1991. év

(Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke ad tájékoztatást a tavalyi év monetáris politikájáról, megemlítve azt, hogy az MNB másként ítéli meg a tavalyi év utolsó negyedévének monetáris politikáját, mint a Pénzügyminisztérium, amely szerint a negyedik negyedévre föllazult a monetáris politika, aminek következtében nagyobb lehetőség volt az olaj és más energiaárak őszi emelése után az általános termelői áremelkedésre, és hogy emiatt a pénz forgási sebessége lassult, és az év végére, az idei év elejére, egy nehezen kezelhető monetáris helyzet alakult ki. Szerinte ez az ítélet egy kicsit elhamarkodott.
Kupa Mihály pénzügyminiszter ennek taglalásába nem kíván belemenni, egy ilyen monetáris politikai vita Kormány előtti lefolytatásának semmi értelmét nem látja.
Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára is megerősíti, hogy az anyag csak tájékoztatás és nem vita céljából került a Kormány elé.)

Antall József: Igen, kérdésem az, hogy semmiféle olyan elképzelés nincs, vagy legalábbis nem értesültem arról, hogy Magyarországnak a nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodásának bármilyen módosítása, vagy egyéb ilyen felmerült volna. Tehát a Nemzetközi Valutaalappal,? vagy egyéb szervezetekkel való eddigi megállapodásaink érintetlenek, az ez évi monetáris politika alakításában nincs ilyen jellegű javaslat. Tehát semmiféle egyéb elgondolás vagy javaslat nincs, tehát minden az eddigi rend szerint folytatódjék.

(Tarafás Imre elmondja, hogy a Világbankkal most folyik a második szerkezetátalakítási kölcsön tárgyalása, és ehhez kellett adni egy új becslést arra, hogy mi lesz a fizetési mérleg éves szintű egyenlege. Ez az előrejelzés semmilyen létező megállapodásban a költségvetésre vagy monetáris politikára vagy gazdaságpolitikára nézve semmilyen következményekkel nem jár.)

Antall József: Akkor még egy kérdésem lenne, az adósságállományunk növekedése, csökkenése hogyan alakul, és hogyan várható ebben az évben globálisan, tekintettel arra, hogy a dollár, jen, márka stb. árfolyamváltozás is csinált egy bizonyos különbséget, azt hiszem. Ezenkívül a felvett újabb hitelekkel hogyan állunk, miután a közvéleménynek is ez egy olyan kérdése, amiben adott esetben magyarázattal kell mindig szolgálni, hogy mi mikor mit jelentett. Tehát mire számíthatunk?

(Tarafás Imre válaszában elmondja, hogy az adósságállományunk 900 millió dollárral fog emelkedni, és ez gazdasági, pénzügyi értelemben megegyezik a folyó fizetési mérleg egyenlegével. Az, hogy a jen, a márka, a svájci frank egymáshoz viszonyított árfolyama hogyan alakul, ami ugye a dollárban kifejezett adósságunkat év végéig változtathatja, azt senki nem tudja, mint ahogy azt sem, hogy az adósságállományunk az év végéig hogy alakul.)

Antall József: Összegezve: adósságállományunk kezelését illetően mi az, amit folyamatosan és politikai megnyilatkozásokban a Kormány tagjainak tudni kell, mert ezt nem csak a pénzügyminisztertől, nem csak az illetékes gazdasági miniszterektől, ezt mindenkitől megkérdezhetik. Tehát erre kérek még választ, s utána átadom a szót Botos Katalin miniszter asszonynak. Erre kérek egy választ. Ha összehasonlítjuk ’89–’90. és ’91. évben várható prognózisát, akkor mi a véleménye elnökhelyettes úrnak.

(Tarafás Imre szerint ezeket az éveket nem is lehet összehasonlítani. ’89-ben és ’90-ben, tulajdonképpen ’90 negyedik negyedévéig vagy szeptemberig állandóan a tönk szélén voltunk. ’90-ben aztán elkezdett javulni a helyzet, de ebben a két évben a devizakészleteink borzasztó alacsony szinten voltak. Úgyhogy ebben a két évben szinte napi gondjaink voltak, ez mára megszűnt.)

Antall József: Tehát akkor az a kérdés, hogy 1990 májusa óta a devizatartalékok hogyan változtak, mennyi volt április végén körülbelül nagyságrendileg?

(Tarafás Imre elmondja, hogy nagyságrendileg olyan 700 millió körüli. 600 és 800 között valahol.)

Antall József: Igen, tehát, mondjuk, durván volt, amikor 700 alá ment, amikor a legkritikusabb időszak volt, és jelenleg?

(Tarafás Imre bemondja, hogy 1000-1600.)

Antall József: És még nincs lehívva minden, például az a bizonyos német hitel. A németeknél van egy készenléti hitelünk,? ami automatikus. Miután ez a németek részéről itt van, tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kétmilliárd körüli lesz. Szóval azért szerettem volna, hogy mindezt rögzítsük, miután nagyon sokszor elhangzik gazdaságpolitikusok, bankosok részéről, összemosva a nemzetközi fórumokon, nemzetközi lapokban, sőt megnyilatkozásokban, hogy minden csak mintegy folytatólagosan történik. Ez egy olyan jelenség például, ami bizalomkifejező és gazdasági. Gyakorlatilag megháromszorozódott a mostani Kormány egy éve alatt Magyarország devizatartalékainak az összege. Körülbelül így lehet ezt összegezni. Szerettem volna tudatosítani beszédek és egyebek szempontjából. A másik kérdésem. Az adósságállomány kezelésével kapcsolatban ’89–’90-ben hogy növekedett az adósságunk? Én a nép kérdéseit teszem most fel.

(Tarafás Imre elmondja, hogy 1989-ben 1,4 milliárd dollárral nőtt az adósság.)

Antall József: 1989-ben? 1989-ben növekedett 1,4 milliárddal? És tavaly?

(Tarafás Imre bemondja, hogy körülbelül 150 millió dollárral csökkent.)

Antall József: A nettó adósságállomány csökkent, ezt azért kérdezem, mert ezt mondtam egy Ménfőcsanakon elhangzott beszédben, hogy csökkent Magyarországnak az elmúlt évben az adósságállománya.? jelenlegi prognózis 1991-re, tudom, hogy ez csak prognózis?

(Tarafás Imre szerint ’91-re a módosított prognózis szerint 900 millió dollárral nőni fog.)

Antall József: Nőni fog?

(Tarafás Imre szerint annak a következtében, hogy a KGST-ben az történt, ami.)

Antall József: A KGST összeomlása miatt. Ezt szerettem volna rögzíteni mindenki által érthető formában, mert valóban, amit Kupa miniszter mondott, hogy nincs értelme olyan részletekbe menni a kormányzaton belül, ami túlzottan szakmai. De ennek van értelme, hogy ezek rögzítve legyenek, hogy ezek a folyamatok pontosan rögzítve legyenek mindenkinél. Ezt a kormányszóvivő a monetáris politika megtárgyalásánál el kell, hogy mondja. Úgyhogy kérem, hogy még akár a szünetben pontosítani, ha valamit szükséges, ugyanis ennek el kell hangoznia holnap.

(Botos Katalin tárca nélküli miniszter még hozzáfűzi, hogy ki kellene emelni a sajtótájékoztatón, hogy megállítottuk az adósságállomány növekedését. Az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem fordult elő, hogy a teljes kamatfizetési kötelezettségeinket ki tudtuk gazdálkodni a reálfolyamatainkból.
Tarafás Imre pontosít: ’83-ban ki tudtuk.
Botos Katalin: ’83-ban. Tehát mondjuk azt, hogy összesen az elmúlt 20 évben háromszor sikeredett ilyet elérnünk.
Még több hozzászólás történik, részben az 1990. évi összes külföldi adósság mértékére vonatkozóan, ami 21,269 milliárd volt.)

Antall József: De a dollár, yen és márka egymáshoz való viszonya az adósságállományunkban ez megközelíti a félmilliárdot jelen pillanatban. Én ezt üzletpolitikai szempontból említem és kérdezem, miután a Nemzeti Bank mint adósságkezelő üzletpolitikát is folytat. Itt tulajdonképpen olyan összegekről van szó árfolyamváltozás esetén mint nyereséglehetőség, hogy van-e ennek kihasználására lehetőség, amiért időnként koldulnunk kell.

(Tarafás Imre elmondja, hogy az MNB törekvése az az, hogy az adósságállománynak a valuták szerinti összetétele nagyjából kiegyensúlyozott legyen a dollár és a vele szokásosan ellentétes irányba mozgó valuták között. Tehát, ha ez a törekvés sikerülne, és a mozgás tényleg ilyen, nagyjából kiegyenlítő, akkor az árfolyammozgásokon soha nem nyernénk, és soha nem veszítenénk.)

Antall József: Jó, akkor ezt a részét lezárjuk, és átadom Kupa miniszter úrnak a szót. Utána még szeretnék erre az MNB és a pénzügy közötti összehangolásra visszatérni, de ez a 2. ponthoz, a gazdasági folyamatok 1990. évi alakulásáról szóló tájékoztatóhoz is tartozik.

A gazdasági folyamatok 1990. évi alakulásával kapcsolatban.

(Kupa Mihály pénzügyminiszter elmondja, hogy a tájékoztató ad egyrészt egy számszerű, másrészt egy gazdaságpolitikai értékelést a ’90-es évről, és vannak ajánlások, hogy ’91-ben miket csináljunk. Azzal egyetért, hogy ’90-ben a Kormány több pozitívumot követett el a gazdaság egyensúlyban és kézben tartására, mint negatívumot, és visszavonhatatlan alapvető lépés nem történt. Magyarul, a ’90 önmagában nem lett volna sokkal jobb, ha a kormányzati munka százszor jobb lett volna.)

Antall József: Államtitkári értekezlet, van megjegyzés? Nincs. Akkor a következőt szeretném. Ez az Országgyűlés elé kerül? Bizottság elé. Akkor viszont az lenne a kérésem, hogy a végleges forma az ne ebben a formában legyen, a fontos dolgokat ne a függelékrendszer tartalmazza, hanem bedolgozva és homogenizálva az esetleges szubjektív elemeket is. Tehát ne ebben a formában véglegeződjön. Egy, a Kormány által a parlamentnek átadott anyag, az a Kormány álláspontját tükröző legyen, amiben az egyes tárcáknál legfeljebb az ágazatra lehet utalni, hogy az ágazat itt ezt hangsúlyozottan így vagy úgy látja, mondjuk, a mezőgazdaság. Tehát nem egy tárcák közötti vetélkedőnek legyen a helyszíni közvetítése, hanem ágazatok közötti problémaként jelenhet csak meg. A másik, hogy a Kelet-Európa-használatot azt Kelet- és Kelet-Közép-Európára változtassuk mindenhol. Vagy Európa keleti felén, vagy volt szocialista országok, mindegy, de ne így.

(Kupa Mihály szerint legyen Közép-Kelet-Európa.)

Antall József: Tehát ezt ebben a formában használjuk. Ez több helyen előforduló fogalmi megjelölés. A másik pedig, miután, ha ez kikerül a bizottságokhoz, akkor legyen egy összegezés. Egy egyáltalán nem melldöngető vagy önvállveregető, de legyen benne egy olyan összegezés, amit miniszter úr elmondott, egyetértve azzal, hogy nem magunkat kell erről meggyőzni. Tehát legyen ez megfogalmazva úgy, gazdaságpolitikai értelemben is, hogy mi az, ami ebből a tényleges reális folyamat, mik a kikerülhetetlen negatívumok. Mik azok, amiket olyan kezelési módnak találunk, ami jó, és amikről pozitívan tett említést. És mi az, amiben azt lehet mondani, hogy politikánk és a körülmények ellenére mit nem csináltunk meg. Hogy látjuk azt, hogy amit nem tettünk meg, miért nem tettünk meg, mert kezd általánossá válni az, hogy mint hittanórán beszélünk állandóan valami gyónás keretében bűneinkről. Tessék konkrétan megmondani, hogy mi az – most ezt nem neked mondom, hanem a többieknek –, tehát tessék megmondani, hogy mi az, mert különben nem tudjuk. Mi az, amit kellett csinálni, lehetett volna csinálni, és mégsem csináltuk. Tehát ezt is, mert akkor az Országgyűlés is kap egy reális képet, hogy mit fogadunk el ebből a szempontból. Akkor ezt az összegezést, mielőtt az Országgyűlés elé megy, kérem a kormányülésre még behozni. Van-e ehhez, a második ponthoz hozzászólás? Nincs. Akkor, bár nem itt akartam elmondani, hanem a harmadik napirendi pont után, de mivel ide kapcsolódik, a koordinációra, akkor itt mondom el, amit Kupa miniszter úr felvetett: külpolitika, általános pénzügyi, monetáris politika, külgazdaság-politika stb. összehangolása. Ez a valóban a Kormány kifelé történő egysége demonstrálásának kategóriájába tartozik. A Kormány kifelé történő egységének a demonstrálása az egyrészt vonatkozik minden megnyilatkozásra, de vonatkozik arra is, ami megvitatásra kerül. Ugye itt bármit meg lehet vitatni, a Gazdasági Kabinetben is, de amikor határozat születik valamiről és döntés, akkor egyféle kormánypolitika van. Ez az egyik. A másik dolog, hogy a parlamentben is meg kell keresni azt a képviselői önmérsékletet, hogy a parlamenti képviselők, akik kormánytisztséget viselnek, azok ne saját maguk terjesszenek be a Kormánnyal ellentétes véleményeket, még ha pártpolitikai meggondolásokból, egyéni képviselői meggondolások alapján ezt szükségesnek tartják, mert ez egyszerűen a parlamentáris rendszerrel ellentétes. Tarthatatlan dolog az, hogy államtitkár vagy miniszter benyújtja az előterjesztését, módosító indítványát, és utána a másik miniszter mondja a Kormány nevében, hogy „nyet”. Ennek miniszter és államtitkár nem teheti ki magát. Ha ez a véleménye, két dolgot tehet: vagy megkér egy másik képviselőt, vagy benyújtja a lemondását. De ez egy tarthatatlan helyzet, ezt is szeretném, hogy ha az általános elvek közé tartozna. A másik dolog. Annak eldöntése, ameddig a kormányzaton belül megvannak a tárcák, megvannak a miniszterek, addig természetesen azok annak rendje szerint kell, hogy működjenek, ami ma van. Amilyen miniszterek és amilyen minisztériumok ma vannak, az egy kormányzati rendszer. Ameddig ez nem módosul, addig ebben a kategóriában kell egymással együttműködve és korrektül eljárni. Ezért teljesen egyetértve azzal, hogy össze kell hangolni a magyar külpolitika, a Nemzeti Bank és a Kormány monetáris, külgazdasági, politikai irányvonalát, sőt ami ezzel összevág, az egyes szaktárcákban jelentkező ugyanilyen kérdéseket. Mert tarthatatlan helyzet, és a kormányzat nemzetközi presztízse, az ország – ami ennél fontosabb, az ország – nemzetközi presztízse szempontjából is tarthatatlan és megengedhetetlen az, hogy akár miniszterek, akár államtitkárok egymástól eltérő álláspontokat juttatnak kifejezésre két héten belül esetleg ugyanabban az országban, ugyanazoknál a szervezeteknél. Ezt igenis össze kell hangolni, és nem lehet, ameddig ez egy országot, egy kormánypolitikát fejez ki, nem lehet ellentétes. Természetesen ellenzéki pártok vagy egyes képviselők kifejezésre juttathatnak ellentétes véleményt, de ami, ha úgy jelenik meg, mint kormánypolitika, akkor kormánytag már nem. Úgyhogy ezért javaslom azt is, hogy e vonatkozásban miniszter úr által említett stratégia összehangolására a külügy és a Gazdasági Kabinet érdekelt tárcáival dolgozzák ki azokat a fő irányvonalakat – a Nemzeti Bank bevonásával –, ahogy a gyakorlatban is ennek érvényesülnie kell. Ez jelenti azt, hogy legyen egy stratégia, legyen a feladatok kitűzése, és egyben tájékoztassák egymást. Egyszerűen képtelenség az, és ez a külügyi összehangolásra is vonatkozott, hogy nagy érdeklődéssel találkozhatnak esetleg ugyanabban a fővárosban kormánytagok, akik nem is tudtak egymásról, hogy ugyanoda mentek. Tehát ez egy képtelenség. Másik, ami még idetartozik, hogy a külföldi utaknál valóban olyan szűkek a pénzügyi keretek, hogy ezeket nagyon korlátozni kell, és csak a legindokoltabb formában, a legindokoltabb összetételben és mennyiségben kell a külföldi utakat lebonyolítani. Úgyhogy itt is vannak ilyen tapasztalatok, amit el kell majd döntenünk, hogy mi hasznos az országnak. Két szempont szokott lenni. Ezt azért mondom el, mert érinti a köztársasági elnöki és a miniszterelnöki külföldi utakat is. Van egy olyan álláspont, hogy amikor egy köztársasági elnöki vagy miniszterelnöki látogatás történik, az az országra tereli a hangsúlyt a sajtóban vagy külföldön, és akkor a kísérő miniszterek jobb tárgyalási pozícióban vannak. Van egy ilyen teória. De van egy ettől eltérő is, hogy a köztársasági elnöki vagy miniszterelnöki látogatás elnyomja a tárcalátogatásokat. Feltehető, hogy esetenként kell ezt megvizsgálni, és nincs erre sablon. Tehát én azt kérem, hogy a kormánydelegációk összeállításánál erre mindig legyünk tekintettel. Ezt esetenként meg kell vizsgálni. A példát abból veszem, hogy például most a köztársasági elnök úr indiai utazása alkalmából? a két kísérő miniszter neve, tárgyalásai jóformán visszhang nélkül maradtak.

(Valaki közbeveti: legalábbis Magyarországon.)

Antall József: Magyarországon visszhang nélkül maradtak. Tehát itt a nemzetközi presztízsről és a hazai belpolitikai felhasználásáról van szó. Tehát, ha arról van szó, hogy elősegíti-e ezeket, mert akkor úgy kell összeállítani a delegációt. Ha nem, lehet hogy a tárcaminiszter önmagában való látogatásai szakértőkkel egy külön eseménynek számít, és az akár, ha három hét múlva következik be egy előkészítés után, sokkal többet ér. Tehát ennyit szerettem volna elmondani, hogy minden egyes esetben ezt meg kell vizsgálni, mert tényleg annak nincs értelme, hogy olyan nagy delegációk menjenek, mint Mobutu köztársasági elnökkel való találkozóra és az utána rendezett hatalmas fogadásra. Tehát ezeket észszerűen kell megszervezni és lebonyolítani. Elismerem, hogy van egy bizonyos puritanizmus, ami épp úgy politikai hiba lehet, mint a túlzás. Szóval ez világos, hogy az optimálisat kell. Tehát ezt szerettem volna még jelezni a továbbiakra.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 235-242. oldalán megjelent szövege)