1993. év

Úgyhogy akkor, ha rátérünk az akadémiai törvénnyel kapcsolatos tárgyalásra. Tehát az akadémiai törvénnyel összefüggésben a Tudománypolitikai Bizottság Titkársága készített egy összefoglalót a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat koncepcióját érintő módosító indítványokról. Ezt Mádl miniszter úr fogja előadni, és közben érkezett még Kosáry Domokostól egy levél, ami nem tudom, mennyiben vág egybe. Énnekem nem volt időm még elolvasni, mert ez most érkezett. Tegnap szólt, hogy ez már úton van. Ami pedig az akadémiai törvényjavaslat sarkalatos pontjai címet viseli. Az a kérésem, hogy Mádl miniszter úr akkor adja elő az akadémiai törvény elfogadásával kapcsolatban a két feljegyzés alapján is az álláspontját. Azt hiszem, hogy mindenki jól tudja, hogy az akadémiai törvénnyel összefüggésben a koalíciós pártok részéről jelentékeny kritikák hangzottak el, sőt bizonyos értelemben – lehet mondani – ellenséges a hangulat. Én úgy gondolom, hogy ezt a kérdést rendeznünk kell, és mindenképpen el kell fogadni, fogadtatni az akadémiai törvényt. Nem hozhatjuk magunkat olyan helyzetbe, hogy az akadémiai törvény a mi kormányzati időszakunkban ne kerüljön a parlamentben elfogadásra. Tehát meg kell találni azokat a kompromisszumokat, amikkel elfogadtatható, és az Akadémiának is tudomásul kell venni, hogy mi az, amit nem tudunk elfogadtatni, függetlenül attól, hogy kinek, erről vagy arról, mi a véleménye. Én úgy gondolom, hogy Mádl miniszter úr ezt megfelelően fogja exponálni. Tessék, akkor átadom a szót.

(Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter megerősíti, hogy túl a politikai okokon sikerre kell, hogy vezessen a törvényjavaslat elfogadása, mert a felsőoktatási törvény részben működésképtelen ennek a törvénynek az elfogadása nélkül, méghozzá a tudományos fokozatok, a tudományos minősítés összefüggésében. Röviden összegzi azokat a kérdéseket, amikben a Kormány intenciójára van szüksége. Az első komoly probléma abból adódik, hogy az Akadémia mint köztestület nemcsak az akadémikusokból áll, hanem x számú, nem akadémikus képviselőből, akik nem képviseleti jelleggel szerepelnének a közgyűlésben, de ugyanúgy szavazati joggal rendelkeznek.)

Hát ennek egy egész más területen, de megvolt a precedense mind a Klebelsberg-féle, mind a Hóman-féle Gyűjteményegyetem és Nemzeti Múzeum szervezetében, ahol azonos szavazati joggal rendelkeztek nemcsak a vezetők, hanem a tagok is. Vagy ’48-ig a külső karai az egyetemeknek, orvosi egyetemeknek is a külső tagjai szavazati joggal rendelkeztek, sőt elláttak bizonyos funkciót is. Tehát ennek megvan a jogtörténeti és a tudománytörténeti hagyománya. Tehát elképzelhető lenne az, hogy az Akadémia esetében a köztestületi tagságot meg kell határozni, hogy kikből lehet. Ezek lehetnek az Akadémia szakbizottságainak elnökei, ugyanis azok is választott tagok és nem akadémikusok. Tehát az akadémiai bizottságokat alapul lehet venni, a kutatóintézeteket is alapul lehet venni, és akár a felsőoktatást is, és bizonyos képviselet esetén ezeket azonos jogok illetik meg. Tehát ezt csak akkor lehet célszerűen elérni, hogyha ez a bizonyos társaság, akik nem az akadémikusokból és levelező tagokból állnak, ezek képviseleti jelleggel, jól meghatározott körön belül teljes jogú szavazattal rendelkeznek. Gondolom, hogyha ilyen köztestületi funkciót adunk, akkor a köztestületi funkcióval ez együtt járhat. Ezt kellene megfogalmazni, hogy melyik az a kör, ahonnan delegálják, ahonnan mint képviselő megjelenik, de amikor már képviselőként jelenik meg, akkor azonos jogokat kell számára biztosítani, mert különben semmi szerepe nincs. Az más kérdés, hogy többségben maradnak az akadémikusok vagy levelezők, de azért annak megvan az erkölcsi és egyéb súlya, hogy mindenki más ellene szavaz mondjuk egy kérdésben, az egyéb kutatók stb., egyéb intézmények. ez azért bizonyára elgondolkoztatóan hatna, és nem valószínű, hogy az akadémikusok együttese is annyira szilárd egységet alkot, hogy így választódnának el a kérdések. Úgyhogy amennyiben ezt a köztestületi megfogalmazást meghatározzuk, akkor gondolom, hogy e szerint kellene eljárni.

(A következő: van olyan indítvány, mely szerint a Magyar Művészeti Akadémia is kapja meg azt a státuszt a törvényben, amit a törvényjavaslatban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia számára a javaslat előír. Mádl Ferenc szerint talán jobb volna egyáltalán nem szólni egyik akadémiáról sem.)

Hagyjuk ki. Ezt Kosáry Domokos egyébként maga is tudomásul vette tegnap. A Kossuth Emlékbizottság ülésén találkoztunk, lényegében tudomásul vette, hogy erről van szó.

(A következő probléma az a Művészeti Akadémia. Mindenki tudja, hogy kétszellemiségű testületekről van szó. Makovecz az egyiknek az elnöke; a másiknak az elnöke, illetve igazi, tényleges elnöke Konrád György. Az utóbbi van jelenleg nevesítve a törvénytervezetben. Az igény az, hogy vagy mind a kettő, vagy egyik se. Mindez összefügg természetesen a finanszírozással is.)

Itt a pénzügyi részét kell meghatározni, hogy van-e módjában az Akadémiának az egyiket vagy a másikat támogatni. Tehát hozhatja-e privilegizált helyzetbe az Akadémia a megalakult művészeti akadémiák egyikét a törvény rendelkezései nélkül. Ez az alapkérdés. Ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy az Akadémia anélkül, hogy ezt szabályoznánk, az egyiket módja van támogatni, a másiknak a támogatására pedig nem kötelezhető. Abban az esetben, ha úgy születik meg az akadémiai törvény, hogy a lehetőségét megadja ahhoz, hogy támogassa az egyiket és a másikat nem, akkor a kormányzatnak az a felfogása lehet csak, hogy mind a kettőről szóljon az akadémiai törvény. Abban az esetben, ha kizárhatjuk azt, hogy az egyiket külön támogassa, akkor ezt az álláspontot kellene megfogalmazni, ez lenne a praktikus álláspont. De akkor ebben biztosítéknak kell lenni, hogy az Akadémiának ne legyen módjában preferálni csak az egyiket.

(Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója szerint amennyiben nem szerepel egy olyan mondat, hogy lesz egy külön művészeti akadémiai törvény, abban az esetben az MTA fel fogja venni a Széchenyi Akadémiát, míg a másikat nem, ami azt jelenti, hogy Makovecz Imre a Csurka-pártban fog esetleg kikötni.)

Az a kérdésem a jogászoktól, ha az akadémiai törvénynek lenne egy olyan paragrafusa, hogy a művészeti akadémiákról az Országgyűlés külön törvényben intézkedik, tehát ha ezt belevesszük, hogy külön törvényben – most mindegy, hogy ez mikor születik meg –, az azt is jelenti, hogy az Országgyűlés úgy döntött, hogy a művészeti akadémiáknak ilyen típusú szervezése legyen. Jelenleg az egyesületi törvény alapján működnek, gondolom. Tehát, ha ez benne van a törvényben, hogy művészeti akadémiákat külön törvénnyel hoz létre az Országgyűlés, és azokat külön törvénnyel biztosítja, akkor az Akadémia jogellenesen jár el, ha addig mint akadémiát támogatja. Egyébként az Akadémia alatt eddig is voltak társaságok, a Numizmatikai Társaságtól kezdve minden, s azoknak bizonyos összeget, évi költségvetést nyújtott. Tehát ez nem áll ellentétben az Akadémia céljával, tehát az egyesületi jog alapján létrejött tudományos társaságokat támogathat az Akadémia.

(Mádl Ferenc megjegyzi, hogy erről van egy rendelkezés a törvénytervezetben, amelyik úgy szól, hogy az Akadémia támogatja a magyar tudomány és az irodalom, illetve más művészetek közös érdekeinek szolgálatában álló, önálló testületeket.)

Kérdés csak az, hogy benne kell-e lenni a művészetnek? A Tudományos Akadémiának ugyanis nem feltétlenül feladata a művészetek támogatása. Tulajdonképpen itt két kör áll szemben egymással, ami végighúzódik mindenen a magyar szellemi és közéletben. Ha betesszük azt, hogy erről külön törvény rendelkezik, akkor az Akadémia nem társulhat egyikkel vagy másikkal, hanem az akadémiának nevezetteket támogathatja. Számos egyesületet hívnak másképp, mint egyesület, az egyik társaság, a másik akadémia, a harmadik ez. Az egyesületi törvény alapján létrejött ilyen tudományos társaságokat az Akadémia támogathat. Ez benne van, eddig is így működtek. Ami a METESZ-en,? MOTESZ-en? kívül maradt, azokat mind az Akadémia költségvetése támogatta. Ha külön törvény gondoskodik a művészeti akadémiákról, akkor nem történhet meg az, hogy az egyiket, a Konrád-félét, vagy mit tudom én melyiket a Makovecz-félével szemben előnyben részesíti. Tehát akkor kizárja azt, hogy az Akadémia saját hatáskörén belül törvényes módon tegyen megkülönböztetést. Azt viszont, hogy egy egyesület létrejön, és az egyesületet, hogy támogatja, azt viszont az akadémiai közgyűlés – gondolom – szavazza meg, és azt is, hogy hogy történik az egyes alá tartozó tudományos társaságok támogatása. A javaslatom az, hogy kizárólag csak annyira utaljunk, mint ahogy az Alkotmányban is van, hogy erről külön törvényben gondoskodik. Ennyit kellene benne megjeleníteni, aztán hogy ez mikorra készül el, az már más kérdés, de ez most egy fék arra, hogy ne lehessen csak az egyiket támogatni. Tehát nehogy félreértés legyen, csak úgy lehet kihagyni a Széchenyit, ha benne van az, hogy külön törvény rendelkezik róluk. Ez a garanciális elem.

(Mádl Ferenc szerint a legsúlyosabb probléma az akadémiai kutatóintézeteknek a helyzete, illetve a státusa.)

Szerintem abban nem lehet vita, hogy az akadémiai intézeteket ma Magyarországon nem lehet kategorikusan leválasztani, és ahogy itt elhangzott, egyben odacsatolni egyetemekhez és egyebekhez. Azt, hogy az akadémiai intézeteket mindenképpen pragmatikusabban és racionálisabban kell szervezni, és az egyetemekkel összhangban, az mindenki előtt, azt hiszem, világos. De az Akadémiát a költségvetése is rá fogja kényszeríteni, hogy ne tartson 60-70 tagú Filozófiai Intézetet, meg nem tudom én egyebeket, és bizonyos célszerűségi szempontból vonjon össze intézeteket, akár a régészet vagy a néprajz területén, hiszen tudjuk, hogy ezek létszámban és szervezetben hogy alakultak.

(Mádl Ferenc szerint a következő probléma az akadémiai doktori fokozat.)

Annyit legyen szabad, hogy közbeszóljak, tehát arról van szó tulajdonképpen, hogy az egyetemi magántanári habilitáció, ami benne van a felsőoktatási törvényben, az azonos jogú a tudományok doktora fokozattal. A jelen struktúrában az akadémiai doktori cím megtartásával az a célja az Akadémiának egyrészt, hogy a szerzett jogokat biztosítsa, legalábbis erre hivatkozik, ami megfontolható. A másik, a pénzbeli juttatási, tehát a fokozathoz járó, kiegészítő összegről szól, mert a magántanári habilitációval járó fokozatnál ez nincs rendben. Akkor ez azt jelenti, hogy nem lehet más jogállása, és nem lehet más tudományos fokozat értéke a magántanári habilitáció eredményeként magán, régies kifejezéssel magántanárrá képesített tudós és az akadémiai doktori fokozattal rendelkező között. Mert, ha különbséget teszünk, akkor milyen alapon teszünk különbséget. Tehát akkor mégiscsak arról van szó, hogy a magántanári képesítést nyújtó egyetemmel azonosan az Akadémiának is megadjuk azt a lehetőséget, hogy a magántanári habilitációval azonos értékű fokozatot adjon. Erről van szó, nem? Vagy egy másikat ad? Előkelőbbet ad az Akadémia, mint az egyetem?

(Mádl Ferenc szerint jogi értelemben nincs hierarchia a fokozatok között. Ez paralel fokozat lenne.)

Hát paralel. Tehát akkor azonos fokozat. Magyarul arról van szó, hogy az Akadémiának tulajdonképpen magántanári képesítési jogot adunk azzal, hogy az Akadémia ehhez más címet használ, az akadémiai doktori címet. Hogyha most megfordítom, hogy hogy történt. Gyakorlatilag úgy történt, hogy ’49-ig ugye magántanári képesítés volt, és amikor ’49-ben behozták a szovjet mintájú fokozatokat, akkor egy szűrőn ment át mindenki, ki egy év alatt, ki két év alatt bizonyos mér legelés alapján. Domanovszkynak kandidatúrát adtak a magántanárságért, Szekfű Gyulának pedig megadták a tudományok doktorságát. Így ment annak idején a viszszafordítása, akinek magántanári képesítése volt, illetve egyetemi tanár volt, azokat sorolták be. Hát most az a kérdés, hogy fordítva is meg lehet-e ezt csinálni. Azt is meg lehet csinálni, hogy a fokozatok szerint megadni az új egyetemek által adott címet. Ezen is lehet gondolkozni, vagy pedig valami olyan indokot adni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia különleges szerepe, vagy mit tudom én, milyen alapon adhatja meg ezeket az egyetemi fokozatokat. De, ha két elnevezést használunk, akkor óhatatlanul az egyik, vagy a másik előbb vagy utóbb – pláne egy ilyen sznob országban, és főleg a tudományos világban – különbséget fog jelenteni. Az egy külön kérdés, hogy a szerzett jogokkal mi van? Hát azt nem lehet megfosztani, a tudományok doktora marad nyilván. Azt, ha akarja, használja, azt nem tilthatod meg. De gyakorlatilag külföldön eddig sem tudta használni, eddig is mindenki a névjegyére mindig mást írt, mint ami volt. A kandidátusok se írták rá, mert különben mint a tudományok kandidátusát természetrajz szakos negyedéves hallgatónak hitték Angliában.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere elismeri, hogy a többfajta cím mindenképpen zavaró, de bizonyos hierarchia nemcsak a magyar sznobizmus miatt, hanem a tényleges tudományos szintkülönbségek miatt is szükséges. Továbbá szerinte az egyetemen folyó tudományos tevékenység az törtrészét jelentette egy akadémiai intézet színvonalának.)

De ez nem véletlen, mert így történt ’56 után a kivonás. Az egyetemekről kivonták az embereket politikai okokból, és ők csak az akadémiai intézetekben lehettek, miközben az oktatástól el voltak tiltva. Továbbá énnekem még most sem világos, hogy akkor azonos értékű-e a habilitáció? Hát a habilitáltból is lehet levelező tag.

(Mádl Ferenc megjegyzi, hogy az Akadémia statútuma kiírja, hogy csak akadémiai doktori fokozattal rendelkező lehet akadémikus.)

Tehát akkor az akadémiai doktori fokozat tulajdonképpen a levelező tagságnak a kandidatúrája, kandidátusi vizsgája. Akkor arról van szó, hogy az egyetemi magántanári habilitációt az akadémiai levelező tagsághoz az Akadémia nem tartja elegendőnek, hanem még külön igényli ehhez egy olyan fokozat adását, ami akadémiai doktor disszertáció elkészítésével érhető el, és majd abból választja ki a levelező tagot. Erről van szó.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint a felsőoktatási törvény módosításával ezen lehetne változtatni.)

Ezt most azért nem javaslom, mert a felsőoktatási törvényben most pillanatnyilag ezen nem tudunk változtatni, mert az megvan, az eldőlt. Itt csak arról van szó, hogy a magántanári habilitáció után ezt az akadémiai doktori fokozatot meg tudjuk-e tartani, mert ez lehet csak a törvényben. Itt erről van szó. Itt szeretném még megemlíteni az osztrák–német gyakorlatot. Ott is szerepel az, ami nálunk az akadémiai doktor, ez a professzori cím, és Amerikában is ez van. Aki odaírja, hogy universitate professzor, ez a különbség azt jelenti, hogy effektíve egyetemen professzor. A másik a professzorság, az cím, amit Amerikában is és Németországban is, Ausztriában is használnak. Tehát az is felvetődik, hogy az Akadémia tulajdonképpen, amit ilyen nagydoktoriként ad, ahhoz nem ad-e egy professzori címet, vagy maradjon-e ez az akadémiai doktori cím azzal, hogy ha az akadémiai doktori cím megmarad, akkor az automatikusan alányomja a magántanári habilitációt. Na, de most aggódunk az Akadémiáért, miközben szembe fogunk kerülni az egész felsőoktatással. Szerintem nagyobb tábor a felsőoktatás tanszemélyzetestől és mindentől. Ez egy veszélyes dolog. Szóval ez tulajdonképpen azért nagyon megfontolandó a magántanári habilitációnak vagy egyáltalán a habilitációnak a lenyomása. Az más kérdés, hogy a megszerzett tudományok doktora fokozatokat nem lehet elvenni. A kérdésem az, hogy teljesen lehetetlen az, hogy megadjuk az Akadémiának azt a lehetőséget, hogy marad az akadémiai doktori cím, az egyetem pedig habilitál? Kérdésem az, hogy nem lehetne-e ugyanerre az eredményre jutni, ha úgy vezetjük le, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának megadjuk az egyetemekkel azonosan a habilitáltatási jogot, tekintettel a speciális szervezetére és helyzetére. A Magyar Tudományos Akadémia az egyetemekkel azonos módon habilitáltat, és akkor megadtunk az Akadémiának egy olyan jogot, amit a felsőoktatási intézménynek. És ez azt jelenti, hogy az akadémiai kutatók, azok nyilván az akadémiai intézetekben végzik a kutatásukat, és azonos pénzt kapnak, akkor is, ha van is hierarchikus különbség színvonalban, de az már egy belső tartalmi kérdés. Az, hogy szervezetileg beiktassunk egy különálló fokozatot, az szerintem nagyon kérdéses, és még külön elbírálandó, hogy akik korábban szerezték, azokkal mi legyen, hiszen szerzett jog. Amikor egyáltalán eltörölték a doktori címeket Magyarországon, akkor se tudták elérni azt, hogy ne használják a doktori címet, akik addig megszerezték.

(Mádl Ferenc szerint ez jól hangzik, hogy habilitálási jogot kapjon az Akadémia, viszont ettől félnek az egyetemek a legjobban. Az egyetemek épp azt akarják, hogy ne legyen semmiféle szerepe az akadémiai fokozat adományozásnak az egyetemi karrierben. Ott a kandidátusi és doktori értekezésnek legyen szerepe.)

Hát kérem szépen, ha már erről beszélünk. Én annyi ostoba kandidátusi értekezést és annyi ostoba tudományok doktora értekezést olvastam, és vizsgáztattam is kandidátusokat, és számos alkalommal opponens is voltam. Ha már erről beszélünk, az eddigi fokozatoknál és egyebeknél azért ne csináljunk úgy, mintha ez olyan óriási dolog lett volna. Elképesztő dolgok jelentek meg. Nem beszélek a természettudományoknál, az orvosoknál a klinikai szakmák óriási hátrányáról, a teoretikus szakmákról, ahol tényleg két egér farkát egy rézdróttal összekötötték, és áramot vezettek be, és ebből minden elméleti orvoskutató tudott írni már egy kandidátusit. Szóval azért ne csináljunk ebből egy mitológiát, hogy mekkora nagy különbség volt, úgyhogy ez nem ezen múlik. De ettől függetlenül, én ebben nem akarok állást foglalni. Én azt javaslom, hogy miután a Kormánynak volt egy beterjesztett javaslata, azt mindenképpen meg kell tartani. Tehát a Kormány mindenképpen ragaszkodjék ahhoz, amit egyszer beterjesztett A-variációnak, és ha van a megszüntetésre vonatkozó indítvány, az szavazásra kerül, azt vagy elveti a parlament, vagy nem. De egy olyan pontot is kellene indítványozni, ha elvetik az akadémiai doktori cím adását, akkor kapjon habilitációs jogot az Akadémia. Szóval valami olyan megoldásra is legyen lehetőség, amit azért mégis elfogadhatónak tartunk, és tudománypolitikai szempontból is indokolt. Akkor zárjuk le. Egyébként az Akadémia régi rendszerében a habilitáció sem volt előírva a levelező tagsághoz. Szóval itt az az érzésem, hogy a habilitációt az egyetemi szamárlétrán való előrejutásnak tekinti a törvény, és ez mostani szemlélet. Az akadémiai fokozatot pedig az Akadémia berkein belüli tudományos előmenetelnek. Szóval szétválasztja a felsőoktatásban és az Akadémián a tudományos grádicsokat. Régen magántanári képesítéssel az orvosi egyetemen tanársegédek voltak beosztásban, nem volt adjunktusi hely. Magántanári képesítéssel intézeti tanárok voltak egyébként a Teleki Pál Intézetben is, az Akadémia első intézeteiben pedig magántanári képesítésű kutatók, benne a Keresztúritól a Kosáryig, vagy nem tudom kik, ezek intézeti tanárok voltak. Ez volt a nevük, holott az intézetben nem volt tanár, de akkor így oldották meg, hogy az egyik az képesítés, a másik pedig beosztás volt. Amikor egyetemre jártam, akkor Gyergyai Albert még intézeti tanár volt, magántanári képesítéssel. Szóval itt valahol a szemléletben nem tudunk szabadulni az orosz szisztémától. A Kormány tehát beterjesztette az akadémiai doktori fokozat elfogadását, és indítványok keretében nyilván lesz olyan, hogy ezt el kell törölni, annulálni kell. De elő kell segíteni egy olyan indítványnak is a meghozatalát, amelyik a habilitációval azonos jogállásban, azonos bérkiegészítésben, ha úgy tetszik, megadja az Akadémiának a habilitációs jogot. Egy ilyen formát, ami áthidalja a problémát, mert ez megmenti attól, hogy egyszerűen ne töröljék el. Akkor legyen egy olyan, hogy az Akadémiának megadja az egyetemekkel azonosan a habilitációs jogot.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 931-938. oldalán megjelent szövege)