az még a következő lépés. Itt most még csak arról van szó, ha az amerikai cég tisztázott és megvan, és a bankba leteszi a garanciát, akkor az amerikaiakkal rendezett minden. Azért az furcsa, hogy már most megjelölik a szállítási végcélt, a Közel-Keletet. Nekik még ezt nem kell megjelölni, ugyanis előbb le kell gyártatni az eszközöket, és amikor legyártották, hogy akkor mi lesz vele, az egy más kérdés.

(Forrai István, a miniszterelnök helyettes kabinetfőnöke a DIGÉP vezérigazgatója védelmében elmondja, hogy szerinte a mulasztást nem a vezérigazgató, hanem az IDEX követte el, amelyiknek ilyen ügyletek kezdeményezésére alapengedélye van. Ennek a cégnek kellene tudni, hogy ha egy fegyverexportot kezdeményez, és benne van, mint ilyenre feljogosított külker vállalat, akkor neki kellene mindezeket leellenőrizni.)

Antall József: Szóval ezt az egész fegyverügyet a mostani Bush-féle megnyilatkozások és az egész közel-keleti helyzet, minden után, továbbá az elmúlt évnek a tapasztalati alapján alaposan meg kell vizsgáltatni az IDEX-től a Technikáig? stb., hogy kik vannak ott, milyen az az egész tanácsadó gárda, akik ott vannak, milyen sötét melléküzleteik vannak, és nem tudom én, kik vannak felhatalmazva, kik vannak egymással érintkezésben. Szóval ez egy olyan terület, ahol ezenkívül is vissza kell térni mindenre, pontosan ellenőrizni, végig felderíteni a korábbi szerződéseket is. Líbiába, meg hasonló területekre például nem lehet szállítani. Itt arra viszont felkérjük a nemzetbiztonsági minisztert, hogy ezt szíveskedjék a bizottságon keresztül felderíteni, berendelve, megvizsgálva, átvilágítva ezeket a vállalatokat, és erről egy pontos listát készíteni, hogy hova, mikor, mi történt szállításra, mert ez egy puskaporos hordó, a szó kettős értelmében.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 248-257. oldalán megjelent szövege)