1990. év

Antall József: A közvetlenül érdekelt gazdasági kabinet tagjainak volt még egyeztető megbeszélése a részvételemmel, úgyhogy ezért késtünk. Amit viszont késtünk, azt majd a Minisztertanács spórolja meg, mert az ottani vitát nem itt folytatják le az urak, és ezért azt hiszem, hogy a tárgyalás így sokkal praktikusabb és hasznosabb volt. Meg kell akkor állapítanom a szavazóképességet, aminek érdekében a miniszterek tegyék fel kezüket. 13 fő, vagyis bőven határozatképesek vagyunk. Meghívott szakértőink a mai költségvetési tárgyalásokra: a Pénzügyminisztérium politikai és adminisztratív államtitkára van jelen. Légy szíves bemutatkozni. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól Gulácsy helyettes államtitkár és a Földművelésügyi Minisztériumból Szőllősy, így mindenki ismeri egymást. Akkor a Minisztertanács ülését megnyitom. Előzetes megállapodásunk az volt, hogy a hároméves gazdasági kormányprogram néhány kérdését vitatjuk meg, és utána térünk rá a költségvetésre. Ezt annyiban módosítanánk, hogy a költségvetésre előbb rátérnénk, éppen az előzetes megbeszélések alapján. Ezért most csak azt kérdezem meg, hogy a hároméves gazdasági programmal összefüggésben van-e most felteendő kérdés, amit rögzítene a pénzügyminiszter úr, illetve a pénzügyi apparátus, aminek a megválaszolására később kerülne sor. Van-e tehát most olyan kérdés, ami a hároméves kormányprogrammal összefüggésben áll? Mert ha nem, akkor rögtön rátérünk a költségvetésre,
hogy haladjuk, hogy ne alakuljon ki vita, még a végén úgyis összegezni kell.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter kérdésre elmondja, hogy a hároméves gazdasági program a költségvetéssel együtt kerül a parlament elé a határozati javaslatok nélkül, kizárólag abból a célból, hogy gazdaságpolitikai hátterét adja meg a költségvetési tárgyalásnak. A gazdaságpolitika mozgástere rendkívül kicsi, és a költségvetés néhány milliárd forintjának az átcsoportosításáról lehet csak szó.)

Antall József: Ehhez annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy vannak kényszeradottságok, amelyeket figyelembe kell venni. Az egyik, hogy december 1-jére le kell tennünk a parlament asztalára a költségvetésnek tulajdonképpen egy alapjait tartalmazó anyagot. Ezt nem kerülhetjük meg, ez az egyik. A másik, hogy a parlament bizottságainak állásfoglalása alapján, nagy valószínűséggel a parlament nem fogja ebben az évben ezt a költségvetést elfogadni. Erre minden eshetőség megvan az eddigi kijelentések és megjegyzések alapján, a Dornbach-nyilatkozattól kezdve,? a bizottságok nyilatkozatáig. Nagyon nagy a valószínűsége ennek, ezért valamilyen átmeneti megoldást kell találni. Ennek ellenére nekünk abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy mi letesszük a parlament asztalára, és a parlament ebben az évben elfogad egy költségvetést. Ennek ellenére minekünk elvileg késznek kell arra is lenni, hogy nem fogadja el a parlament ebben az évben a költségvetést, ami viszont nem csak rajtunk fog múlni. A másik, hogy a nagy kérdésekben, tehát a költségvetés és a gazdaságpolitika stratégiai, alap sarokkérdéseiben nem lehet vita, mert a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgylásoknál, ami tőlük függ, és ami az ő döntésüket befolyásolja, abban most meg kell egyezni, mert különben nem tudunk velük megállapodásra jutni. Amíg velük nem tudunk megállapodásra jutni, addig nem számíthatunk a külső támogatásokra. Ez a másik, ami bennünket feltétlenül feszít. Ami ezen belül van, és ami nyilvánosan is sajtóvitákban és egyebekben részben kikerült, részben kiszivárgott, részben megnyilatkozásokban nyilvánosságra került, az ebből eredő különbségek felülvizsgálata és megvizsgálása, ugyanis ezeket redukálni kell a lehetséges legoptimálisabb szintig. Ez persze nem zárja ki szűkített területeken a részleteknek, a variációknak a parlament elé terjesztését úgy, hogy ha azt a rendszert részesíti előnyben, akkor annak az a következménye, ha mást, akkor természetesen más lehetőség van. Mindegyik természetesen alkalmat nyújt a kritikára. Viszont arra senki nem számíthat, hogy olyan költségvetés nyújtható be Magyarországon bárki által, de bárhol a világon, és főleg most, hogy tartalmilag ne legyen vita, koncepcionálisan ne legyen vita, hogy ne legyen vita abban, hogy a honvédségnek kell-e ennyi pénz vagy nem kell, a mezőgazdaságnak kell-e vagy a kultúrának, vagy minden stratégiai ágazatnak. Ezek azok a kérdések, amelyek mindenképpen fel fognak merülni, ha ilyen a költségvetés. Tehát az egyes kérdéseknél természetesen kifejthetjük mindazt, amit most meg kell tenni. Ennyit szerettem volna Rabár miniszter úr szavaihoz hozzáfűzni.

(Rabár Ferenc még elmondja, hogy a 90 milliárdos deficitösszeg, amely most szerepel az anyagban, az amúgy is túlfeszített összeg, amiben valószínűleg nem fogunk tudni az IMF-fel megegyezni. Annak érdekében, hogy újra ne kezdődjön elölről a hiábavaló vita, azt javasolja, hogy ha valaki azt kéri, hogy növeljük az ő kereteit, az egyben azt is mondja meg, hogy hol akar csökkenteni, vagy hol lát másnál csökkentési lehetőséget.)

Antall József: Még annyit lehet talán hozzátenni, hogy ha az ország gazdasági teherbíró képessége a nem remélt módon javul, akkor az év folyamán javítható sok minden, amire jelenleg kicsi az esély. Ha tovább romlik, akkor viszont további kényszerintézkedésekre kerül sor. Tulajdonképpen az indításnál ezt kell alapul venni.

(Rabár Ferenc szerint az élet majd ezt eldönti.)

Antall József: Az élet. Tehát, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy remélhetőleg tudunk szerezni jobb lehetőséget, akkor azt figyelembe lehet venni majd év közben. Ha nem tudunk, és még rosszabb lesz a helyzet, és új elemek jelennek meg, amik tovább rontják a helyzetünket, akkor még ez is romlani fog. Itt majd kérem, nem tudom, ki illetékes a szóvivő miatt, mielőtt most elfelejtem. A Népszabadságban az ingatlanadókkal és önkormányzatokkal kapcsolatban voltak éles kritikai megjegyzések,? amikre számos külön tiltakozást kaptunk kisemberektől, hogy mit akarunk a saját maguk által felépített családi házukkal és egyebekkel kapcsolatban. Olyan kimutatásokat csinált a Népszabadság, ami nagyon hergeli a lakosságot. Ebben nem tudom, kit kérhetek meg, aki a kormányszóvivővel e tekintetben erre reflektáljon. Ismerik a cikkeket? Oda fogom adni, és kérem, hogy erre magyarázatot adjanak, hogy egyáltalán, hogy áll ez az ügy, mert megint az az érzésem, hogy meglehetős csúsztatás történt. De erre hivatkoznak sorban az önkormányzatok vezetői. Amúgy is az önkormányzatoknál ott tartunk, hogy az önkormányzatok folyamatosan kezdik a Kormányra hárítani a felelősséget. Tehát figyelembe kell venni ezt is. Tessék, akkor átadom az elnöklést, illetve a moderátori szerepet.

(Rabár Ferenc átvéve az elnöklést eltekint a költségvetési javaslat ismertetésétől, és kéri a hozzászólásokat.
Nagy Ferenc József, földművelésügyi miniszter nyitja a hozzászólások sorát, bemutatva a mezőgazdaság nehéz helyzetét, kifogásolva egyben azt, hogy a tárca nem kapta meg az igényelt költségvetési összeget, ami szerinte azért van, mert a mezőgazdaság csak másodrendűnek számít. Ennek ellenére kéri újra megvizsgálni az általa felvetett kérdéseket.)

Antall József: Én azt hiszem, hogy a vizsgálat meglesz, és arról biztosíthatom a miniszter urat, hogy nem él tovább itt a mezőgazdaságnak semmilyen lebecsülése, ebben a Kormányban erről nem lehet szó. Viszont a maximumig megyünk el az IMF-fel való tárgyalás során. Az IMF-fel való megállapodás nélkül – és ezt tudtunkra adták számtalanszor – nincs ma a világban olyan kormány, amelyik érdemben szóba állna velünk. Egyszerűen a nemzetközi pénzvilág globális érdekei olyan lehetőséget biztosítanak az IMF-nek, és olyan mértékben az IMF kezébe van adva minden, hogy addig nem tudunk tárgyalni, amíg ez a megállapodás létre nem jön. Tehát ez a kényszerhelyzet itt. Nem arról van szó, hogy a legkisebb mértékben itt az IMF-nek lefeküdnénk, vagy egyszerűen ezt csak akceptálnánk. Nagyon is kemény tárgyalások folynak, és eddig is folytak. Sajnos ez olyan, hogy mindent megpróbálnak, hogy hassanak ránk, eddig is ezt történt. Ahhoz, hogy az IMF velünk szóba álljon, és az IMF-nél előnyöket kapjunk – ezeket azért mondom el, hogy világos legyen mindenki előtt –, tehát az IMF-fel való sikeres tárgyalások alapfeltétele, hogy strukturális változást lássanak, és a szemléletük következtében pontosan a tekintetben kívánják a változást, ami az állami támogatás csökkentését jelenti. Ez az, ami miatt egy kényszerhelyzetben vagyunk a költségvetéssel. Nem tudunk előremenni. És ezen ez a csapda, amiben vagyunk.

(Rabár Ferenc megjegyzi, hogy a mezőgazdaság támogatása az egyik azok közül a támogatások közül, amiket hosszabb távra is fenn kíván tartani a Kormány.)

Antall József: Bocsánat, a mezőgazdaságnál még megkérdezem, az aszályra volt egy amerikai és egy közös piaci segélykeret. Ez biztosítva van?

(Sárossy László fölművelésügyi politikai államtitkár szerint az amerikai segélykeret tulajdonképpen nem segély, hanem egy hitellehetőség, és a felajánlott 47,5 millió dollárból valójában csak 7,5 millió dollár tudunk hasznosítani.)

Antall József: szeretném mondani és egyben kérem a gazdasági miniszter urat és a Magyar Nemzeti Bankot, hogy ezeknél, ahol felajánlanak és világgá kürtölik, hogy milyen segélyt nyújtanak, vagy milyen kedvező hitelt adnak, ha azt állapítjuk meg, hogy mindez nem igaz, mert nem segély, illetőleg egyáltalán nem kedvező a hitel, akkor azonnal válaszlépésre van szükség. tarthatatlan állapot, hogy húzzuk évek óta most már a különböző német, finn, amerikai és egyéb felajánlásokat emiatt. Ezeket mielőbb tisztázni kell.

(Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint itt azért mi sem vagyunk teljesen tiszták. Mi megkerestük a Világbankot, hogy a mezőgazdasági hitelek terhére tegyék lehetővé a takarmányimportot. Ott van a 70 millió dollár, az nem garancia, hanem hitel, és nincs ekkora igénye a magyar gazdaságnak takarmányimportra. Továbbá a banki információk szerint az aszálykár mértéke is messze kisebb, mint amiről itt mi beszélünk.)

Antall József: A Közös Piacnál is riasztottuk a mezőgazdaságot. A mezőgazdasági tárca felhívása és becslése alapján azonnal riasztottuk a Közös Piacot, riasztottuk az amerikaiakat és ezek szerint nem valós becslés alapján fordultunk oda. Ezt a kérdést így vagy úgy, de rendezni kell. Vagy átveszünk és továbbexportálunk, vagy keresünk, üzletet csinálunk vele, vagy lemondjuk, de ez így nem mehet, hogy húzzuk tovább, ez az ország hitelfeltételeinek is árt. Ezt zárjuk is le, mert nem haladunk, de erre a hitelkérdésre vissza kell térni, mert ez nem az első eset, hogy felmerül, és kifejezetten lehetetlen helyzetbe kerülünk miatta.

(Rabár Ferenc javasolja, hogy a környezetvédelmi kérdések közül kellene kiemelni néhányat, ezeket egy csokorba gyűjteni, mert ezekre lehet leginkább külföldi támogatást kapni.)

Antall József: Erre itt érdemes azért utalni, amit előzetesen már beszéltünk, hogy a környezetvédelemre lehet támogatást szerezni. Bizonyos kulturális célokra, képzési célokra, átképzésre lehet támogatást kapni, és bizonyos támogatás elképzelhető talán katonai téren is. Vannak bizonyos támogatási lehetőségek, de van olyan tétel, ahol nincs. Ilyen például a munkanélküliség, a szociális kérdések, amik minden országban súlyos kérdésként merülnek fel, amire nem lehet banki támogatást kapni. Amit az egyes országok nem támogatnak, azt magunknak kell megoldani. Tehát erre is mindig figyelemmel legyünk, hogy melyek azok az ágazatok, ahol lehetséges támogatást szerezni, és azt be is kell kalkulálni a saját kereten belül. Sokkal dinamikusabban kell ezt csinálni, ugyanis a külföldi kapcsolatoknál egy bizonyos külpolitikai nyitást mi el tudunk érni. A külpolitikai nyitás mellett bizalmat tudunk teremteni, és ha megvan a megfelelő pénzügyi megállapodás, onnantól kezdve az ágazatokért felelős minisztereknek kell irányítani a további pénzszerzési lehetőséget. Nem várhatnak mindent a Kormánytól. A Kormány azt tudja tenni, hogy nyit bizonyos területeken. Tessék, tovább.

(Rabár Ferenc megkérdezi a közigazgatási államtitkárát, Király Pétert, hogy mennyi tartalékot állítottak eddig be, és nem volna-e lehetőség egy mozgékony, nagyobb tartalék képzésére, ami év közben azokat a hiányokat, amelyek föltétlenül jelentkezni fognak, részben segíteni tudja.)

Antall József: Szóval a szokásos költségvetési tartalékról van szó, ami elemi csapásokra, egyebekre szolgál. Itt tulajdonképpen egy olyan gondolkodásról van szó – a pénzügyminiszter úrral közben itt leveleztünk is erről –, hogy itt, mint a hadseregnél arról van szó, hogy nem tudjuk, hogy mekkora hiányaink vannak, nem tudjuk, hogy hogy alakul pontosan a gazdaság, és amikor valahol az áttörés van, és a csapás ér bennünket, akkor kell odaadni, vagy ahol éppen kedvezőek a feltételek a támadásra, akkor oda tudjuk ezt átcsoportosítani. Tehát, ha például a mezőgazdaságnál olyan világpiaci lehetőségeket látunk, hogy egy támogatással adódik egy nagy lehetőség, akkor adjuk meg. Tehát egy olyan tartalékképzést készítünk – és ezt valahogy meg kellene értetnünk –, hogy ez csak egy átcsoportosítható tartalék, miután kevés összegről van szó. Kevés katonával másként nem lehet működni, mint hátul tartott mozgékony alakulatok ide-oda bevetésével. Igaz, honvédelmi miniszter úr?

(Király Péter ismerteti, hogy a költségvetés bevételeinek 1%-át el nem érő, tehát 7 milliárd forintos általános tartalék szerepel a költségvetésben. Ez az az összeg, amelyet a Kormány év közben felhasználhat, amennyiben a parlament ezt a hiányt elfogadja.)

Antall József: Javasolnám, hogy növeljük ezt a tartalékot. Mindenképp növeljük ezt a tartalékot, ugyanis egy ilyen bizonytalan költségvetési évben nagyon szükséges lenne egy nagyobb tartalék, ami bevethető.

(Rabár Ferenc szerint csak valakitől visszavéve lehet növelni.
Für Lajos honvédelmi miniszter is szót kérve további költségvetési támogatást igényel a honvédelem számára.)

Antall József: No most szeretnék egy metodikai kérdést javasolni. Én tudom azt – most nem valamiféle cinizmusból mondom, félreértés ne essék –, hogy minden miniszter úgy érzi, hogy kutya kötelessége újra a tárcája mellett kiállni, és elmondani azt, hogy ő ezt elmondta. Ez teljesen érthető, mindenki a tárcája érdekében ezt kötelességének érzi, a pénzügyminiszternek viszont egyben kell tartani a költségvetést. Miután ez megakadályozhatatlan, hiszen a saját tárcája iránti felelősségből, saját emberi felelősségéből következik mindez, de azért azt kérem, hogy mindenki röviden mondja el az indokolását, bár tisztában vagyunk vele, de mondja el, hogy mit okoz az, hogy nem kapja meg az igényelt összeget. Azért, hogy ez elhangozzék. Tudom, hogy ez a jegyzőkönyv részére is kell, mert mindenki úgy érzi, hogy ezt meg kell tennie. De remélem, hogy ezt mindenki érzi, hogy nem a tárcája ellen beszél senki, hanem egyszerűen a Biblia óta nem volt olyan megoldás, hogy kis mennyiséget sokfelé el lehetett osztani. Ennek következtében itt tulajdonképpen erről van szó. az is világos, ha már a honvédelmi miniszternél van a szó, Kennedynél szerepel, valamikor a haditengerészet, a szárazföldi hadsereg és a légierő vonatkozásában bebizonyította, hogy a mai korban a másik két fegyvernemre semmi szükség nincs. A haditengerészet a támogatás szempontjából csak saját magát tartotta fontosnak, mert csak vízen lehet szabadon közlekedni. A légierő támogatása csak azért fontos, mert elavult. Taylor tábornok pedig benyújtotta azt, hogy csak lokális háborúkra van esély, nem világháborúra, és ezért a klasszikus szárazföldi hadseregek fenntartása az indokolt. Ez volt Kennedynek a nagy problémája, és e három fegyvernem külön-külön akkora költségvetést kért, mint amennyit az amerikai kongresszus hajlandó volt megszavazni a háromra együtt. Mint ismeretes, Kennedy felosztotta a megszavazott összeget. Nem akarom hasonlítani magamat hozzá, de körülbelül ebben a helyzetben vagyunk valahányan, hogy mindenki fel tudja osztani. Körülbelül így fogjuk felosztani, még rosszabbul, mint az amerikaiak. De tessék akkor továbbmenni.

(Ezt követően még minden tárca képviselője – van, aki többször is – hozzászól, indokolva a pluszigényét.)

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 127-134. oldalán megjelent szövege)