1990. év

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter ismerteti, hogy a múltkori kormányülésen úgy döntött a Kormány, hogy a határozati javaslatokat összedolgozza a Gazdasági Kabinet, és abban rögzíti a költségvetés jövendő feszültségeit elkerülendő intézkedéseket és azokat az intézkedéseket, amelyek a többletigényeknek az elfogadására vonatkoznak.)

Antall József: Fölteszem a kérdést. A Kormány úgy ítéli meg, hogy jelenleg végre tudunk hajtani egy energiaár-emelést?

(A kérdésre Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter válaszol, miután két módon is érintett, egyrészről mint ágazati felelős, másrészről mint politikus. Szerinte ez – a vidéket járva és a tapasztalatai alapján – politikailag öngyilkos lépés volna. Ezt az iraki ügyre nem lehetne ráfogni, és miután erre parlamenti jóváhagyás is kellene, de a parlamenti eladása is nagyon bonyolult lenne. Viszont a kormányprogram része az, hogy a magyar energiaárakat fokozatosan és lépésenként emelni kell, és az közgazdaságilag teljesen indokolt, ezért ő egy kétlépcsős emelést javasol: most, valamint majd január 1-jétől. A kérdéshez még többen hozzászólnak, köztük Boross Péter tárca nélküli miniszter, aki az energiaár-emelés kérdését nem kapcsolná össze a költségvetés gondjaival, és az áremelést a választások utánra halasztaná, de nem közvetlenül utána, hanem későbbre, mondjuk, decemberre.)

Antall József: Akkor, azt hiszem, hogy a végére értünk. Először is akkor, azt hiszem, amit Kádár Béla elmondott, az energiaár-emelésnek és az energiatakarékosságnak a gazdaságszerkezet átalakításának a szempontjából is jelentősége van. Ez viszont felvet egy másik kérdést is bevételi szempontból, mivel ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyos árak nőnek, ezért kompenzálni kell a költségvetési szerveket, mert ezt nem tudják kigazdálkodni. továbbá kompenzálni kell szociális téren, és egyébként is lehet inflációs hatása. Ennek ellenére az áremelés szerkezetileg nyilván indokolt lehet. Össze lehet kapcsolni a kettőt, vagyis az ár emelkedését az áremeléssel. Mi lehetünk abban egyértelműek, hogy prognosztizáljuk az áremelést, és ezt megtesszük november 1-jével a szerkezetátalakítás első lépéseként, és megtesszük az áremelést január 1-jén, vagy február 1-jén második lépésként. Ezeket feltehető, hogy meg lehet indokolni folyamatosan az áremeléssel, jelezve azt, hogy ha a világpiaci ár csökken, akkor majd le fogjuk csökkenteni. Tehát, mondjuk, ezt közgazdasági értelemben, azt hiszem, külön kellene választani, hogy ezeket folyamatosan csináljuk a szerkezetátalakítás szempontjából. A másik dolog a költségvetés szempontjából a választások időpontja. Nem véletlen, hogy a független tagjai a Kormánynak egyértelműbben képviselik ezt a közgazdasági szemléletet, mint azok, akik részt vesznek a politikai választásokon, és érzik naponta ezt a nyomást, például a képviselők részéről, akik viszont közvetítik ezt, hiszen ők hallják a falujukban vagy az utcán, amit mondanak nekik. Vagy halljuk, ha beszélünk valahol, és ha elmegyünk valahová. Tehát, amit a Bod Péter nagyon világosan érzékeltetett, hogy milyen kettősség van. Hát ez az, amiben dönteni kell, és erre szolgál az, hogy itt senki nem tud igazságot tenni. Nincsenek abszolút igazságok, érdekellentétbe kerülünk ebben a kérdésben. Hát ez az első. Második kérdés, amire rámutatott Boross Péter a bevételeket illetően, azt hiszem, itt részben jóslásokra vagyunk utalva, nem? Hogy mi jön be? Tessék?

(Rabár Ferenc elismeri, hogy természetesen így van.)

Antall József: A pénzügyminiszter és a pénzügyminisztérium álláspontja nyilván az egyensúly felelőssége érdekében az, hogy a rosszabbikra kíván kalkulálni, és azon belül igyekszik lenyomni. Ha tárcát cserélnének az urak, ugyanezt csinálnák.

(Botos Katalin, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára megjegyzi, hogy nem szoktak sokat tévedni.)

Antall József: Magyarországon soha nem téved az, aki a rosszabbikra számít. Ez nem érv. A másik, amit közvetlenül fel kell vetni, a szünetben már felvetettem, a felsőoktatási hallgatók ösztöndíj-kiegészítése. Nem azért, mert engem küldenek egyetemi megnyitásra, és ott várhatóan tüntetést szerveznek.(48) Nemcsak ezért, hanem ebben a kérdésben valamilyen állásfoglalást kell tennünk, miután megint fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy ez a Kormány nem közigazgatási szervezet jelenleg, amelyik kap egy irányvonalat a „Fehér Ház”-ból.? itt kell eldönteni azt is, hogy melyik társadalmi réteg, melyik politikai csoport jelent veszélyt, melyik a legkényelmetlenebb. Sajnos számítani kell erre. E pillanatban a diákság még aránylag csendes volt. Nyári szünet végeztével az egyetemekre összejönnek, tehát határozott és egyértelmű beszédet kell mondanom e vonatkozásban a diákságnak, amelyik iránymutató, ugyanakkor valamit mondani kell ennek az anyagi vonatkozására. Erre kérem a pénzügyminiszter úrnak a Pénzügyminisztérium legmerevebb álláspontjától eltérő javaslatát. Milyen kormányzati megoldást tud elfogadni és javasolni?

(Rabár Ferenc kijelenti, hogy erre a kérdésre nem szeretne felelni, mert az általuk elutasított igények közül egyet sem szeretne kiemelni és azt támogatni, ugyanis semmiféle plusz igényt semmilyen formában nem lát megvalósíthatónak.
Még további hozzászólások is vannak, köztük Horváth Balázs belügyminiszteré, aki felhívja a figyelmet arra, hogy az előző kormány huszadik időzített bombaként hagyta erre a kormányra például azt is, hogy a Letelepedési Alapot? 200 milliós mínusszal adta át, miközben sok menekültről kell gondoskodni.)

Antall József: Állandóan felmerülnek ezek a kérdések. A Foglalkoztatási Alap üres, a Letelepedési Alap üres, az előző kormány ezt csinálta stb. Ezt például miért nem hozzuk nyilvánosságra? Ezek szerepelnek a Fehér Könyvben??

(Matolcsy György, a MEH politikai államtitkára válaszában elmondja, hogy igen, benne lesznek. Benne lesz, hogy a költségvetés hiánya mennyivel indult. Eleve hiánnyal indult, és nem 10 milliárddal.)

Antall József: Azt kérem, hogy ezek az adatok legyenek benne még a mai, televízió számára adott nyilatkozatban is. Nem baj, ha többször elhangzik ez. Újra és újra, sokszor el kell mondani, mert ezek azok, amelyeket folyamatosan mondani kell és lehet. Itt van, amit Keresztes K. Sándor felvet. Két kérdés van az egyetemi hallgatóknál, az egyik a fejpénz kérdése. Tehát itt arról van szó, hogy az egyes egyetemi hallgatókra jutó fejpénz differenciáltan lesz-e megállapítva? Tehát az itt megjelölt 144 millió azt jelenti, hogy 500 Ft fejpénz jut egyre. Ez azt jelenti, hogy egyik kap 200-at, a másik szociális indokkal kaphat ennél többet is? Itt milyen korlátozó lehetőség van? Plusz, hogyha felvetjük azt a bizonyos berlini dolgot. Az egy tudományos, és kulturális kérdés.

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter felveti, hogy a Magyar Televízió működőképességének megőrzéséhez tervezett 500 millió forintot valamilyen mértékben nem lehetne-e csökkenteni, ugyanis ott elég nagy a pazarlás.)

Antall József: Hát én nem hiszem, hogy a televízió működését, vagy fenntartását akadályozó döntést kellene hoznunk. Ennek a politikai robbantása azt hiszem, nem lenne helyes. Na jó, mostan nem ezekben, hanem a TV összműködésében van lerobbanva. Az egy dolog, hogy a Televíziónál takarékoskodni kell, de egyéb vonatkozásban a TV szintén a lerobbant szervezetek közzé tartozik a feltételeikben. Ez mindenhol így van, mindenhol, bármihez nyúlunk. Szeretném akkor rögzíteni, hogy mit tudunk akkor ebben a formában tenni?

(Győriványi Sándor munkaügyi miniszter felveti, hogy a nyugdíjaknál 300 forintos kiegészítéseket javasoltak, ezért nem lenne-e elég itt is, a fejkvóta vonatkozásában a 300 forint? Az 500 forint nem túlságosan nagy összeg? Továbbá föl kellene vetni azt is, hogy Amerikában is dolgoznak a diákok.)

Antall József: Ezek az összehasonlítások mindig rendkívül nehéz dolgok. Mert, ha azt mondja valaki, hogy Amerikában is dolgozik a diák, ez igaz. Ez a másik oldalon már úgy vetődik föl, hogy utána az amerikaiaknál hitelt vehet föl egy diák, elvégzi az egyetemet, és az első négy-öt éven belül vissza tudja azt fizetni, ha állásba kerül. Szóval, amikor ilyeneket mondunk, akkor nagyon rosszul sülhet el. Fel lehet vetni úgy a kérdést, hogy a hallgatónak tud-e a magyar bankrendszer hitelt adni? Tarafás Imre mindjárt tud erre válaszolni. a magyar bankrendszer fel lehet-e arra készülve, hogy hasonlóan egy nyugati rendszerhez a diák felvehet hitelt a tanulására azzal, hogy utána vissza fogja fizetni. Tessék. Mi a véleménye erről a Nemzeti Bank elnökhelyettesének?

(Tarafás Imre, a jegybank alelnöke szerint nem a bankrendszer felkészületlensége a fő probléma, hogy jelenleg ez nem megvalósítható. Ez egy forrásprobléma.)

Antall József: Pontosan. Ezért nem jó azt mondani, hogy Amerikában mi van. Nem kell hergelni az embereket. Amikor ilyen összehasonlításokat teszünk, az mindig rendkívül ingerlően hat az emberekre, mert a következőkben azt mondjuk, hogy a világpiaci ár ennyivel emelkedik. Akkor azt mondja, hogy a világpiaci áron értékesített áru fedezetét jelentő munkájáért a bérét ő nem világpiaci áron kapja, hanem annyi a bére, mint egy abesszinnek. Szóval ezek nagyon nehéz dolgok egy átmeneti időszakban. Azt meg lehet mondani, hogy nehéz egy átmeneti időszakban, mert a torzulások így jelentkeznek. De azt mondani, hogy ez így van Amerikában, ez így van Nyugat-Németországban, azt nem lehet, mert akkor ennek nagyon rossz lesz a hatása. Egy kérdés van, hogy a jelenlegi jogszabályi rendelkezések lehetővé teszik-e azt, hogy itt a tehetséges gyerekek szociális támogatását szolgálja ez az 500 forint, vagyis azt segíti-e elő, vagy pedig az öröklakásban lakó, tsz-elnök autóval bejáró fia, ahogy elmondtam, az kap-e ebből a jó tanulmányi eredmény miatt akkor is, ha ő tulajdonképpen nincs is erre rászorulva. Nem tudom, hogy a jelenlegi jogszabályi rendelkezések lehetővé teszik-e azt, hogy olyan differenciált juttatást kapjon ebből, hogy kap, ha szociálisan rászorult, de csak akkor kapja a szociális rászorultság szerint, ha elér egy bizonyos tanulmányi eredményt. Nem pedig azzal a logikával, hogy ezt akkor is megkapja, ha jól tanul. Mert teljesen indokolatlan, ha valaki szociálisan nincs rászorulva, akkor azért kapjon jutalmat, hogy jól tanul. Hát az máshol kell, hogy megtérüljön neki a későbbiekben. Mi a jelenlegi helyzet?

(Andrásfalvy Bertalan szerint ez feltétlenül felülvizsgálatra szorul, mert egységesen kapják egy bizonyos tanulmányi eredmény felett, tehát nem differenciálnak a jövedelmi helyzet szerint.)

Antall József: Akkor egy elvi állásfoglalást hozhatunk, hogy ha ezt az összeget biztosítjuk, akkor ennek felhasználására a legsürgősebben az egyetemeket fenntartó tárcáknak összehangolt miniszteri rendeletet kell kiadni, ami szerint csak szociális alapon adható ez a kiegészítés. És a szociális alapon nyújtott kiegészítés tanulmányi eredményhez legyen kötve. Ezt dolgozzák ki részletesen, hogy mit jelent ez, hogy mi alatt nem adható ez a segély. Viszont önmagában azért ne legyen adható egyáltalán ez az emelés, mert jól tanul, függetlenül attól, és akkor ezt bele tudom venni a tanévnyitó beszédbe, hogy ez egy új szemlélet szerint történik. A továbbiakban el lehet mondani azt, hogy perspektívában pedig mi felé megy az egyetemi oktatás. Ezzel egyetért így a Kormány?

(Mindenki: Igen.)

Antall József: Akkor ezek szerint jóváhagyjuk az eddigieket, a pénzügyminiszter előterjesztését ezzel a módosítással.

A hároméves gazdasági kormányprogrammal kapcsolatban.

Antall József: Mindenki megkapta a kormányprogram két kötetét a tegnapi napon? Általában és nagyon röviden a következőt szeretném előre jelezni. E kormányprogram tartalmazza az egyes minisztériumok és a Magyar Nemzeti Bank által megküldött anyagot, és ezt egy szerkesztőbizottság foglalta egységes keretbe. Természetesen figyelembe kellett venni a kormányprogramnak a májusban elhangzott irányelveit, amit egyes részanyagokban nem mindenütt vettek figyelembe a minisztériumok. Az eredeti kormányprogram irányelvei három általános anyagot vettek figyelembe: a Kék Szalag-?, a Híd-csoport-? és a Batelle-jelentést, a Hieronymi Ottó által a gazdasági részre készített anyagát,? továbbá az egyes politikai pártok választási programját. Most ehhez jött tulajdonképpen a minisztériumok apparátusa által elkészített anyag. Ez újra egyeztetve volt részben a pártokkal. Voltak anyagok, amelyekre a koalíciós pártok nem küldtek válaszokat, a megküldött anyagra nem reagáltak, illetőleg a válaszokat nem tudjuk vég nélkül figyelembe venni, így ebből készült el ez az összeállítás. Ezen az összeállításon belül is vannak egyenetlenségek. Sajnos ez elkerülhetetlen egy ilyen óriási anyag összeillesztésénél, és egyes minisztériumok is teljesen eltérően adtak saját, markánsabb ágazataik szerint bővebbet. Ilyen az oktatásnál a felsőoktatás, ez nagyon nagy anyag. Ugyanakkor az egyéb részek ahhoz képest teljesen elsorvadt anyagokat képviselnek. Nem egyszerű ennek az egyeztetése. A mai kormányülés véleménye alapján a következő napokban még a módosításokat és a végleges szöveget elkészítik. Természetesen ez az anyag mindaddig zárt és TÜK-ös anyagnak? tekintendő, ameddig végleges formában ki nem adjuk. Az anyag formájánál és külalakjánál is néhol tükröződik, és a decimális rendszer? alapján is végigmenve látható, hogy egyes helyeken szinte szakaszosan, jóformán minden bekezdést számozottan ad vissza. Máshol viszont nagyon hosszú részeknél nem követi ezt a túlzott tagolást. Itt a számozásnál és ennél a tagolásnál feltétlenül még bizonyos módosításokra kell, hogy sor kerüljön. Azt kérem, hogy a véleményeket mondják el, és ennek megfelelően fogjuk a továbbiakat, a végleges formát kialakítani. Jelen vannak még szakértőink. Egyrészt itt van Hieronymi Ottó is, a Kormány egyik gazdaságpolitikai tanácsadója, aki a Battellféle jelentést készítette. Ezenkívül még a szerkesztőbizottságból itt van még Ferencz Csaba és mások. Szükség esetén tudunk kérdezni. Miután először a gazdaságpolitikai részt fogjuk tárgyalni, Matolcsy Györgyöt kérem meg, hogy ezt vezesse fel, és az egyes kérdésekhez szóljanak hozzá. Külön szeretném a program általános hiányosságai sorában megemlíteni, hogy az egyik legkritikusabb kérdésnek tekintem a lakásprogramnak a hiányosságát. 1951-ben az angol konzervatív párt úgy buktatta meg a munkáspártot, hogy volt egy jó lakásprogramja, és Macmillan volt a lakásügyi miniszter. Tehát a lakásügy az egy alapvető kérdés. Ha nem is tudunk óriási jelentőségű fordulatot elérni, de ilyen satnya, vagy elhibázott lakásprogrammal nem lehet fellépni. Tehát egyszerűen, ami benne van, az önmagában véve használhatatlan. Ennek az is oka, hogy a lakásügyet – ennek a tárcaelhelyezését – az utolsó menetben próbáltuk rendezni. Ennek bizonyos részlete a pénzügynél jelentkezik, másik részlete az önkormányzatoknál, a belügynél, s az egészet mint lakásügyet a népjólétihez telepítettük mint koncepciót. Ehhez természetesen még hozzá kell venni az építőipart, az iparügyet és a környezetvédelmet és a területfejlesztést. tehát itt olyan komplex ügyről van szó, amit három napon belül meg kell alkotni szakértők bevonásával, mert kész öngyilkosság ilyen lakásprogrammal kiállni. Ezt szerettem volna az általános részben előre elmondani. Most átadnám a szót Matolcsy Györgynek, hogy adjon egy koncepcionális, rövid tájékoztatást, és utána megkezdjük a vitát. Gondolom, mindegyik miniszter a saját anyagát megnézte, úgyhogy a véleményét ma el tudja mondani, mert ennek az anyagnak nyomdába kell mennie két-három napon belül. Szeretném azt is elmondani, hogy egy nagyon egyenetlen anyagból, egyes vonatkozásaiban jó anyagból, másutt nem jó anyagból emberfeletti munkát végeztek itt külső és belső szakértőink, tanácsadóink, az adminisztratív személyzet. Itt az elmúlt héten éjjel-nappal dolgoztak a szó szoros értelemben, és az éjjel írták ezt, ami-nek köszönhetően ma ilyen állapotban van.

(Matolcsy György, a MEH politikai államtitkára ismerteti a Program lényeges elemeit. Néhányan érdemben hozzászólnak, Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter az érdemi hozzászólása mellett a túlzott szakzsargon miatt stiláris észrevételeket is tesz.)

Antall József: Meg lehet úgy írni – ahogy egyéb ilyen tervezetet az ember elolvas, vagy külföldi programot –, hogy még lehet érteni. A zsargont meg kell próbálni kiirtani. Csak így hirtelen kinyitva: „A nagybankok privatizálásának feltétele”, „állományuk rendbetétele”, „kockázatviselőképesség” stb. stb. tehát ezeket, amit lehet, azt írjuk meg magyarul, érthetően a szövegezésben is. Ahol szakkifejezés van, a legegyszerűbb formát kellene választani, hiszen elvileg olyannak kell lenni, hogy egy érettségiző, még a mai érettségivel leérettségizett diák is legalább megértse. Ha nem is mondhatok 8 általánost, de egy érettségizett diáknak végig kell tudni érteni a szöveget. Erre törekedjünk, mert ez az a szöveg, amit elvárhatunk egy politikai programnál. Bocsánat, csak azt mondtam, hogy érthető, nem azt mondtam, hogy nekik szól. Csak hogy érthető legyen egy érettségiző számára is. Nem azt mondtam, hogy neki szól, szólnia kell az egyetemi tanártól a Világbankig,? mert lefordításra kerül. a nyelvezetének, a nyelvének kell érthetőnek lenni.

(Botos Katalin pénzügyi politikai államtitkár véleménye az, hogy az emberek az őszinte szót várják, ezért ő a helyzet nehézségének a változásával, a jelen, tehát nem a múlt, a jelen helyzet mélységének a vázolásával lényegesen bátrabb lenne.)

Antall József: Azt hiszem, mindenki egyetért a jelen helyzet drámai ecsetelésével, és ahogy Botos államtitkár ígérte, Rabár Ferenc természetéhez képest ennél sokkal dinamikusabban fogja majd előadni, sokkal átütőbben.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter élesen kritizálja a Programot, amely szerinte egyet jelent a Pénzügyminisztérium koncepciójának elvetésével. Kijelenti, hogy ez a gazdaság olyan adósságszolgálati terhekkel küzd, amelyeket évről évre teljesíteni kell, és amiket a gazdaság által termelt jövedelemből, a gazdaságból évente ki kell vonni. Az ország olyan jövedelemkivonásra kényszerül egy zsugorodó gazdaságból, amelyet a gazdaság sokáig elviselni nem tud. Ez a jövedelemkivonás megnyomorítja az intézményeket, vagyis egy elnyomorodáshoz vezet. Ha nem akarunk ehhez folyamodni, akkor azt csináljuk, amit az előző kormány, hogy árakat emelünk, és a reáljövedelmeket csökkentjük, vagyis az inflációt gerjesztjük tovább. Ez nem a Kormány gyengeségéből származik, ez egyszerűen szükségesség, tulajdonképpen a Kormány lokális engedményekbe menekül, de közben az egész rendszerben működő inflációt gyorsítja fel, és ebből az ördögi körből tulajdonképpen nincs kiút. Ez csak úgy kerülhető el, ha nagyon erőteljes intézkedéseket hozunk, és mindenkinek azon kell dolgozni, hogy semmilyen feszítésnek ne engedjünk. Korábban megígérte, hogy itt ezen a helyen nem fog semmilyen feszítésnek engedni. A Kormány viszont most ezt a koncepciót túlságosan drasztikusnak, keménynek találta, és azt most föl fogja váltani az apró lépések sorozatával. Ha az igazi drámai helyzetet megmutatnánk, rögtön látszana, hogy ebből csak drámai megoldással van kiút. Ehelyett a Kormány kicsit becsapja önmagát, nagyon becsapja a közvéleményt, és szerinte ezzel egy lépéssel nem fog előbbre jutni. Ugyanazt fogja tenni, mint az előző kormány, hónapról hónapra enged ezeknek a nyomásoknak, hónapról hónapra csinál majd tűzoltómódszerekkel mesterséges megoldásokat, és így tolni fogja maga előtt azt a stabilizációs folyamatot, amelyet mindenféleképpen meg kellett volna már indítania. Ez a program mást mond a jelenre, mint ahogy ő érzékeli a valóságot maga körül, és más megoldásokat javasol, mint amelyeket ő javasol.
A miniszterelnök reagálás nélkül megadja a szót Kádár Bélának, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének, aki szintén nem reagál a pénzügyminiszter hozzászólására, helyette egyértelműen a Program mellett szól, bár bizonyos kritikát is megfogalmaz vele kapcsolatban, miszerint lehetne még fejlesztésorientáltabb, illetőleg kifogásolja a mezőgazdaságról szóló részt.)

Antall József: A lakásügy után a leggyengébb, ha lehet minősíteni, a mezőgazdaságról nincs, az állattenyésztés szó nincs leírva ...

(Még többen hozzászólnak, köztük Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, aki a ’47-es tulajdonrendezés elvetését? kéri számon a Kormányon.)

Antall József: A Kormány elfogadott egy törvénytervezetet csütörtökön, ezért abban a formában, ahhoz tartjuk magunkat, a minisztertanácsi határozathoz. Annak nincs értelme, hogy ezt részletezzük. Az agrárprogramhoz azt szeretném hozzátenni, hogy mindenképpen benne kell lenni az agrárprogramban egy jövőképnek is, hiszen agrárprogramról van szó. Amit hiányolni lehet: nincs felvázolva benne a magángazdaság, ha úgy tetszik a farmergazdaság, az állami gazdaság stb. viszonya. Nincsenek az agrárágazatok ebben, nincsenek felvázolva, hogy milyen irányba fejlesszük őket. Ez így van a Közös Piactól kezdve az új Európáig, mindenhol. Amit Gerbovits Jenő elmondott, ezzel én egyetértek, hogy ezeket fel kell vázolni. Jövőkép az ágazatokról, hogy milyen irányba kell menni. Túlzottan – de ez vonatkozik a Kormányra és a közvéleményre is – az egész agrárkérdésben jóformán csak a földkérdés, bizonyos földtörvény körül forgolódik állandóan a közvélemény és a sajtó, ami tulajdonképpen félrevitte a dolgokat, mert maga az egész agrárszféra szorult, ilyen értelemben, háttérbe.

(Jávor András, a népjóléti tárca közigazgatási államtitkára elismerően szól arról, hogy a gazdaságpolitikai részben szerepel az egészségügy, a szociálpolitika és a társadalombiztosítás is, de azt kifogásolja, hogy ez másik helyen is megjelenik.)

Antall József: általában is több ilyen rész van, ahol például a környezetvédelem be van iktatva a termelési szférába, vagy ahol oktatás van egész más területen beiktatva. Az olvasó csak ránéz, és azt hiszi, hogy az oktatásról szóló részt látja. Rendkívül fontos, hogy ezeket az alfejezetként szereplő pontokat, amelyeknek van kiteljesedett fő része, azt külön, más címmel, vagy erre utaló jelzőkkel lássák el. Még szeretném az előzőhöz, nem tudom, hogy Gerbovits Jenő azt átadta-e a programhoz, és hogy egyeztette-e az FM? ezeket a programokat, amik szerepelnek. Tessék.

(Balsai István igazságügy-miniszter a kormányprogram elnevezést kifogásolja, hiszen ezt a Kormány nem szeretné parlamenti vitára bocsátani, és semmiféle kötelezettsége nincs parlamenti vitára bocsájtást illetően, ugyanis a parlament a Kormány megalakulásakor már elfogadta a kormányprogramot, ami alapján dolgozik a Kormány.)

Antall József: Az Alkotmány és az egyebek alapján, a kormányprogram? alapján történt a Kormány megalakítása. Bárminek minősítette az ellenzék, fogalmazványnak vagy bárminek, az, amit benyújtottunk május 22-én, az a kormányprogram, az került megvitatásra, az alapján döntött a parlament. A Házbizottság? értelmezési állásfoglalást is tett, kijelentve, hogy a kormányprogramnak a legfőbb irányelveket kell tartalmaznia. Tehát akkor, amikor a kormányprogram megszületett, jegyzőkönyvben is rögzítve volt a Házbizottság állásfoglalása. Azért kértem előre, mert tudtam, hogy ezt követően a minősítéseknél ez felmerülhet. Így a Házbizottság előzetesen állást foglalt, hogy mit ért kormányprogram alatt. Azt érti, hogy irányelvek. Azon az alapon történt meg a mi kormányunk programjának a bemutatása, azon az alapon történt a miniszterelnök megválasztása, a kormányalakulás, és a parlament ezt akkor megszavazta. Egyidejűleg ennek részletes kidolgozását megkezdtük. Nem parlamenti vitára, hanem mintegy munkálatot, amit mi kiadunk, mint elkészült munkát. Ezt a parlament, mint ahogy bármit tulajdonképpen szavazással vitára tűzheti ki, vagy ebből interpellációkat intézhet. De újra mint kormányprogramot nem vitathatja meg a parlament, miután a Kormányt megválasztotta a kormányprogram alapján. Én így gondolom.

(Balsai István szerint a kormányprogram az egy jogi kategória, zavaró az, hogy kormány programnak nevezzük.)

Antall József: Azt nevezhetjük másnak is, mondhatjuk azt, hogy az legyen ráírva, hogy Magyarország újjászületése. Akkor, ugye – a Kormány megalakulásakor –, könnyelműen azt mondtam, miután sokkal optimistábban néztük ezeket a munkálatokat, hogy három, mivel olyan messze volt a három hónap, tehát hogy három hónap után a Kormány részletes programját még külön letesszük az asztalra. De nem mint parlamenti programot, hanem hogy megjelentetjük. Ezt jelentettük ki. Ennek az anyagnak minden félreértés elkerülése végett lehet egy más címet adni. Egyébként szokás, a nyugatnémet Kohléknál, nem is tudom, itt van valahol, kaptam egyszer, aminek egész más, költői fantáziacíme van, nem kormányprogramot mond, hanem egyszerűen a „Szabad és gazdag Németországért”, mondjuk, ilyen címe van.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter megjegyzi, hogy miután lesz egy „Fehér Könyv”, ezért nem lehet ezt „Zöld Könyv”-nek hívni? A Közös Piac fehér könyve, egy komoly, normatív, gazdaságpolitikai program, amely az egész egységes piacot, körülbelül 300 jogszabályt és még több intézkedést magába foglaló okmány, és azt „Fehér Könyv”-nek hívják.?)

Antall József: Jó, hát legyen Zöld Könyv.

(Még több hozzászólást követően.)

Antall József: Szeretném összegezni és a következőt javasolni. Az egyik dolog Matolcsy Györgynek a javaslatával és Botos Katalinéval is összefüggésben a következő. Egy. Mindenképpen olyan programot kell csinálni, egyelőre maradjunk, hogy most itt még programot mondok, de Balsai István véleményét figyelembe véve, és azt hiszem, hogy azt elfogadva, nem azt fogjuk mondani, hogy A nemzeti megújhodás programja, hanem kitalálunk egy címet, ami a Virágzó Magyarországért, vagy bármilyen címet, ami összegezi azt, hogy megjelenik egy könyv, ami egy cselekvési vezérfonalként halad végig. Ha építésügyi hasonlatot mondanék, akkor úgy foghatjuk fel, hogy amit kormányprogramként a parlament jóváhagyott májusban, az egy tanulmányterv volt az építkezéshez. Ez a második, ez már egy engedélyezési terv kell, hogy legyen, amelyiket a Minisztertanács jóváhagy mint a Kormány globális programját, és a harmadikat, a kivitelezési programot vagy tervet, azt pedig el fogja készíteni minden minisztérium. Ezt ki kell mondanunk, tehát minden ágazat szerint vagy minisztériumok, a Gazdasági Kabinet stb. ki fogja dolgozni, bevonva ezeket a bizonyos bizottságokat. De a közbülsőt nem úszhatjuk meg, mert kimondtuk, hogy ezt letesszük az asztalra. Másrészt ahhoz, hogy azután kidolgozhassuk akár 5 hónap alatt a részletes cselekvési, végrehajtási programot, ahhoz egyszer egy kormányprogram keretében összegezni kell így, körülbelül 200-250 oldalon. Na most ehhez a következőt szeretném még mondani. Az egyik, most első feladat, hogy Matolcsy György, aki legjobban ismeri a gondolati anyagot, két variációt kell, hogy 25 oldalon megcsináljon, vagy ezt az irányításával megcsinálják, de ő a felelős. A Kormány tulajdonképpen, mivel mögötte kormánykoalíciós pártok állnak, akik egymással ugyan vetélkednek helyben a polgármesterségért vagy a választásokon, de valamennyinek kell tudni használni arra, hogy a ti kormányotok mit csinált, tehát a választók részére prezentálni. Ez mindegy, hogy 25 vagy 30 oldal. Tehát egy olyat kell készíteni, amit utána bármelyik kormánypárti képviselőjelölt tud használni. Ennek tartalmaznia kell a 100 nap eredményeit, és tartalmaznia kell a legközelebbi időszaknak a feladatait. Tehát ez, ami elhangzott, nem akarom megismételni – mert csak időhúzás lenne –, amit maga Matolcsy világosan felvázolt, hogy mi a gondolati anyag, de ebben a szerkezetben. Egy másik változatot is kell csinálni, és a kettőt nem lehet azonosítani, amelyik azt is jelzi, amit Tarafás Imre is mondott. Realisztikus alapon, de amit a külföld részére kiadunk, mert a külföldet sem érdekli 30 oldalnál hosszabban, és ez a gazdaságra vonatkozik, illetve a gazdasággal összefüggő olyan utalások oktatási, technológia és egyéb kérdésekre, ami ebbe beletartozik. Nem tudom, hogy egyetértünk-e ebben, hogy a külföld részére jó lenne, lehetőleg egy hét vagy tíz napon belül kidolgozni valamit, amit utána lefordítva angolul szét lehetne küldeni, amelyik ezekre a szempontokra figyelemmel lenne, akár a beruházókra, akár bármilyen kapcsolatra, hogy lássák, milyen irányba megy a Kormány. Természetesen ezt a Világbanknak is megküldve stb. Szóval először lássuk, és hogy mi az, ami kifejezetten a külföld részére készül, tehát ez a második. Ezért a kettőért Matolcsy György lenne a felelős. Gondolom, egyetért vele államtitkár úr. De ezt kérem, hogy mindenki, akinek ezzel kapcsolatos javaslata, gondolata van, hogy mi kell a külföldieknek szóló anyaghoz, vagy mi kell hazai választói szempontból, különösen a hazai választóknak szóló részhez, hogy a választó is megértse. De ez főleg a mi képviselőjelöltjeink részére lenne vezérfüzet. Most jön a nehezebb része. Maga a kormányprogram két részben. Úgy gondolom, hogy mindenképpen célszerűbb fenntartani ezt a kétkötetes változatot úgy, hogy az egyik a gazdaság és a másik a nem gazdasági szféra. Tehát maradhat így, hogy a környezetvédelemtől a katonapolitikáig. Erre most nem jutott idő, de erre mindjárt visszatérek. Először szeretném a gazdasági kötetet lezárni. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy konkrét elemzés legyen benne. Minél kevesebb frazeológia, tehát azt iktassuk ki. Hogyha utalunk a múltra, nagyon konkrétan utaljunk. Egy ilyen programban a kommunista szó stb. nem föltétlenül a legfontosabb, mert néha disszonánsan hathat, hogyha csak úgy odavágunk. Ne essünk persze a másik hibába se, mert vannak olyan szövegek a minisztériumoktól, amelyekből úgy tűnik, mintha nem is történt volna semmi, csak 1953 vagy 1957 vagy 1968 óta egy töretlen gazdasági reformprogramnak lenne a folytatása.? Voltak ilyen anyagrészek, ahol szoktak is ilyenek lenni, például a külpolitikában stb. Mintha az égvilágon semmi nem történt volna, minden ugyanaz lenne. Tehát ezt meg kell találni. Az is nyilvánvaló, hogy adatnak kell benne lenni, és az adat az legyen olyan, amelyik tényleg konkrét a máról, konkrét a lehetséges jövőről, ami általában olyan, ami tartható, és azért is lehet adatot beletenni, mert amelyben nincs adat, és nincs szám, az nem tűnik megalapozottnak. Ennek következtében adat kell. Tehát, ha nagyon általánosítunk, akkor semmilyen nem lesz. Másik dolog. Nem lehet, hogy a hároméves folyamatban semmiféle időbeli határ nincs. Ha tévedünk is az időben, megfelelő körülírással mégis kell valami hozzávetőleges időhatár. Érzékeltetni kell, hogy egy ilyen folyamatban milyen az első lépcső, vagy milyen a második lépcső, tehát akár a folyamatban mint szakasz, és ezt, ha lehet, akkor jó időrendbe is rakni, de mindenképpen ebben a nagy anyagban benne kellene lenni. Na most én úgy gondolom, hogy miután egy nagy csapat ezt dolgozta és átdolgozza és folyamatosan gondozta, azt a kérdést vetem föl, hogy nem lenne-e szükséges, hogy az elkészült kiegészítő anyagokat – a gazdasági részről beszélek –, tehát az ehhez elkészülő kiegészítéseket csak egyvalaki próbálja meg végleges formában megírni. Elképzelhető?

(Matolcsy György ezzel egyetért, és erre a feladatra Csuhaj V. Imrét javasolja, de kér még egy irodalmi veretű fogalmazót.)

Antall József: Botos Katalin nem vállalná?

(Botos Katalin vállalja, de csak akkor, ha egyrészt ennek idejére szabadságot kap, másrészt pedig, ha ez nem csak irodalmi fésülést jelent. Ez most a kétszáz oldal?)

Antall József: Hát nem tudjuk, hogy a két kötetből mennyi a gazdasági. Az a fontos, hogy ez programszerű legyen, tehát benne legyen az akció jellege, benne legyenek a kijelentő mondatok, mindaz, ami itt elhangzott. Nem tanulmány, nem értekezés, nem unalmas analízis. A sok férfi közt egy tudós hölgy megmutatja, hogy mire képes.

(Botos Katalin megjegyzi, hogy akkor ez az ő fogalmazványa lesz. Ez ellen viszont a koncepcionális összeütközés miatt Bod Péter Ákos tiltakozik.)

Antall József: Na de, ha megkapja az eredeti anyagot, akkor mégiscsak egy alapanyagból kiindulva a kettő közelít egy olyan ponthoz. Ahol most ugye az az elképzelés volt, hogy egy makrogazdasági szemlélet irányába indult, és a pénzügyesek voltak kihagyva ebből a menetből, akkor most a korrekcióban ez a kérdés. Itt nem stilizálás, hanem összehozás lesz. Amikor elkészül ez az anyag, én bízom abban,
hogy az államtitkár asszony figyelembe veszi azt, hogy mi a kormányzat és a Gazdasági Kabinetnek az a kompromisszumhatára, ahol elképzelhető az, hogy egyetértésalakulhat ki. Tehát itt nem lenne értelme annak, hogy egy teljesen eltérő fordulatot hozzunk, de mégis mi az az elképzelhető határ, ahol az álláspontok egyeztethetők.

(Botos Katalin megjegyzi, hogy megpróbálhatjuk, legfeljebb nem sikerül.)

Antall József: Ezt követően pedig még végeredményben a szakmai részeket még valaki elolvassa, magyarul egy stílusszerkesztő, aki nem a stílust vonja kétségbe, csak a műfajt, a műfajhoz igyekszik alkalmazkodni. Még mindig jobb, mintha szakszerűen van megírva. Na most az fontos, hogy megmaradjon benne mindaz az anyag, ami fontos, és ne torzuljon el, tehát semmilyen irányba ne billenjen föl ez az arány. Azt is el tudom képzelni, hogyha elkészül egy lezárható fejezet, azt már menet közben Matolcsynak odaadja, hogy már lektorálhassák. Végeredményben itt arról van szó, hogy ahhoz, hogy ezt a Kormány sajátjának tudja tekinteni, és kormányprogrammá váljék – most a gazdaságiról beszélek –, az végeredményben valahol mégis azt igényli, hogy a meghatározó gazdasági tárcák vezetői képesek legyenek vele azonosulni. Ha a gazdasági tárcák vezetői képesek vele azonosulni, ha politikailag nem tartalmaz olyat, ami az egész Kormányt szembeállítja vele, akkor lesz elfogadható. Nem alakulhatunk szavazógéppé, hogy a kultuszminiszter és a külügyminiszter ketten megszavazzák valamelyik gazdasági irányba. Annak nincs értelme, magamat is beleértve, hogy egyszerűen egy szavazattöbbséggel a nem gazdasági tárcák döntsenek erről. Mégis arról van szó, hogy a Kormány gazdasági tárcáinak vezetői és az ehhez kapcsolódó tárcák között egy olyan kompromisszum jöjjön ki, amit a Kormány képes vállalni. Nyilvánvaló, ha ez bekövetkezik, ezzel tudnak azonosulni a nem gazdasági tárcák vezetői is. Ezért gondolom, hogy ezt meg kellene próbálnunk így egyensúlyba hozni. Tehát nem bővíteni nagyon az anyagot, csak ahol feltétlenül szükséges, és nagyon fontos lenne az egységes struktúra biztosítása. Matolcsy György akkor megadná a további anyagot és azokat az információkat, amik ehhez kellenek. Utána adunk igazolást a családjának, hogy senki nem háborgathatja, bezárjuk valahova, és nem nagyon sok ennivalót, de akár azt is adunk be, és akkor ez lenne a gazdasági program. Akkor ebben egyetért a Kormány, hogy ezt a felkérést megad-juk az államtitkár asszonynak. Na most jó lenne, ha ezt csütörtökre meg tudná tenni, mert akkor valahol tartjuk a hátunkat, és mindenhol mondjuk, hogy dolgozunk eze-ken a variációkon, amit nyomdába fogunk adni – most az mindegy, hogy milyen formában –, és ez kiadásra kerül.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 75-90. oldalán megjelent szövege)