1990. év

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter tájékoztatást ad arról, hogy a tárcákkal folytatott újabb egyeztetés eredménye az volt, hogy a 90 milliárdos hiányt, amit korábban elfogadott a Kormány, azt fölemeltük 100 milliárdra, elsősorban azért, hogy az IMF-fel folyó tárgyalásoknál egy kedvezőbb pozícióból induljunk ki. Az IMF-delegációval eddig lefolytatott egyeztetés során ők 50-60 milliárdra akarták levinni a 100 milliárdos költségvetési hiányt, de a körülbelül másfél óráig tartó, elég heves vita után ők is fölmentek körülbelül 70 milliárdra. Átvizsgálva még egyszer a költségvetést, találtak még olyan megoldásokat, ami együttvéve 24 milliárd forint csökkentést jelentene, tehát 76 milliárdot. Bár a 70 milliárdot az IMF még nem fogadta el, de úgy tűnik, hogy erre már kész lenne. Tehát a 70 és a 76 milliárd közötti megegyezés az lehetséges lenne, ezért a Kormány hozzájárulását kéri, hogy 75 milliárddal terjeszthesse a parlament elé a költségvetést.)

Antall József: Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy mostanáig tárgyaltunk az amerikai pénzügyminiszter-helyettessel? és az általa vezetett delegációval, akik szintén támogatásról biztosítottak bennünket. Azt hiszem, hogy a 75 milliárd forintos deficit tervezése reálisnak tűnhet, és erre esély mutatkozik, hogy ezt végül is elfogadják. A 70 milliárd tűnhet, azt hiszem, egészen biztosnak a benyomásunk szerint, de a 75 milliárdra is komoly realitás van. Talán sikerül. Ebből az következik, hogy 75 milliárdos deficittel kell elkészíteni az idei költségvetést. Ezen a kereten belül lehet és kell gondolkodni. Abban állapodtunk meg, és az így részben kialakult, és részben nyilvánosságra is került a vita keretében, hogy azt a megoldást tudjuk csak képviselni, amely a 75 milliárdos deficittel készülő, a Pénzügyminisztérium által elkészített variáció. Itt arról volt szó, hogy ennek is párhuzamosan kell elkészülnie azokban a sarokpontokban, azoknál a tételeknél, ahol a logika szerint végig kell vinni. Ha ettől egy eltérő B-variáció is felmerül, akkor azt párhuzamosan be kell terjeszteni. A megbeszélések során egyrészt tételekről van szó, másrészt bizonyos menetrendi javaslatokról. Úgyhogy azt hiszem, körülbelül ez volt. Kívánsz ehhez még valamit hozzáfűzni?

(Rabár Ferenc elmondja, hogy ha egy újabb variációt is ki kell dolgozni, akkor biztosan a benyújtási határidőből kicsúsznánk. Azt javasolja, hogy ha a másik változat is reális igény, akkor a január 31-i vagy február 15-ei elfogadásig a parlamenttől haladékot kérve a két variánst dolgozza egybe a Kormány. Azonban ezt az új költségvetést már az új pénzügyminiszternek kell előterjeszteni, mert ő semmiképp nem tud védeni egy olyan költségvetést, amelyet nem a meggyőződése szerint csinált.)

Antall József: Mielőtt átadom a szót – ha Surányi György ténylegesen kíván ehhez szólni –, kérdésem az, hogy a 75 milliárdos deficitet tartva, mi az a minimális változtatás, mi annak a „B” változatnak a technikai, metodikai megoldása a most asztalra letett költségvetésben, hiszen megállapítottuk azt, hogy tulajdonképpen, amikor a költségvetés egészét vesszük alapul, akkor csak néhány kérdésről van szó. Tehát én egy kicsit azért túldimenzionáltnak érzem ezt az ellentétet. Lehet felfogásbeli különbség bizonyos részeket illetően, ez viszont nem azt jelenti, hogy nem ad más tendenciákat a két koncepció. De ténylegesen, amikor asztalra kerül technikailag, akkor a kettő egymástól nem annyi pontban tér el, mint ahogy az itt várakozó újságírók szerint, vagy a megtett, nem túl szerencsés megnyilatkozások következtében ez jelenleg a társadalomban él. Ennek következtében a kérdésem az, van-e olyan része a jelenlegi költségvetésnek, ahol a jelenlegi, tehát a Pénzügyminisztérium által képviselt A-variáció mellé be tudunk tenni, mint Kormány által előterjesztett B variációs lehetőséget, ráadásul még ezen a héten? Van-e olyan része, amit így tudunk betenni, és van-e olyan része, amit egy bevezetésben lehet jelölni. Tehát megjeleníteni a jogszabályban, illetve a jogszabályi javaslatban, hogy ilyen és ilyen adóreform, ekkor és ekkor történő életbe léptetése szerint ez történne? Vagyis van-e olyan metodikai lehetőség, amikor most ezt kinyomtatjuk és átadjuk a parlamentnek, hogy már ebben a változatban benne lenne néhol az A- és B-variáció, és egyben ennek akár bevezetőjeként, akár utószavaként – ez most már egy metodikai, szerkesztési kérdés – lehet-e utalni arra, amit még mint módosítást be tudunk tenni. Tudniillik minden körülmények között bizonyos javaslatok vannak. Itt arról van szó, hogy azoknak a javaslatoknak, azoknak a támadásoknak, amelyek érni fogják ezt a költségvetést, elébe megyünk azzal, hogy megfogalmazzuk előre döntésre azt, amit itt felvetünk. Ez a kérdésem. Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor marad a másik lehetőség. Tessék.

(Matolcsy György, a MEH politikai államtitkára szerint igaz az, hogy lényegében az anyag 95%-át egy másfajta gondolkodás, és másfajta B-változat nem érinti. A bevételi és a kiadási oldalon körülbelül 8-8 tételt érintenek ezek a számok. Tehát technikailag megoldható, hogy a bevezetőben vagy egy függelékben ezt jelezzük.
Rabár Ferenc szót kérve elmondja, hogy október eleje óta titkolja a nyilvánosság előtt azt, hogy lemondott. Szerinte egy világos helyzet akkor teremtődne, hogyha két napon belül eldőlne, hogy ki lesz a következő pénzügyminiszter, és az terjesztené elő ezt a módosított költségvetést, vagy egy párhuzamos költségvetést. Szerinte a lemondása nem jelent kormányátalakítást, ez ettől függetlenül külön, később is megtörténhet. Azt viszont nyomatékosan kéri, hogy az új pénzügyminiszternek a Kormány adjon szabad kezet, mert különben ez a Kormány működésre képtelen lesz.)

Antall József: Nem értek egyet sajnos a részleges átalakítással, és mindezek ellenére kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz a formához, hogy egy Kormányt, amikor átalakítunk, lehetőleg egyszerre kell az átalakítást elvégezni, és én nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt e szerint vegye figyelembe. Természetesen ez részemről kérés, hiszen nincsenek kényszerítő eszközök egy kormányfő kezében, legfeljebb az, hogy ameddig nincs valaki felmentve, addig kérem, hogy akár mint ügyvezető pénzügyminiszter is pénzügyminiszternek tekintse magát. Ez alkotmányjogi kérdés. A másik kérdés. Metodikai kérdést feltéve, hogy azt a megoldást, ami felvetődött, és ami a bizonyos számítást és a másik rendszert illeti. A Kormányon belül egy olyan vita tükröződik, ami az egész társadalomban jelen van. Ha úgy tetszik, ez nem egy Kormányon belüli belső vita, hanem egy súlyos probléma az egész kelet-európai térségben. Sőt sorolni lehetne nemegy variációt, lehetne itt 15 variációt még nyilvánvalóan kitalálni, amelyekben a kérdés az, hogy ebből, ha elfogadjuk ezt az alapvariációt, amelyiket letesszük az asztalra – még egyszer felteszem a kérdést –, lehet-e találni arra metodikai megoldást, hogy ebbe beépítsünk a 8-ból x tételben egy B-variációt, és lehet-e függelékként általunk megfogalmazni egy másik rendszert, egy a másik megoldást is, amire a parlamentnek a költségvetés megtárgyalásakor javaslatot teszünk, mivel rendkívüli helyzetről van szó. Ez a kérdés. Erre kérek tömör, rövid állásfoglalást. Tessék.

(Botos Katalin pénzügyi politikai államtitkár határozottan kijelenti, hogy nem lehet találni ilyen megoldást, még a rendkívüli helyzetre hivatkozva sem, amit indokolva megerősít Király Péter is.
Surányi György, az MNB elnöke ehhez még hozzáfűzi, hogy a Valutaalap képviselői megerősítették, hogy nincs esélyünk arra, hogy átmeneti költségvetéssel indítsuk meg az évet, hogyha meg akarunk állapodni a Valutaalappal. Ha viszont nem tudunk velük megállapodni, akkor nagyon nagy esélye van annak, hogy az ország fizetőképtelenné válik az év legelején.)

Antall József: Ebből viszont az következik, hogy akkor egyet kell képviselnie a Kormánynak mindaddig, amíg a Kormány meg nem változtatja. Ez az egyik, ami ennek a logikus következménye. A másik, hogy abban az esetben – és ezért említettem a menetrend szót, és azt a kérdést, hogy az, ami elhangzott, az egy expozénak a része lehet – ennek indításakor nekünk ezt kell képviselni, ha ezt a logikát fogadom el. Én nem foglaltam állást, hanem csak elmondom a logikáját moderátorként. Akkor ezt e logika szerint kell most előterjeszteni azzal, hogy e szerint letesszük az asztalra a költségvetést, és az ehhez kapcsolódó miniszteri expozé tartalmazza majd azokat a kérdéseket, amelyikek így felvetődtek. Az első kérdés, ami itt felvetődhet, hogy most el kell indítani, hogy legyen az országnak költségvetése. Ez a költségvetés szükséges ahhoz, hogy az IMF-fel megállapodásra kerüljön sor, hogy a fizetőképességet fenn tudjuk tartani. És ezt követően a kialakuló új pénzügyi, gazdasági körülmények közepette, amibe beletartozik a gazdasági, pénzügyi környezet, lehetségesek a változások a későbbiekben és egy új adóreform. Egy programszerű dolog említhető az expozéban? Kérdés, hogy ez említhető-e az expozéban, vagy nem említhető? Célszerűnek tartanám, ha nincs ellene jobb érv, azért említeni, mert teljesen fölösleges, hogy ezt mi ne tegyük világossá, miután a koalíciós pártok sem tekinthetők sem fegyelmezett, sem homogén politikai pártoknak. Itt súlyos pénzügyi kérdések, életszínvonalbeli kérdések jelentkeznek, nagyon komoly szociális problémák. Hiszen a kormánytagok sem azért vannak egymással feszültségben, mert személy szerint egymással problémáik vannak, hanem egyszerűen keveset lehet elosztani, és egészben a prioritások kérdésében folyik itt a harc, és mindenki a saját felelősségi köréért, tulajdonképpen, harcol, ami szakmai szempontból érthető. De mégis valamilyen formában, ha lehet, akkor célszerű lenne az átmeneti időben ezt a koncepciót, ha úgy gondoljuk szakmailag – az egy külön kérdés, hogy mit miért nem előbb csináltak meg –, de mindenesetre az elkövetkező év költségvetéseként ezt terjesztjük be. De ezt a költségvetést úgy kell tekinteni mint kiindulópontot, amivel a későbbiekben történhetnek bizonyos, például adórendszer stb. változások. Ez a kérdés: lehetséges, vagy nem? Tessék, Botos Katalin.

(Botos Katalin az expozéban történő utalással teljesen egyetért.)

Antall József: Az IMF-fel történt tárgyalások után itt volt egy utalás a megbeszéléseknél, hogy nekik lennének javaslataik. Voltak akceptálható javaslataik?

(Surányi György ismerteti a javaslatokat: kétkulcsos ÁFA,? nyereségadó?-kedvezmények csökkentése, a privatizációs és befektetési adókedvezmények eltörlése, a családi pótléknak a személyi jövedelemadó alá való bevitele. A kiadási oldalon a támogatások 17-20 milliárd forintos további csökkentése. A központi költségvetési intézmények adminisztratív kiadásainak 10-15 milliárd forintos csökkentése. Eltörölni az egészségügynek a plusz béremelését, és a Befektetési Alap 8 milliárd forintjának a kilövése a rendszerből. Ez összesen, amit javasolnak, 62-74 milliárd forint.
Többen hozzászólnak, köztük Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere is, aki elmondja, hogy valóban nagyon nehéz helyzetbe, kényszerhelyzetbe sodródtunk, egyszerűen most nincs kiút, el kell valamit fogadni. De nem hiszi, hogy ezeket a javaslatokat végre tudjuk hajtani. A társadalom és a gazdaság nem fogja eltűrni a programot, ebbe beleborul a gazdaság, és beleborulnak az egyes tárcák is. Szerinte a miniszterelnök úr személye az az ország politikai tőkéje, egyszerűen nincs racionális alternatíva, ezért nem hozható olyan helyzetbe, hogy egyértelműen állást foglaljon valami mellett, amiről tudjuk, hogy mi lesz a sorsa. Javasolja, hogy a miniszterelnök egy diplomatikus megfogalmazásban jelezze, hogy ez egy jelenlegi szükségállapot következménye, és mihelyt egy koncentrált akcióval, esetleg a fennálló veszélyhelyzet enyhülésével valamiféle átfogó nyugati program beindulásának esetén a helyzet javítható, akkor lesz egy másfajta gazdaságpolitikai program.)

Antall József: Kérem szépen, a kérdés úgy áll, és most nem a személyemről van szó – amit köszönök Kádár Bélának, hogy így fogalmazta meg, amit azt hiszem, túlzott –, hanem valóban arról, hogy a Kormány képes-e jelenlegi állapotában megszavazni és eleget tenni annak, hogy letesz pénteken egy költségvetést az asztalra, mert le kell tennie. Ez egy technikai kérdés, és az igazmondás kérdése. Ez az első. A második kérdés, hogy folytatni kell az IMF-fel minden erővel a tárgyalást. Nagyon kérem, hogy egy egységes csapat folytassa a tárgyalást. Én azt kértem, amikor az amerikai pénzügyminiszter-helyettes is itt volt, aki azzal jött, hogy ők befolyást gyakoroltak, külön Bush is és mindenki az IMF-re, hogy kedvezőbb döntést hozzanak. Tehát nem arról van szó, hogy bárki e tekintetben ne mellettünk állna. Egy eredményt értünk el, mert ezzel az üzenettel jött kifejezetten, hangsúlyozva, hogy mindent elkövetnek a jövőben is. Tehát a kérdés úgy vetődik fel, hogy most egyik oldalon valamilyen szám mellett döntünk, a deficitről, hogy mit terjesztünk be. Nem tudom, hogy mi az az összeg, amit beterjeszthetünk. Kormánydöntés alapján alapul vehetünk-e egy számot, de úgy, hogy az IMF számára még ne derüljön ki a tárgyalásnál. Hogyan gondolja Surányi György azt, hogy meddig mehetünk el a deficitnél, vagy most egyáltalán kimondjuk-e a deficitet?

(Surányi György szerint abban a pillanatban a Kormány mond egy végleges számot, amikor azt a parlamentnek beterjeszti.)

Antall József: Azért mondom, hogy most akkor ki kell mondani akár 80 milliárdot, de ki lehet mondani 75 milliárdot. Ki lehet mondani, és abban az esetben, ha ezt nem sikerül a tárgyalásnál elérni, akkor valahol még le kell faragni. Én úgy gondolom, hogy mondjuk ki a 80 milliárdot, mivel 110 milliárdról beszéltünk utoljára. Mondjuk ki összegként most a 80 milliárdot, és 80 milliárdot kíséreljük meg elérni. Ez az egyik kérdés, hogy a Kormány tulajdonképpen ezt vállalja-e? Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor az előttünk álló lehetőség az, hogy a Kormány azt mondja, és itt vetem fel a felelősség kérdését, hogy a Kormány azt mondja, hogy nem képes egy költségvetést az asztalra tenni. Ebben az esetben én is hajlandó vagyok lemondani. Hajlandó vagyok én is lemondani, mert úgy gondolom, hogy ebben a szituációban nem személyi kérdésről van szó. Nekem ez sok szempontból a legkellemesebb lenne, bár nem lenne egy nagyon szép gesztus az országgal szemben. Az első, demokratikusan megválasztott magyar Kormánynak nem lenne nagyon történelmi értékű szerepe és a koalíció pártjainak szintén. És az ellenzék utána ugyanabba a csődbe kerülne, és ez semmi mást nem bizonyítana, mint Magyarország életképtelenségét. Egy rosszabb változatát mutatná annak, mint ami ebben a valós helyzetben tulajdonképpen még menthető. A kérdés tulajdonképpen így vetődik fel. Tehát, ha most mindenki elmondja a sirámát, illetőleg bármit is mond ebben a pillanatban, akkor ehhez mérje. Nem hiszem, hogy annak van értelme, hogy újra elölről elkezdjük a vitát. Az egyik oldalon folynak a tárgyalások, és abba az irányba kell megkísérelni, hogy legyen megállapodás, bár az IMF itt nem fogja azt megkötni, hanem, ha én jól értettem, csak képviselni fogják a megállapodást. Tehát most itt nem fogja azt mondani úgysem az IMF, hogy nem.

(Surányi György tájékoztatja a Kormányt, hogy Belanger kijelentette, hogy ha 70 milliárd lesz a deficit, akkor garantálni tudja azt, hogy megköttetik a megállapodás, és Brüsszelben a jövő hét közepén támogatást tud szerezni. Azt is tudja garantálni, hogy januárban és februárban a Valutaalaptól, illetve az Európai Közösségtől hozzájutunk 700 millió dollárhoz.)

Antall József: A kérdésem az, ha 80 milliárddal vetjük fel és a parlamenti tárgyalások során kiderül, hogy ők olyan állásfoglalást hoznak, hogy 10 milliárddal leviszik, akkor a parlamenti tárgyalásnak nincs más választása.

(Surányi György szerint ez lenne a Kormány szempontjából igazán megalázó, és az országnak is.)

Antall József: Attól függ.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter elmondja, hogy hosszú viták után a gazdasági emberek igazából abban állapodtak meg, hogy az ország adott helyzetében az a 75, 80 körüli deficit a reális. Tehát ne állítsuk be magunk számára is az egészet úgy, hogy ez IMF-diktátum.)

Antall József: Külön hangsúlyozom, hogy az IMF megnyerése szempontjából is nagyon fontos, hogy ne vadítsuk őket ezzel, hogy úgy állítsuk be, hogy ez mind az IMF-nek köszönhető. Kérem szépen, akkor a következő a kérdésem. Elfogadja-e azt a Kormány – nem a pénzügyminiszter, egyébként a pénzügyminiszter addig pénzügyminiszter, ameddig fel nem menti a köztársasági elnök –, hogy 75 milliárd deficittel indítunk, és ezt a 75 milliárdos deficitet kíséreljük meg megharcolni az IMf-fel. A bevezetőben összeállítunk az expozéhoz egy olyan szöveget, amelyik feltárja azokat a kérdéseket, de most nem sorolom el ezeket, erre kérek mindenképpen javaslatot. Nem voltak túl szerencsések az elmúlt hónapok, nem kívánok most történeti visszatekintést, mert magamat is meg akarom ettől óvni. Oscar Wilde szerint is mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak. Nekem is nagyon sok tapasztalatot jelentett az, hogy 25 évi orvostörténeti működés és az orvostársadalom közötti történészi létem alatt nem jöttem rá arra, hogy az orvosok minden betegségre különböző dolgokat mondanak, és ezért nagyon nehéz konzíliumot? tartani. viszont ennél nehezebb terület a közgazdaságtan, mint a medicina, mert ott a beteg legfeljebb meghal. De itt nagyon nehéz szituációba kerültem bizonyos racionális elképzelések alapján. De hát ez mással is előfordult, és még mindig nem ugyanabban a helyzetben van Magyarország, ha a szomszédokat veszem alapul. Ma is hallottam Klaus cseh miniszter problémakörét, vagy a lengyel dolgokat, de tudnám ezeket még tovább folytatni. Mindezek alapján felteszem a kérdést, hogy a minimális változtatásokat, amik a tárgyaláson vannak, el tudja-e végezni a Pénzügyminisztérium, le tudja-e tenni az asztalra, összeállítható-e az az expozé, amelyik Kádár Béla által említettek alapján mindegyikből azt tartalmazza, ami egyáltalán elmondható. Ehhez kell akkor az expozénak egy olyan szövegét megtalálni, amelyiknek az elmondását még vállalni tudja a pénzügyminiszter úr, és amelyik a jövőbe mutatva bizonyos lehetőségeket is felvázol. Van egy része, amit a miniszterelnök mond el. Énnekem ugyanis mindenképpen kell beszélnem. Ez a lehetőség, de most a kérdés úgy vetődik fel, hogy vállaljuk-e ezt. Emberileg vállaljuk-e, kormányzatilag, ami jó, bár semmiképpen nem lesz tökéletes. De a másik oldalon, és most szeretném azt mondani, hogy ezt a Kormányt mindaddig, amíg nincs felmentve bármelyik tagja, addig kötelezi az eskü. Képes-e ez a Kormány ezt vállalni, hogy ezt a megoldást beterjesztjük. Vagy – és ez egyetemleges felelősségünk –, bár megvan az egyéni felelősségünk is, bár ez kormányfelelősség, hogy ezt beterjesztjük. Vagy nem tudunk megállapodni, és abban az esetben, hogyha nem tudunk megállapodni, akkor nincs más választás, mint a lemondás. Viszont akkor az ország egy rosszabb szituációba kerül, mint amibe feltétlenül kellene. Nem látom a másik oldalt, és nem látom azt, hogy akármilyen partikuláris érdeket kellene képviselni. Egyszerűen egy ilyen szituációban vagyunk ma az utolsó pillanatban. A konzekvenciákat és a tapasztalatokat ebből természetesen le lehet vonni, és értékelni is lehet, és ha még módom lesz, akkor fogom is értékelni azt, hogy miért és hogyan történhetett ez meg. De jelen pillanatban ez nem az az időszak, jelenleg nincs többre időnk. A kérdést tehát így teszem fel. Nem szeretnék már további vitát, csak ha egy mondatot mondasz.

(Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy a Kormány hívjon össze akár egy egynapos koalíciós frakcióülést, mert ez a költségvetés nemcsak a Kormányé, hanem a koalícióé is.)

Antall József: A kérdés az tehát, hogy ezzel együtt a Kormány ezt most ebben a formában elvállalja-e. A három koalíciós partnert tárgyalásra kérjük, vagy a három koalíciós pártok előtt tartanak a gazdasági emberek, a pénzügyminiszter és a Pénzügyminisztérium képviselői egy tájékoztatót, megvilágítva mindazt, ami itt most elhangzott, és egyben bizonyos tárgyalásokat kezdenek az ellenzék képviselőivel is, akár egy szűkebb körben, tájékoztatásul. Ezt természetesen minden csatornán keresztül el kell végezni. Nincs más lehetőségünk, vagy bukik az ország. Most körülbelül itt tartunk. A jelenlegi Kormánynak olyan ez a döntése most, mint amikor arról kell dönteni, hogy hadat üzenünk, vagy fegyvert teszünk le. Nincs más választásunk ebben a pillanatban. Ha egy történeti értékelést megengednek, a Pénzügyminisztérium bizonyos értelemben kényszerhelyzetbe hozott bennünket azzal, hogy az utolsó pillanatban hozta elénk ezt az anyagot. Viszont akik ezzel nem értenek egyet, azok az utolsó pillanatra nem hozták el azt az alternatívát, amivel érdemben és időben szembe lehetett volna a másikat állítani. Itt egy struktúra mondott bizonyos értelemben csődöt, és ebben a többközpontúság hibája feltétlenül érvényesül, de az egyközpontúság ugyanúgy nehezen lett volna az elmúlt időszakban elképzelhető, miután nincs más választás számunkra. Ezért ezt a kritikai megjegyzést nem azzal a szándékkal tettem, hogy valamelyik részét elmarasztaljam, hanem csak egy befejező analízisként. De mindenesetre nem szerencsés dolog, ha az utolsó pillanatban kerülünk ilyen helyzetbe. viszont a másik oldalon el kell ismerni a kritikáknak a jogosságát, a most előterjesztettek jogosságát. Abban a formában, ahogy történt, ismerve a struktúrát, bevallom, bíztam a Gazdasági Kabinetben, és azt tartom alapvető hibának, hogy a Gazdasági Kabinetben mint kormányzati struktúrában bíztam. A Gazdasági Kabinet nem oldotta meg azt a koordinatív szerepkört, amit a Kormány döntéselő-készítésében meg kellett volna oldani. A kormány elé nem kerülhettek volna ilyen mértékben előkészítetlenül időnként ügyek, és nem kerülhetett volna sor arra, hogy az utolsó pillanatban ilyen polarizáltan kerüljenek elő a dolgok. Ezzel zárom is ebben a formában a mondandómat. a miniszterelnöki expozé?) részére, illetve a beszámoló helyzetelemzéséhez kérek javaslatokat valamennyi minisztertől, hogy mit tartana a legfontosabbnak elmondani. A gazdasági miniszterektől is, a tárca nélküli miniszterektől is, és az államtitkároktól is szívesen veszek mindent, nagyon sürgősen. A Magyar Nemzeti Bank elnökétől is kérem, hogy kapjak erre vonatkozóan anyagot. Ez a miniszterelnöki expozé. Kérem, hogy a pénzügyminiszter úr készítse el azt az expozét, amivel leteszi az asztalra a költségvetést. Ezt a Kormány lehetőleg még vitassa meg, vagy legalábbis rövid kritikai fejbiccentésig, amivel egyetért, ami összhangban van egymással. Ebben a formában tudja-e ezt a Kormány vállalni, vagy nem tudja vállalni? Így kell feltennem a kérdést. Kérdésem tehát az, hogy ezt a Kormány, ameddig most eljutottunk, eddig a dramatizált helyzetben ezt el tudja-e fogadni vagy nem? Így teszem fel a kérdést. Kérem ennek a felelősségével a szavazást, ahogy feltettem a kérdést.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter kijelenti, hogy az egyes minisztereknél nem a saját tárcájuk soviniszta védéséről volt szó, és nem ezért ragaszkodott ő sem a pedagógusbér-emeléshez.)

Antall József: Senki nem gondolja ezt. A kérdésem a költségvetést érintően az, hogy van-e annak technikai lehetősége, hogy az erre szükséges bizonyos összeg a privatizáció terhére történjék, vagy nem, ami felvetődött? Mert ha a privatizációból nem jön be 10 milliárd forint, akkor eléggé szomorúnak találnám az egész privatizációs programot.

(Király Péter szerint az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok béremelését privatizációs bevétellel nem lehet ellentételezni, ez kizárt. A privatizációs bevételből a Lakásalap kerül visszavásárlásra, és ennyivel a költségvetés kamatkiadásai mérséklődnek 1991-ben.)

Antall József: Az természetes.

(Viszont többen hozzászólnak, és más megoldási lehetőségeket vetnek fel.)

Antall József: Kérem szépen így mégsem lehet. Ezt nem lehet ilyen rögtönzésszerűen, nem lehet improvizálva. Még egyszer át kell számolni, hogy hogyan tudjuk ezt az összeget kihozni, és hogyan tudják technikailag megoldani. Van-e javaslat arra, hogy tárcán belül globálisan csökkentünk, és a tárcán belül gazdálkodják ki? Marad ez a kérdés, hogy itt van 10 milliárd forint, és a 10 milliárd forintot arányosan elosztva lecsökkentik mechanikusan. Ebből kell kigazdálkodni. Ez egy másik lehetőség. Kérem szépen, 10 milliárdról van szó. jelenleg 13 minisztérium van. Ha minden tárca 1 milliárdot csökkent.

(Balsai István igazságügy-miniszter közbeveti, hogy ilyet nem lehet.)

Antall József: Azért kérdezem, azért teszem fel a kérdéseket mindig dramatizálva, hogy ötleteket adjak. Mindezek alapján oda jutunk, hogy fel kell tennem a kérdést, hogy ezzel a 75 milliárdos hiánnyal, vagy 80 milliárdra felemelni ezt a deficitet, és azzal indulni el a tárgyalásra. Ez a kérdés. Vagy 79 milliárddal, ha úgy tetszik.

(Boross Péter tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy most nem lehet mást tenni, mint hogy miután 82-ig eljutottunk, és ameddig még le kell menni, ezt a Pénzügyminisztérium megfelelő arányok mellett vezesse keresztül.)

Antall József: Szeretnék valamit mondani, ami ellentétes azzal, ami tulajdonképpen az egész alapkoncepcióm volt, hogy egy nagy tartalékot kellene képezni. Most oda jutunk el, hogy tulajdonképpen a 7 milliárd tartalék nemhogy az évre való tartalékként jelentkezik, hanem most ez az a tartalék, ami a deficitben jelentkezik. Ez tulajdonképpen a kialakult helyzet, ha numerikusan utánaszámolok. Vagyis ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy tartalék nélküli költségvetést tudunk előterjeszteni, amelyik azt jelenti, hogyha ettől pozitív vagy negatív irányban történik az eltérés, akkor az ezt fogja érinteni. Akkor lehet tartani, ha ez a számítás így megfelel.

(Nagy Ferenc József, földművelésügyi miniszter megjegyzi, hogy valószínűleg a rossz memória miatt vitatkozik a Kormány, hogy honnan legyen pénz. Volt a Kormánynak egy Justitia-terve.?)