1990. év

(Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke tájékoztatja a Kormányt, hogy minden év szeptemberében tartja közgyűlését a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, amin megjelenik a nemzetközi pénzügyi világ, túlnyomórészt bankárok, pénzügyminiszterek. A tárgyalási irányelvekre kér jóváhagyást, valamint kéri, hogy Botos Katalint a Valutaalaphoz a közgyűlés idejére ideiglenes kormányzóhelyettesnek a Kormány nevezze ki.
A vitában többen hozzászólnak, részben a tárgyalási irányelvekhez, részben pedig a tárgyaló delegáció személyi összetételéhez, kérve a tárcájuk képviseleti lehetőségét. Jeszenszky Géza külügyminiszter Botos Katalin részvételét külön üdvözli, mert Amerikában különösen üdvözlik azt, hogyha nők vesznek részt a közéletben. Magyarországgal kapcsolatban úgyis vannak ilyen aggályok, hogy alulreprezentált a női nem.)

Antall József: Jó, hogy nem hallja az ellenzék.

(Jeszenszky Géza még megjegyzi, hogy ha kiküldetésekről van szó, akkor, ha lehetséges, tényleg keressük is az alkalmat arra, hogy nőt küldjünk ki a nyugat-európai országokba, az Egyesült Államokba, a skandináv országokba, ahol a nők nagyon jelentős szerepet töltenek be. Megismétli, hogy Botos Katalin kiküldetését támogatja személye és alkalmassága miatt.)

Antall József: Nagyon helyes volt a végső megjegyzés, mert itt nem kell megadnom a szót Botos Katalinnak, hogy kifejezésre juttassa, hogy nem mint nő kíván részt venni, hanem mint kiváló szakember, aki jól ismeri a tárgykört. Ez csak egy kiegészítő szempont volt. Nagyon köszönöm. Egyébként a nemzetközi tárgyalásoknál valóban nagyon fontos az előkészítés, a szakmai anyagok minősége. Remélhetőleg a jobban szervezett külképviseletekre és külkereskedelmi képviseletekre, ezeknek a gazdasági és szakmai anyagaikra, a közvetlen szakértői segítségére, itthon pedig a szakanyagra jobban lehet támaszkodni. Abban az esetben azonban, ha a tárgykör olyan, ami közvetlenül egy tárcánál fő hangsúlyt kap, akkor mindenképpen Surján miniszter úr által mondottak szellemében látnám a megoldást. Konkrétan egy konferencián vagy hasonló esetben, ha képviseletre van szükség, akkor, ha az fő kérdés, akkor helyes, hogyha annak a tárcának a szakembere vesz részt azon. Egyébként pedig nagyon fontosnak tartom, amire egy utalás történt, hogy így is túl nagy a küldöttség. Függetlenül mindentől, javaslom azért nagyon megfontolni a kiutazásokat. két szempont jön számításba, amit el kell dönteni mindenkor, és ez részben anyagi kérdés, hogy ne pazaroljunk azáltal, hogy nagy küldöttségeket küldünk ki. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy tapasztalatokat akarunk szereztetni fiatalabb generációkhoz tartozókkal, avagy második beosztásban lévőkkel, hiszen csak így biztosítható a folyamatosság a jövőben. Tehát e kettős szempont nem csak erre az esetre vonatkozik. Én akkor azt hiszem, hogy lezárnám a vitát. A tárgyalási irányelveket a küldöttség már úgy kapja meg, hogy szerepeljenek benne azok a megállapítások, amit Kádár miniszter úr és mások elmondtak. Tehát konkrétan tárgyalási irányelvként, mintegy utasításként jelenjék meg az irányelvekben. Megjegyezném azért azt, hogy ha mód van rá, ahol tulajdonképpen az észak–dél problémájaként jelenik meg a szegénység kérdése a harmadik világ és az ipari országok viszonylatában, azért célszerű lenne azt minden alkalommal jelezni – amit minden lehetséges nemzetközi konferencián már elmondtuk –, hogy a kelet-európai térségben egy újfajta szegénység, legalábbis átmenetileg, megjelent. Fel kell hívni erre a veszélyre a figyelmet. Ha gazdasági megoldásra nem kerül sor, akkor a 19. század pauperizmusaként fogja az ipari országokat és a fejlett országokat elözönleni a politikai korlátok megszűnése után a kelet-európai szegénység. Tehát ezt feltétlenül az észak–dél szegénysége mellett, tehát a Bangladessel és bármelyik latin-amerikai országgal együtt fel kell vetni, mert valóban a tendencia efelé tart. Ezt mindenképpen javasolnám. Ezt a tárgykört a határozati javaslattal együtt, ebben a formában, a módosításokkal együtt elfogadásra ajánlom. Van-e ellenszavazat? Tartózkodás? Nincs. Tehát a 2. napirendi pontot is elfogadtuk.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 91-92. oldalán megjelent szövege)